TechReady14 – (megkésett) élménybeszámoló – 2

Józan ésszel tudtam, hogy nem lehet hosszú blogbejegyzéseket írni a TechReady-n. Egyszerűen nincs annyi idő. No de hátha… Hát nem. Most maradt az emlékek itthoni feldolgozása

Seattle, ahol ezt a konferenciát rendezik, valójában nem is olyan nagy város. Kb. 600 000 ember lakja, ami Budapestnek valamivel több mint harmada. Ha a vonzáskörzeteket (Metropolitan area)  is összevetjük, akkor Seattle és Budapest egyforma – 3,3 millió lakos. Az USA metropoliszok között ez a 15.-ik – nem tartozik a legnagyobbak közé, de nem is olyan kicsi. Ha azonban a gazdasági erejét nézzük, akkor már messze nem áll meg semmilyen összehasonlítás Magyarországgal. Olyan cégek központja van itt (mármint Seattle-ben és vonzáskörzetében), mint az Amazon, a Starbucks, a Costco, A Tully’s, a Seattle’s Best Cafe, a Nordstrom, no és persze a Microsoft. Bár sok összehasonlítási alapom nincs, azt mondják, hogy az USA egyik leggazdagabb vidéke ez. Seattle, pechére, óceáni a éghajlatú, ezért 200 feletti az esős napok száma, és talán 300 feletti a felhős napok száma. Hírlik, errefelé van a legtöbb öngyilkosság, amit igazán sajnálnék, mert a vidék gyönyörű.

Mindössze egy napunk maradt városnézésre és akklimatizálódásra. A 9 óra időeltéréshez 2-3 nap átállási idő szükséges, vagyis, bár járjuk a várost, meglehetősen fáradtak vagyunk az első napokban. Felugrottam a kollégáim szállodai szobájába. Őket a Westin nevű hotelben szállásolták el, amely valójában két, henger alakú torony (a képek között lesz majd esti felvétel róla). Bátorfi Zsolti kollégám már évek óta ide kéri magát,  a bejelentkezéskor a recepción pedig valahogy mindig elintézi, hogy a nyugati toronyba kerülhessen, a Space Needle felé néző ablakkal. Nos, valóban pazar látvány, hát még éjszaka a város fényeivel. A Space Needle egyébként Seattle egyik jelképe – számomra a város sci-fi rajongásának egyik legnyilvánvalóbb indikátora. Kb. 180 méter magas, és akár 200 km/h-s szél és 9.1–es földrengést is kibír. Olyan, mint egy űrállomás. Idén nem volt alkalmunk meglátogatni, de pár évvel ezelőtt már voltam fent, azok a képek is elérhetőek a Skydrive mappákban.

A délelőtt tehát mászkálással telt. Előbb a piac felé vettük az irányt, aztán  a régi belvárosban kötöttünk ki. Seattle első igazi kiemelkedése az alaszkai aranylázhoz köthető. Az akkori szerencsét próbálók Seattle-ben gyülekeztek, itt szerezték be a felszerelésüket és indultak azután Alaszkába. Seattle pedig meggazdagodott a sok átutazó vendég felfokozottt fogyasztásától. Az akkori üzletek, boltok, hotelek stb. még ma is állnak, ha némileg meg is változott a funkciójuk. Betértünk az egyik bárba, hogy ebédeljük. Mint kiderült a J&M 1892 óta üzemel, és épp Seattle legrégebbi kocsmája. A kocsma itt “pub” vagy “bar”, és sokkal kultúráltabb hely, mint amit mi kocsmának hívunk. Találóbb étteremnek hívni, bár annyira meg nem előkelő.

Ebéd után az egykori Cadillac Hotelt kerestük, ahol egy ingyenes kiállítást nézhettünk meg az aranylázról. Milyen érdekes, hogy még az ötvenes-hatvanas években is voltak emberek, akik szemtanúként meséltek az ott történtekről. És a visszaemlékezésekből egy ízig-vérig amerikai történet kerekedett ki: felfedezés -  a meggazdagodás lehetősége – kalandvágyó, vállalkozó emberek tömege – igazi kaland – kevés sikeres ember, több, aki sikertelen – végül a meggazdagodni vágyókon meggazdagodó város. A visszaemlékezők többsége élete egyik legnagyobb élményeként írta le a történteket, ami más emberré faragta. Büszke volt, hogy részt vett benne, még az unokáinak is mesélte. Érdekes volt, interaktív, sok-sok információval és tárgyi emlékkel.

Visszafelé hatalmas felhőkarcolók között császkáltunk. Az egyik Seattle város önkormányzatáé. Ha belegondolok, hogy nálunk milyen a városháza belülről…No mindegy. Elsétáltunk egy patinás klub mellett, és érintettük a városi könyvtárat is.

Visszaértünk a szállodába – én elváltam a kollégáktól, mert a Sheraton hotelben kaptam szállást. (Milyen jó kép, látszik, hogy a Westin nincs is messze.) Telefonálás, gépezés, aztán egy korai lefekvés – este nyolckor már nem tudtam nyitva tartani a szemem.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: