A táltos Vista

Túlesvén minden fontos, széles közönségnek szánt előadásomon, végre rászántam magam, hogy átköltözöm a Mikitől örökölt HP notebookomról a február végén megérkezett újra. (Erre tettük fel még február végén ideiglenesen egy megszerzett Windows Virtualizáció kódot.) A szűkös idő mellett azért sem siettem, mert a HP februárban még erősen késlekedett az eszközmeghajtókkal. A helyzet mára megváltozott, és szerencsére minden komponenshez vadonatúj, x86 és x64 platformra egyaránt megírt driver tölthető le.

Ha már lúd, legyen kövér, gondoltam, és feltettem egy Vista Ultimate-et: nézzük meg mit tud teljes fegyverzetben az új oprendszerünk. Nos, meglepődtem, méghozzá eléggé kellemesen. A korábban akadozó képernyőkezelés (és reakcióképesség) eltűnt, a gép pedig fürge, mint egy kisangyal. Ehhez persze kell a dual-core processzor, de  ahogy figyeltem, még inkább kellett a megfelelő grafikus alrendszer. Az nx6125-ös 2,0 pontot kapott az értékeléskor, míg a mostani (ATI Mobility Radeon x1600) 4,2-t, ami egy notebooktól azért elég jó. (Egy mellettem dohogó, az én gépemnél két hónappal korábbi Tecra M5-nek is csak 3,0 a megjelenítési képessége – és persze ettől olyan is). Elvégeztem az ellenpróbát: az nx6125-ön  átállítottam a vizuális effekteket a teljesítmény szempontjából a legelőnyösebbre, és lám, ha az nc8430-as élményt nem is hozta a régi gépem, de azért szárnyakat kapott.  Erről később részletesebben.

Az új gépnél felállítottam magamnak néhány szabályt, amelyet követni fogok. Egyrészt, hacsak lehet, semmit sem telepítek fel, ami túlmutat a felhasználói programokon. Másrészt, ha ez lehetséges, igyekszem a feladatokat céges alkalmazásokkal megoldani. Harmadrészt minden újdonságra lecsapok, és A-tól Z-ig kihajtom a Vista minden funkcióját, különös tekintettel az alábbiakra:

  • Keresés
  • Tag-ek
  • Gadget
  • Aero
  • Együttműködés az Office 2007 alkalmazásokkal
  • Együttműködés mobil eszközökkel

Negyedrészt kihajtok mindent, ami a vasban van: kártyaillesztők, biometrikus azonosító, vezeték nélküli hálózat-kezelő, dual-monitor, 16:9 képernyőarány (ideális a gedget-et futtatására)

Az első izgalmas (és kissé mulatságos) élményem rögvest el is mesélem. A korábbi ódzkodásomat legyőzve telepítettem a HP ProtectTools kiegészítő alkalmazást, amely életet lehel az ujjlenyomat azonosítóba (egész pontosan az fiókokat jelszavakat és ujjlenyomatokat összerendeli, tárolja stb.) Amint az köztudott, a telepítés végén meg kell adni egy felhasználónevet, ez lesz a helyi rendszergazda (A beépített Administrator alapból letiltott). Ehhez a felhasználóhoz hozzárendeltem a balkezem két ujjának ujjlenyomatát. Ezután beléptem a tartományi fiókommal, ahhoz meg hozzárendeltem a jobb kezem ujjlenyomatait. Ez nagyon kényelmessé teszi a bejelentkezést: Ctrl-Alt-Del, majd végighúzom az ujjam a leovasón, és már bent is vagyok. No, és most jönnek a mellékhatások: Ha át szeretnék váltani a helyi rendszergazdára, csak végighúzom a balkezem egyik ujját, és már át is léptem egy másik munkamenetbe (A fast user switching a Vista esetén akkor is működik, ha a gép tartománytag.) Az átlépésre persze ritkán van szükség, sokkal gyakoribb a UAC (User Account Control) használata. Ha a Vistán olyan feladatot kell elvégezni, amely admin jogot követel, akkor nem az történik, hogy elhajt, ha nincs ilyen, hanem megkérdezi, hogy tudok-e valahogy egy megfelelő fiókok jleszavastul produkálni. Ekkor jön a bal kezem mutatóujja, a többit a HP meg a Vista elintézi. Szabályosan élvezem. Még olyankor is működik, amikor egy mappán nincs jogosultságom. Bal kéz, máris ott az engedély! Ennek a biometrikus azonosítónak csak három baja van. Először is kevésbé biztonságos, mint egy smart kártya, mert az újjlenyomatok változtatossága nem olyan nagy, csupán néhány milliárd a kettő a 128-dikon helyett. Másrészt a mutatványt hordoznom kell gépről-gépre, mert helyi érzéstelenítő a szentem. Migrációs eszköz ugyan van, de a lényeget, vagyis, hogy ne kelljen (tényleg ne kelljen!!) jelszót használni, azt nem tudom elérni. (A smart-kártyás megoldások bezzeg központiak). Harmadrészt viszont eléggé megritkítja a jelszó tényleges használatát, vagyis fennáll a veszélye, hogy a végén elfelejtem, mivel is kell belépnem, az pedig ciki lenne. Ezzel együtt hihetetlenül kényelmes, és hát lássuk be, ma még egy kicsit futurisztikus is, én még alig láttam ilyet használni.

Visszatérve a notebookra, amióta fent vannak az új driverek, a Vista bizonytalansága köddé vált. Ha lecsukom, elalszik, de biztos lehetek benne, hogy felébred. Azt a mutatványt is megemészti, hogy a dual-monitoros, dokkolt állapotban lehibernálom, majd itthon bekapcsolom. Egy HP kisalkalmazás gondoskodik róla, hogy ha a vezetékes hálózat működik, akkor a vezeték nélküli legyen letiltva és viszont. Ebben a modellben már olyan merevlemez van, amely érzékeli a zuhanást és parkolópályára áll ha kell (HP Mobile Data Protection 3D). Néhány dolog azonban hiányzik:

  • a hangkikapcsoló gomb nem hardveres, tehát bootolás közben nem tudom némára állítani a hangszórókat. Be kell jelentkeznem, azután megy minden.
  • Meg lehet barátkozni a 16:9 képernyővel, de kisebb lehetne a gép 4:3 panel esetén
  • Emlegetem a Thinkpad-os időkből a notebook kávába épített mini izzót, amely megvilágította a billentyűzetet. Na ja, az IBM.
  • Sohasem fogom megérteni, hogy a HP-nál miért kell egyesével letölteni a drivereket, miért nem lehet az egészet egyben tölteni és telepíteni. 23 exe-t szedtem le, majd csomagoltam ki, végül telepítettem. Pont erre lenne jó a Windows Update.

Száz szónak is egy a vége: átköltöztem és belaktam az új eszközt, és ha a sávszélesség engedi, néhány élményemről még beszámolok.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: