MGXFY08 – Mindenről, ami nem szakma – 6

Mivel a repülőgépünk csak estefelé indult, Rozgonyi Gyuri kollégámmal a délelőttöt a Disney "belvárosban" (Disney Downtown) töltöttük. Ha háromszáz millió amerikainak megemlítnéd, hogy Orlandóban jártál, ugyanennyi kérdezne vissza: "Á! Walt Disney?". Tehát Orlandó = Walt Disney, de gondolom ez már egyértelmű volt a szállodai képek alapján is. Figyelem! Csak az eszétikai értelemben rendkívül edzettek számára ajánlom ezt a túrát. Nincs szó leírni, milyen méretű giccsözönnel találkoztunk egyetlen délelőtt.

De a nap – mint mindegyik – új tanulnivalót is hozott. Azt már írtam, hogy Orlandó egy nagyon szétszórt település, autó nélkül elindulni badarság. A tömegközlekedés – lévén mindenki ismeri a fentemlített tényállást – lényegében okafogyott, s ennek megfelelően jelenleg is embrionális állapotban van. Kivéve azok a buszjáratok, amelyek ingyenesen szállítják a szállodák lakóit (potenciális vevők) a Walt Disney faluba (potenciális pénzelpazarlási hely). Kb. 20-25 percenként jönnek az utast alig szállító buszok. A járművek belseje szellős, székek alig, azoknak is egy része a mozgássérülteknek fenntartva. Ha valaki a csatokból ezt nem vette volna észre, külön felirattal is felhívták rá a figyelmet. Azt a matricát elfelejtettem lefényképezni, amely szerint az állami törvények értelmében a sofőrnek meg kell állnia, amennyiben látja, hogy utasok állnak a buszban a sárgával festett csíkok mellett. Az ajtókat kivéve mindenhol ott volt a sárga csík – tehát gyakorlatilag nem volt állóhely!

 

Leszálláskor vettük észre, hogy a kerekek csavarjain jelzőcsíkok található: ha véletlenül meglazulna egy csavar, akkor azt a sofőr azonnal észreveheti a kocsi átvételekor. Apróság, de e mögött a kép mögött folyamat, minőségbiztosítás és gondosság van. Ilyen képeket szeretnék itthon is fényképezni.

A "falu" térképét átnéztük, majd az üzletsoron támadtuk meg. Egy európai számára "feledhetetlen" élmény az "Egész évben karácsony" bolt, vagy egy rövid séta az óriásgombák alatt. Ajándék és emléktárgyak minden mennyiségben. Már írtam, hogy a boltok kb. 20 fokra légkondícionáltak. Itt találtam egy olyan boltot, amelynek az üzletstatégiája hasonló volt a shareware programokat gyártókéhoz. A bolt elejére kiírták, hogy minden termék legfeljebb 5 dollár. Bementünk. Tényleg így volt. A helyiséget azonban nem légkondícionálták. Ugyanakkor volt egy átjáró egy másik  helyiségbe, amely légkondícionált volt: " tekintse meg további termékeinket is". Persze azok egy kicsit dárgábbak voltak. Naná, a légkondícionálás többletköltség🙂. Ügyes.

A giccsáradat netovábbja a Disney áruház, de ha csak egyetlen képet lenne szabad megmutatnom, akkor ezt a három leányzót venném elő. A fogyasztás, a giccs, az infantilizmus mintapéldányai. Igaz, a tinédzserekre amúgy is jellemző egy kettősség, hol felnőttek, hol gyerekek. Mégis: kövér, rózsaszínhátizsákos tinilányok róják a Walt Disney falu utcáit – ez IS Amerika.

Az gondolhatnád, hogy egy Walt Disney faluban minden mű, és hamis. Ha netalán egy "Igazgyöngy gyárat" látnál (mint itt a képen), akkor még inkább élne benned a gyanú. Viszont a mű-igazgyöngy, ha van, megér egy pillantást. No, ezért néztük meg ezt a pavilont. És láss csodát! Ez az igazgyöngy valódi igazgyöngy. A szemem láttára vettek elő valódi kagylót, valódi tengervízből, felvágták és kivették belőle az igazi igazgyöngyöt, amelyet rögtön megmértek súlyra és átmérőre, beárazták – és már vihette is az érdeklődő. "Nomen est omen".

Az egyetlen, látvány szempontjából érdekes dolog (szépnek nem mondanám) a Plant Hollywood WC-je. Kicsit elszédül, aki ide belép. A sötét színek miatt nyomasztó is, de a ferde csíkok és visszatükröződés hatása még erősebb.

Így telt el a délelőttünk. Beugrottunk még a Virgin Megastore-ba vásárolni, aztán jött a telefon, hogy korábban legyünk kint a gépnél, mert hosszú sorok várhatók. Visszaszaladtunk és vártuk az első buszt, amely persze csak nem akart megérkezni. Végül megérkezett, visszavágtattunk a szállodánkba, taxirendelés és rohanás a repülőtérre. Tényleg hatalmas sor volt, de még időben túljutottunk rajta. A gépünk pontosan indult és a levegőből még egyszer átélhettem, mi is a "nyugat géniusza". A képen is láthatjátok, hogy Orlandó és tágabb környéke csupa tó – ma. Valamikor itt vége-hossza nincs mocsár volt, abból is a legkeményebb, alligátorok lakta trópusi jellegű mocsár.

Az itt tartózkodásunk alatt az átlagos hőmérséklet 36-40 Celsius fok volt. De hiába víz, meleg és mocsár, a hét folyamán egyetlen árva szúnyoggal sem találkoztam. Vajon mekkora munka volt a szúnyogok elírtása? És hogy történhetett? Vannak ötleteim. És ez a nyugat géniusza: tavakkal szabdalt park lett egész Orlandó.

Hát ennyi. Érdekes ez az Újvilág a maga rendjével, szervezettségével, hedonista fogyasztásával, mesterembereivel és tehetségeivel, giccseivel, infantilizmusával. Igyekeztem nyitott szemmel járni, észrevenni az erősségeit és távolságot tartani a gyengéitől. Mindkettőből rengeteg van. Nagy ország.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: