Költözés, lakásvásárlás

Mozgalmas napokat élünk – rajtunk van a kínai átok. A múlt héten csütörtökön sikerült felköltöznünk Székesfehérvárról Óbudára. Egyelőre bérelt lakásba – ami, így utólag – csodaszámba is mehet, mert a bérelt lakásokat hosszú időre, legalább egy évre adják ki. Nekünk azonban szerencsénk volt, mert egy kollégámnak éppen volt egy kiadó lakása, és nem bánta, hogy csak pár hónapig tervezünk ott maradni. A lehetőség gyorsan jött, mi pedig (vagyis: jobbára a feleségem) elkezdtünk csomagolni. Nem könnyű egy 62 m2-e lakást dobozokba rakni, főleg úgy, hogy az ember lába körül sertepertél két kis törpe, akiknek az egész egy jó kaland, ha pedig elunják, és nem kalad, hanem nyűg és olyankor nyűgösek is, de nagyon. Szerencsére anyósom jött és vigyázott a gyerekekre, Emőke pakolt, amikor tudott, én meg amikor hazaértem, ami sokszor elég későn volt, mert hol lakás után kellett nézni, hol pedig egy előadásra készültem – de erről később.

 Másfél hét heroikus munka után végül sikerült annyira összecsomagolni mindent, hogy lépni sem tudtunk, lakni végképp nem. Múlt héten csütörtökön jöttek a költöztetők: reggel fél nyolctól délután egyig hordtuk fel a teherautóra a holmikat, és bármennyire helytakarékosan rakott el mindent a költöztetők vezetője, a végén már úgy volt, hogy még egy teherautót kell beállítani a sorba. Végül némi bútorszétszerelés és sakkozás után megoldódott a probléma úgy, hogy egy fotelt a mi kocsinkkal vittünk fel, néhány (nélkülözhető) szék pedig a lakásban maradt. Három óra után értünk fel Óbudára, és fél nyolcra pakoltak fel mindent az emberek. A sors úgy hozta, hogy öcséméktől mindössze pár kilóméterre lakunk, így jött és segített felpakolni – el is kelt ez a segítség.

 Kemény volt, és sajnos néhány bútorunk komoly sérülést is szenvedett – nem volt valami jó ez költöztető csapat, hiába kaptunk róluk jó referenciát. Persze az, hogy "kész", csupán annyit jelentett, hogy minden doboz felkerült a lakásba, és sikerült nagyjából azt az élhetetlen állapotot reprodukálni, ami már a fehérvári lakásra is jellemző volt pár napja. Ezért a csütörtök (meg a péntek, szombat) estét Tatán töltöttük. Pénteken munka ezerrel. A szombati nap a költözés befejezése volt: reggel indultam Tatáról, bepakoltam még az ottmaradt holmikat a kocsiba (tele is lett), kiporszívóztam, rendet raktam, elköszöntem a szomszédoktól, a közös képviselőtől (számvizsgáló bizottsági tag voltam :-)) aztán irány az új lakás. Mire odaértem, már jött a feleségem, a sógorom meg apósom, hogy a bútorokat a helyére illesszük, meg legalább a gyerekszoba elkészüljön, hogy vasárnap már a gyerekek is feljöhessenek és végre itt aludhassunk. Négyen viszonylag gyorsan ment a munka és sikerült is elvégezni azt amit elterveztünk, így varásnap valóban megtörtént a költözés.

 Hogy az élet bonyolódjon, közben (pénteken) telefonált egy ingatlanközvetítő, akadna egy általunk preferált paraméterekkel rendelkező lakás, amit este meg lehetne tekinteni. Megnéztem péntek este, és éreztem, hogy "EZ LESZ A MIÉNK!" Megállapodtunk, hogy amint felköltözik a család, a feleségem is megnézni, azután gyorsan döntünk. A dolog azonban némi szervezést igényelt. Szerettünk volna rögtön vasárnap este átmenni (kb. 400 méterre van a mostani bérelt lakásunktól), de a pénteki találkozón kiderült, hogy csak június 30-tól lesz üres az ingatlan, addig nem tudunk beleköltözni. Ezért megkértem a kollégát, akitől a lakást béreljük, hogy ugorjon be hozzánk. Megtette, és ismét csak nagyvonalúan megegyeztük, hogy nem kora tavasszal, hanem csak nyár derekán fogunk kiköltözni. A hátország biztosítása után azt kellett még tisztázni, van-e lehetőségünk annyi hitel felvételére, amennyi a lakás+garázs megvételéhez szükségünk van. (Garázs is volt a lakáshoz, opcionálisan, de persze "ráharaptunk") Itt is pozitív volt a válasz. Ezek után vasárnap este hatkor átmentünk az ingatlanközvetítővel az eladókhoz, és megállapodtunk: igen, megvesszük a lakást a garázzsal együtt. Szerdán irány az ügyvédhez.

A vasárnapi találkozó létrejöttéhez természetesen az kellett, hogy anyósom feljöjjön hozzánk és vigyázzon a gyerekekre. Mivel az egyezség létrejött és szerda este hatra beszéltük meg a találkozót az ügyvédnél, adódott, hogy szerdáig nálunk marad. Nem baj, legalább ketten pusztíthatták a dobozokat a feleségemmel. Mára nagyjából élhető, lakható és kényelmes helyünk van, egy szobát pedig a dobozoknak áldoztunk, mert ami nem feltétlenül szükséges, azt nem pakoljuk ki. így is éppen annyi helyiségben élhetünk, mint korábban Székesfehérváron. 

Szerdán megtörtént a foglalózás is, most végre nem kell már lakáskereséssel töltenünk az időt. "Csupán" annyi dolgunk van, hogy várunk a saját lakásunk vételárára, és intézzük a hitelünket, hogy fizethessünk. Dereng az alagút vége…

3 Responses to Költözés, lakásvásárlás

  1. Petrenyi Jozsef says:

    Hmm… ez a minimum egy év bérbeadás komoly? Elég durva lenne. Mi pl. simán kalkulálunk arra, hogy ha sürgősen meg akarja venni valaki a lakást, akkor kimegyünk két hónapra albérletbe. Valahogy úgy képzelem, hogy több a kiadnivaló lakás mint a bérlő.
     
    – JoeP –

  2. Gábor says:

    Köszönöm a megtisztelő megemlítést😉
    öcséd

  3. Tamas says:

    Mi is meglepődtünk, de az alapszituáció a "diák-keres-albérlet". Szóval ritka az, aki "csak úgy" kiadja. Persze vannak a piacon "kezdő" lakáskiadók is, ott lehet szerencséd. Mi épp találtunk egyet, amikor a részleteket beszéltem meg vele telefonon azt hallotta meg a kolléga, így váltottunk az ő lakására. De tényleg ez a ritka eset.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: