Mint a villám

Napok óta birkózom különböző hardver eszközökkel. A saját gépem otthon már egy ideje befuccsolt, a videokártyára gyanakodtam. Végre a hét elején kaptam egyet, de felemás eredménye lett a cserének. A gép hol elindul, hol nem. Ez változás a korábbi állapothoz képest, amikor is folyamatosan nem indult. Most az indulás esetleges. Ha már megy a gép, akkor minden rendben. nincs lefagyás, nincs reset – korábban ezzel is küzdöttem. Most egy BIOS frissítéssel is próbálkozom, mert egy februári firssítése a SATA késleltetéssel kapcsolatos problémákat orvosol. Majd meglátjuk.

 

Tegnap újabb isten csapása ért minket – szó szerint. Öt perc sétára lakom a munkahelyemtől, és épp indultam vissza ebéd után, amikor egy óriási vihar ért el. Úgy csapkodtak a belváros közepén a villámok, hogy azt gondoltam jó volna behúzódni egy kapualj alá. Azt hiszem ez az ötlet akár életmentőnek is nevezhető. Egy perccel később a kapualjtól egy percre lévő iskolába, vagy amellé csapott a ménkü. Láttam is.

Amikor aztán a vihar kicsit csendesült,eindultam és sercegő, zizegő villanyoszlop került az utamba. Akkor valószínűleg ide csaphatott. Mire beértem a céghez, már elkezdődött a bál. Az összes notebookunk és vékony kliensünk megbolodult és elveszítette a hálózati kapcsolatát.

 

Első közelítésre azt láttuk, hogy a switch bizonyos portja nem működnek. A switch újraindítása után a helyzet javult, már csak három notebook és a vékony kliens nem kapott hálózati kapcsolatot. Végül hosszas próbálgatás után kiderült, hogy a vékony kliensünk is működőképes volt, csak egy rossz patch kábelt egy másik rosszra cseréltünk ki (azért a dupla hibát se könnyű felfedezni.)

 

Szóval a tegnapi vihar eredménye: három LAN nélkül maradt notebook. Az egyik éppen az enyém.  A jövő héten – a szabi alatt – nem lesz hova lementeni a fényképezőgép megtelt kártyáját. Sajnos. A maradék kettő egy-egy igazgatóé, VIP meg minden. Ma reggel összecsomagoltuk a gépket és irány fel a szervízbe. Mint a villám.