Osztálytalálkozó

Azon a hétvégén, amikor néhány ember arra volt kíváncsi, hogy vajon milyen lehet könnygázfelhőben rendőrrohammal szembemenni, én inkább az általános iskolai osztálytalálkozónkra siettem. Soci blogjában hitet tettem nemrég amellett, hogy városban szeretnék élni, és ott az ilyen találkozó nagyon ritka, mert az általános iskolai osztályok erősen ad-hoc jellegűek, vagyis gyerekek jönnek mennek, átteszik őket az egyik iskolából a másikba, egyik osztályból a másikba, és az "osztálytalálkozó", mint olyan, értelmét veszti. Nem úgy minálunk: huszonnégyen kezdtünk, ketten lebuktak tőlünk, hárman hozzánk buktak le. Volt egy dinnyetermesztő familia, akiknek két gyerekük hat éven át késő ősztől, kora tavaszig nálunk tanultak. Ennyi volt a fluktuáció. Ja, és már bölcsöde óta együtt voltunk, úgyhogy nem nyolc évet, hanem tizenegy-tizenkettőt töltöttünk együtt. Van, akit olyan régóta ismerek, hogy nem emlékszem olyan időre, amikor nem ismertem. Ez egy kicsit más világ. Az osztályban volt egy harmadunokatestvérem, egy "egyéb rokonsági fokú", két tejtestvérem, a keresztapám lánya, két szomszéd, hat utcabeli és lehetne még sorolni, hogy szegről-végről milyen kapcsolatban vagyok velük. Még akikkel a legtöbb időt dolgoztam együtt, azokkal sem töltöttem el annyi – és olyan intenzív – időt, mint a falumbeli osztálytársakkal.
A tanárokkal a helyzet hasonló. Az alábbi képen a bal oldalon Ica nénit láthatjátok, ő volt 5-8 évfolyamban az osztályfőnökünk. Édesanyám kolléganője, az osztálytársam (nem mellesleg tejtestvérem) édesanyja.
A jobb oldalon pedig szép ősz hajjal Ilus néni ül, aki éppenséggel nagymamám unokatestvére, szóval itt is áll, hogy "rokonsági fokban vagyunk". Ő alsó tagozatban volt a tanító nénink.

Nem mindenki szereti az osztálytalálkozókat. Sokan – még ilyen környezetben is – azt gondolják, hogy az a korszak elmúlt, és így az az OK is elmúlt, hogy összejöjjünk és nosztalgiázzunk. Meglehet. Viszont akik meg eljöttek, azok épp nem így gondolják. Érdekes módon a hiányzóknak volt egy olyan csoportja, akik a faulban maradtak közül kerültek ki (Karádról van szó, ha még nem említettem). Kifogások persze voltak, de inkább az az attitűd játszhatott itt szerepet, hogy "hiszen minden nap találkozunk", és valóban, az osztály fele végül Karádon maradt.

És akkor pár szó a sorsokról. A tanári kar egybehangzó állítása (és egyébként a saját véleményem is), hogy a mi osztályunk jó, az átlagnál jobb osztály volt. Rendezett családi körülmények, sőt még az a különleges eset is megtörtént, hogy nem volt roma osztálytársunk (ez nem minősít sehogy, csak mint tényt írom le, merthogy ez már akkor is ritkaság volt). Az eredmények – legalábbis ami a képzettséget illeti – borzasztóan lehangolók. Diplomát hárman szereztek, viszont jópáran semmit. Van olyan srác, aki hatodikas korában matek versenyt nyert az iskolában – és egyébként is jófejű gyerek volt – mégis 19 (!!!) éve ugyanabban a BKV műhelyben szereli a villamosokat szakmunkásként, és csak rugdosásra iratkozott be most, hogy érettségit szerezzen. Több emberrel is beszélgettem, akik úgy érzik, hogy többet is tanulhattak volna, de valahogy idő előtt abbahagyták, vagy éppen túl későn jött meg az eszük.

Vannak, akiknek jól megy, ők jobbára amolyan "maszekok" és ez jelenthet kereskedést, festést, egyéb szakmunkákat. Sokan azonban  épp nem úgy álltak, hogy akár fizetést is vittek volna haza. Fekete munka persze van, sőt lehet menni Ausztriába is, de meg is lehet ott dögleni, mert egy-egy balesetnek néha ez a következménye. Ha más nincs, akkor ott a huszonegykét kilóméterre lévő Fextorics (a végén "cs"-vel ejve), de volt már, aki reggel felvette a műszakot, tízkor meg már várta a visszainduló buszt. Többen mondták, hogy büszkék rám – és ez nagyon jólesett – de bevallom őszintén annak örültem volna igazán, ha az, amit elértem, hétköznapi sors lehetett volna a többiek között.

Ez a találkozó a húszéves volt. Az első időkben évente volt találkozó, de azokat nem érdemes túl komolyan venni, talán még az osztályfőnökök sem voltak ott. Aztán hosszú csend, végül két éve összejött a 18 éves találkozó. Akkor talán 6-an hiányoztak, most 12-en, de volt olyan, aki most jött el először. Sajnos az osztályfőnökeink egészsége nagyon megroppant, Ilus néninek épp két éve, az akkori találkozónk előtt volt a szívműtéte, és bár jól van, ahogy ő mondta "már nem a régi". Ica néni még komolyabb problémákkal küzd, amit itt nem részleteznék, de ha azt mondom, hogy az elmúlt egy évet "ajándéknak" tekintette, akkor nagyjából lehet gondolni, hogy milyen lehet az egészsége. (Meglehet, hogy volt a kerek évforduló mellett egy olyan szándék is, hogy az idő MÉG lehetővé tehet egy találkozót)

 A forgatókönyv a szokásos volt: osztályfőnöki óra az osztályteremben, az iskola megtekintése (Most újították fel, kicserélték a nyílászárókat, pár éve új padokat kaptak. Szép kis iskola lett. A folyosón végig tablók vannak, ez így volt már akkor is, amikor mi jártunk oda. Minden éveben a tablókat arrébrakják, hogy az utolsó évfolyam elférjen. Így húsz éve alatt a folyosót bejárva még épp kint van a tablónk) Este vacsora a családtagokkal, és persze beszélgetés.

Egy programpont – szerencsére – kimaradt, mert kimaradhatott. Senkinek sem kellett gyertyát gyújtani. Mi még mind élünk – és ez a előttünk és mögöttünk végzett pár évfolyam egyikére sem igaz. Jobb az, ha valaki nem jött el, pedig eljöhetett volna. Talán legközelebb eljönnek.

5 Responses to Osztálytalálkozó

  1. Petrenyi Jozsef says:

    "Édesanyám kolléganője, az osztálytársam (nem mellesleg tejtestvérem) édesanyja."
     
    Ezt a mondatot biztosan átgondoltad? A tejtestvéred édesanyja az általában a te édesanyád is… de akkor nem lehet saját maga kolléganője. :)
     
    – Petrenyi Jozsef –

  2. Tamas says:

    Hát nem egészen: a tejtestvérem édesanyja éppenhogy nem az én édesanyám. A tejtestvér azt jelenti, hogy az egyik gyerek a másik gyerek édesanyjától kap tejet. Nálunk ez esetben az én édesanyám adott tejet az osztálytársamnak. Az édesanyám egyébként tanítónő, és mivel az övé is, ezért ők kollégák voltak. Szóval a mondat, szerintem, helyes. Legfeljebb így lehetne kiegészíteni, hogy "Édesanyám kolléganője, az osztálytársam (aki nem mellesleg tejtestvérem) édesanyja." Egyébként ki egy mondatba szeretne három információt is belesűríteni. :-)

  3. Unknown says:

    Akkor eltérő fogalmakat használunk. Nálunk úgy van, hogy kétfajta testvér létezik: mostoha- illetve tejtestvér. Az előbbi az – bár kissé logikátlan – amikor vagy az apa vagy az anya megegyezik. Az utóbbi, amikor mindkettő. (Más szóval, édestestvérek.)
     
    – Petrenyi Jozsef –

  4. Tako says:

    Nekünk most a héten lesz ált. iskolás osztály találkozó. Talán az első 16 év után!
    Nagyon várom, és kiváncsi vagyok! Igaz a legtöbben fent vannak wiw-en is szóval némi infó van de akkor is más ez így.  Én hetedi félévben kerültem másik suliba és kapcsolatot azóta talán 3 emberkével tartom rendszeresen. Viszont érdekes hogy onnan ahol az utolsó másfél évet jártam több olyan bartáság is van ami még mindig tart és ki is fog tartani még sokáig (még ha nem is napi a kapcsolat)
     
    ui: tejtestvér meghatározására én is azt tudom amit a Tamás írt

  5. Tako says:

    :) én meg Takoca voltam,
    hogy a fenébe lehet ide bejelentkezni?????

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: