Azt mondd meg nékem…

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Cseh Tamás

Vannak történetek, amelyeket akkor lehet elmesélni a webnaplón, ha már véget értek. Talán úgy tűnhetett az írásaimból, hogy olyan jó nekem úgy, ahogy most van, hogy szeretném is azt, hogy így maradjon. Pedig nem.

Több, mint egy éve keresem azt a helyet, amely engem is keres. Néhány alkalommal tárgyaltam is, de vagy a feladat, vagy a javadalmazás, vagy épp mindkettő arra sarkalt, hogy "még nem. Ez nem az." Két lehetséges irányt is láttam: informatikai vezetővé válni, vagy megmaradni mérnöknek de nagyobb, fontosabb feladatokat végezni, izgalmasabb témákkal foglalkozni. Mérnökként, de valami mást. Aztán áprilisban láttam egy hirdetést, amelyben a BridgeStone keresett informatikai vezetőt. Új, zöldmezős beruházás kb. 60-70 végfelhasználó, de egy multinacionális cég. Ráadásul Tatabányán. Akár maradhatnánk itt Székesfehérvon, de ha közelebb költöznénk, akkor Tatára mennénk, ott laknak a feleségem szülei, szóval jó lehetne. Pályáztam. Másnap elutasították. Merthogy 90 nap a felmondási időm, ennyit nem várnak. Hmmm. Aztán eltelt egy hónap, és újra megláttam ugyanazt a hírdetést. Írtam a fejvadász cégnek, hogy legalább halgassanak meg, úgy tűnik nem is olyan könnyű a megfelelő embert megtalálni. Ráálltak. Elbeszélgettünk és láthatóan pozitív benyomást keltettem. Túljutottam az első körön. Azt javasolta a srác, akivel beszéltem, hogy készüljek a második interjúra: ha kell menjek el angoltanárhoz, kemény második menet lesz. Nekiálltam és fizettem pár órát, hogy beszélgessek, csak azért, hogy ne legyen ez probléma. (Egyébként képes vagyok bármennyi ideig bármennyit beszélni angolul, csak hát a nyelvtan még most sem a legerősebb oldalam. Na jó, a kiejtés sem.) Jól felkészültem. Tudtam, hogy mit szeretnék mondani, de legfőképp tudtam, hogy mit akarok. Egyedül a 90 nap aggasztott, de erre is találtam egyfajta megoldást…

Még márciusban jártam az ISC-nél, és kissé sejtelmesen utaltam rá, hogy az nem volt véletlen. A MAL már akkor gondolkodott az informatikai szolgáltatások kiszervezésében, és első körben olyan céget kerestünk, ahol ez a tapasztalat megvolt, ráadásul ismernek is minket. Az ISC az IBM egy leányvállalata, megvolt a tapasztalat és az ismertség is. Persze a teljesség kedvéért egy egész napon át magyaráztam, hogyan működik a rendszerünk, mi mindenünk van, és mit terveztünk csinálni. A nap végére kiderült, hogy ez remek együttműködés lehetne: épp IBM szervereket használunk, épp windows-t (2003-at és Windows XP-t), TSM-et a mentésre, Symantec Antivírust vírusvédelemként, és így csupa-csupa olyan rendszert alkalmaztunk, amely preferált az ISC-nél, nem kellene nekik új dolgot megtanulni, gyors lehetne a projekt. Készítettek is egy ajánlatot, ami szakmailag és pénzügyileg is nagyon korrektnek éreztem. (Már csak azért is, mivel láthatóvá vált, hogy igazi költségmegtakarítást nem lehet elérni, viszont további beruházásokkal azonos költségszinten sokkal jobb rendszert lehetne létrehozni.) Mégis, bár a dolgok jól alakultak, mégsem erre a vonatra szálltunk fel…

Az a bizonyos vonat amelyre a IT végül is felszállt, a szakirodalom úgy hívja, hogy outspinning. Vagyis azok akik az IT szolgáltatást nyújtják egy új cégbe kerülnek, és a szolgáltatás mellett a feladatuk a piacon való megkapaszkodás is. A kilencvenes évek elejénvoltak ilyen módszerek, tudnivaló milyen sikerrel. A dologban annyi bíztató azért volt, hogy nem az IT alkalmazottak a tulajdonosok, hanem kerestünk egy szakmai befektetőt (egy húszmilliárdos forgalomhoz közelítő IT céget), továbbá  érdekeltté váltak a MAL tulajdonosai is (habár ennek mértéke nem túl jelentős). A tulajdonosi szerkezet lehetővé teszi, hogy a cég kezdeti méretéhez képest komoly hátteret tudjon felmutatni, továbbá a MAL bizonyosabban megvásárolja  majd az új IT vállalata szolgáltatásait. Summa summárum júniusban eldöntött szándék lett, augusztusban pedig megalakult a RIS Informatikai Szolgáltató Kft., röviden RIS Kft. A rövidítés precíz kibontása: Reliable Information Services, de én azt találtam ki rá, hogy Remek Informatikus Srácok. A főnököm – felmérvén az emberi erőforrásokat – mindenkit megkérdezett, hogy benne van-e az új felállásban. A köztünk fennálló jó viszony, no és persze a 90 nap miatt is úgy döntöttem, hogy feltárom a lapjaimat. Elmondtam, hogy hova pályázom, azt is, hogy miért. Ő ezt tudomásul vette, abba maradtunk, hogy amennyiben sikerül a pályázat, úgy elköszönünk egymástól, amennyiben pedig nem, akkor bizalmat szavazok a RIS Kft.-nek és megnézzük, mire megyünk egy év alatt. Azon túl amúgy sem látni még.

Július elején (egy nappal azelőtt, hogy azt a bizonyos szívderítő levelet megkaptam) megesett az interjú is. Utólag visszatekintve borzasztó volt. De nem én voltam borzasztó, hanem azok, akik engem interjúztattak: két japán (akiket gyakorlatilag nem lehetett érteni), egy erős francia akcentussal beszélő belga vallon és egy magyar HR-vezető. A fő kérdező a belga volt. Én addigra majdnem mindent kiderítettem róluk a neten: milyen ERP rendszerük van, milyen BI; hogy volt nekik egy Outsource projektjük; hogy ki az európai IT vezető, hogy nagyjából milyen a cég felépítése; hogy európában hol milyen üzemek vannak, mit termelnek. Hogy a cég mire büszke. Hogy mi volt a legutóbbi beruházás és mi a mostani célja stb. stb. Ők rólam nem tudtak semmit. A belga rögtön belebukott az egyetemi végzettségemben. Szervezővegyészmérnök. Hogyan lesz egy vegyészmérnökből informatikus? (Láthatóan negligálta a "szervező" jelzőt, mert nem tudott vele mit kezdeni) Most mit kezdjem el magyarázni, hogy informatikai rendszerszervezés meg ilyenek. A következő buktató az első munkahelyem: mit csináltam ott. Hát, PC support, mondtam. Hát az nem vezetői gyakorlat. Hát, az nem, mondtam. És milyen vezetői gyakorlatom van? Elmondtam. Kevesellték. Ettől a pillanattól kezdve már akármit mondhattam volna. A kérdéseket úgy tették fel, hogy megerősítsék magukban azt a döntést, hogy nem én vagyok a megfelelő ember.

Sokszor végiggondoltam, hogyan kellett volna az interjúnak lezajlania, de akárhogy is törtem a fejem, nem jött ki olyan változat, amelyben elfogadtathattam volna magam. Ők ugyanis nem kerestek sziporkázó elmét, nagyszerű szakembert, hanem csak valakit, aki multinacionális cégnél IT Igazgató volt. Konzervatívak voltak, bizalmatlanok. A tanulságot levontam. Alkothattam én világraszólót itt a MAL-nál, olyat, hogy az emberek álla leeshet, nem számít. Multinacionális cégnél eltöltött évek, külföldi gyakorlat és vezetői tapasztalat. Ezek a belépőkártyák kellenek ahhoz az álláshoz, amire vágyom. Úgy tűnik, hogy nem egy lépésből leszek vezető.

Lejárt a szabim, visszatértem a munkához és tájékoztattam a főnökömet, hogy mi lett az eredmény. Még ő is elcsodálkozott, de egyúttal persze örült annak, hogy a RIS-el tartok. Bennem azonban egyre világosabban megfogalmazódott a kérdés: tényleg ilyen pályán szeretnék focizni? Tényleg még egy magyar cégnél jó nekem dolgozni? Mi lesz a haszna majd, ha húsz év múlva visszatekinttek erre az esztendőre, hogy a RIS-el tartottam? Úgy éreztem, hogy az ígéretem, függetlenül a RIS helyzetétől, kilátásaitól, piacra jutásától, elhamarkodott volt. (A kiszervezésre nem kis árnyékot vet két tény: egyrész Inotát értékesítette a MAL, ez a teljes vállalat 40%-a. A továbbiakban a RIS feladata outsource szerződés megkötése az új céggel, aminek Inotai Alumíniumfeldolgozó a neve. Csakhogy az új cég régi-régi vezetője visszatért, és az előzmények tükrében a tárgyalások nem ígérkeznek könnyűnek. Ezen túl, a jelentősen karcsúbbá vált MAL sem szeretne már olyan sok informatikát, a mostani vezérigazgatónak alapvetően más hozzáállása van ehhez a tevékenységhez, mint a réginek volt. Ez megint könnyíti meg a RIS helyzetét.)

Augusztus elején a gyöngyhalászok látóterébe kerültem egy véletlen levélváltás kapcsán. Leültünk beszélgetni RÓLAM, arról, hogy mit is szeretnék. Végre sikerült magamnak is, meg valaki másnak is elmondanom. Az ő javaslataik a fenti gondolatokkal teljesen korelláltak. És végre az ELSŐ olyan fejvadász cég, ahol nem a tudásom számított, amit gyorsan ki lehet közvetíteni, hanem ÉN számítottam. Végighallgattak, nem siettünk, a hangsúly azon volt, hogy megismerjenek. Nagyon-nagyon pozitív benyomást tettek rám, értették a dolgukat. Volt is nekik egy ajánlatuk, abban maradtunk, hogy passzolják az önéletrajzot Londonba, ahonnan a cég ide (is) telepszik. Angol bank néhány ezer szerverrel. Mérnöki munka. Tetszett.

Aztán nem történt semmi. Az adatközpont költöztetés zajlott, a kiszervezés előkészületei némi késedelemmel szintén zajlottak. Aztán augusztus 30-án, vagy 31-én egy barátom jelentkezett a Microsofttól, hogy akadna nekem ott valami, beszéljek a Lombosi Balázzsal. Őt már ismertem Barcelonából, beszélgettünk, de csak telefonon, mert a költözés miatt már nem tudtam felmenni. Kiderült, hogy Fülöp Miki váltott munkahelyet, a helyére keresnek valakit, aki szívesen foglalkozna Microsoft management termékekkel (System Center, MOM, SMS stb.) Yeesss. Szívesen foglalkoznék. Mivel ismertek engem, mint a rosszpénzt, ezért a műszaki vizsgáztatást lerövidítettük (Hmm: elhagytuk)OK, akkor tesznek egy ajánlatot. Így zárult a beszélgetést. Az ajánlatot aztán mégiscsak a HR adta, de már egy személyes beszélgetés után, szeptember 8-án. Még mindig tetszett az ajánlat, és még mindig tetszettem nekik. Egymás tenyerébe csaptunk.

Fehérvárra érve azonnal bementem a főnökömhöz és felmondtam. Nem volt kellemes beszélgetés, sőt tulajdonképpen életem egyik legborzasztóbb beszélgetése volt. Végül is megszegtem az ígéretemet. Na ja, egy felelőtlen ígéretet, de akkor is. Ráadásul egy olyan embernek okoztam csalódást, akitől lényegében csak jót kaptam, és szakmailag egész életemben etalonként fog élni bennem. Az az óra is eltellt. Mivel a kiszervezés dátumát október 1-re időzítették, a felmondásomat is október 1-re tettem. Egyszerűen nem megyek át az új cégbe és kész. Zoli arra kért, hogy kezeljem bizalmasan a témát mindaddig, amíg az outsource tárgyalások be nem fejeződnek. Mivel azonban pár nap múlva kiderült, hogy az október 1-es dátum november 1-re tolódik, úgy döntöttem, hogy a nyilvánosság (legalábbis a munkáltatói jogokat gyakorló tájékoztatása) nem tűrhet halasztást. Végül október 15.-ben maradtunk, ami ugyan két héttel több, mint az október 1., de mégsem egy hónappal.

Szóval: pár hét híján 8 év után munkahelyet váltok. Valami egészen mást fogok csinálni. De még az is lehet, hogy kiderül: szinte ugyanazt. Október 16-tól (követve Mark Russinovich példáját) belépek a Microsofthoz. A feladatom egyfajta "evangelizáció" lesz, hirdetem az "igét" a nagyvállalatoknak a Microsoft rendszermenedzsment és infrasturktúra termékeiről. Sőt, az sem kizárt, hogy még egy-két Technet szemináriumon is feltűnök, mint előadó. De ez már a jövő zenéje.  A jövő. Az új totemszavam.

7 Responses to Azt mondd meg nékem…

  1. Petrenyi Jozsef says:

    Sok sikert Tamás. Remélem, bejönnek a számításaid…
    Más. A Mimox-szal én még 2002-ben kerültem kapcsolatba és nekem pont ellenkező a véleményem. Mindenképpen egy más embert akartak belőlem kihozni, mint ami voltam… és ráadásul nem azt nézték, milyen tapasztalataim vannak, hanem hogy hány MCP vizsgám. (Egy sem. Az akkori cégem nem nézte jó szemmel a vizsgázási szándékomat.) Nem is nagyon erőltettek, gyakorlatilag nem láttak bennem fantáziát. (Ott mondta a hölgy, hogy bezzeg a fejlesztők, azok művészek… de az üzemeltetők…és itt jött egy legyintés.)
    – JoeP –

  2. Miklos says:

    No, akkor most végre felszállt a füst :-) és gratulálhatok én is.
    Sok sikert neked a Microsoftnál, már többször mondtam hogy jó választás voltál.
    Úgyhogy hajrá System Center😉

  3. Unknown says:

    Egy kicsit irigykedem, de azért nem komoly :-) Az egyetlen cég, ahol örömmel dolgoznék (a jelenlegin kívül) az, ahova te most tartasz.
     
    PutAbout

  4. Horvath Gyorgy says:

    Gratulálok! További sikereket kívánok a mérnöki pályán!😉

  5. Tako says:

    Gratulálok én is és sok sikert! Remélem megtalálod a számításod és mi meg új érdekes bejegyzéseket olvashatunk!!
     
    (ui: annyira szeretném ha legalább 1x be tudnék jelentkezni a live-on keresztül)
     
    üdv
    Takács István alias Takoca

  6. Péter says:

    Üdv a csapatban!

  7. Tamas says:

    Köszönöm a jókívánságokat. Olvastam soci blogját, arra majd megpróbálok visszatérni egy bejegyzés erejéig.
    PutAbout! A hotmail-es címedre nem lehet levelet küldeni!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: