Rövid levél a 10 éves Windows XP-től
2011. október 25. 6 hozzászólás
Kedves Felhasználóm!
Köszönöm, hogy gondoltál rám a 10. születésnapomon. A Windows-ok a leghosszabb életű szoftverek, de még így is 12-szer gyorsabban öregednek mint az emberek. Így aztán emberi léptékkel 120 éves vagyok*, ami igazán matuzsálemi kor. Bár próbáltam lépést tartani a korral – három ráncfelvarró műtéten is átestem – egy idő óta már nem hozom a régi formám. Születésemkor bátran indultam a legszebb és legkényelmesebb felhasználói felület címért, de ma már elhalványult a csillogásom az Aero mellett, és nem versenyezhetek olyan trükkök, mint ablak-eltüntetés, a egér-rázás, és az egymás mellé rendezés. Irigykedem az utódaimra tálcára tűzés és főleg a Windows könyvtárak miatt.
Bárcsak nekem is olyan egyszerű lenne a hálózatok kezelése, vagy az otthoni gépek közötti állománymegosztás, mint az utódaimnak. Erőlködöm, hogy hasonlót nyújtsak, mint az integrált keresés, a könnyű eszközhasználat, vagy a Media Center, de nem érhetem utol az utánam következő generációkat. Nem tudom DLNA-val átjátszani a nyaraláskor felvett kedvenc videóidat az új és korszerű tévédre, és a média táradat is az otthonodba zárom, nem úgy mint az unokám.
Ha egy vállalatnál üzemeltetsz engem, nem dicsekedhetem a merevlemezem mindenre kiterjedő védelmével. És bevallom, értetlenkedni szoktam, amikor kívülről kell a vállalati hálózatra csatlakoznom. Bezzeg a kis unokám!
Az Internet legújabb és legbiztonságosabb szörfmesterét már nem fogadhatom, és fájdalom, a legújabb Windows Live Essentials sem indul rajtam. Valamikor a leg notebook-barátabb operációs rendszer voltam, de ma már rám vernek néhány kört az utódaim. Fázós vagyok, processzorral (és árammal) fűtöm magam. Ha pedig elalszom, nem ébredek fel olyan könnyen.
Köszönöm, hogy ha az elején nem is annyira, de később mégis igen megkedveltél. Ha kérhetek születésnapi ajándékot, akkor azt kérem, hogy telepítsd a büszke és erős az unokámat. Küldj engem végleg nyugdíjba (te sem szívesen dogoznál már 120 éves korodban). De tudod mit? Ha nagyon akarod, akkor megőrizhetsz engem, és ha nagyon kellek, néha még bedolgozhatok a nyugdíj mellett.
És persze bármikor elindíthatsz, ha a kétezres évek informatikájáról nosztalgiázol.
Üdvözlettel:
A Windows XP
———————
* Rendes körülmények között 5 évesen (60 évesen) nyugdíjaztak volna, de én három ráncfelvarrás után a gyártóm kérésére nem 5, hanem 8,5, vagyis 102 emberi évet töltöttem el aktív munkával. 13 (156 emberi) éves koromig jár még nekem a nyugellátás.

De még sokáig fogunk emlegetni, én pláne, ha a dual xp és w7 gépemről el akarom távolítani az öreget. A technológiája világos, csak vhogy nem akarom mentésből visszatölteni a w7-et.
Tudjuk, hogy a nagycsaládoknál, ha nagyszülők, szülők és gyerekek egy fedél alatt élnek, mindig vannak súrlódások is
Az a baj, hogy egy születésnapra egy ilyen “válts oprendszert most” akciót kellett írni. Ha az unoka tényleg olyan jó lenne, akkor már rég nyugdíjazták volna a nagy öreget; de mivel bizonyos körökben nincs alternatívája, így még pár évig biztosan meghatározó lesz. Az meg pláne nem alternatíva, hogy az unokát használjuk, amikor mindjárt jön a dédunoka is. Vagy az a vásárlónak jó, hogy most kifizet sok pénzt az unokáért, majd 1-2 éven belül meg már a dédunokát kell megvenni, mert azt ‘nyomják’? Mert szerintem ez csak a ‘család marketinesének’ (jelen esetben a Microsoftnak) jó, de másnak nem…
A helyzet az, h a MS is sztem így gondolkodik, hiszen elkészült a régebbi vasakon is futni tudó ThinPC (mondjuk w7, vagy több képességgel), ami azonban csak a Volume Licence-szel rendelkezők tudnak majd megvenni. Nekem módom volt kipróbálni, valami ilyen lesz az út, de az áttérés technikai módját még nem látom.
@Vanek:Ne legyenek kétségeid: technológiai értelemben a Windows 7 több kört ver az XP-re minden vonatkozásban. A migrációhoz azonban ez nem elég, mert nem egy operációs rendszert, hanem egy “ökoszisztémát” kell leváltani. Csak egy példát mondok: apósoméknak volt egy Xp-s gépe, én vettem nekik egy újat, Windows 7-tel. Elmondom mi kellett a migrációhoz:
1. Jaaa, egy új egér, mert a régi PS2-es volt.
2. Ahh. Új billentyűzet is, mert a régi PS2-es volt.
3. Grrr. Egy USB-Serial port átalakító, mert a régi gépen volt soros port, az újon meg már nincs.
4. Azt a …X’#&+!%/ :Egy új webkamera, mert a réginek nem volt már Win7-es drivere.
5. Hogy az a …#&@ˇ^˘%/=’”+>&@{}[đ A régi gépen a tápba még be lehetett dugni a monitort, most viszont már nem. Emiatt egy új elosztót is kellett az asztal alá tenni, mert egy “újabb” fogyasztó jelent meg.
5. Az adatok átmásolása
6. A soros portot használó alkalmazás telepítőjének újbóli megszerzése (már nem volt meg)
7. A soros portot használó alkalmazás telepítése (elsőre működött)
8. Kezdjük el használni a gépet
9. Ez nem igaz: a fényképek bemásolására kell egy USB port, de az meg már elfogyott. Egy USB elosztó + egy USB hosszabbító, mert már nincs elöl USB hely.
10. A felhasználói megszokások kezelése (néhány hét)
Ahogy József Attila írja: Akár egy halom hasított fa / hever egymáson a világ / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált.
És gondolom látod, hogy ennek semmi köze a Windows 7-hez. Mégis, inkább húzza-halogatja az ember ezeket a feladatokat.
Akar mint az emberi elet,az evolucio reszesei vagyunk mi emberek s a korulvevo kornyezetunk, folyton valtozunk,s mindig egy ” uj ” veszi at a helyunket,de mindig emlekezni fognak rank .Tracker