Lurdy, amnézia és a világ dicsőségének elmúlása

No, én is megjártam a Lurdyt és tényleg, tényleg nagyon jó volt. Ha szabad osztályoznom, akkor Gál Tamás: jeles. Fóti Marcell: csillagos ötös. Mindkét kollégát igen sokra becsülöm, de Marcellt emellett bámulom is. Ha milliárdos lennék, és nem dolgoznék, az egyik szórakozásom valószínűleg az lenne, hogy Fóti Marcell tanfolyamokat látogatnék. Mindegy mit ad elő. Egyfolytában AHA érzésem van. Most is itt volt ez a cluster. Azt gondolom, hogy valamennyire értek hozzá. Mégis, ha a Marci elmeséli, hogy mi a cluster csoport, akkor elkezd érdekelni, hogy mi is az. Magával ragadó. Azt hiszem, ha nagyon sokat gyakorolnám, akkor egyszer lehetnék olyan jó előadó, mint a Gál Tamás. De sohasem lehetnék olyan jó mint a Marci. Ő külön kategória.

Egyébként nem csak az előadók miatt volt érdemes elmenni, a felhozott témák is érdekesek voltak. R2, DFS, RDC, PMC,Virtual Server, Cluster – csupa izgalmas téma. Az R2 kapcsán felsejlett bennem, hogyan is hívták az R2-t szűzlány korában: „Option Pack”. Az NT4-hez járt, csak akkor még nem volt marketing a feneke alatt (vagy nem akkora) és ingyen adták.

A virtual server clusterezésénél rájöttem, hogy legalább egy fogalom vonatkozásában én folyamatosan tévedésben voltam, ez a fogalom pedig a „Host clustering”. Számomra ez eddig azt jelentette, hogy két hoston csücsül két guest, és a két guest egy fürtöt alkot. Hát nem. A host clustering azt jelenti, hogy a Virtual Server 2005 R2 egy cluster-aware alkalmazás, amelynek virtuális gépei egy-egy erőforrásként jelenhetnek meg. A failover esetén a virtuális gép költözik egyik node-ról (hostról) a másikra. Hmm. Még nem is hallottam róla. Így múlik el a világ dicsősége. (Arról nem is beszélve, hogy frissítenem kell a Vmware Server – Virtual Server összehasonlítást, de erről majd egy külön cikkben.)

Volt még másik két élményem is. Szerettem volna (elgondolásom szerint életemben először) találkozni Gál Tamással, s közben abban reménykedtem, hogy a másik webnaplóíróval, JoeP-el is összefutok. Hmm. JoeP. Néha úgy érzem, hogy bizonyos emberekkel nagyon egy hullámhosszon vagyok. Annyira szeretem őket, hogy szinte beszélgetek velük, kikérem a véleményüket, vitázom vagy egyetértek – persze csak magamban. Követnek engem, mint az „Egy csodálatos elmében” Marcee, Charles és Parcher követték Nash-t. Ilyen Hamvas Béla, Assisi Szent Ferenc és JoeP is. És most összefutottam a lelki jóbarátommal. Totális aszinkron: zavarban voltam, nem is találtam igazi témát, semmitmondó mondatokat mondtam és közben saját magamon csodálkoztam, miket hordok össze. JoeP meglepetten, hamiskásan, megértően (beletörődően?) mosolygott. Hallgattunk is néha. Miről is beszélgessünk? Hisz nem is ismerjük egymást… Hiába na, gyakorolni kell ezeket a találkozásokat J. InetPub?

Azért arra is jó volt ez a randi, hogy rájöjjek, milyen amnéziás vagyok. Gondolkodtam, hogy én tulajdonképpen Tamással soha, JoePpel pedig egyetlen egy alkalommal találkoztam, mégpedig 2000-ben még egy TechNet újságos író-író találkozón. Ezzel is mentem oda hozzá:

— Tudod mikor találkoztunk mi?

— Hát persze, a Minoros ISA napon. – felelte.

— Mikor??

Igen, tényleg voltam egy Minoros ISA napon, de fogalmam sincs, hogy kik voltak még ott (a Marcin kívül, persze). És Tamás is mondta, hogy „persze a Minorban találkoztunk”.Öregem! Hol élek én! A Holdon? Bocs, fiúk, tényleg.

2 Responses to Lurdy, amnézia és a világ dicsőségének elmúlása

  1. Petrenyi Jozsef says:

    Nincs ezzel semmi baj, az első néhány találkozás mindig olyan feszengős, akármennyit is kommunikált két ember korábban már írásban.
    De a Minoros közjáték jópofa volt. :)
    (Ott ugyanis négyen beszélgettünk a szünetben: te, Marci, GT meg én. GT akkor még nem ismert téged, te nem ismerted GT-t… és nem emlékeztél arra a gyanús ‘újságíróra’ sem;) )

  2. Petrenyi Jozsef says:

    Majd elfelejtettem. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, milyen illusztris sorba tettél be. Már most szólok, hogy ez nem biztos, hogy működik: mert ha komolyan gondolod, akkor csalódni fogsz – nagyon el fog térni az idealizált ember és a valóságos. Különösen sör mellett.:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: