Talán nem hiába…

Az alábbi levelet kaptam a minap. Mi tagadás, nagyon kellemes érzés volt…
(a levél anonimizálva) 
 
————————-
Szia Tamás!
(kérlek ne haragudj a tegezésért, tudom hogy ez bunkóság tőlem, de felesleges tehernek tartom az Internetes kommunikációban…) Nem is tudom hogy kezdjem; érdekes dolog írni olyasvalakinek, akinek rendszeresen olvasod a blogját, és úgy érzed mintha jó ismerősötök lennétek (persze helytelenül, hiszen ez egyoldalú, és felületes ismeretség:).
Szinte a kezdetektől olvasom a naplódat, és tetszik amiről írsz. Itt legfőképp az éles kiszolgálók virtualizációjára gondolok, ami nagyon érdekes, mert egyelőre szerintem nem "mainstream" téma az informatikában, és főleg magyar nyelven nem sok forrást találtam.
A 2005. december 1-ei levélváltásról szóló írásod komolyan elgondolkodtatott. 1999 óta foglalkozom informatikával, 2003-ig szinte csak Linux és Unix rendszerekkel. 2003 óta inkább a nagyvállalati informatika érdekel, és így egyre közelebb kerültem a Microsoft alapú
rendszerekhez. Az ingyenes Unix-okkal és Linux-szal szemben ezekkel szerintem főképp az a baj, hogy autodidakta módon egy bizonyos szint főlőtt nehezen lehet gyakorlati ismereteket szerezni, amire viszont nagy szükség lenne, mert nagyságrendekkel bonyolultabbak. Sokat törtem a fejem, hogy hogyan lehetne mégis. Persze a dokumentációk olvasása jó dolog, de kb. akkorra, mikor a VmWare-ben futó virtuális hálózatok felzabálják a gépben található összes RAM-ot, az emberfia kiéhezetté válik valami gyakorlati kipróbálási lehetőségre is – olyasmire gondolok amit otthon nehéz megépíteni, például egy nagyobb ISA Enterprise farm, vagy ilyesmi. Szóval gondolkodtam, gondolkodtam, és arra jutottam, hogy a gyakornoki ötletedet mindenképp át kell ültetnem a valóságba. Gondoltam megosztom veled tapasztalataimat ezzel kapcsolatban
.
[…]
 
Sokat gondolkodtam, és elsőképp a "vevői oldallal" próbálkoztam.[…] Sajnos ez nem jött be, HR-es ide-oda irányítgatások, azután pedig simán nem kaptam választ. Hát jó, ha nem kell az ingyen munka, akkor nem erőszak. (Később mégiscsak jelentkeztek, két hónap késéssel…)
Második próbálkozásra egy helyi szállító céget céloztam meg […] egy e-maillel, és még aznap délután behívott az ügyvezető elbeszélgetésre, azután két hét "próbaidőt" ajánlott. Szépen bejárogattam ahogy időm engedte (elég sokat), és csüggtem az MCSE kollégák szavain, hogy ne csak a kosz ragadjon rám. Persze ebben az első két hétben inkább csak a nekik nem túl kedves feladatokat csináltam – Googleztam mindenféle eventlogban talált bejegyzések után, és rengeteg DVD-t és CD-t írtam kérésre. Aztán szép lassan rájöttek, hogy nagyobb feladatokra is használható vagyok – már kaptam hozzáférést helyi szerverekre is, illetve egyre többet jártam ki velük ügyfelekhez. […] Bár az ügyvezető igazgatóval […]sosem dolgoztam együtt (mivel már inkább csak a céget menedzseli), azonban a többiektől biztosan informálódott, mert egyik nap közölte, hogy meg akarja fizetni a munkámat.

Ekkor elgondolkodtam, hiszen én csak egy ajánlólevélért mentem oda, de a zsebpénz+ajánlólevél kombó sem tűnt rossz párosnak. Egyre jobban éreztem, hogy megbíznak bennem – nem volt ritka, hogy domain admin távoli asztal sessiont kaptam, hogy oldjak meg egy-egy saját hálózatunkban felmerülő problémát, és kaptam kajajegyeket is, hogy járjak a csapattal ebédelni. És ez egyre csak fokozódott. Nemrég egy elég komoly ügyfélnél voltunk, ahol domain admin joggal segítettem a kollégának problémát megoldani (ez a bizalom nekem nagyon sokat jelent – meg azt, hogy én vagyok az egyetlen paranoiás ember a cégnél :)).
Egyik nap bejött az "irodámba" az ügyvezető, és közölte, hogy szeretné ha diplomázás után maradnék, státuszba venne, és _várja a fizetési igényemet_. Főleg az utolsón döbbentem meg, hiszen eddig jobbára megbízási szerződéssel dolgoztam, ahol azt mondták, hogy ennyit fizetnek, és kész. Közben anélkül hogy igent nemet vagy összeget mondtam volna, elkezdte szervezni az oktatást részemre – szó esett a MOC anyagok elérhetőségéről, CTEC tanfolyamokról, MCP vizsgákról.
Egyre erősebben éreztem, hogy hatalmas szerencsém van, mert
– elolvastam a blogodban ezt az ötletet – magamtól soha az életben nem jutott volna eszembe ingyen dolgozni, de ahogy leírtad egész jó ötletnek tűnt
– jó céget fogtam ki, normális vezetővel
– megvolt a kitartásom, hogy az elején átlendüljek a "kopasz-munkákon".

MIndezt azért épp most faragtam bájtokba, mert ma írtam alá a munkaszerződésemet. Mostantól rendszermérnökként dolgozom az említett cégnél. Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy amikor diplomával a hónom alatt kilépek a főiskoláról, már lesz munkám, normálisan megfizetnek, és azt csinálhatom majd amit szeretek. Nemsokára lesz 5 hónapja, hogy egy havas délután először beléptem az ajtajukon. Így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy "tét nélkül" megszoktam a csapatot, és ők is megszoktak enegem. Tudják mit várhatnak tőlem, illetve nem hasraütésszerűen lett megállapítva a fizetésem és egyáltalán az alkalmazásom, hanem 4 és fél hónap tapasztalatai alapján. Úgy gondolom ez a lehetőség egy hihetetlen nagy aduász a felsőoktatásban tanulók számára – és senkit sem ismerek aki élt volna vele.
Nagyon szépen köszönöm az ötletet, hálás vagyok érte! Ha Székesfehérváron járok, mindenképp szeretnélek vendégül látni egy hideg italra, ha elfogadod!🙂

Remélem nem untattalak levelemmel. Kívánok a továbbiakhhoz minden jót:

[Monogram]
—————————–
Tulajdonképpen az eredeti javaslatom nem más, mint a kisbojtár pozíció "feltalálása". És az is elgondolkodtató, hogy vajon milyen farkas-időket élünk, amikor a fiataljainkat még kisbojtárnak sem fogadjuk fel?
 
Még sohasem éreztem, hogy a webnaplóm lehet fontos. Hát nem mindegy?
Ez a mostani levél egy kicsit szíven ütött. Nem, nem mindegy!
 

5 Responses to Talán nem hiába…

  1. Horvath Gyorgy says:

    A vevő oldallal nekem is csak negatív tapasztalatom volt. Leveleztünk párat a HR-es kollégájukkal, aztán egyszercsak már nem válaszolt. :(
    Ez igazán szép sikersztori volt, köszi, h megosztottad!😉

  2. Tamas says:

    Én állásügyben e-mailben legfeljebb időpontot egyeztetnék. Az még belefér. De azt is inkább telefonon.

  3. Gábor says:

    Igen, már csak magamból meg az emberismeretemből kindulva is sokkal előnyösebb a személyes vagy félig személyes kapcsolat (vö telefon). Ha képes vagy hangban jó benyomást kelteni az mindenképp plusz pont. Meg ott félig meddig tuti hogy az illető magát adja. Egy levelet bárki megírhat a nevedben akinek sokkal jobb a stílusa, és nem tuti hogy kiderül. Egy hangkomunikáció utáni találkozásnál szinte azonnal kiderül a turpisság.

  4. Gábor says:

    Áh. rohadt MSN… Hron György voltam.

  5. István says:

    Szia!
     
    Olvasva a rólad szóló blog bejegyzést én is erősen elgondolkodtam, hogy ideje lenne váltanom. Az első munkahelyemet gyűröm hét éve, elfogytak a lehetőségek, elfogytak az emberek, akiktől tanulni lehetne, akikre" fel" lehet nézni. A jelenlegi (és sokadik) főnököm rokonságba van a vezetőséggel, és ennek megfelelőek a képességei is. :-)
    Mindenképp szimpatikus az a hozzáállás, ahogy az informatikához és az élethez állsz hozzá. Ha már magamat nem tudom meggyőzni, talán ezek az írások segítenek abban, hogy egy olyan helyet találjak, ahol valóban érdemes dolgozni.
    Persze a főnökeit nem mindig választhatja meg az ember:)

     
    Köszönöm,
    Pisti

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: