A nevem Center. System Center.

A Microsoft pár napja bejelentette, hogy megújítja a teljes System Center termékcsaládját, hogy azok a lehető legjobb megoldást nyújtsák magán- vagy hibrid felhők kialakításához és üzemeltetéséhez. Miközben a bejelentést elég nagy csinnadratta kísérte, úgy érzem, viszonylag gyorsan napirendre tért felette az iparág. Sőt, megkockáztatom, talán nem is ért el az üzenet a mostani, vagy a potenciális felhasználókhoz. Pedig merem állítani, hogy a rendszerfelügyelet, a virtualizáció és a (magán, hibrid) számítási felhők világában az évtized egyik legfontosabb és valószínűleg egyik legkockázatosabb lépését jelentette be a cég. Néhány pontban a lényeg:

• Minden System Center termék új verzióval jelentkezik. Nincs kivétel. Az egyedi termék-életciklusokat szinkronizálta a cég.
• Minden komponens megszűnik önálló termék lenni: egyetlen terméket lehet majd vásárolni, amit úgy hívnak, hogy “System Center".
• A termékek szinte mindegyike Cross-platform képességeket kap, vagyis nem csak Windows rendszerek felügyeletét lehet majd elvégezni. A SCOM már eddig is rendelkezett ilyen képességgel, most pedig tovább erősít a hálózatfelügyelet és a Java alkalmazás szerverek területén, az SCCM-ről ezt 2011-ben az MMS-en jelentettük be, az Orchestrator mindig is ilyen volt, a Virtual Machine Managernek pedig egyik újdonsága, hogy a Hyper-V mellett vSphere és XenServer felügyeletet is ellát majd.
• A System Centernek két kiadása lesz: Standard és Datacenter – vagyis nem lesz “Enterprise”. Funkcionális különbség nem lesz közöttük, kizárólag abban térnek el, hogy hány virtuális környezetre (Virtual Operating System Environment – VOSE) engedélyezett a használatuk. Standard esetén ez kettő, Datacenter esetén korlátlan.
• A termék licencelésének alapja – szerverek felügyelete esetén – kizárólag a fizikai processzor lesz. Nem lesz szerver licence, Management Server licenc stb. Meg kell számolni a processzorok számát, a rajtuk futó virtuális gépek számát, aztán választani a Standard vagy Datacenter kiadások között.
• A System Center termékekhez automatikusan jár SQL Runtime (gyakorlatilag “megfelelő mennyiségű” SQL Standard) – amelyet persze csak a System Center komponensekhez lehet majd használni.
• A csomaghoz megjelenik egy “Unified Installer” (UnI). Ez egy olyan eszköz, amellyel egyetlen kérdőív kitöltése után a teljes csomag automatikus telepítése elvégezhető. Világos, hogy az UnI nem lesz képes minden komponens minden összetett architektúrájának lekövetésére, de amikor kis környezetek (értsd: 1000 PC alatt!!) felügyeletét kell kialakítani, akkor jó szolgálatot fog tenni.

A legfontosabb változás?

Miért gondolom, hogy ez az évtized egyik legfontosabb bejelentése a maga területén? Meglátásom szerint azért, mert ezzel a Microsoft egyszerre gerjeszt új versenyt a régi és az új piacokon.

A Microsoftot hagyományosan a négy nagy rendszerfelügyeleti gyártó – HP, IBM, Computer Associates, BMC -  mögé sorolják a piacon, azzal a megjegyzéssel, hogy a Configuration Manager és az Operations Manager a legnagyobb installált bázisú szoftverek a maguk területén. Ezekkel a cégekkel és megoldásaikkal nem triviális versenyezni: olyan sokat fektettek már be, pénzben, tudásban, képzésben stb. az ügyfelek a versenytársak szoftvereibe, hogy csak a “tétet emelve” lehet ingerküszöb fölé nőni. Velük szemben tehát az drasztikusan egyszerűsített licencelés, és egyúttal a megemelt értékajánlat jelenthet alternatívát.

Ugyanakkor a legélesebb verseny nem itt zajlik. A VMware 13 évvel ezelőtti megjelenése, majd 11 évvel ezelőtti betörése az adatközpontokba legalább olyan forradalmi volt, mint az iPhone megjelenése az okostelefonok piacán. Kezdetben mindenki a meglévő piachoz mérte őket, s abban a tekintetben (értsd: a hagyományos rendszerfelügyelet tekintetében) a VMware nem számított nagy játékosnak. Mára fordult a kocka: a vSphere család a VMware cloud megoldásai és rendszerfelügyeleti portfóliója az egyik legerősebb rendszerfelügyeleti szállítóvá predesztinálja. És legyen bármilyen bonyolult a VMware licencelése, az még mindig nagyságrenddel egyszerűbb, és még mindig olcsóbb, mint a hagyományos rendszerfelügyeleti szállítók kínálata. Okos dolog volt a VMware részéről, hogy felvásároltatta magát az EMC-vel. Ez a húzás lehetővé tette, hogy ne merüljön el az ajánlat egy HP vagy egy IBM kínálat-tengerében, és a cég az EMC védőszárnyai alatt megőrizhesse dinamizmusát. Mára már látszik, hogy a védőszárny alatt micsoda madár fejlődött ki…Meglátásom szerint a Microsoft e második kihívást talán még nagyobbnak látja – s a teljes portfólió egybegyúrása egyetlen ajánlattá ez ellen is megfelelő fegyver lehet. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis már nem lehet csak a Virtual Machine Manager-t összehasonlítani a vCenterrel. A “minden vagy semmi” ajánlat egyúttal a “minden vagy semmi” összehasonlításokat is magával hozza. Arról már nem is beszélve, hogy a mind nagyobb helyet követelő számítási felhő megoldásoknál már nem is lehet csupán egy-egy komponensre alapozni. A cloud a rendszerfelügyelet vonatkozásában is mindent visz.

A következmények a világban

Az ügyfelekre gyakorolt legfontosabb hatás, hogy újabb szerver-konszolidációt indíthat el. Egyrészt nagyobb virtuális gép sűrűség esetén jelentős árcsökkenés érhető el, másrészt a teljes portfólió teljesebb rendszerfelügyeletet tesz lehetővé, ami a legfőbb gátja a virtualizáció és magán számítási felhők további terjedésének. A konszolidáció, no meg az x86/84 rendszerek javuló skálázhatósága tovább fogja szűkíteni a Unix rendszerek életterét (ebbe a Linux nem tartozik). A maradó rendszerek és a Linux szerverek pedig immáron natív módon felügyelhetők System Center megoldásokkal.

Azt gondolom, hogy a Microsoft döntése lépéskényszerbe hozta a hagyományos rendszerfelügyeleti gyártókat, s talán nem túlzás azt mondani, hogy hosszú távon a teljes üzleti modelljük átgondolására késztetheti őket.

Nem marad érintetlen a VMware sem. Vita tárgyát képezheti, hogy elégséges-e a Microsoft portfóliója, de abban nincs vita, hogy a Microsoft potens versenytársa immár a VMware-nek. Ugyanakkor a Microsoftnak itt nem elégséges csak a rendszerfelügyeleti termékeit csatasorba állítania. A hypervisor képességek, már pusztán a prekoncepciók miatt is, legalább akkora hatással lesznek a rendszerek kiválasztása során, mint a rendszerfelügyelet.

A következmények Magyarországon

Hogyan változik nálunk a helyzet? Magyarországon évek óta a System Center termékek csomagban vásárlását ajánlottuk az ügyfeleknek, és ők többnyire hallgattak a tanácsainkra. Számukra a változás minimális. A Datacenter változatokat processzorszámra vetítve ekvivalensen váltjuk be. Az Enterprise változatoknál pedig egy licencért változatért két standard-ot adunk, amely így megint csak értékazonos váltás lesz.. Van ugyanakkor egy olyan ügyfélkör is, akik komponenseket, tipikusan SCOM-ot vagy SCCM-et vásároltak. Attól függően, hogy van-e érvényes szoftverfrissítésük vagy sem, másképp-másképp élhetik meg a változást. A frissítés-védelemmel rendelkezők azt tapasztalhatják, hogy bizonyos átváltási arány mellett hirtelen ölükbe hullik a teljes portfolió. Ez azonnali pozitív hír. A frissítésük meghosszabbítása ugyanakkor megdrágul. Akik nem rendelkeznek frissítés-védelemmel, és csak egy komponenst vásároltak, nos ők nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel mostantól csak a drágább csomag lesz elérhető számukra – kivéve, ha egyébként szerver konszolidáció is zajlik náluk, mivel a konszolidáció árcsökkentő hatású.

Elképzelhetők olyan vásárlók is, akik a rendszerfelügyeletük kialakítását nem egy kiforrott stratégia mentén végzik, hanem aktuális problémákra gyors és egyszerű megoldást keresnek. Nos, nekik a System Center ajánlat esetleg kevésbé lesz vonzó, bár persze adott helyzettől és ártól függhet, mit gondolhatnak a Microsoft megoldásáról.

S végül lesznek olyan ügyfelek, amelyek számára ez a System Center csomag – még a legkisebb kiszerelésben is -  egyelőre nagy és bonyolult. Számukra a Microsoft még nem mondott semmit. A bejelentés egyelőre adós a System Center Essentials jövöjének felvázolásával.

Ha mindehhez még hozzáveszem a “Windows Server 8” és a benne lévő Hyper-V új képességeit, azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom: az izgalmak csak most kezdődnek.

Rövid levél a 10 éves Windows XP-től

Kedves Felhasználóm!

Köszönöm, hogy gondoltál rám a 10. születésnapomon. A Windows-ok a leghosszabb életű szoftverek, de még így is 12-szer gyorsabban öregednek mint az emberek. Így aztán emberi léptékkel 120 éves vagyok*, ami igazán matuzsálemi kor. Bár próbáltam lépést tartani a korral – három ráncfelvarró műtéten is átestem – egy idő óta már nem hozom a régi formám. Születésemkor bátran indultam a legszebb és legkényelmesebb felhasználói felület címért,  de ma már elhalványult a csillogásom az Aero mellett,  és nem versenyezhetek olyan trükkök, mint ablak-eltüntetés, a egér-rázás, és az egymás mellé rendezés. Irigykedem az utódaimra tálcára tűzés és főleg a Windows könyvtárak miatt.

Bárcsak nekem is olyan egyszerű lenne a hálózatok kezelése, vagy az otthoni gépek közötti állománymegosztás, mint az utódaimnak. Erőlködöm, hogy hasonlót nyújtsak, mint az integrált keresés,  a könnyű eszközhasználat, vagy a Media Center, de nem érhetem utol az utánam következő generációkat. Nem tudom DLNA-val átjátszani a nyaraláskor felvett kedvenc videóidat az új és korszerű tévédre, és a média táradat is az otthonodba zárom, nem úgy mint az unokám.

Ha egy vállalatnál üzemeltetsz engem, nem dicsekedhetem a merevlemezem mindenre kiterjedő védelmével. És bevallom, értetlenkedni szoktam, amikor kívülről kell a vállalati hálózatra csatlakoznom. Bezzeg a kis unokám!

Az Internet legújabb és legbiztonságosabb szörfmesterét már nem fogadhatom, és fájdalom, a legújabb Windows Live Essentials sem indul rajtam. Valamikor a leg notebook-barátabb operációs rendszer voltam, de ma már rám vernek néhány kört az utódaim. Fázós vagyok, processzorral (és árammal) fűtöm magam. Ha pedig elalszom, nem ébredek fel olyan könnyen.

Köszönöm, hogy ha az elején nem is annyira, de később mégis igen megkedveltél. Ha kérhetek születésnapi ajándékot, akkor azt kérem, hogy telepítsd a büszke és erős az unokámat. Küldj engem végleg nyugdíjba (te sem szívesen dogoznál már 120 éves korodban). De tudod mit? Ha nagyon akarod, akkor megőrizhetsz engem, és ha nagyon kellek, néha még bedolgozhatok a nyugdíj mellett.

És persze bármikor elindíthatsz, ha a kétezres évek informatikájáról nosztalgiázol.

Üdvözlettel:

A Windows XP

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

———————

* Rendes körülmények között 5 évesen (60 évesen) nyugdíjaztak volna, de én három ráncfelvarrás után a gyártóm kérésére nem 5, hanem 8,5, vagyis 102 emberi évet töltöttem el aktív munkával. 13 (156 emberi) éves koromig jár még nekem a nyugellátás.

A VDI nirvána

Eddig is sejtettem, de mostanában az ország jó néhány informatikai rendszerét megismerve tapasztalom is, hogy a desktop környezetek többnyire siralmas állapotban vannak. Elavult PC park! – kiált fel mindenki. Persze, de messze nem csak ez a probléma: elavult az operációs rendszer még az új gépeken is (Windows XP, de van, hogy Windows 2000), a szoftverterítés kézzel történik, esetleg scriptekkel, használható hardver vagy szoftver leltár nincs – ezek életciklusának kezelésről már nem is beszélve. Bárminek a tömeges végrehajtása (egységesíteni egy beállítást, feltenni ugyanolyan VPN klienst stb.) komoly fejtörést jelent. Egy gép cseréje akár napokig is eltarthat, lévén a felhasználó adatainak és beállításainak költöztetése is kézzel zajlik. Ma is van még 1000 PC-nél nagyobb környezet statikus IP címekkel! – Ilyen állapotok mellett az IT egy totális béna kacsa, reagáló-képessége alapján a csigákhoz hasonlítható. A “sikertörténetek” közé az tartozik, amikor a felhasználók “legalább nem rendszergazdák” a gépeiken, így aztán a legkisebb nyomtató csatlakozáshoz is a rendszergazda személyes jelenléte szükséges – áldott szoftver a VNC, még ha lassúcska is szegény. Ilyen környezetben dolgozni lehangoló. Ilyen desktop szolgáltatást kapni felháborító és végtelenül hátráltató.

Meglehet, talán az elkeseredettség okán, de szinte mindig találok egy üzemeltetési vezetőt a környéken, aki erősen hiszi, hogy ezt a lepusztult, magára hagyott nagy kupac PC-t vékonykliensek és virtuális desktopok segítségével egyetlen nagy ugrással modern környezetté – nem utolsó sorban pedig hatékonyan (értsd: még olcsóbban) üzemeltethető rendszerré lehet alakítani. “Bár nagy beruházás, komoly kezdeti költség, de az előnyök egyértelműek”. Gyakran el is éri a kezdeményező, hogy “legalább néhány gépen” legyen vékonykliens. Tipikusan azon felhasználóknál, ahol vélhetőleg a legeslegkisebb a várható ellenállás, mellesleg a legnagyobb a valószínűsége, hogy a vékonykliens valóban jó technológiai architektúra, bár ezt a projekt végrehajtói nem tudják. Vak tyúk is talál szeget. A napi nyomorból kifelé vagy felfelé pislogó szakemberek számára a VDI maga a nirvána, a modern desktop és digitális környezet  – amit persze “a rohadt főnökök nem képesek belátni.” és  csak a iPhone-jaikkal szaladgálnak. Gyakorta ebbe az “álmodozunk, de nem csinálunk semmit” nyugalmi állapotba kerül a rendszer. Aztán nem történik semmi.

Az egész helyzetben a legszomorúbb, hogy a desktopos szakemberek valójában még csak meg sem értik, hogy mi a probléma, s az okok ismerete nélkül a kitörési pontokat is rossz helyen sejtik. Akik a VDI nirvánát keresik, azokat el kell keserítenem: ilyen nem volt, nincs, és nem lesz. Miért? A VDI nirvána rossz feltevéseken alapul, elégtelen eszközökkel operál, a problémák nagy részére semmiféle választ nem ad, viszont új problémákat hoz be. Lássuk sorban.

Az első feltételezés az, hogy a desktop kérdéskör technológiai kérdés. Nem így van. A PC-k, később a notebookok, manapság pedig az okostelefonok és a táblagépek is, a hatékony munkavégzést segítik. Azt pedig, hogy mi hatékony, leginkább az tudja eldönteni, aki használja – a felhasználó. Így volt ez régen is: a mainframe rendszereket nem azért szorította a háttérbe a PC-s világ, mert jó volt a TCO-ja, hanem mert nagyobb szabadsági fokot biztosított a felhasználóinak. És a táblagépek és okostelefonok mögött is van egy hasonló hajtóerő (persze nem kizárólag, de ott van.)  Az IT által vizionált szigorúan szabályozott környezet elfogadható, ha cserébe a felhasználó gyorsan megkapja, amire szüksége van, vagyis a szolgáltatás agilis. De ha gúzsba kötjük a felhasználót, miközben mi magunk sem tudjuk kiszolgálni kellő sebességgel, nos az nem elfogadható.

Más megközelítésben sem állítható, hogy a vékonykliensek használata csak technológia kérdése: a szervezettség és az informatikai folyamatok értettsége éppúgy számít. Sőt, szerintem ez számít igazán. A VDI és főleg a vékonykliens gyártók szívesen rendelkezésre bocsátanak TCO tanulmányokat, amelyekben fényes eredmények születnek a saját termékeik javára, csak éppen az nem világlik ki ezekből, hogy megfelelő alapok, szaktudás, változás-kezelési ismeretek, Release-management stb. egyszóval érett informatikai szervezet szükségeltetik az előnyök valóra váltásához. Független elemzésekből ez persze kiderül: a Gartner, amely 1999-et a vékonykliens évének nevezte  2001-ben (DF-14-2800) *, 2004-ben, 2006-ban és 2008-ban, legutoljára pedig 2010 végén végzett TCO számítást hagyományos PC-s környezetre és vékonykliensekre vonatkozóan. Ezekben sorra azt a következtetést vonta le, hogy a vékonykliens technológiával remélt TCO csökkenés a PC felügyelet érettségétől függ leginkább, s akkor realizálható, ha az üzemeltetési folyamatok elég érettek. Azt a következtetést meg már én vonom le, hogy nem biztos, hogy feltétlenül valami N+1 technológia megvásárlása hozza el a jó világot: tessék a meglévő, ám parlagon heverő beépített képességekkel kezdeni.

Szintén egy téves feltételezés, hogy a VDI mindenkinek jó technológia. No, ezt már a szállítók sem állítják, de néha még találkozom olyan lelkesült vevővel, aki úgy gondolja, hogy minden szög, ha már kalapács van a kezében. Láttam már zátonyra futni Magyarországon úton levő notebookokra(!) tervezett VDI rendszert.

Végezetül egy többnyire végig sem gondolt dolog, amit azért én a hibás feltételezések közé sorolok: az üzemeltetési vezetők többnyire nem látják a szervezeti problémát a virtuális desktopok szerveren történő üzemeltetésénél. Ha kicsi a szervezet és a két csapat (PC-s és szerveres) azonos, akkor ez még érthető is. Ha azonban nagyobb rendszerről van szó külön csoportokkal, nos, ez számos problémát felvet, még érett szervezeteknél is: ki figyelje a hibákat? Hogyan történjen az incidensek kezelése? Hogyan adja át az egyik csapat a munkát a másiknak? Akik nagyvállalati IT szervezetben dolgoznak tudják miről beszélek. Egyáltalán nem triviális a különböző csoportok közötti kommunikáció megszervezése és fenntartása. Egy-egy hiba könnyedén pattogni kezd a két csapat között.

A VDI nirvána hibás feltevései mellé elégtelen eszközöket kínál. Technológiai elemből van bőven -  hisz a problémát is technológiainak érzik: hypervisor, connection broker, lemezkép terítés, alkalmazás virtualizáció, profil virtualizációs stb. Több a soknál. Csak éppen módszertan nincs az igények felmérésére (vagy nincs igényfelmérés, hogy ki ne dobják a VDI-t), sem változás-kezelés a rendszer bevezetésére, sem jól definiált üzemeltetési gyakorlat  – találja ki mindenki maga némi gyártó útmutatás után.

Amikor több ügyfélnél is rákérdeztem, hogy mi lesz a majdani VDI nagy előnye a mostani  állapothoz képest, azt a választ kaptam, hogy a vékonykliensek sokkal könnyebben kezelhetők: ha meghibásodnak csak le kell venni egyet a polcról és már megy is minden tovább. Amikor viszont azt kérdeztem, hogy ez azt jelenti, ez a leggyakoribb hiba, netán ezt a legköltségesebb elhárítani, akkor csak hümmögés volt a válasz. Nem, tulajdonképpen nem ez, “de ez is fontos”. Szent meggyőződésem, hogy az egyébként technológiai értelemben briliáns VDI valójában nem azokat a gondokat kezeli, amelyek a legégetőbbek. Melyek a legégetőbbek? Mindenek előtt a nyilvántartások kezelése és a mozgatási (kiadás, csere, átadás, selejtezés stb.) folyamatok precíz végrehajtása. Aztán az egységes lemezkép-kezelés, a desktop frissítés release-managementje, a felhasználói adatok kezelése (és gépek közötti migrációja), az alkalmazások terítése, igénylése, a leggyakoribb desktop alkalmazás hibák felderítése és orvoslása; az alkalmazás-inkompatibilitási problémák kezelése, a valóban biztonságos adathozzáférés bárhonnan, bármikor stb. stb. Ezekkel a kérdésekkel A VDI megoldások nem foglalkoznak. Persze, soha nem is állították magukról, ez igaz. Csakhogy egy VDI implementáció beruházás-intenzív volta lehetetlenné teszi, hogy más területekre is erőforrásokat allokáljon az IT szervezet. Azokra a feladatokra már nem jut idő, pénz, projekt stb.. S miközben a régi problémák maradnak, újak is keletkeznek. A szerver alapú infrastruktúra desktop üzemeltetési tapasztalat helyett szerver üzemeltetési tapasztalatot igényel. És fordítva: hiába a szerver-felügyeleti tudás, a VDI-nál a virtuális gépek desktopok, amelyek egészen másképp viselkednek, mint a kiszolgálók. Kié ez a rendszer? Fentebb tárgyaltuk a problémát. Bárkié is lesz, a hypervisorok üzemeltetése és az teljesítmény-figyelés, valamint a kapacitásokkal való gazdálkodás különösen nehézségeket hoz majd. Illetve, ha precíz, szigorú rend szerint dolgozó csapatról van szó, akkor talán nem – ám a cikk elején leírt állapotok alapján erre kevés a remény.

Szóval még egyszer: a VDI nirvána nem volt, nincs és nem lesz. S ha valaki azt gondolja, hogy én nem szeretem a VDI-t, most rögtön megnyugtatom: épp ellenkezőleg. Egy remek találmány sok-sok hasznos képességgel. Amit nem szeretek, az a hype és a túlzott várakozások a VDI körül. A vak hit, az ostoba megközelítés és a felesleges pénzszórás. A józan paraszti ész mellőzése és az akarnok “hivatalkodó” IT.

Hasznos olvasmányok:

Client Computing Today: Containment, Conspiracy and Conflict

Desktop Virtualization: Not for every user – but it is for every company

Q&A: The Relationship Between Windows 7 and Hosted Virtual Desktop Technology (Gartner előfizetés szükséges)

——————————————

* – A Gartner tanulmány első mondata: Enterprises deploying thin clients expect a substantial TCO benefit, but our analysis shows that there may be no TCO benefit at all, depending on PC management best practices and on thin-client migration costs. – vagyis épp arról ír, amiről most, 10 évvel később én írok.

Jobb az XP? Jobb a Win7?

A Windows 7 piaci térnyeréséről beszámoló HWSW cikk után a megjegyzésekben újra fellángolt a meglehetősen terméketlen vita arról, hogy vajon a Windows XP, vagy a Windows7-e a jobb operációs rendszer. Terméketlennek azért gondolom, mert két dolgot gondosan kerülnek a vitázók: mit jelent az, hogy “jobb”, illetve  “kinek” jobb, milyen felhasználói kontextusban értelmezhetők az érvek. Homályosan persze átszűrődik, hogy a “jobb” körülbelül annyit tesz: gyorsabb, kényelmesebb, szebb, a “kinek” pedig a mindenkinek. No, ennek nincs túl sok teteje.

A “kinek” kérdés megválaszolása meglehetősen nehéz. A számítógépeknek éppen az a jellegzetessége, hogy bár látszatra szinte egyformák (processzorból, memóriából, háttértárból állnak, monitorral, billentyűzettel és egérrel kommunikálnak), valójában megszámlálhatatlan módon használják az emberek. Vagyis: általános eszközt használnak céleszközök helyett. Egy számítógép jó elektronikus levelezésre, internetezésre, video-telefonálásra, játékra, filmnézésre, zenehallgatásra, jegyzetelésre, könyvírásra, filmkészítésére, adatrögzítésre, eszterga vezérlésére, kazánszabályozásra, épületek tervezésére, beléptető rendszerekhez, nyilvános internet pontokhoz; egyetemi laborokhoz, ügyviteli folyamatok támogatására, molekula modellezésre, liftvezérlésre meg millió más dologra. Ezeket a tevékenységeket emberek végzik a munkájuk részeként vagy otthon, hobbiból. Amíg a vitából nem derül ki, hogy miről van szó, beszállni sem érdemes.

Az egész diskurzus ugyanakkor elmegy egy nagyon fontos dolog mellett: szóba se kerül, meg sem említi senki, pedig talán a legfontosabb mind közül. A Windows XP és a Windows 7 platformok, vagyis olyan termékek, amelyek értéke nem önmagukban, hanem a rá épített megoldásokban rejlik. Nem Windows XP-re van szükségünk, hanem egy jó szövegszerkesztőre (ami történetesen az operációs rendszeren fut), no meg egy jól működő nyomtatóra (amelyre történetesen az operációs rendszer küldi ki a nyomtatni valót). Amikor tehát a Windows 7 térnyeréséből beszélünk, akkor valójában a Windows7 ökoszisztéma térnyerését látjuk. És egész más két operációs rendszert összehasonlítani (végső soron technológiai képességeket összevetni), mint platformokat. Ugyanakkor a való életben nem az operációs rendszerek, hanem a platformok versenyeznek egymással. Egy mikro példa:

Ha nekem otthon van egy Windows XP-m, amihez van egy régi, párhuzamos csatolóra köthető nyomtatóm és egy régi, csak Windows XP-re kapható, de nekem kedves és kényelmes szoftver, akkor bizony egy Windows 7 átállás számomra “költséges” lehet, hiszen az operációs rendszer lecserélésén túl kell egy új szoftvert is vásárolnom, meg egy új nyomtatót, meg az új szoftvert meg kell tanulnom. Végső soron a ráfordított idő, erőfeszítés a pénz ebből a szempontból egymásba konvertálhatók. Világos, hogy az átállásnak lehetnek akár előnyei is (az operációs rendszer kényelmesebb, lehet, hogy stabilabb; biztonságosabb; meglehet, hogy kevesebb energiát fogyasztana a rendszerem stb.), de nem biztos, hogy rohannék az ilyen átállással. A Windows XP ökoszisztémám – a sok, egymáshoz kötődő elem, beleértve a saját tudásomat is – akadályozza, hogy az újabb platformot kezdjem használni. A dolgok ugyanakkor nem állandóak: ha tönkremegy a nyomtatóm vagy a merevlemezem – vagyis megsérül az ökoszisztéma, már nem biztos, hogy az eredeti helyreállítása lesz a legolcsóbb. Lehet, hogy ekkor már az új platform lesz a megfelelő alternatíva a számomra.

Kicsit hasonlóan zajlik egy vállalati döntési folyamat: itt is létezik egy rendszer, amely nem csak a PC-kből áll, s itt is egyik elem köti a másikat, csakhogy itt jóval gyakoribb a változás és a platform megbomlása is másképp történik. Az otthoni rendszeremnél alacsony és impulzív jellegű az üzemeltetési költség, a vállalati környezetben viszont állandó és lehet elég magas. Az átállás ideje egy kis rendszernél fajlagosan jelentős, nagyobb rendszerek esetén viszont relatíve kicsi. A függelmi elemek az én rendszeremben jól átláthatók, nagy rendszerek esetén ez némi erőfeszítést igényel (de egyáltalán nem állítom, hogy lehetetlen). Én lehet, hogy csak egy könyvelő vagyok, aki nem ért az operációs rendszerekhez, de egy vállalati környezetben ehhez adottak a szakemberek. stb. stb. (Nota bene: meglehet, hogy ezen szakemberek naprakész tudásának hiánya és a meglévő platformot erősíti az új helyett.)

Egy bizonyos: a Windows XP platform köré épült globális rendszer (alkalmazások, hardver elemek, eszközmeghajtók, és nem elfelejtve: az emberi tudás), a valaha létrejött legnagyobb és leghomogénebb ökoszisztémák egyike, amely “épp elég” jellemzőivel a legnagyobb versenytársává vált az új verzióknak. Ebben a versenyben – amely még egyszer: a platformok versenye – elvérzett a Windows Vista, de masszívan küzdve győzött a Windows 7. (*) Ráadásul a közgazdaságtan erői itt is működnek: az egyre kevesebbek által használt – és már nem fejlődő – rendszert még kevesebben és majd még kevesebben használják, ezért aztán még kevesebb befektetés (pl.: kompatibilis hardver) érkezik ide, ami megint csak az új malmára hajtja a vizet stb. stb.

Még néhány gondolat: természetesen mind a Windows XP, mind pedig a Windows 7 a tágabban értelmezett Windows platform és ökoszisztéma része. Egy linux desktopnak (vagy a Chrome OS-nek, iOS-nek stb.) ezzel a tágabb rendszerrel kell felvennie a versenyt. S mint látható: a masszív, homogén platformok felszámolása egyáltalán nem könnyű. Sokkal sokkal több kell hozzá, mint egy jó minőségű termék. Az csak az első lépés.

 

———————————————–
* – A Windows Vista kudarca szerintem nem technológiai. A Vista legnagyobb problémája, hogy a Microsoft nem készített köré olyan ökoszisztémát, amely felvehette volna a versenyt az addigra hatalmasra nőtt Windows XP-vel szemben.

A Nagy Vihar (Perfect storm)

 A perfect storm is an expression that describes
an event where a rare combination of circumstances
will aggravate a situation drastically

- Wikipedia –

Meglepően csöndesen fogadta a virtualizáció világa a nyár elején, hogy a Gartnernek az x86 virtualizációs piacra vonatkozó, 2011-es “Magic Quadrant” (MQ) elemzése a Microsoft megoldását a vezető negyedbe helyezte. Pedig megér néhány sort elmélkedni ennek a változásnak a jelentőségén, főleg a nyári, és a várható őszi események fényében.

Mi a fene az a Magic Quadrant?

A “Magic Quadrant” egy vezetői elemzői módszer, a Gartner saját találmánya. Sok mindenre használhatják: a segítségével fel lehet térképezni egy termékportfoliót, vagy – mint esetünkben – elemezni lehet egy piaci szegmenset, amely jelentős növekedéssel kecsegtet, s amelyben a versenytársak igyekeznek megkülönböztetni magukat. Egy MQ szinte soha nem egy konkrét termékre vonatkozik, hanem mindig egy üzleti problémára, amelyet a versenyben résztvevők egy vagy több termékkel és/vagy megoldással, szolgáltatásokkal igyekeznek lefedni. A Gartner jelenleg 53 piaci szegmensre végez el rendszeresen elemzéseket, ezek egyike az x86 virtualizáció piaca. Az elemzések között vannak régóta vezetettek és egész újak is – a szóban forgó virtualizációs elemzés az utóbbiak közé tartozik, másodszor jelent meg. A MQ végterméke egy tanulmány, benne egy 4×4-es tábla, amelyben a felmérés eredményeként a Gartner elemzői elhelyezik a piaci szereplőket. Nagyjából így:

 

Az elemezés kétféle koordinátát tartalmaz, a végrehajtási képességet (Ability to Execute) és a vízió teljességét (Completness of Vision). Nézzük röviden, melyik mit takar.

A végrehajtás képessége (Ability to Execute)
Maga a végrehajtás képessége is egy összetett mutató, amelyet eltérő súlyozással az alábbi vizsgált tényezők alkotják:

• Termékek/szolgáltatások
• Általános életképesség (Overall Viability
• Kereskedelmi tevékenység és árazás.
• Piaci reagálóképesség a jelenben és a múltban
• Marketing tevékenység végrehajtás (Marketing execution)
• A felhasználók tapasztalatai (Customer Experience
• Üzemmenet (Operations

Sajnos meghaladja a cikk terjedelmét mindegy egyes tényező kifejtése, akit érdekel, azt a cikk végén található hivatkozásnál elolvashatja. Amire érdemes odafigyelni az az, hogy a tényezők a jelenre és a múltra, valamint a konkrét végrehajtásra összpontosítanak.

A vízió teljessége (Completness of Vision)
Ahogy az előző, úgy ez a koordináta is egy meglehetősen összetett dolog, amely az alábbi tényezőket egyesíti:

• A piac megértése (Market Understanding)
• Marketing stratégia (Marketing Strategy)
• Kereskedelmi stratégia (Sales Strategy)
• Termékstratégia (Offering (Product) Strategy)
• Üzleti modell (Business Model)
• Vertikális/iparági stratégia (Vertical/Industry Strategy)
• Innováció (Innovation)
• Földrajzi stratégia (Geographic Strategy)

Részletekre itt sincs mód, de megint csak érdemes észrevenni, hogy itt a gyártók (nyilvános) terveit, elképzeléseit elemzi a Gartner, vagyis a jelen és a jövő a fő szempont

A Magic Quadrant negyedei
A kétféle dimenzió mentén végül négy területre osztja a piacot a Gartner:

• Vezetők (Leaders) – Jól teljesítenek a piacon és jól pozícionálják magukat a jövőre tekintettel.
• Vízionálók (Visioners) – Értik merre tart a piac, vagy van elképzelésük arról, hogyan igazodjanak a változó piachoz, de a jelenlegi végrehajtás nem elég jó .
• Kihívók (Challengers) – Jól működnek, esetleg dominálják a piac egyes részeit, de nem mutatják, hogy kellően értenék merre tart a piac, illetve hogyan változnak az igények.
• Réspiaci szereplők (Niche players) – Kétféle szereplő is előfordulhat itt: Vannak, akik kis szereplők, de jól fókuszálnak egy-egy részterületre. Emellett vannak, lehetnek globális szereplők, akik nem fókuszáltak, és nem elég innovatívak vagy nem teljesítenek elég jól a piacon.

Mire kapunk választ egy MQ-ban?
Látható, hogy a végeredmény látszólag egyszerű, az értékelési szempontok viszont egyáltalán nem azok. Gyakori hiba egy-egy MQ értelmezésnél, hogy a teljes mutató helyett csupán egy-egy tényezőt “lát bele” az olvasó az elemzés eredményébe. Azt például semmiképp sem mondhatjuk, hogy a függőleges tengely csak marketing és kereskedelem, a vízszintes meg technológia. Egy MQ végeredményben olyan kérdésekre próbál választ adni, hogy:

• Mely gyártók a számottevő szereplők a piacon?
• Ki vagy kik a piacvezetők?
• Érdemes-e egy adott technológiánál egy adott megoldás szállítóját figyelembe venni?
• Milyen a versenyzők egymáshoz viszonyított helyzete?
• Mire kell készülni egy gyártó kiválasztása esetén? (Pl.: előremutató technológia és innováció, de gyenge támogatás stb.)
• A megoldásoknak, gyártóknak  milyen erős és gyenge pontjaik vannak?

Vagyis egy MQ egy döntést segítő, azt előkészítő tanulmány, olyan szakértőktől, akiknek napi feladata ezt a technológiai szegmenset és a szereplőket figyelni. Fontos tudni, hogy az MQ erősen épít az ügyfelektől kapott visszajelzésekre. Végeredményben ők látják ilyennek, vagy olyannak a megoldásokat.

Változások és elemzések az új kiadásban
A 2010-es és 2011-es éveket összevetve jó néhány változás látható. Eltűnt a Novell, ennek oka, hogy felvásárolták, s a tanulmány készítésének időszakában még nem dőlt el a SUSE részleg sorsa. Jövőre valószínűleg visszatér a most már leválasztott SUSE csapat. Az elmúlt évben az Oracle racionalizálta a portfólióját, ezért már csak egyszer szerepel. A Citrix erősített a végrehajtásban, ezért a vezető negyedbe került. Végül a Microsoft egy jobb piaci megértést, illetve innovatívabb portfóliót mutatott fel, ezért jobbra mozdult, így szintén bekerült a vezető negyedbe. Érdemes megnézni azt is, mit ír a Gartner a piac két legnagyobb szereplőjéről.

• VMware:  Erőssége a stratégia és a tervei a magán és hibrid számítási felhőkre vonatkozóan. (Naná, ők fújják a passzát szelet!). Technológiai vezető és innovátor. Magas ügyfél-elégedettség és nagy installált bázis, különösen az (amerikai értelemben vett) nagyvállalatok és technológiai szolgáltatók körében. A VMware-nek a Gartner szerint oda kell figyelnie árbevétel növekedésre, tekintettel arra, hogy a nagyvállalati szegmens telítődik, a kis- és középvállalatok viszont alacsonyabb árakat várnak. Figyelnie kell arra, hogy továbbra is figyeljenek rá – erősödik a verseny a Microsofttal. Végezetül az elemzők felhívják a figyelmet, hogy a VMware függ az olyan kihívásokkal teli piacoktól mint az IT szolgáltatás automatizáció.
• Microsoft: erőssége, hogy a virtualizációs rendszerfelügyelet ismerős lehet a Windows üzemeltetők számára. Erős Windows Server pozíciói vannak az (amerikai értelemben vett!) középvállalatoknál. Ezen cégekhez jó megoldásokat és árakat ad. Végezetül a Microsoft az Microsoft, vagyis egyike a négy AAA cégnek a S&P500-as listáján (értsd: a cég pénzügyi helyzete stabil). A Microsoftnak figyelnie kell arra, hogy nehéz lesz átkonvertálnia vagy körbebástyáznia a VMware installált bázisát, különösen a nagyvállalatoknál. Az MS erős versenyre számíthat a partneri csatornákért és a szolgáltatókért folytatott küzdelemben. Végül a Gartner szerint gond az, hogy a Hypervisor szülő partíciója Windows.

Érdekes megállapítás – de általam is tapasztalt tény – hogy a VMware magas árai, és az abból képzett partneri kedvezmény miatt a partnerek szívesebben árulják a “jövedelmezőbb” megoldást.

A 2011-es elemzés jelentősége
A legnagyobb és legfontosabb változás kétségkívül a Microsoft vezető negyedbe való belépése. Számos  nagy informatikai szervezet ugyanis szinte csak akkor áll szóba egy-egy szállítóval egy adott megoldással kapcsolatban, ha az már a vezető negyedben van. Erre a tanulmányra komoly ajtók nyílnak meg. Mindezt ráadásul a 2009-es, tehát a már nem egészen mai gyerek Hyper-V-vel és SCVMM-mel érte el a cég!

A Nagy Vihar
A nyár folyamán néhány esemény tovább növelte a piacon a feszültséget és a várakozásokat. Júliusban a VMware bejelentette a vSphere családja új generációját, nem mellesleg az új licencelési elveit is. Ez meglehetősen sok ellenérzést váltott ki – és ekkor nagyon finoman fogalmaztam. (Kollégáim két hosszú cikkben elemezték a történteket és a következményeket itt, meg itt.) Az VMware ügyfelek elégedettsége erőteljesen csökkent és a megbízható szállítói mivolta megkérdőjeleződött. Sokáig fog tartani, mire a helyi mérnökök ezt a csorbát szorgos munkával kiköszörülik, ha egyáltalán ez lehetséges. De ez még mindig nem a vége. A Microsoft augusztus folyamán elkezdte csepegtetni az új generációs operációs rendszeréről az információkat, és már mindenki tudja, hogy az igazán fontos bejelentések a jövő heti BUILD konferencián várhatók. Vigyázó szemetek Anaheim-re vessétek!

Azt hiszem, hogy a Gartner által kinyilvánított MS vezetői pozíció, a VMware ügyfél-elégedettségi fiaskója és a teljes Windows kínálat (kliens, szerver, Phone és Azure) valamint System Center termékcsalád minden tagjának új verziója együtt egy igazi tökéletes vihar. Előszélnek megteszi ez: Bringing Hyper-V to Windows “8”. Izgalmas ősz következik !

Keddtől BUILD!

XP-ről Windows 7-re. Miért is?

Már nem is egészen mostanában egy kolléga arra kért, hogy pár összeszedett gondolatot írjak, milyen kockázattal jár egy nagyobb informatikai szervezet számára a Windows XP-n való maradás, illetve milyen előnyöket jelenthet a Windows 7 bevezetése. Az írás elkészült, el is feledtem, aztán ma valahogy rátaláltam. Anonimizáltam, kissé felfrissítettem és gondoltam megosztom. Elsősorban nagyobb informatikai szervezeteket tartottam szem előtt, kisebb környezetekben vagy otthoni felhasználóknál az érvek egy része nem, vagy csak nehezen értelmezhető. Az érvrendszer tehát nem teljes körű. de ha valaki épp döntés előkészítő tanulmányt ír, hasznos lehet a számára.

A Windows XP-n maradás hátrányai, kockázatai:

Támogatás

• A Windows XP egy, a kilencvenes évek végén tervezett, 2001-ben kiadott operációs rendszer. A kiterjesztett támogatása eredetileg 2011-ig szólt volna, amelyet a Microsoft meghosszabbított 2014-ig. Jelenleg a Windows XP ún. meghosszabbított támgatási periódusban van. Ez azt jelenti, hogy további funkciók fejlesztése nem várható, visszaportolás (egy új OS képesség visszamenőleges biztosítása a régi operációs rendszereken) pedig nem történik. A meghosszabbított támogatási időszakban felbukkanó tervezési hibákat (design bug), ingyenesen nem, csak egyedi árazás mellett javítja. Bár ez nem tűnhet komoly problémának, magyarországi viszonylatban is előfordult ilyen eset. Javítócsomagot a Microsoft nem jelentet meg, kizárólag biztonsági frissítéseket adunk ki a támogatási periódus végéig.
• Az OEM Windows XP-k árusítása befejeződött, a hardver gyártók ma már csak Windows 7-tel árusítanak PC-ket. A Windows XP eszköz ellátottsága szűkül, a meglévő hardverekhez az eszközkezelő fejlesztés leállt, az új PC-khez a Windows XP eszközkezelők fejlesztése másodlagossá vált, vagy nem is történik meg.
• Várható, hogy hamarosan megjelennek olyan alkalmazások, amelyek kihasználják a Windows 7 által nyújtott alkalmazás-fejlesztési környezetet, de épp emiatt, már nem lesznek futtathatók Windows XP-n. (Most mást ne említsek, ilyen alkalmazás az Internet Explorer 9 is!). A Windows XP-n maradás egyik veszélye, hogy nem lehet majd egy adott feladathoz, funkcióhoz a szoftvert rendszert választani, mert a szabványok a Windows XP-hez kötik a szervezetet.

Biztonság

• A Windows XP tervezése jóval a Trustworthy Computing kezdeményezés előtt történt, az eredeti termék tervezése és fejlesztése során pedig még nem alkalmazták a Secure Development Lifecycle (SDL) módszertant. Emiatt a mai napig több sérülékenységet fedeznek fel a rendszerben, mint a későbbi operációs rendszerekben. Az SDL-nek köszönhetően ugyanakkor elvétve akad olyan sérülékenység, amely a Windows XP-ben nem, csak a Windows Vistában vagy Windows 7-ben található. Mindennek következtében a Windows XP naprakészen tartása és biztonságos üzemeltetése több erőfeszítést igényel, mint az újabb operációs rendszereké.
• A beépített biztonsági eszközeit tekintve a Windows XP ma már nem tekinthető korszerűnek. Beépített kétirányú tűzfala például nincs, ezt csak harmadik gyártótól lehet fizetés ellenében beszerezni. Számos kernel szintű védelmi lehetőség ( Address space Layout randomization, service hardening stb.)* nem található meg benne, és nem is pótolható.
• Egy Windows XP feleslegesen tartalmazhat olyan kódot a merevlemezen, amelyek nagy szervezetek nem használnak. Ilyen például a Windows Messenger (a Live Messenger elődje) vagy az Outlook Express, amely helyett többnyire a vállalati célra szánt Microsoft Office Outlook az elterjedt. Ezek a kódok szükségtelen addicionális karbantartást igényelnek.

Funkcionalitás

• A Windows XP-ből számos funkció hiányzik, amelyek szükségesek lehetnek egy nagy szervezet rendszerének üzemeltetésekor, és csak harmadik gyártó megoldásával pótolhatók. Ilyen a merevlemez titkosítás, amely az elveszett vagy eltulajdonított mobil számítógépek adatvédelmét biztosítja.
• A Windows XP számos olyan kiegészítő alkalmazást tartalmaz, amelyek nem eléggé funkció-gazdagok, ezért gyakran ingyenes vagy fizetős változattal pótolják (Merevlemez töredezettség-mentesítő, számológép, wifi- segédprogramok). Ezek az addicionális alkalmazások szükségtelenül drágítják az alap-image elkészítését és karbantartását, valamint az üzemelő rendszerek naprakészen tartását.
• A Windows XP lemezképek függnek az ún. Hardware Abstraction Layer-től (HAL), ezért minden eltérő HAL-t igénylő rendszerhez külön-külön kell elkészíteni a szervezet által támogatható lemezképet. Többezres PC parknál – és itt ez a helyzet – ez jelentős többletköltséget eredményez.

Logisztika

• A magyar informatikai szervezetek Infrastruktúra érettségi szintje desktop management területén többnyire „Basic”. Ez azt jelenti, hogy invesztíció nélkül a Windows 7 migrációt MA elkezdve valószínűsíthető, hogy körülbelül a XP támogatás lejáratának idejére lehetne a feladatot befejezni. A migráció halasztásával előfordulhat, hogy a teljes támogatás elvesztése után is még jelentős számú Windows XP működne a rendszerben. Ez a korábbi generációs Windowsokhoz képes azért nagy probléma, mert az elmúlt évtizedben mind a hálózatos, mind pedig a hálózatot nem használó malware támadások száma megsokszorozódott, így az esetleges védekezési költségek (proaktív illetve reaktív) is megnőttek.

A Windows 7 használatának előnyei:

Támogatás

• A Windows  jelenleg az aktív támogatási periódusában van, de már közel két éve a piacon lévő operációs rendszer, világszinten a második legjelentősebb operációs rendszer.
• A Windows 7 a leggyorsabban növekvő részesedésű rendszer, lényegében minden OEM gyártó kizárólag ilyen rendszerű PC-ket gyárt
• A Windows 7 elfogadottsága magas, a bevezetési tapasztalatok rendkívül jók.

Biztonság

• A Windows 7 teljes egészében a SDL fejlesztési elvek mellett tervezték és készítették, ezért minden szempontból a legbiztonságosabb operációs rendszernek mondható. Szignifikánsabb kevesebb javítás érkezett hozzá, mint a Windows XP-hez azonos életciklus-szakaszban.
• A Windows 7-ben a legkorszerűbb szoftver-védelmi mechanizmusok is megtalálhatók (ASLR, DEP, service hardening)
• A Windows 7 a ma ismert összes online és offline támadási módra tartalmaz védelmi eszközt. Beépített merevlemez-titkosítása van, kétirányú, házirendből szabályozható tűzfala van, beépített malware- védelmet kapott.

Funkcionalitás

• A Windows 7 kernel fejlesztéseinek köszönhetően 20-25%-kal kevesebbet energiát használ fel az alatta futó PC, mint az történne a Windows XP esetén. Egy magyar pénzintézetben (2200 desktop) előzetes számításokat végeztek a várható megtakarításokat illetően, és azt találták, hogy a teljes átállás projektköltségét egy évi energia-megtakarítás már fedezi, a következő években pedig – pusztán ezzel a kimutatható költséggel – már nyereségbe fordul a beruházás.
• A Windows  számos hatékonyságot növelő eszközt tartalmaz, amelyet nem kell külön beszerezni. Ilyen például a „Problem Step Recorder”, amellyel a felhasználók egyszerűen képesek hibabejelentést készíteni.
• A Windows 7 számos olyan kernerfejlesztést tartalmaz, amely miatt alkalmasabb Virtuális Desktop környezetben való használatra. Optimalizálták az IO műveleteket így azonos storage-on több virtuális gépet futtathatunk.
• A Windows 7 hardver-agnosztikus rendszer-lemezképet tartalmaz. Segítségével akár egyetlen lemezképpel le lehet fedni a legnagyobb informatikai hálózatokat is. A lemezképek utólag, offline is módosíthatók, betartva a biztonsági előírásokat. A lemezképeknek nem kell tartalmaznia eszközmeghajtókat, azokat a rendszer képes telepítés közben online forrásból letölteni. Mindemiatt Windows 7-tel sokkal könnyebb az ITIL fogalmai szerint ún. támogatható konfigurációt (supported configuration) készíteni és fenntartani.
• A Windows 7 hatékonyabban képes dolgozni távoli, kis sávszélességű vonalakon, mint azt a Windows XP tesz. Ez köszönhető egyrészt az új SMB 2.0-ás, optimalizált hálózati protokollnak, továbbá a Windows 7 beépített cache funkcióinak. Mindez lehetővé teszi, hogy bérelt vonalak bővítését lehessen elhalasztani vagy elhagyni, illetve ugyanazt az infrastruktúrát kevesebb szerverrel üzemeltetni.
• A Windows 7 Enterprise és Ultimate változatai rendelkeznek DirectAccess képességgel. Ez lehetővé teszi, hogy a tartományi tag Windows 7 állandó jelleggel kapcsolatot tartson a vállalati rendszerrel. A módszer nem csak a VPN szoftverek szükségességét eliminálja nagy részben, hanem jó felügyeletet biztosít a belső IT berkeket elhagyó gépek számára, amelye állandóan képesek frissíteni antimalware adatbázisaikat, letölthetik a biztonsági frissítéseket stb..

Uppsz! Az eredeti szövegben az szerepelt, hogy a Windows XP nem tartalmaz Data Execution Prevention-t. (DEP). Ez nem pontos. Az RTM termék valóban nem, de az SP2 óta ez a képesség a rendszer része. Mivel a mai gépek túlnyomó része SP3-on fut, ezért a DEP hiánya nem állja meg a helyét.

A számítási felhők hatása az IT versenyhelyzetekre

A múlt heti HWSW cikkei, meg az Office 365 tegnapi megjelenése nem is adhatna jobb apropót ehhez a cikkhez. Előbb az IDC tanulmányának ismertetése jelent meg az informatikai portálon. Ebben az áll, hogy az IT kiadások növekedésének fele a számítási felhőkre megy majd, ezen belül is a legdinamikusabb piaca az SaaS rendszereknek lesz. Egy nappal később a Redhat optimista jelentéséről olvashattunk, amelyben a cég a számítási felhőket és a virtualizációt nevezte meg húzó piaci igényként.

A számítási felhők egy újfajta informatikai modellt képviselnek, s ilyen esetben várható, hogy alapvetően felborítják azokat a szituációkat, állóháborúkat, amelyek egy korábbi korszakot fémjeleztek. A Microsoft ebben a tekintetben különleges helyet foglal el, mivel az elmúlt 15 évben szinte minden szoftver szegmensben (versenyző rész-piacon) megjelent. A cégnek vannak persze erősségei, meg kevésbé vonzó megoldásai is, de az ritkán fordul elő, hogy futottak még kategóriába tartozna. Csak hogy ne beszéljek a levegőbe: a Gartner 38 olyan szoftverpiaccal foglalkozó Magic Quadrant kimutatást tart karban évről évre, amelyekben a Microsoft is szerepel. Ezek közül 22 esetben a vezető, 10-ben a kihívó, 2 esetben pedig vizionáló negyedben szerepel a cég. Csupán négy esetben jelölte a szoftveróriást réspiaci szereplőnek (niche player). A Microsoft tehát a vállalati informatika egyik meghatározó – és ez idáig nyerő – szereplője, ugyanakkor a hagyomány és az örökség (legacy) képviselője. A hagyományos szereplők mindig nehéz helyzetben vannak egy alapvető változásnál: ha az új megoldásokat választják, akkor lemondanak a “régi” szoftverkódról, képességekről, ügyfelekről, és főleg, árbevételről. Példaként elég a Windows Mobile –> Windows Phone 7 váltást említeni. Ha a piacvezető a régi technológia védelmére rendezkedik be, akkor viszont az egész vállalat/termék stb. relevanciája megkérdőjeleződhet. Az IBM a mainframekkel járt így a PC világ beköszöntével. Tehát nagyon érdekes, hogy a jelenkor egyik “IBM”-je, a Microsoft, hogyan és mit lép: hogyan védi a régit és veszi át, vagy éppenséggel találja fel az újat.

Az már láttuk, hogy a számítási felhők különböző működési és terítési modelleket használnak, s ezek együtt egy egészen nagy piacot alkotnak, gyakran önálló részekkel. A rész-piacok rendelkeznek önmozgással, de egymásra is hatnak, sőt gyakran előfordul, hogy ugyanaz a termék több rész-piacon is megjelenik.

A Microsoft – globális szállítóként – minden szegmensben képviselteti magát, s talán nem túlzok, ha azt mondom, egy kicsit előbb lépett, mint a vállalati szegmensbeli hagyományos versenytársai: az IBM, az Oracle, a HP. Ez azonban az üdvösséghez még nem biztos, hogy elég.

A számítási felhő “másról” szól

Az informatikai piaci verseny átalakulásának egyik  legmarkánsabb jele az, hogy mindig felbukkan az a szó, hogy “más”. Először is más a termék: mindeddig dobozos változatban (esetleg nagy tételben) lehetett szoftvert vásárolni – ritkábban bérelni. A megvásárolt szoftverhez vagy volt frissítés vagy sem, de mindenképp egy adott képesség halmazzal rendelkezett. Hogy mit hozott ki belőle egy-egy IT szervezet, az már nem a gyártón múlott, legalábbis jórészben nem. A számítási felhők világában nem szoftver terméket, hanem szoftveres szolgáltatást árulnak a szállítók. Nem csak a termék potenciális képességei, hanem tényleges működése és működtetése is számít. Míg korábban a legfőbb mérési pont a termék funkció-gazdagsága és az ahhoz mért ár, a számítási felhők világában e kettőhöz még társul a szolgáltatás rendelkezésre állása, biztonsága, a biztosított kapacitás. Ez az átalakulás viszont bizonyos jellemzőket irrelevánssá tesznek. Mire gondolok? Például a nyílt forráskód – zárt forráskód vitára. Egy szolgáltatásként vásárolt levelezési vagy kollaborációs megoldásnál teljesen lényegtelen, hogy a szolgáltató milyen fejlesztési modellben fejleszt(*). Ami lényeges, az a szolgáltatás funkciógazdagsága és ára. De ez igaz a platform szolgáltatásoknál is. Lényegtelen, hogy Windows vagy Linux a platform alapja: ami a lényeges, az a gyors fejlesztés, a skálázható alkalmazás, a gyorsabb piacra jutás és az ár. A hagyományos IT világában jó gumicsont, hogy vajon az Oracle adatbázis kezelője, vagy a Microsofté skálázhatóbb, illetve melyik biztosít nagyobb rendelkezésre állást. Az Azure SQL automatikus skálázódása sokmillió felhasználóig ezt a vitát értelmetlenné tette. Ami pedig a rendelkezésre állást illeti, azt a szállító szerződésben vállalja, letudottnak tekinthető. Összességében azt gondolom, hogy a számítási felhők világában nem érvényesek a hagyományos versenyhelyzetek, mindenek előtt és első sorban azért, mert más a termék!.

De nem csak a termékek, a versenyzők is mások. Amíg a nagyvállalati levelezés világában az Exchange mellett a Lotus Domino (IBM) és a Groupwise (Novell) küzdött, addig a számítási felhők korában az egyik legpotensebb e-mail szolgáltatás versenyző a Google. A hagyományos CRM rendszerek koronázatlan királya a Siebel CRM, a számítási felhők egyik legerősebb versenyzője a salesforce.com. Ez a fajta átalakulás még a szerver operációs rendszerekre is igaz: korábban Windows-ról, Linuxról és Unix-ról vitatkoztunk, mára az operációs rendszerek szerepét nem kis részben a hypervisorok vették át, a Hyper-V, az ESX és a Xen. A élet különös fintora, hogy az nyilvános IaaS szolgáltatások jelenlegi piacvezetője, az Amazon, nem ESX-et, hanem Xen-t futtat.

Végezetül a számítási felhők a hagyományos versenyhelyzetekhez más dimenziót is ad – ez gyakran helyettesítő terméket jelent. Az elmúlt félévben egyre-másra jöttek a hírek a magyar egyetemeken telepített szuperszámítógépekről. Azt gondolom, hogy ez a piac pár év múlva teljes egészében eltűnik és felszippantja a PaaS világ. (Talán csak a Petagon és a CIA hagy meg néhányat magának ) Amikor számítási kapacitás dolgában versenyezni kell, akkor a globális szállítók ultrahatékony adatközpontjai verhetetlenek. Ha ehhez jó fejlesztési környezetet is biztosítanak, akkor minden adott a sikerhez.

A hibrid világ eljövetele

Bár nem kétséges, hogy az új paradigma új képviselői (Amazon, Salesforce, Google stb.) a siker megragadásának pillanatában vannak, azért a való világ nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Az új szállítók nem rendelkeznek hagyományos kapcsolatrendszerrel a vállalati világban és gyakran nincs is megoldásuk a hagyományos modellre. Márpedig ez nem elhanyagolható veszély a számukra. A vállalatok hagyományosan konzervatívok: változnak, de nem hirtelen. S ha változnak is, a változás kockázatait szeretnék minimalizálni: átmenetet szeretnének a hagyományos rendszereik és az új lehetőségek között. S ez jó esélyt ad még a későn ébredő IT szállítóknak is, mint például az IBM vagy az Oracle. Az új modell adaptálásának ugyanis nem csak az a módja, hogy kidobjuk a régit, hanem sokkal inkább az, hogy kinövesztjük belőle az újat. Az Office 365 például épp ezt teszi: semmi akadálya technológiai és licenc oldalról hibrid rendszerek kialakításának. Az igazi verseny frontja tehát – meggyőződésem szerint – a hibrid rendszerek világában lesz.

 

(*)  Jót mosolyogtam a HWSW RedHat-os cikkén, amikor azt bizonygatják, hogy cloud-ok nyilt forráson vannak. Nem csak azért, mert kicsi az esélye, hogy Salesforce.com, a Google, vagy az Amazon saját módosított operációs rendszerének forráskódjához hozzá tudnék férni, hanem azért, mert a dolognak nincs jelentősége. A szolgáltatást használom, nem a forráskódot.

A Microsoft számítási felhő megoldásai

A kezdeti alapozó cikkek után azt gondoltam érdemes lenne megvizsgálni, hogyan hat a számítási felhő, mint működési modell megjelenése az informatikai ipar egyes szegmenseire, a versenyre, ezen belül a Microsoft stratégiájára. Ez az elemzés ugyanakkor a levegőben lógna, ha legalább néhány sorban nem ismertetném a Microsoft jelenlegi felhő megoldási portfolióját. Először minden egyes szolgáltatás logóját be szerettem volna vágni, de aztán annyi jött össze, hogy inkább dobtam az ötletet és egy összefoglaló ábrát kerestem. Sikerült is halászni egyet, megpróbálom egy-két mondatban ismertetni a fontosabb ajánlatokat. Szerencsére az ábra szerkezete követi a korábban leírtakat és a szolgáltatási modellek szerint csoportosítja azt, amit a Microsoft ma tud.

Windows Live szolgáltatások

Ugyan alapvetően nem üzleti szolgáltatásról van szó, de ezer szállal kötődi azokhoz, egyéb iránt pedig minden Microsoft SaaS megoldás ősének tekinthetők. Önkényes módon a “Live” szolgáltatásokat kétféle csoportba soroltam: úgy érzem, vannak inkább “platform” elemek, és aztán arra épülő “alkalmazások”. Kezdjük a platform elemekkel.

• Windows Live ID (“platform”)– Ez a hitelesítési mechanizmus az alapja az összes Microsoft online szolgáltatásnak szóljon üzleti vagy otthoni felhasználókhoz. Annak idején mindenki felhördült amikor a Microsoft úgy próbálta pozícionálni még 2001-2002 környékén ezt a szolgáltatást, mint az Internet potenciálisan egyetlen és egységes identitás kezelő rendszere. Aztán tessék megnézni, hol tartunk ma? Senki sem ágál különösebb ellene, hogy egy másik cég tényleg meg is csinálta azt, amit az MS szeretett volna. A céget úgy hívják: Facebook.
• Skydrive (“platform”) – Online adattárolási rendszer 25 GB tárhellyel. Integrált a levelezési, a webes Office és a fényképmegosztó szolgáltatással. A Mesh-sel egyelőre nem, de logikus következő lépés lenne.
• Hotmail (“alkalmazás”): 1998 óta a Microsoft első számú, és azóta is versenyképes webes levelező rendszere. Mára online  naptár és névjegyalbum szolgáltatással is rendelkezik, a böngésző(k) mellett elérhető az Office Outlookjából és mobiltelefonokról is.
• Messenger (“alkalmazás”): azonnali üzenetküldő szolgáltatásnak indult, de ma már inkább mondanám a közösségi hálók legjobb helyben  futtatható kliens-alkalmazásának. Ennek a közösségi jelenlétnek a része a csevegés, hang és/vagy képi kapcsolat. A közösségi hálózat lehet a Windows Live, a Facebook, a LinkedIn és a Myspace is.
• Windows Live Profile (“alkalmazás”): A Windows Live azonosítóhoz megadhatunk magunkról mindenféle adatot, kapcsolatokat építhetünk a barátainkkal (akiknek az adatai aztán a Live névjegyalbumban és a Messenger kapcsolataink között visszaköszönnek.) A Live Profile integrálni képes a különböző közösségi hálózatokból érkező eseményeket, leveleket, megosztásokat stb.
• Windows Live Mesh (“alkalmazás”): Fájl szinkronizációs szolgáltatás különböző eszközök között (PC, Notebook, Home szerver, média center, cloud)

A Windows Live szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódnak az Office Live szolgáltatások. Korábban az Office Live két részből állt: az Office Live Workspace-ből és az Office Live Small Businessből. A megcélzott közönség az otthoni felhasználók és a kisvállalatok voltak. Az élet azonban rohan, ezek a szolgáltatás is átalakulnak. Az Office Live Workspace utódja az Office Web Apps on Skydrive. Ez a megoldás tartalmaz böngészőből elérhető webes Office alkalmazásokat és Skydrive tárhelyet, ámde úgy, hogy a tárhely a hagyományos Office alkalmazásokból is elérhető. (Lásd alábbi kép)

Az Office Live Small Business képességei a jövőben az Office 365 szolgáltatásban élnek majd.

Office 365

A júliusban véglegesedő szolgáltatás a Microsoft SaaS portfóliójának zászlóshajója. Egyrészt jelent egy új licencelési modellt (nem tárgyaljuk most), másrészt egy csomó, számítási felhőből elérhető szolgáltatást, úgy mint:

• Exchange Online – levelezés, címtár, feladat- és naptárkezelés.
• Sharepoint Online – csoportmunka, együttműködés.
• Lync Online (ma még Office Communictions Online) – online jelenlét, csevegés, pc-pc hangkapcsolat.
• Office Web alkalmazások – böngészőből elérhető és működő Word, Excel, Powerpoint, Outlook, Onenote.

Az Office 365-öt kiegészít jó néhány, többnyire levelezéssel kapcsolatos szolgáltatás: ForeFront Online Protection for Exchange (malware- és levélszemét szűrés) Exchange Online Archiving (levelezés archiválás), Exchange Hosted Encryption (levéltitkosítás).

Az Office 365-nek vannak/leszek speciális ajánlatai is, például felsőoktatási intézmények számára. (Live @ Edu)

További, üzleti felhasználóknak szánt szolgáltatások:

• Microsoft Dynamics CRM Online A első fecske a Microsoft üzleti alkalmazás portfóliójából.
• Windows Intune – A Microsoft desktop felügyeleti rendszerének szolgáltatás alapú változata. (hardver- és szoftver leltár, vírusvédelem, riasztások, távfelügyelet.)
• TellMe – Hangintegrációs szolgáltatás. Telefonos (Bing Voice), TV-s (Kinect), Autós (Ford Sync) és PC-s szoftverekben egyaránt megtalálható.
• Bing – térkép és keresési szolgáltatások integrálása vállalati környezetbe.

Platform szolgáltatások

A Microsoft platform szolgáltatásai mögé általában odabiggyesztik az “Azure” szócskát, azért, mert a szoftver nevek megegyeznek a helyben telepíthető változatokkal. Beszélhetünk ezek alapján Windows szerverről és Windows Azure-ról, SQL szerverről és SQL Azure-ról stb. Egy felsorolás szerű ismertetés:

• Windows Azure – Egy számítási felhőben futó operációs rendszer, amelynek feladata az ezen operációs rendszerre írt alkalmazások futtatása. Sok tekintetben persze különleges operációs rendszer, hiszen a feladata a rajta futó alkalmazás jó válaszidejének biztosítása, automatikus skálázása, felügyelete, bárol és bárhányan használják is azt. Ezért aztán olyan képességekkel is ellátták, amelyek a hagyományos környezetben még nemigen fordulnak elő. Ilyenek például a Content Delivery Network, a Virtual Network, és a Virtual Machine futtatás. Kevéssé ismert, de Windows Azure-ra nem csak .Net segítségével lehet fejleszteni, hanem PHP, Java, Ruby, Python és Eclipse is a fejlesztők rendelkezésére áll.
• SQL Azure – Az Azure szolgáltatás család számítási felhőre írt adatbázis kezelője. Feladata természetesen az adattárolás a Storage képességgel, a lekérdezések kezelése vagy éppen a üzleti intelligencia alkalmazások kiszolgálása.
• Windows Azure Appfabric – Számítási felhő alapú middleware alkalmazás, amelynek a segítségével helyi és felhőben futó komponenseket lehet összekötni. A főbb komponensei: Service bus, a hozzáférés vezérlés, gyorsítótárazás és a (biztalk) integráció.

Az Azure-hoz tartozik egy Piactér is, ahol egyrészt fellelhetők az Azure platformon futó adatszolgáltatók, valamint azok a független szoftvergyártók, amelyek a saját SaaS ajánlatukhoz a Windows Azure-t választották platformnak.

Infrastruktúra szolgáltatások

Akinek eddigre Microsoft mérgezése lett, azt el kell szomorítanom: a legerősebb alkalmazás portfóliót még nem is ismertettem. A cikk szempontjából viszont  ez szakasz rövidebb lesz, azon oknál fogva, hogy az IaaS szolgáltatások a legismertebben a Microsoft portfoliójából, meg azért is, mert ezeknek a termékeknek vagyok a szakértője és a későbbiekben sokkal-sokkal részletesebben szeretnék róluk írni. Tehát most ismét csak felsorolásszerűen:

• Windows szerver – Általános célú hálózati operációs rendszer hitelesítéshez (Active Directory, ADFS) hálózati szolgáltatásokhoz (DNS, DHCP, NAP,VPN,  RRAS, Direct Access stb. stb.), alkalmazások futtatásához, virtualizációhoz, terminál szolgáltatáshoz stb. stb.
• Hyper-V – A Microsoft bare metal hypervisora az IaaS rendszerek virtualizációs alapja.
• A System Center termékcsalád – Desktop és szerver, Microsoft vagy más gyártó, fizikai és virtuális komponensek teljes körű felügyeletét célul kitűző rendszerfelügyeleti család. System Center Operations Manager, Configuration Manager, Service Manager, Orchestrator, Data Protection Manager, Virtual Machine Manager.
• VMM Self Service Portal 2 – A magán számítási felhők absztraktciós rétege önkiszolgálási és költségszámítási képességekkel.
• Dynamic Datacenter Toolkit – Adatközpont szolgáltatók számára IaaS szolgáltatás építését biztosító megoldás.
• ForeFront Identity Manager – Hitelesítő és hozzáférési rendszerek felügyelete önkiszolgáló képességekkel helyi számítási felhő szolgáltatások kialakításához

Összegzés

Azt gondolom az iménti egyáltalán nem rövid – de még így sem teljes körű – felsorolás több dolgot is megmutat. Egyrészt azt, hogy a számítási felhők messze többet jelentenek, mint a virtualizáció újracsomagolása. Jelenti továbbá azt, hogy a Microsoft nem a levegőbe beszél, amikor azt állítja, hogy a fejlesztői túlnyomó részét számítási felhők kialakítására és megújítására állította át. Végül előre vetíti, hogy a számítási felhők az iparági hagyományos versengést egészen átalakítják, megváltoztatják – de erről majd legközelebb írok.

Tamás kapcsol: stratégiai célok és valóság

A múlt héten egy ügyfelünknél járva különös irányt vett a beszélgetésünk. Incidens kezelés volt a téma.

- Ti végeztek számításokat arról, hogy mennyibe kerülhet egy-egy incidens megoldása?
- Nem, a helpdesknek ebben az értelemben elég erős hiányosságai vannak. A pénzügyi rész nincs kidolgozva.
- De úgy egyébként foglalkoztok a témával? Például hogy egy szolgáltatás hozzávetőlegesen mibe kerül?
- Nem, nem. A költségeket így nem mérjük.
Hirtelen “kapcsoltam”.
- Figyelj! Most egy gyors kérdést fogok feltenni, arra kérlek, hogy vágd rá az első dolgot, ami az eszedbe jut!
- Rendben.
- Mi az IT stratégiai céljai közül az első és legfontosabb?
- A költségcsökkentés.

Mind a ketten felnevettünk. Pedig ez nem mulatságos…

Szervezetek egyesülése és a virtualizáció

Érdekes egybeesés, hogy mind a vállalati, mind pedig az állami szektorban belefutottam egy szervezeti egyesüléses történetbe, s mindkét helyen azonos szituáció alakult ki. Az egyik előd VMware-t futtat, a másik Hyper-V-t. Adódik a kérdés, vajon mi maradjon az egyesülés után? Lehet persze “szerelemből” válaszolni, és nyugodtan elhiheti mindenki, a döntéshozók részéről van is erre hajlam, én mégis azt mondom, mérlegeljünk józanul, ugyanis nem csak technológia és nem is csupán csak pénz áll a dolgok mögött. Nézzük a döntési teret, vagy legalábbis annak nagyobbik részét:

• A vSphere lesz a “szabvány”. Szokták volt mondani, hogy “Sohasem rúgtak még ki senkit azért, mert IBM-et vásárolt”. Vagy a sárkányfűárus sárkányfűre vonatkozó megjegyzése is ideillik: “Ha ez nem segít, akkor semmi”. Nagyjából kiviláglik, hogy az ilyen döntés mögött a legfontosabb hajtóerő a biztonságra törekvés. Előnye még a megoldásnak, hogy homogenitást teremt, amely végső soron és hosszú távon a leginkább kívánatos az üzemeltetési költségek szempontjából. Emellett optimális erőforrás használatot tesz lehetővé, hiszen a egyesített homogén rendszer valószínűleg nagyobb “egybefüggő” kapacitással rendelkezik, mint az egyesülés előtti rendszerek. Persze ennek a döntésnek vannak hátrányai is. Szoftver licenc beszerzést igényel – sokszor nem is keveset. Végre kell hajtani egy migrációs projektet, ez szintén idő és pénz. Ha a Hyper-V-s környezet System Centerrel felügyelt, akkor a beruházás esetleg még nem térült meg, a migráció után pedig néhány komponens (például DPM) nem, vagy csak részben lesz használható. Ezen felül képezni kell a munkatársakat is: vagy azért, mert az üzemeltetői csapatok érintetlenül megmaradnak, ekkor a hyper-v-s részleget fel kell hozni Vmware tudásszintre, vagy azért, mert a vmwares csapat átveszi az összes virtualizációs feladatot, de ekkor a hyper-v-s üzemeltetőknek kell más munkát végeznie, s ahhoz képzés is járul. Végül, ha a csapatot megvágják, akkor végkielégítésekkel kell számolni.
• A Hyper-V lesz a “szabvány”. A fenti helyezet fordított előjellel. A fő motiváció itt a költségtakarékosság lehet. A Hyper-V ár/érték aránya jobb, ha pedig műszakilag is kielégíti az igényeket, akkor nincs akadálya ennek az útnak. Előnye a lépésnek a korábban már emlegetett homogenitás, optimális erőforrás kihasználás. Költségek itt is felmerülnek, nem is kevés: ugyanúgy van migrációs projekt, jelentkezhetnek addícionális System Center licenc költségek. Éppúgy , mint az első esetben, itt is felmerülhet, hogy a korábbi (VMware) beruházás még nem térült meg, a migráció után pedig lehet, hogy további szoftverekről kell lemondani, miközben azok még amortizálódnak.
• Mindkét technológiai a helyén marad, külön rendszerfelügyelettel. Ha az első két verzió hátrányai (migrációs projekt, korábbi, meg nem térülő beruházás, nem kívánatos szervezeti átalakulás) túlságosan is fájnak, akár az is elképzelhető, hogy mindkét rendszer marad a helyén. Ekkor nincs migrációs projekt, minden korábbi befektetés ketyeg tovább, viszont a technológiai erőforrásokkal nem bánik hatékonyan a szervezet, illetve a rendszerfelügyelet emberi erőforrás igénye sem változik.
• Mindkét technológia a helyén marad, egyesített rendszerfelügyelettel. Elsőre ez egy remek ötlet. A Virtual Machine Manager  segítségével a VMware napi üzemeltetési feladatok elláthatók. Nincs migrációs projekt, nincs meg nem térült beruházás, sőt még az üzemeltetési szervezet is csökkenthető valamilyen mértékben. Persze az egyesített rendszerfelügyelet papíron szép, de egyelőre nem varratmentes megoldás. Az SCVMM számos limitációval rendelkezik, a DPM VMware-nél csak a vendég Windows rendszerekhez használható, a SCOM pedig többnyire nem egy VMware, hanem egy HP, BMC, CA vagy IBM megoldással néz szembe – az megér egy külön bejegyzést.

  Láthatjuk, hogy nincs egyetlen járható út, bármely döntésnek előnyei és hátrányai is vannak. Azt pedig, hogy melyiket érdemes választani nem kis mértében befolyásolhatja néhány egyéb tényező is. Ilyen például:

• Licenc szerződések és/vagy támogatás lejárta. Ha az egyik rendszer nagyon öreg, az a migráció felé billentheti a mérleget. Ha már nem is támogatott, az még inkább.
• A rendszer súlya. Ha az egyik egy éles környezet, a másikkal pedig legfeljebb kísérletezget az IT csapat, ott nem kétséges, hogy a homogenizáció vonzóbb lehetőség. Ha mindkét rendszer “nagy”, akkor az az együttélési szituációkat helyezi előtérbe. A “nagy” persze egy relatív fogalom, a szervezet méretéhez, változtatási képességéhez viszonyítok.
• Az üzemeltetők agilitása. Ha az egyik virtualizációs csapat önálló, lelkes és agilis, míg a másik azt sem tudja pontosan, hogy mi van a kezében, akkor ez a homogenitás megteremtése felé terelheti a döntést..
• Az informatikai szervezet érettsége. Az érettebb szervezetek kisebb költséggel, hatékonyabban és agilisen működnek. Ez könnyedén ellensúlyozni képes migrációs költségeket vagy éppenséggel egyik vagy másik termék árelőnyét. Legjobb példa erre a Microsoft 2010 nyári felmérése. A diagramokból látszik, hogy az IT érettség sokkal jobban befolyásolja a költségek alakulását, mint egy adott technolgia kiválasztása.

Azt hiszem sikerült felvillantanom, hogy a probléma sokkal összetettebb annál, minthogy csupán zsigeri preferenciák alapján szülessenek döntések. “Szerelem” helyett bölcs körültekintést ajánlok.