Magamról III.

A történetemet 1999 végénél hagytam félbe, most innen folytatom. Előtte azonban két dolgot mindenképp tisztázni szeretnék. A személyes szakmai karrierem erősen összefonódik a MAL Rt. informatikai fejlődésével, ezért sok mérföldkövet említek meg, amelyek annak idején feladataim voltak. A leírás esetén esetlen úgy gondolhatja az olvasó – méltánytalanul –, hogy szinte csak ezek a feladatok léteztek, s ezáltal a szerepem nagyobbnak látszódhat a ténylegesnél. Szeretném leszögezni, hogy bár nagyon tevékenyen vettem részt ezekben a munkákban, de sem az elsődleges felelőse, sem az egyetlen kivitelezője nem voltam. Egy 15-19 fős csapat részeként végeztem a munkámat, s bár számos elképzelés eredt tőlem, a döntést a főnököm, a végrehajtást pedig sok esetben a kollégáim végezték el. Másodszor fontos leszögezni, hogy a történések kizárólag az én szemszögemből értendőek. A MAL Rt.-ben nagyon sok más informatikai projekt is zajlott, hogy mást ne mondjak az ERP rendszerünk egyes moduljainak bevezetése. Ezekben nem közvetlenül vettem részt, vagy mellékszereplő voltam csupán, és ezért a leírásban legfeljebb mint mellékszál jelenik meg, ettől függetlenül abszolút értékben a fontosságuk egyáltalán nem azon mérhető, hogy mennyit értekezek róluk. És akkor most vissza a történet fonalához.

A 1999-es év végén számunkra nem az volt a legfontosabb, hogy vajon a dátumváltás okoz-e gondot nálunk, (habár volt ilyen projektünk, sőt még frissítettünk is minden NT4-es gépet SP4-re), inkább az okozott fejtörést, hogy a Microsoft bejelentette az NT Alpha platformjának megszűnését, illetve, hogy a Windows 2000 esetén Alpha processzorra már nem jelennek meg verziók. El kellett gondolkodnunk azon, hogy mit is csináljunk, egészen pontosan meg kellett emésztenünk, hogy váltanunk kell Intel processzorokra. A Windows 2000-re való átállás legalább egy éves halasztását egyébként még a megjelenés napján, február 18-án javasoltam a főnökömnek. Azzal érveltem, hogy a Windows 2000 túlságosan más, alapvetően új, és sokkal összetettebb valami, mint az NT4 volt, tehát az első évet fordítsuk a megismerésre és a tervek készítésére, hogy aztán a bevezetés sikeres legyen. A javaslataimat egyébként a Microsoft Magyarország munkatársai (Tarsoly Balázs és Szalontay Zoltán) által készített Windows 2000 Akadémia CD-k is megerősítették, ők „sokkolóan nagy”-nak nevezték a rendszert. A 2000. év valóban a felkészüléssel telt. Márciusban, életemben először, egy külföldi konferencián (Windows 2000 Deployment Conference) vehettem részt Genfben, ahol remek előadásokat hallgattam, esténként pedig a nemrég beszerzett Windows 2000 Resource Kit-ből a Deployment Guide kötetet bújhattam. (Megjegyzem, itt találkoztam először Windows clusterrel, le is fényképeztem, és elhatároztam, hogy ilyen kell nekem!) Emellett minden rendszergazdával együtt rész vettünk egy „Updated Supported Skills from Windows NT4 to Windows 2000” tanfolyamon, meg egy „Active Directory Planning” tanfolyamon is – csak ami hirtelen eszembe jut. Emellett mindent megtettem annak érdekében, hogy egyetlen Windows 2000 Server vagy Professional se kerüljön éles üzemben a rendszerbe. 2000-ben és 2001-ben ez még úgy ahogy sikerült, de a 2001-es Windows XP megjelenése után, mikor is kijelentettem, hogy nem Windows 2000 Professional-ra, hanem XP-re térünk majd át kliens oldalon, nos igencsak megnehezedett a dolgom. Elkanyarodtam…

A 2000-es évet, a Windows 2000 készülés mellett, egyéb projektekkel töltöttük. Megújult a Fehérvári LAN hálózatunk, vettünk egy tisztességes Symmetra UPS-t (8kVA teljesítménnyel); telefonközpontokat választottunk ki a gyártelepeinkre, sőt, a friss béreltvonali szolgáltatónkkal egy hang-adat projektet is lezavartunk. Ez utóbbi még nem VoIP volt, hanem inkább csak Voice over Frame Relay, és telephelyenként négy beszédcsatornát biztosított bármely más telephelyünk felé – ingyen. (Fél év alatt megtérült! – Végeztünk ilyen számításokat.) A 2000-es évhez kötődnek az első olyan feladataim, amelyek soha nem fejeződtek be, vagy évekig húzódtak. Sokáig kacérkodtunk egy CA Unicenter TNG bevezetésével, még referencia-látogatáson is voltunk, meg pilot projektet is végeztünk, de aztán hardver és pénz híján sohasem vezettük be igazán, sőt egyáltalán nem vezettünk be az IT infrastruktúra üzemeltetését segítő integrált megoldást. Ennek az egyik oka az, hogy képtelenek voltunk olyan üzleti érvet megfogalmazni, ami alapján látható lett volna a megtérülés, de legalább érthető lett volna a beruházás célja a felsővezetés számára. Tudom, hogy nem csak mi járunk ilyen cipőben. Ugyancsak ez évtől datálódott a Faxszerver megoldás. Fogadókészség híján ez is évekig húzódott, míg végül 2004-re csak lett belőle valami. Említésre érdemes feladat volt még a Proxy 2.0 bevezetése és a kliens VPN beindítása – az indíttatást itt is a TechNet előadások adták.

2000 a MAL Rt., mint vállalat életében is mérföldkő. Szeptember-októberben létrejött az addig holding szervezetből és leányvállalataiból egy új, egységes szervezet. Az IT Igazgatóság most már ténylegesen, munkajogi értelemben is eggyé vált. Az esemény (és az IT igazgató felkérése) alkalmat adott, hogy végiggondoljuk az Igazgatóság szervezeti felépítését. Meg is tettem a magam javaslatát, ennek a lényege az volt, hogy legyen végre egy HelpDesk szervezetünk, hogy a felhasználók hívásai egyetlen helyre záporozzanak, ezáltal mi viszont csak szűrt és valóban ránk tartozó problémákkal foglalkoznánk. Sajnos ez nem valósult meg. Nem mondom, hogy az azóta működő „Alkalmazás-támogatás” – „Fejlesztés” – „Üzemeltetés” csoportok nem működtek jól, de azt igen, hogy a HelpDesk bizony nagyon hiányzott. A szervezeti változáshoz köthető egyébként a titulusom megváltozása is: bár ugyanott ültem, most már olyan beosztást kaptam, amit lényegében korábban is betöltöttem: vezető rendszermérnök lettem.

2000 minden tekintetben az expanzió éve volt. Bővült a felhasználók száma, az általunk nyújtott szolgáltatások száma (ekkor kezdtünk terminál szerverezni, a VPN-ről már beszéltem), de bővül a tanfolyamok révén a tudásunk is. Gőzerővel dolgoztam az MCSE 2000 cím elérésén, mert végre sikerül az évek óta dédelgetett álmom is: a cég támogatásával beiratkozhattam a Budapesti Közgazdasági Egyetem Vezetőképző Intézetének „Informatikai Menedzser” másoddiploma képzésére. Emellett 2000 év végét két megaprojekttel zártuk: kötöttünk egy Microsoft Enterprise Agreement szerződést közel 100M Ft értékben, illetve kiválasztottuk és megterveztük az új, Alphákat kiváltó szervereinket, ez storage-al együtt 50M forinthoz közelített. Bizonyossá vált, hogy Compaq clustereket fogunk üzemeltetni. A cég a magyar aluminiumipar egyik legfényesebb eredményét érte el, adózás után nyeresége a négymilliárd forintot is meghaladta.

A pörgés 2001-ben csak fokozódott. Sikeresen és továbbra is elsőre túljutottam a Windows 2000 MCSE címhez szükséges, egyszer megpróbálható 70-240-es vizsgán, így megkönnyebbülten kezdhettem a BKE-VKI-n az első szemesztert. Február végén megérkeztek a szerverek: 2 Proliant 8500-as, 2 Proliant DL380-as, 2 RA4100-as storage, egy Compaq TL891DLX Tape Library, FC-AL SAN switchek, mindez egy szép Compaq rackszekrényben. A fürtözéshez én ragaszkodtam, mivel a főnököm magas rendelkezésre állást várt el. Mit ne mondjak, volt bőven tanulnivalónk. Őszintén szólva csak használat közben értettem meg pontosan, hogyan is működik a cluster, mit tud és mit nem – és hát volt olyan dolog, amiről azt hittem, hogy tudni fogja, aztán nem. Arra is rá kellett jönnöm, hogy magamnak kell utána nézni, hogyan kezeljük, mert egyáltalán nincs hozzá szakirodalom, legfeljebb a Microsoft oldalain található néhány leírás, meg töménytelen mennyiségű KB cikk. Ezekből egy idő után már látható volt, hogy hoz ugyan előnyöket az architektúra, de tervezési szempontból akadnak hiányosságok, néhány funkcióról pedig végképp le kell mondani. (Például a hibatűrésről, mert a cluster nem hibatűrést eredményező megoldás) Az Alpha kiszolgálókról április 1-én álltunk át, lényegében teljesen magunk. Mega-átállás volt ez: NT4-ről Windows 2000-re, SQL 7.0-ról SQL 2000 clusterre, sőt még J.D Edwards verziót is váltottunk, az akkori legkorszerűbb XE-re tértünk át. Megcsináltuk, a mai napig is működik. Június végén egy újabb, ezúttal barcelonai TechEd konferencián vehettem részt. Itt már személyes ismeretséget köthettem Szalontay Zolival, Fóti Marcellel, Fülöp Mikivel és még sok más remek szakemberrel. Ez az ismeretség később nagyon gyümölcsöző kapcsolattá vált. Egy esti barcelonai beszélgetés és anekdotázás alkalmával elmeséltem, milyen kellemetlenséget okozott nekünk egy terminál szerver fürtben egy Konica hálózati nyomtató. Akkor jót derültünk, a hazatérésünk után viszont Marcellnek eszébe jutott, hogy ebből lehetne egy cikket is írni. Bedobott egy levelet több netacademia levelezési listára is, mert nem tudta a pontos elérhetőségemet (lehet, hogy még a nevemet sem). Véletlenül megkaptam a levelét, válaszoltam neki és írtam egy próbacikket. Így kerültem a TechNet szerkesztőségébe. Végiggondoltam, hogy mi lehet olyan érdekes, új téma, ami sok embert érdekelhet és hasznos információkat tartalmaz. Végül a fürtök módszeres ismertetése mellett döntöttem. Mivel a cluster projekt belső Microsoftos kódneve Wolfpack volt, a cikksorozatot elneveztem „Farkasokkal táncolónak”. Ez figyelemfelkeltő volt, és ettől kezdve – nem túlzás, ha így fogalmazok – a cluster technológia, a cikksorozat és a nevem eléggé összefonódott. Még idén is, három évvel a sorozat befejezése után, úgy ismertek rám, hogy „aha, a ’Farkasokkal…’ cikksorozat szerzője". Az idők folyamán egyébként több cikket írtam a Windows rendszerek biztonságáról, a címtárról, az XP súgójáról, sőt még egy hatrészes DHCP sorozatot is elkövettem, mégis mindenki a clusteres irományokról jegyzett meg.

Amellett, hogy a cikksorozatot szívesen írtam, ez kétszeresen is kötelességem volt. Egyrészt októberen telephelyi clustereket is üzembe állítottunk, így összesen már 4 fürtünk futott, tehát a tudás megszerzése elengedhetetlen volt a biztonságos működéshez. Másrészt úgy gondoltam, hogy a lehetőség, hogy ilyen technológiát használhassunk, korántsem adatik meg mindenkinek, a tapasztalat megosztása „kötelező” a közösség számára. Én ezzel rendelkezem, ezt osztom meg, így bizton számíthatok majd más segítségére más témában. A meglévő infrastruktúrát kihasználva egyébként egyre másra indultak be a korszerű IT vívmányok: hosszas tervezés, majd a részletes tevékenységlisták kidolgozása után 2001. augusztus 21.-én elindult a Windows 2000 Active Directory címtárunk, a fent említett telephelyi fürtök után pedig decemberben új pizzadoboz formájú terminál szerverek indultak el a korábbi "PC-szerveres" megoldás helyett. Ezzel együtt gyors ütemben szüntettem meg a korábbi NT4 BDC-ket. A szerver-oldali Windows 2000 migráció lényegi befejeződése után elkezdhettem a kliens oldal előkészítését, immár Windows XP alapon.

Láthatjátok, hogy szinte a vállalathoz való belépésem óta egyfolytában változtattam és változtattam, előre menekültem és újat hoztam, szóval a lehetőségek határáig felgyorsítva modernizáltuk az IT infrastruktúrát. A kétségtelen előnyei mellett ez hihetetlen mennyiségű túlórát, pluszmunkát, esti dolgozást, hétvégi tervezgetést jelentett. Amellett, hogy úgy éreztem, ezt nem sokáig lehet egyedül csinálni, tudtam, hogy még egy munkatárssal nem kétszeres, hanem még nagyobb lehetne a hatékonyságunk, mert inspirálhatnánk egymást. Számos alkalommal, szóban és írásban, néha egy-két mondatban, néha tíz oldalas tanulmányban hívtam fel a főnököm figyelmét a változásokkal együtt bekövetkezett tarthatatlan helyzetre. Ám amilyen megértés és támogatás fogadott a technikai-technológiai változások előterjesztésekor, olyan tehetetlennek bizonyult az IT igazgató egy új státus megteremtésében.

Az pedig egyre sürgetőbb lett volna. 2002-ben ugyanis minden folyt a megszokott „még ezt is” „még azt is” mederben. Áprilisban ISA 2000-re álltunk át, és szintén azon a tavaszon fejeződött be az Exchange 2000 migráció. Ez különösen nehéz volt, mert három normál 5.5-ös szerverről kellett három clusterezett 2000-esre migrálni. A második barcelonai TechEd viszont adott néhány ötletet. Amikor arról panaszkodtam, hogy a rendszergazdáim nem képesek az újdonságok befogadására, azt a javaslatot kaptam, hogy várjam el tőlük a tanulást és az MCP vizsgákat. A kényszer alatt vagy hozzáértővé válnak, vagy mások töltik majd be a helyüket. Szkeptikus voltam, bevallom. Visszatérve még tettem egy próbát, hogy vegyünk fel egy embert, aki nem külső, hanem belső késztetésből lett remek szakember, de miután ez nem sikerült, november 15.-én bevezettem az „egy félév egy MCP vizsga” szabályt. (A költségeket a cég állta! Az igazat megvallva addigra összejött egy státusz, de olyan nevetséges fizetésért, amiért csak tapasztalatlan kezdőt lehetett szerezni, s nekem épp most épp nem ilyen kolléga kellett volna.) A szabály kihirdetése utáni héten egy kollégám már fel is mondott. Becsületére legyen mondva ez egyenes dolog volt. Egy másik kollégám fél éven keresztül azzal hitegetett, hogy tanul, miközben nem tette. Fél év után elbúcsúztunk egymástól. A harmadik kolléga megijedt az előbbi példa láttán, és az ígérte, hogy ő ugyan eddig szintén nem tanult, de mostantól fog. Legalább hat alkalommal ment el vizsgázni és nem sikerült neki. Végül tőle is elváltunk. Beigazolódott a szkepszisem. Ugyanakkor a helyükre felvett munkatársak már magától értetődőnek tartottak egy ilyen elvárást és mondhatom, hogy különösebb gond nélkül letették a szükséges vizsgákat, egyikőjük MCSE is lett. Ettől persze nem lettek kreatívabbak, dinamikusabbak, de mindenképpen partnerekké váltak abban a tekintetben, hogy végre kiadhattam nem favágó feladatot is, amit jó színvonalon (és mindig hatalmas lelkesedéssel és szorgalommal) megoldottak. Ma is kollégáim.

A 2002-es esztendő arról is híres, hogy ekkor vette a kezdetét néhány új vállalat megvásárlása és a MAL Rt. informatikai rendszerébe illesztése. Májusban a Bakonyi Bauxitbánya, novemberben pedig a szlovéniai SILKEM került a hálózatunkba. Egyelőre csak annyira telt az erőnkből, hogy IP szinten láttuk egymást, illetve a JDE rendszerünkhöz terminál szerveren keresztül hozzáfértek, de a távlati célunk az volt, hogy teljes mértékben, minden szabványos megoldásunkat bevezetünk náluk is. Az erőinket azonban teljesen lekötötte, hogy végre megindulhatott a Windows XP átállás (frissen elkészült GPO-kkal támogatva, az Office XP-ve együtt!), decemberben pedig storage-ot cseréltünk: a korábban megvásároltat ugyanis egyrészt kihíztuk, másrészt némileg – elégtelen ismeretek híján – rosszul terveztük. Az új rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, habár nem várt inkompatibilitási gondokat okozott.

2002-ben kezdtem írni a diplomadolgozatom vázlatát, ami nem volt más, mint a vállalati IT stratégia az elkövetkezendő három évre. Imádtam ezt a munkát. A szakmai tapasztalatom alapján ismertem a szoftvereket, azok feladatát. Ismertem és értettem, hogyan működik a cégünk, és azt gondolom, hogy nagyon tudtam, mit kell csinálni az elkövetkezendő években. Az dologhoz egyébként alaposan álltunk hozzá: a főnökömmel együtt huszonvalahány felsővezetőt interjúvoltunk végig, hogy tudjuk, mit terveznek ők a saját területükön, esetleg milyen elvárásaik vannak az IT-vel kapcsolatban. Az interjúk összegzése alapján pedig felállítottuk a legfontosabb feladatokat, amelyek megoldását az üzleti oldal elvárja tőlünk. Meglepetések nem értek minket, de az előre elgondoltakat finomítani tudtuk. A diplomamunka végül 2003 májusára elkészült (jelest kapott), s annak rendje és módja szerint sikeresen megszereztem azt az áhított „Informatikai menedzsment szakértő” végzettséget.

Ha azt gondolod, hogy a fenti tempót nem lehet fokozni, akkor csupán címszavakban elsorolom mi minden történt 2003-ban. Januárban levált rólunk a KÖBAL nevű leányvállalatunk. Izgalmas projekt felvágni egy AD-t! Ezután rögtön egyszerre: diplomakészítés, államvizsga, közben TechNet magazin cikkek havonta. A magánélet is unatkozás-mentességet ígért: februárban vettünk egy lakást Fehérváron, a veszprémit gyorsan eladtuk, a Fehérvárit felújítottuk. Május 30.-án költöztünk, épp azon a napon, amikor az első kisbabánk megszületett. Januárban új kolléga egy régi helyett – betanítás. Júniusba még egy új kolléga az előző helyére – újabb betanítás. Az év végére maradt egy Burstek Webfilter bevezetés, Babócsy Lacival és Urbanovits Gyurival egy közös könyv (a cluster részt írtam, természetesen), és egy IT Security Audit előkészítés. (Partner kiválasztása, scope meghatározása stb.)

A 2004-es IT Security Audit minden ízében izgalmas volt. Először is ez volt az első olyan projekt, ahol egy külső vállalkozó nem mellék-, hanem főszerepet kapott nálunk IT üzemeltetési területen. (Az audit ennél szélesebb perspektívájú volt, és azt hiszem minden elismerést megérdemelnek a Kürt Rt. munkatársai.) Másrészt, az általunk tudott hiányosságokon túl, életemben először, egy belső, élő hack-en vehettem részt. Felkészültünk: a SUS patchelt mindent, ami Microsoft, megváltoztattuk a default jelszavakat, ahol az addig még nem történt meg és bíztunk abban, hogy a jócskán előrehaladt Windows XP migráció meg a Windows 2000 kiszolgálóink állni fogják a próbát. Hát, ők állták volna. Reggel nyolctól délután négyig a srác nem sokra ment. Voltak ugyan sérülékenységek, de csak néhány minimális. Aztán jött egy kóbor (engedélyezetlen!) domain admin egy 12345678 jelszóval, és már csiki-csuki, ott is volt az egész AD a kolléga előtt. Később még egy all-port-scan támadás a storage kontrollert is kifektette, úgyhogy „szépen” be is fejeztük a mutatványt. „Csináltak nekünk” munkát a Kürtösök néhány évre J. De tényleg. Az audit eredményét a tulajdonosok is elfogadták és nem kevés aprópénzt engedélyeztek a nagyobb gondok orvoslására, holott akkor már egyáltalán nem állt fényesen a cég szénája, sőt! Először persze az „ingyenes” intézkedésekkel kezdtük. Szigorú jelszóházirendet vezettünk be, Office 2003-ra álltunk át, Integráltuk a JDE és a Windows jelszókezelését (SSO), ősszel pedig jöhetett a Windows XP SP2. Nem tarthatta tovább magát a SILKEM a maga workgroup-jával és menedzseletlen PC-ivel, december végén bemigráltuk őket a MAL tartományába. A nyár folyamán antivírus verziót váltottunk. Ezeknél lényegesen nagyobb feladat lett egy korszerű szerverszoba kialakítása. Hosszas partnerválasztás után viszonylag gyorsan, másfél hónap alatt építettünk egy szerverszobát új UPS-el, aggregátorral, tűzoltórendszerrel, redundáns klímákkal. Emellett kidobtuk a korábbi hasznavehetetlen és egyébként is elavult mentésünket, 2005 elején áttértünk Tivoli Storage Managerre.

2004 vége már csak azért is nevezetes, mert akkor kezdtem a webnaplót, épp a szerverszoba épülése apropóján. Ami azóta történt (nem kevés), az már könnyedén nyomon követhető: A Windows XP migráció befejezése, egy „Zéró Domain Admin projekt”, egy nyomtató-konszolidáció, egy Windows 2000/Exchange 2000 cluster migrációja VmWare alá Windows 2003/Exchange 2003 verzióra, tavaly év végén a PKI és az Exchange mobil funkciók élesítése; ISA 2004 átállás; Terminál szerver átállás és végül az adatközpont költöztetése Ajkára.

Végigolvasva a történetet, szerencsésnek érezhetem magam. Mindenek előtt azt szerettem volna, ha a munkám során megérthetem, hogyan működnek az IT berendezések. Sikerült olyan munkahelyet szereznem, a lehetőség erre adott volt. De nem csak erre: arra is, hogy terveim lehessenek és azt aztán megvalósíthassuk. Egy jó főnököt is kifogtam, s az utóbbi hónapok alapján mondhatom (mondanom kell) egy nagyon jó vezérigazgatót is, aki – bár nyírta, csipkedte a költségeinket – mégiscsak úgy gondolta, hogy az IT előre viszi a dolgokat, nem pedig felesleges ballasztanyag, költség.

A MAL Rt. jelenleg viharosan átalakul. Önmaga egyik felét eladta, a korábbi székesfehérvári központot felszámolja, az ez idáig regnáló felső vezetők jelentős részét lecseréli vagy már le is cserélte. Még mindig nem tudni pontosan, hogy mi lesz a szerepe az Informatikának, de bizonyos, hogy valami egészen más korszak kezdődik. Ez az én sorsomat is erősen befolyásolja. Nem aggódom. Úgy érzem van egy s más a tarsolyomban.

2 Responses to Magamról III.

  1. Tako says:

    Kedves Tamás!
     
    Csak gratuláni tudok!!! igazán irigylésre (és tiszteletre) méltó ahogy haladsz előre!
     
    Csodálkozva és értetlenűl olvastam ezt a "tanulás megtagadás" dolgot! kiváncsi lennék, hogy most mivel foglalkozik az a bizonyos ex-kolléga!
     
    más:
    Kedvet csináltál nekem a virtualizációhoz és bár a cégnél ezt biztos hogy nem fogjuk egyhamar használni, de itthon a segítségével végre kipróbálom szépen lassan azokat a dolgokat amiktől eddig "féltem", vagy nem ismertem vagy éles szerveren nem mertem kipróbálni. Szóval köszönöm az inspirációt!!
    Üdv
    Takoca

  2. Tamas says:

    Köszönöm, szeretem amit csinálok, ennyi.
    Sajnos nem hallottam a volt kollégáimról, nem tudom, mi lehet velük.
    Örülök, hogy kedvet szereztem a virtualizációhoz. Nehezen tudok elképzelni olyan helyet, ahol ezt nem lehet használni. Csak erőforrás kérdése, tervezés szempontjából mindenképp meggondolandó architektúra. Jó próbálgatást. Pár év múlva – szerintem – meg sem lehet élni néküle. :-)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: