TechReady14 – élménybeszámoló – 1

A TechReady a Microsoft félévenként megrendezett belső konferenciája, ahol többnyire mérnököket és stratégiai tanácsadókat képeznek, illetve látnak el ismeretekkel a közeli jövőben megjelenő újdonságokról. Ez a rendezvény sorban a tizennegyedik. Öt évvel ezelőtt a 4-es sorszámú volt az első, amelyen részt vettem, aztán jött a 6., 9., 11, 13, és most a 14. A rendezvényen kizárólag teljes időben foglalkoztatott Microsoft alkalmazottak (FTE) vehetnek részt, évente egy alkalommal. Én a téli sorozatba kapcsolódtam be, de a 8-as rendezvényt kihagytam és átkerültem a nyári sorozatra. Ez még tavaly nyáron is így volt. Most azonban átkértem magam a téli sávra, és mivel anno csak másfél év után került rám a sor, most fél év után ismét itt vagyok. A TechReady-n elhangzó információk túlnyomó része – belső konferencia lévén – nem nyilvánosak, így a tartalomról nem írhatok. Az eseményről azonban, meg persze a városról nyugodtan lehet írni – hát megosztom az élményeimet.

Az utazás hosszadalmas és fárasztó. 3:45-kor keltem, 4:15-re hívtam a taxit, 5 óra előtt pár perccel értem a reptérre. Több kollégám is megelőzött már akkorra. Gyorsan leadtuk a csomagokat és átestünk az ellenőrzésen, hogy aztán majd egy órát várakozzunk az újonnan épített sky-nemtudommiben. A repülő pontosan, 6:20-kor indult, és 8:30-ra ért Amsterdamban. Amióta Ferihegy nincs “karanténban”, azóta gond nélkül át lehet érni a Seattle-be induló csatlakozásra. Nekünk is bőven volt időnk, megittunk egy kávét, beszélgettünk, aztán nekiveselkedtünk és átestünk az újbóli ellenőrzésen. Ilyenkor általában kettesével-hármasával egy asztalhoz hívnak minket és teljesen ártatlan kérdéseket tesznek fel: mióta ismerjük egymást, hány éve dolgozunk a cégnél, milyen céllal megyünk az USA-ba, egyedül pakoltuk-e a csomagunkat, van-e benne valami, ami nem a miénk stb. stb. Ezután még jön egy digitális “motozás”, aztán elfoglalhatjuk  helyünket a repülőn. Ez alkalommal ügyeltem a korai helyfoglalásra és olyan sortba kértem a jegyet, amelynél volt konnektor, így az egész út alatt használhattam a notebookomat, sőt azon keresztül még a telefonom is tölthettem. Az USA-n belül utazómagasságon használható az Internet is, de nemzetközi járatokon ez nem lehetséges. Az út Amsterrdamból Seattle-be több, mint 10 óra. Ha teheti az ember, akkor próbál aludni pár órát, ez néha sikerül, néha nem. Ha valaki szeretne, lehet videofilmeket nézni, én ezzel ezúttal nem éltem, inkább a számítógépen magammal hozott anyagokat olvasgattam. Amit viszont ajánlatos megtenni, az a tornázás. Az út hosszú, a hely pedig viszonylag szűkös. 10 órát mozdulatlanul ülni nem csak kényelmetlen, de akár veszélyes is lehet, trombózist kaphat az ember lába. Időnként fel lehet (és fel kell) kelni, meg kell mozgatni a tagjainkat.

A megérkezésünk után viszonylag hamar kijutotttunk a gépből, de hosszan várakoztunk az országba való belépésre. Útlevélellenőrzés, digitális ujjlenyomat vétel, arckép készítés, további érdeklődés az ittartózkodás mikéntjéről stb. Miután ezen is átestünk jött még egy mezőgazdasági ellenőrzés  – hoztunk-e élelmiszert, magokat, állatokat stb. az USA-ba. Aztán csomagfelvétel, és túljutottunk a hivatalos szerveken.

Gyorsan kerestünk egy taxit, irány a belváros. Engem a Sheraton hotelben szállásoltak el, amely egyrészt az egyik legjobb szálloda, másrészt a konferencia központhoz a lehető legközelebb van – épp szomszédos vele. Lepakoltam, és már indultam is a városba. Mire megérkeztünk, otthoni idő szerint kb. éjfél volt, itt azonban még csak du. 1 óra. A 9 órányi időeltolódásra át kell állítani a szervezetet, ennek pedig a legjobb módja, ha nem alszunk itteni idő szerint legalább este 10-ig – vagyis magyar idő szerint másnap hétig. Ez összesen kb. 27-28 óra folyamatos fennlétet igényel, amit a fárasztó repülő út után nem könnyű megtenni. Mégis érdemes, mert ha nem állunk át, akkor egyrészt hajnal háromkor felébredünk, másrészt meg a délután előadásokon elalszunk – egyik sem a legjobb dolog.

Valami ilyesmit ettünk, csak a hideg miatt nem a teraszon.

Mi elhatároztuk, hogy elmegyünk egy rák-specialista étterembe. Egy vödörnyi sült kagylót rákot, homárt, polipot stb. öntöttek ki elénk. Kaptunk egy húskloffolót, azzal lehetett feltörni a királyrák és a többi óriás állat kitin páncélját. El sem tudom mondani, milyen finom volt ez a sok herkenytyű. A fényképezőgépemet sajnos elfelejtettem magammal vinni, de a kollégáim készítettek néhány képet, ha megkapom őket, a többiek közé fogom illeszteni.

Fél öt környékén újabb sétába kezdtünk, végül egy Starbucks-ban kötöttünk ki. Jót kávéztunk, beszélgettünk – de az idő csak lassan telt. Végül olyan este hét körül elváltunk egymástól. A szállodai szobában egy jó meleg fürdőt vettem és még egy kicsit interneteztem, aztán tíz helyett úgy kb. 9-kor elaludtam.

Folytatom…

3 Responses to TechReady14 – élménybeszámoló – 1

  1. Pingback: Lepenye Tamás szakmai blogja

  2. Kár hogy nem készült több rész😦

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: