CIO konferencia

Az elmúlt két napot a 8. CIO konferencián töltöttem. Habár a magyarországi informatikai vezetők számához képest elenyésző volt a részvétel (becslésem szerint alig voltunk száznál többen, ráadásul számosan vettek részt a szállítói oldalról is), mégis sok tanulsággal zárult a két nap.

Az első nap délelőttje csupán bemelegítés volt, három előadást. Jungbauer Józsi – bár remek beszélgetőtárs – a kelleténél monotonabb előadó, így aztán inkább a konferenciaanyagba temetkeztem, meg az ismerősökkel beszélgettem. Füzes Péter – bár határozottabban érdekesebb volt, mint az előző előadó, azt a szintet azért nem ütöte meg, hogy emlékeznék, miről is beszélt. A Kovács András féle SOA előadás, bármennyire is bizonygatta az előadó, hogy korszakos jelentőségű dologról van szó, nem fogott meg. Úgy azonosítottam a témát, hogy a SOA nem más, mint valamiféle szabványos middleware, vagy éppenséggel a middleware hiánya, hiszen az üzleti modulok egymással szabványos interfészeken kereszül kommunikálnak. Jó: lesz majd egy Oracle HR modulunk, amely szépen együttműködik majd egy SAP főkönyvvel. Hurrá.

A nagyon finom ebédet egy Projektmenedzsmentről szóló kerekasztalbeszélgetés előzte meg, amit én eléggé levegőben lógónak éreztem. Egyrészt a magyar vállalatok jó része olyan kicsi, hogy nemhogy projektszervezete nincs, de még projekt módszertanokat sem alkalmaz, vagy éppen alkalmaz, de csa ad-hoc külső projektvezetőket bérelve. A pulpituson viszont olyan cégek képviselői jelentek meg (bank, posta, mobilcég, konzultációs cég) akik vagy ebből élnek, vagy multiként ez belső szabály náluk, vagy olyan monstrumok, hogy a témát meg kell és meg is tudják finanszírozni. A beszélgetés néha érdekes, de jobbára inkább egzotikus volt. Majd ha elmegyek egy multihoz dolgozni, akkor másképp lesz talán…

Délután egy húsbavágó, de igazán „magyar” probléma kerekasztalában vehettem részt a főnökömet helyettesítve: „Meddig lehet az IT költségeket csökkenteni?” Már a kérdés felvetése is tipikusan magyar-magyar. A multicégnél dolgozóknál ugyanis a kérdés nem így kérdés. És valóban: mi is sokszor megküzdöttünk már azzal a problémával, hogy egyik évről a másikra a működési költségeinket lefaragták függetlenül attól, hogy egyébként milyen munkát végeztünk. Ez a költségcsökkentés. Egy külföldi tulajdonú (és szemléletű) vállalatnál viszont a kérdést nem így teszik fel, hanem úgy: „Hogyan legyél hatékonyabb?” Ennek egyik módja valóban lehet az operatív költségeket csökkentése, de lehet akár fordítva is: egy automatizált folyamat bevezetése esetleg magasabb It költségekkel jár, a vállalat egésze szempontjából azonban mégiscsak költségmegtakarítást jelent. A beszélgetés során (mégha indirekt módon is) jól kiderült, hogy a multiknál a IT vezetők hatékonyan (hatékonyabban) visszaverik a direkt-költségcsökkentési kísérleteket általában azzal, hogy az IT fejlesztésekben rejlő összvállalati költségcsökkentésre hivatkoznak, persze szigorú számítások mellett. És ez még egy fontos dolgot elárult. A külföldi vállalatok CIO-i ritkán informatikai szakemberek, legfeljebb a témához gyenge (erős) affinitásuk van: ők gazdasági szakemberek, közgazdászok, pénzügyesek – menedzserek. Kifinomult üzleti tudásuk van, ezzel kommunikálnak a felsővezetőkkel, vezetési képességeiket pedig arra (is) használják, hogy a technológiai kérdésekben valóban jó kollégákat gyűjtsenek maguk alá.

Ez tanulságos. Ha igazán jó CIO szeretnél lenni, akkor ne is foglalkozz informatikával: foglalkozzál gazdasági témákkal és vezetéstudománnyal, és persze legyen ember alattad, aki tényleg ért a technikához. Ha egy ilyen CIO járatos a technológiában, akkor az legfeljebb bónusz. Hmm. Akkor nekem már csak a lényeg hiányzik, a bónusz megvan…

A felvezető előadásban volt egyébként egy szerintem hamis állítás. Változatlan költségek = költségcsökkentés. Ez több ok miatt is nem igaz, vagy legalábbis nem feltétlenül igaz. A nemzeti valuta dollárhoz viszonyított árfolyamerősödése esetén a beszerzendő eszközök ára csökken a verseny miatt, tehát csökkenő CAPEX mellett is többet lehet beszerezni. Másrészt a korábbi fejleszések eredményei lehetséges, hogy épp az adott következő évben gyümölcsöznek, vagyis az is lehet, hogy bár az OPEX csökken, mégis több erőforrásunk marad. Itt a mini-példa az én terminál szerver esetemre. Bár a költségeinket csökkentették, de a kevesebb probláma miatt kevesebbet is utazom majd a MALKER-be, felszámoljuk a tartományvezérlőt, tehát szoftverbeszerzésünk is csökken majd, nem beszélve arról, hogy mennyivel kevesebb menedzselendő objektumom marad, ami végső soron pénzmegtakarítást, működési költség megtakarítást jelent.

A leglényegesebb azonban, hogy olyan IT fejlesztéseket kell kitalálni – az üzleti oldallal együtt – amely összvállalati szinten eredményez megtakarítást, ez nagyobb mozgásteret ad az IT-nak, emellett az informatika visszakapja az egyik fő értelmét. Hisz ez volt a egyik fő mozgatórugó ami miatt a vállalatok egyáltalán alkalmazni kezdték.

A kerekasztal-beszélgetés hamar véget ért, alig pár dolgot veséztünk ki, sajnáltam is. Annak viszont örültem, hogy elmondhattam pár dolgot arról, mit is jelent A, B vagy C IT-típusú vállalatként a költségcsökkentés, meg beszéltem egy kicsit a Porteri stratégiákról is, vagyis hogy a magyar vállalkozások többsége inkább olcsóbb szeretne lenni, mint jobb, ezért csökkent költséget néha ész nélkül.

 

Délután öt körül jött el az én időm. Zöldi-Kovács János barátommal együtt a virtualizációról értekeztünk. Előbb ő beszélt arról, hogy mi a virtualizáció, azután én meséltem el, hogy nálunk hogyan alkalmaztuk ezt. Az előadás egy un. technológiai szekcióban zajlott, kb. 30-40 ember láthatta. Sajnos idő szűke miatt eléggé hajtanom kellett magam, nagyon sok helyen nem volt időm részletesen is elmondani, mi van a dián, de azt hiszem ezzel együtt is összeszedett voltam. A „kontroll” Józsa Erika a Sanofi-Aventis (korábban Chinoin) IT igazgatója volt. Ő (is) egy olyan CIO, aki valójában nem IT specialista. Elmondása szerint teljesen érhető volt, amit mondtam.

Utánam egy olyan előadás következett, ahol a BKV egy új rendszeréről az a Verő András értekezett, aki annak idején a vezetőképzőn az Outsource témakörét vesézte ki nekünk. Akkor is meg most is tetszett, amiről beszélt. A szekcióban előadott még Nemes Dániel a filter:max-tól és Teasdale Harold a Symantec-től, mindketten e-mail témában.

Az előadások után következett az esti „Keynote”, amit egy igazi „nagyhal” tartott: „Thomas Endres CIO and Senior Vice President Deutsche Lufthansa AG; a member of the Board of EuroCIO and Co-President of the German CIO Forum CIO Colloquium” Egyébként egy roppant nyugodt, összeszedett, világosan beszélő előadó volt, aki tényleg érdekes dolgokról mesélt: hogyan épül fel a Lufthanza, ezen belül az IT; hogyan standardizálnak, és főleg mikor NEM standardizálnak. Egyik fő feladatának azt látta, hogy észrevegye, mikor van szüksége egy divíziónak arra, hogy eltérjen a szabványtól, hogy ezáltal jobb üzleti teljesítményt nyújtson. Impozáns számukat mutatott a cégről, de persze emellett beszélt olyan projektekről is, mint az IP telefónia. A virtualizációt megemlítette, mint egy egy olyna technológiát, „amive foglalkoznak ők is” és látta, hogy a konferencián is „volt erről előadás”. Uppsz!! (János szerint egy a két mondat neki több milliót is hozhat, ha az a néhány bizonytalan partner esetleg ettől „átbillen”)

A napot egy remek vacsorával zártuk, majd Jánossal beszélgettükn hosszan az ő vállalkozásáról. Ez a számomra rendkívül tanulságos volt. Végre egy ember, aki elmondta, hogy ő hogyan „csinálja meg magát” éppen. (Saf-made man, hogy senki ne értse félre). Nagyon köszönöm ezúttal és a tapasztalatok ilyetén átadását – meglehet ez egyszer felbecsülhetetlenük sokat érhet.

 

A második nap két kerekasztal-beszélgetést tartogatott. Az elsőben Straub Elek Magyar Telekom vezér, mint CEO és Jenei Zoltán, mint CIO „vallott” Mester Sándor közreműködésével a közös munkájukról. Persze, ez szép példa, csak talán túl szép. Érdekesebb lett volna esetleg egy B vagy C kategóriás cégvezetőt látni a saját CIO-jával. Érdekelt volna pl. egy Dunaferr vezér véleménye,vagy egy TVK igazgató meg a CIO-jának a interjúja, hiszen nem a Matáv kategóriájú, típusú cégek hozzáállásával van baj.

Végezetül az Outsource szövetség prominensei mutatkoztak be nekünk, ezúttal Bőgel György vitaindító előadását követően. Hát izgalmas dolog az Outsource, de végül azt hiszem a legizgalmasabb kérdést nem tették fel: miért nem közmű mégsem az IT, holott annak kellene lennie? Vagy más olvasatban: miért nem szervezik ki a Commodity IT tevékenységüket a magyar cégek, holott semmi indok nem szól a bent-tartás mellett? Ehelyett beszéltünk olyasmiről, hogy miért megy az Outsource tevékenység Indiába, meg egy idő múlva mimiért nem leszünk versenyképesek. Komolyan, olyan érzésem volt, mintha a magyar piac elfogyott volna. Pedig dehogy.

 

Summa summárum hosszú időre ellátott municióval ez a konferencia, mégha nem is pontosan olyan lett, mint amilyet eredetileg vártam. És még valami: a Hotel Azúr pazar hely, ajánlom mindenkinek, aki Wellness hétvégét tervez magának.

 

Update: fényképek, linkek

3 Responses to CIO konferencia

  1. Horvath Gyorgy says:

    Csak nem Te leszel az IT főnök, hogy már nem először Te mész a vezetői konferenciára?(írtam a gmail-es címedre)

  2. Tamas says:

    Tudtam, hogy vezet webnaplót, általában követem is, sőt volt, hogy kicsit polemizáltunk. Csak éppen a linket felejtettem el kitenni.
    Gyuri! Az, hogy a főnökömet helyettesítem, az nem jelent semmit. De tényleg. (Azt mondjuk jelentheti, hogy ő alkalmasnak tart engem a konferencián való helyettesítésre. Igen. Pontosan ezt jelenti.) :-)
     

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: