A RIS, a SUS meg Sharepoint Services

Nemrég (lásd trackback) írtam egy RIS szerverről, amelyik mindenképp két hálózati kártyát igényelt. A teljes történet itt található.

Korábban jól beüzemeltünk egy olyan Windows Server 2003 kiszolgálót, amelyen elsősorban támogató tevékenységek futottak. Ezek közé tartozott a RIS és a SUS. Nem is volt gond egészen addig, amíg nem jött az ötlet, hogy le kellene tesztelni a Sharepoint Services szolgáltatást, egyrészt ingyenes, másrészt sokat tud, harmadrészt pedig olyan jókat mondanak róla. Nosza, letöltöttük, telepítettünk külön egy MDSE2000-et, majd felraktuk az SPS-t is.

Már egészen megörültünk, hogy milyen jó kis belső webportálunk van, amikor kiderült, hogy a SUS megkergült. Az SPS teljesen "elfoglalta" az alapértelmezett webhelyet, így aztán a SUS adminisztrációs felületének lőttek. A weben való kutakodás után jött a javaslat: szedjük le a SUS-t, állítsuk le az összes webhelyet (esetünkben az egyetlent), majd telepítsük újra a SUS-t. Ekkor láthatóvá válik egy rejtett képessége a szoftvernek: készít egy saját website-ot magának és odaköltözik.

Uccu neki, hó hahó, így is tettünk. Csakhogy az egyik probléma megoldása hozta magával a következőt. Most már volt két webhelyünk, de mindegyik ugyanazt a 80-as portot szerette volna bitorolni. A SUS ugyanis feltételezte, hogy nincs egyetlenn webhely sem, tehát nyugodtan garázdálkodhat az alapértelmett 80-as kapun. Vajon melyik rossz közül válasszunk: adjunk új portot a SUS-nak és konfiguráljuk át a csoportházirendet, miszerint a kliensek ne a http://server címen keressék a frissítéseket, hanem a http://server:81 -en, vagy inkább a felhasználók gépeljék be azt a címet minduntalan, hogy http://server:81. Az előbbinél kétséges, hogy az automatic update hajlandó ilyen paramétert elfogadni, az utóbbinál viszont a felhasználók felejtenék el folyton a 81-es számot a webcím után bepötyögni.

Gondoltuk, első a felhasználó, így a SUS-nak adtunk új kaput. Nem nyert. Másnapra világosan kiderült, hogy a korábban szépen felmászó frissítések egyáltalán nem kerülnek a kliens gépekre. Az SPS-nek eleve nem adtunk új portot, a felhasználók megértésének tesztelését feleslegesnek  ítéltük. Nem maradt más hátra, mint felvenni még egy IP címet, aztán a két webhelynek megadni a neki jár IP bitsort. Hogy nagyon szép legyen a történet a DNS kiszolgálón fevettünk két további "host A" bejegyzést. Egyiket "SUS"-nak, másikat "intranet"-nek neveztük. Így a csoportházirendben már a http://sus hivatkozást használhattuk, a leendő vállalati portál pedig a véglegesnek tűnő http://intranet nevet kapta.

Azt gondoltuk, hogy ez már tényleg a történet vége. Leteszteltük a szolgáltatásokat, mindegyik működött, elégedetten hátradőltünk és azt gondoltuk, hogy jó munkát végeztünk, már csak egy kis leírást kéne kanyarítani a kollégáknak – például egy webnaplóba.

Nem nehéz kitalálni, hogy másképp alakultak a molekulák. Már másnap kiderült, hogy a két megjavított szolgáltatás mellé odaszegődött egy elrontott is. A RIS installációs módszert elindítva a telepítendő számítógépek sorra "ProxyDHCP: No reply to request on port 4011" hibaüzenetet adtak vissza. Ha valaki erre az üzenetre rákeres, akkor már az első találat adja a lehetséges megoldást. Amikor pedig egy kicsit tovább kutakodtam, ráleltem a valódi okra is.

Bár úgy tűnt, hogy létezik buhera megoldás, amely valamilyen oknál fogva még részletesebb is, mint a hivatalos Microsoft tudásbázis cikk, mi maradtunk az egyszerűbb lehetőség mellett és beraktunk még egy hálókártyát. Láss csodát a RIS újra működik.

A korábbiakból tanulva, most nem dőlünk hátra, ez a gép ugyanis tartományvezérlő és WINS kiszolgáló is egyben….

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: