Egy régi történet…

Még márciusban történt, hogy egy meglehetősen homályos bejegyzést tettem, amelyben keseregtem a nyilvános napló korlátain, üzleti titkokat emlegetek, meg egy IT Auditról ejtek pár szót. Nos, tekintve, hogy az akkor szereplők közül már csak egyetlen egy a MAL Zrt. munkatársa (ő sem sokáig) és a dolog sokkal kevésbé üzleti, mint inkább belső hatalmi harc volt, úgy gondolom, hogy nyugodtan leírhatom, már amennyire én ismerem a sztorit. Mindezt pedig azért kell megtennem, mert az akkori eseményeknek nem kevés hatása van a mai folyamatokra. A dolog tisztessége folytán a neveket megváltoztattam, de egyébként igyekszem a dolgokat a(z általam ismert) valóság szerint leírni.

Szóval hol volt hol nem volt, volt egyszer egy olyan banki kölcsön(? Projekt? Énnemtudommi), amelyhez fedezetként el kellett különíteni valamilyen vagyontárgyat, no és szóval ez a vagyontárgy egy rakás anódmassza volt, amit a kohóban az elektrolízishez kellett használni. El is különítették azt annak rendje és módja szerint egy külön raktárban. Volt mindez talán 2004-ben. Telt múlt az idő, aztán egyszer csak úgy döntött a cég, hogy leállítja az elektrolízis folyamatot, vagyis az alumínium kohót. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, merthogy ugye töménytelen mennyiségű áramot igényel a termelés, amit le kell előre kötni, meg aztán a meglévő anyagokat el fel kell használni stb. stb. Szóval ez egy hosszú folyamat, meg kellett hát becsülni, hogy milyen hosszú. Ahhoz, hogy azt megbecsüljék, fel kellett mérni, mennyi nyersanyag, többek között anódmassza van még az üzem területén. Hát ahogy járnak-kelnek az üzemben, egyszercsak találtak egy csomó anódmasszát. Hinnye, de jó, gyorsan leltárba is vették, dörzsölte mindenki a kezét, hogy még eddig-meg eddig megy majd az üzem. Csakhogy volt ott egy kis bibi, nevezeten, hogy eredetileg az elkülönítés csak fizikailag valósult meg, az átvezetést nem végezték el, így aztán a mi JDE rendszerünk x helyett 2x anódmasszát tartott nyilván. Megtörtént a lejelentés, hogy mennyi massza van a JDE lista alapján. És ki más jelentette volna ezt a fontos adatot, mint ZÉNÓ, az inotai vezérigazgató helyettes. Telt múlt az idő, de az anódmassza valahogy nagyon gyorsan fogyott és egy idő után már nagyon szembetűnt, hogy nem annyi van, mint amennyi a könyvekben szerepel. Megszámolták, tényleg kevesebb volt! Hinnye, de ez bizony komoly vagyonértéket képvisel (párszáz millió Ft!), no most akkor meg hiány van! Csakhogy ez éveken átnyúlik ám és az meg már eredménymódosítást is jelent, csakhogy azok az eredmények meg hajszállal voltak csak feketék. Ha most módosítani kell, akkor ez bizony nem hajszállal fekete számok, hanem vastagon pirosak. No, ezt nem is folytatom, szóval kitört a botrány!

Hogy hogynem futott itt egy másik rejtett hiba is. Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy VALAMI, no emiatt elszámoló ár változtatást kellett végrehajtani. Vagyis kellett volna, de a számvitel ezt ne engedte. De nagyon-nagyon kellett volna (a kontrolling szerint), úgyhogy ARISZTID bebattyogott az informatikára (hová máshová) és azt mondta: Te BÉLA, én nem tudom felülírni ezt az elszámolóárat, de NAGYON-NAGYON felül kell, légyszi csináld meg. BÉLA – az SQL-be belenyúlva ezt megtette, márcsak azért is, mert nem ez volt az első eset, és Arisztidnek mindig igaza szokott lenni. (Most is így volt). BÉLA tudta, hogy kell ezt úgy megcsinálni, hogy a rendszer integritása rendben legyen. Csakhogy BÉLA ezúttal hibázott, így aztán a zárás számai nem stimmeltek. Keresték keresték, hol a hiba, de nem találták (Lehet, hogy BÉLA épp szabin volt), no napirendre tértek a dolog felett. Persze a következő hónapban sem stimmelt a zárás, meg azután sem, meg azután sem kb. 8-9 hónapig (Szándékosan NEM akarom ideírni, mi nem stimmelt, képzelje ezt el az olvasó, egyébként is ez a történet szempontjából részletkérdés)

Mit ad Isten, egyszer csak – és éppen hogyan: egyszerre – kibukott mindkét csontváz úgy kb. idén január-februárban. A gond az volt, hogy mindkét történtet igen-igen sok-sok pénzről szólt, nagyon erősen befolyásolva az elmúlt évi eredményeket. Ez már felgyűrűzött a Vezérigazgatónkhoz is, aki azonnali hatállyal jelentéseket várt mindekitől, de a dolog súlyánál fogva elsősorban az inotai vezérigazgató-helyettestől és a gazdasági igazgatótól. No a gazdasági igazgató (legye CILIKE) egyből látta, hogy ugyan a dolgokat nem érti (mint ahogy az egész történetet szerintem SENKI nem tudná PONTOSAN rekonstruálni), de hogy itt székből való felállás lesz, az tuti. No, fel is panaszolta mindjárt, hogy az egészről a RENDSZER, értsd a vállalatirányítási rendszer tehet. Sikerült is rögvest elérni, hogy a jelentést már az IT Igazgatóval (DÁNIEL)  együtt kell megírni. Megírták. Még mindig nem volt világos minden, de az egymásra mutogatás meg megindult, ugyanis rögtön látszott, hogy itt bizony szabályok megszegésének fennforgása van mind a beosztottak, mind pedig a vezetők részéről. No, addig-addig, míg egyszer csak abban maradt CILIKE a Vezérrel, hogy itt IT Auditra van szükség, amely a JDE rendszer alkalmasságát vizsgálja, vagyis, hogy a JDE alkalmas-e a folyamataink feltérképezésére.

No kérem, most először láttam életemben, hogy milyen az, amikor valaki a balhét a másikra akarja kenni, vagyis igazából mindegy kire, csak ne ragadjon rajta. A felmérést "Egységsugár Bt." végezte, akikkel találkozva olyan benyomásom volt, hogy megilletődtek már a szerverszobánk láttán is, merthogy ilyet először láttak. JDE-t meg még sohasem. Az IT audit eredményét a megrendelő (értsd: CILIKE) szája íze szerint készítették el, vagyis szó sem volt már a folyamatok vizsgálatáról:  a lehető legdurvább módon támadták az informatikát, és közvetve DÁNIELT, annak gyakorlatilag minden rendszerét, tevékenységét. (Csakhogy a képet árnyaljam, ez nem volt könnyű: felhívták az egyik JDE támogató magyar cég vezetőjét, aki azt mondta: amit a MAL nem tud a JDE-ről, azt nem is érdemes tudni.)

Elkészült a jelentés. Ízekre szedtük. Nem volt olyan mondata, amit ne cáfoltunk volna. Két napon keresztül dolgoztunk, közben pedig anyáztuk "az ellenséget", ami akkor nagyon jól esett nekünk. A dolgot kihoztuk döntetlenre. A vezérigazgató levonta azt a következtetést, hogy 1. A JDE alkalmas a folyamataink leképezésére. 2. A gazdasági vezetés – CILIKE – nem hibázott 3. A gazdasági szervezetben egy-két beosztott nagyot hibázott. 3. Az IT vezető – DÁNIEL – hibázott, büntetést kap, de nem sokat. Most már csak a nagyvad lelövése volt hátra, merthát ekkora balhét valakinek el kell vinni. No az inotai vezérigazgató-helyettest ZÉNÓT állították fel. Ez sem volt könnyű döntés: a tulajdonosok három napig tanácskoztak, mire kimondták az ament. Ez is inkább politikai döntés volt, kevésbé a felelős vezető felállítása, mégha annak is tűnt.

A fenti "személyi döntések" mellett (szerencsére) születtek érdemiek is. Készült egy új, végre tényleg működő leltározási szabályzat, persze JDE támogatással. Volt is azóta vagy három leltár – teljes megelégedésére mind a vezetőknek, mind a leltárt végrehajtóknak. A hiány is eltűnt már. Készült egy munkaprogram, amelyet részben végre is hajtott a MAL, hogy abban mind a pénzügy, mint a gyártás, mind pedig az IT megelégedésére alakuljanak a folyamatok. Az események kissé felgyorsítottak bizonyos fejlesztéseket, így néhány helyen teljesen eltüntek az Excel táblák. Végezetül az It Igazgató a saját döntési hatáskörébe rendelte a közvetlen adabázis-szintű módosítás engedélyezését. Fenn is akadt vagy harminc kérelem – túlnyomó többségét elutasította. Szóval tanult a szervezet és ez tényleg jó hír.

Ez az egész sztori úgy butaság, ahogy van, és a tényleges történések nem is lényegesek. Ami igazán fontos: hogyan élték meg a szereplők. Azt gondolja végig a kedves olvasó milyen élmények, érzések maradhattak az egyes vezetőkben. Különösen mit gondolhatott ZÉNÓ CILIKÉRŐL, DÁNIELRŐL, és a JDE rendszerről. Végülis a bukását "ezek okozták". Néhány dolog biztos: ZÉNÓ magát nem hibáztatta, de (gondolom) hibáztatott mindent és mindenkit a környezetében, legyen az ember, rendszer stb.

És akkor a dolgok utóélete. Két hónappal az események után távozott a vezérigazgatónk is a székéből. Rá egy hónapra a gazdasági igazgató állt (állították?) fel és igazolt el tőlünk. Mondhatni, csak az IT igazgató maradt a cégnél, de a helyzet ennél bonyoultabb. Viszont újabb másfél hónap múlva a MAL elhatározta, hogy eladja az inotai divízióit, majdnem az egész Alumínium ágazatot. Az új tulajdonos valóban új tulajdonos, így Inota minden tekintetben egy teljesen önálló vállalat lesz. Inotai Alumíniumfeldolgozó Kft. lesz a neve, a vezérigazgatója pedig…a régi ZÉNÓ.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: