Garabon Olga

Meghalt az általános iskolai matematika tanárom, Garabon Olga néni.
Ma egy nagyobbacska városban élek, ahol eléggé személytelen a miliő, de eredetikeg Karádról származom, egy somogyi faluból, ahol nagyjából mindenki ismer mindenkit, és ahol csak egyetlen iskola van, ott pedig általában egy tantárgyat egyvalaki oktat. Garabon Olga néni a matematikát és a fizikát. Kb. negyvenvalahány évig.
 
Néha fura érzések töltik el az embert ebben az internetes-blogos-skypos-wizzaires-rtlklubos-fideszmszpés-autopályás-adsles-tmobilos világban. Például az, hogy ahol és amikor én általános iskolába jártam, ott és akkor neve volt a tanárnak. Nem csak egy tanár volt, hanem a tanár néni. Most éppen: az Olgi néni.
 
Szigorú volt, olyan szigorú, hogy hogy csak úgy potyogtak az egyesek meg a kettesek. Én szerettem. Nem csak azért, mert jól ment a matek, hanem azért is, mert látni lehetett, hogy milyen teljesítményért mi jár. Hány egyenletet oldottam meg, hányat nem. Egyszerűen nem volt értelme azt mondani, hogy egy matektanár – egy GarabonOlga – kivételez, mert csak rá kellett nézni a feladatmegoldásokra. Sok szempontból olyan volt, mint ma a számítógép: lehet magunkat mérni hozzá. Mert holtbiztos, hogy a számítógép megmutatja mennyire vagy preciz, mennyire tudsz gondolkodni. Olgi néni is meg tudta ezt mondani, ugyanolyan holtbiztosan.
 
Szokták mondani, hogy a gyengébb falusi iskolákból ha városi középiskolákba kerülnek a gyerekek, akkor a nagyobb követelmény miatt alaposan romlik a bizonyítványuk. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy nálunk matekból és fizikából ez nem állt. Az lehetséges volt, hogy az illető javított a jegyén, de hogy rontott volna, olyanról nem tudok.
 
Felnőtt fejjel, közgazdasági ismeretekkel pontosan tudom, hogy a legeslegértékesebb dolog az ember, és annak tudása. Tanítani ezért azt jelenti, hogy hatalmas értéket létrehozni, vagy legalább segíteni benne. Olga néni egész életében nem csinált mást, csak tanított. Az iskolába be van építve egy szolgálati lakás, ott lakott mióta Karádra költözött. A lakás falának túloldalán volt az irodája, vagyis tulajdonképpen az iskolában lakott. Egyedül élt, és csak tanított. "Csak". 63 éves koráig.
 
Visszatérve a legértékesebbre. Az élet úgy hozta, hogy mérnök lettem. Azt hiszem nem elhanyagolható mértékben az matematika szeretete miatt, vagyis részben Olgi néni miatt. Ezúton is köszönöm neki.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: