Hajszál

István írt egy megjegyzést a félbemaradt Hyper-V ESX összehasonlító cikksorozat 5. részéhez. Ebben – mint oly sokan – teljesítmény-tesztet kér, hátha van, az mégis csak a Microsofttól való. Nos, van, persze, hogy van, csak éppen nem nyilvános. Méghozzá azért nem nyilvános, mert az ESX EULA az ilyen összehasonlító tesztek megjelenését a gyártó engedélyéhez köti. (Itt jegyzem meg rögtön: ez így van a Microsoft Hyper-V esetében is.) Az Interneten található ugyan néhány kósza példány, de azok egyrészt EULA-t sértettek, másrészt nagy ritkán hozzák nyilvánosságra a mérés precíz definicióját, tehát nem lehet megismételni. Ez pedig legalábbis gyanús. A konkrétan beidézett cikk írója ráadásul olyan kapitális hibákat is elkövetett, ami a semlegesség képét teljesen lerombolja. A méréseket a Hyper-V esetén például dinamikus lemezekkel végezték, míg az ESX-nél fix VMDK-t alkalmaztak stb. Ez persze csak akkor derült ki, amikor a megjelenés után a Corp utána járt a dolognak. De nem erről akartam írni.

Hanem arról, hogy milyen is egy jó kiértékelés, összehasonlítás. István azt írta, hogy a tesztjeik alapján – gondolom a teljesítmény vonatkozásában – az ESX egy hajszállal jobb. Ez lehetséges. Ha viszont így van, akkor ár/teljesítmény alapján a Hyper-V nagyon elveri az ESX-et, merthogy olcsóbb. Teljesen érthető tehát, ha a VMware azt állítja "a Hyper-V csak 1.0", meghogy "nem nagyvállalati termék" stb. stb., mert ez az egyetlen érvelés, amely az ár/teljesítményt képes hatékonyan aláásni. Hiszen mit ér az ár/teljesítmény, ha ALAPVETŐ funkciók hiányoznak egy termékből. Márpedig, ha alapvető funkciók hiányoznak, akkor a Hyper-V még az összehasonlítás előtt kipontozza magát a versenyből. Fogjátok, ugye?

Azért kezdtem bele az ESX és a Hyper-V összehasonlításába, hogy megtudjam, tényleg hiányzik-e valami ALAPVETŐ. Eddig nem találtam ilyet (Igaz, a munka áll a felénél). Persze, tegyük rögtön hozzá, hogy én vaktába keresek, hisz nincs egy tényleges implementáció, amely a válaszokat meghatározná. István viszont egy valódi projekten dolgozik. Ha előzetesen pontosan meghatározza, milyen képességeket vár el a projekt megvalósítása során, majd azt megvizsgálná, hogy ezeket a képességeket a termékek hozzák-e, annak már lenne súlya. Vagyis az én készülő zöld-piros táblázataim sorait egy súlyértékkel egészítené ki, amely megmondaná, hogy egyik vagy másik tulajdonság mennyire fontos.

De ez még nem minden. A kiválasztásnál figyelembe kell(ene) venni még a virtualizálandó rendszereket, meg a hardvert, amelyen a virtualizációs technológia futni fog. Sőt, számít az is, hogy milyen a meglévő menedzsment környezet. SCOM-SCCM páros esetén egy step-up System Center Suite-ra szignifikánsan csökkentheti a virtualizációs menedzsment szoftver beszerzési költségeket. Meglévő Virtual Center esetén pedig egy újabb ESX beszerzése fáj kevésbé. Szóval számít a környezet, de számít a szaktudás is. Windows mérnökökkel vagytok tele? "Nemszeretem" lesz az ESX konzolja. Linux-guruk ülnek a klaviatúra előtt? Hol érdekli őket egy SCOM varázsló? Virtualizáció esetén HIBA elhanyagolni a képzési költségeket.

Tovább is van, mondjam még?

A teljesítmény-összehasonlítgatásos kiválasztást nem szeretem. Nem, nem a Hyper-V-t féltem. Hanem a kiválasztási procedúra mögötti elavult nézeteket nem állhatom. Kifejtem: az x86-os architektúrákra épülő virtualizáció első évei a teljesítmény-degradációról szóltak. Azért arról, mert az Intel ezen processzor családja eredendően nem VOLT felkészítve a virtualizációra. A VMware megcsinálta azt, amit sokan lehetetlennek gondoltak. Megcsinálta, de az eredmény lassú lett. Teljesen érhető módon a mérnökök tudni akarták, hogy mi a fizetség (értsd: teljesítmény veszteség) a virtualizáció előnyeiért.

A világ azóta sokat változott. A processzorokba hardveres virtualizációs támogatás került, a szoftvereket a végsőkig tuningolták és kihoztak belőlük mindent, amit csak lehetett. A gyártók közti különbség ezen a téren valóban hajszálnyi. István is kimérte. Nem hajszálnyi viszont a különbség a hozzáállásban és a stratégiában.

A VMware a virtualizáció világából érkezett. Azt ajánlja, hogy "virtualizálj mindent, amit csak tudsz." Meg azt is ajánlja, hogy "a virtuális környezetedet felügyeld az arra legalkalmasabb eszközzel" (értd: a saját termékükkel). Sőt, egészen a közelmúltig csak a szerver és desktop virtualizációra koncentráltak. A Microsoftnak viszont van némi kis "öröksége". Néhány millió felügyeleti szoftver. Meg egy kicsit szélesebb szoftvertermék-portfólió. Ezért aztán – megint csak érthetően – egy "Virtualizáció 360 fokban – stratégiát alkotott. Így ugyanis a meglévő termékek virtualizációs képességekkel való felruházásával nem eldobásra, hanem csak verziófrissítésre ösztönzi a vevőit. És van abban ráció, hogy az IT infrastruktúra fizikai és virtuális elemeit egyetlen eszközből lehessen monitorozni? (SCOM). Szerintem van*. És van abban ráció, hogy amikor virtualizációs szállítót választ valaki, akkor a hypervisor mellett esetleg az alkalmazás-virtualizációs képességeket is számba veszi? Lehet benne. Ezek a gondolatok viszont felülírják a "mérjük meg melyik a gyorsabb, aztán az lesz a jó" nekifutást.

A virtualizáció valójában a teljes IT infrastruktúra kialakításának stratégiáját módosítja/befolyásolja. A teljesítmény-tesztelés számomra azt sugallja, hogy a virtualizációs projektet valaki csak egy diszkrét dolognak, nem pedig egy mindent átható változásnak fogja fel. A virtualizáció az IT architektúrákban forradalom – a fejekben pedig kultúrális változás kell, hogy legyen.

 

————————————–

* És a VMware szerint is. A B-hive cég felvásárlásával épp ilyen képességek jelennek majd meg az ESX 4-ben.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: