Windows 8 érintőképernyő nélkül – 1

Erős mítosz kezd kialakulni, miszerint a Windows 8 kizárólag az érintőképernyővel felszerelt gépek esetén hoz annyi újdonságot, hogy “megérje” használatba venni. Szeretném, ha ez a városi legenda eltűnne. Mert igaz ugyan, hogy a Windows 8 annál vonzóbb, minél inkább mobil munkát végez valaki. Igaz, hogy sokféle módon támogatja azt a életstílust, amikor a informatikai eszközeinket egyaránt hasznájuk a munkára és a kikapcsolódáshoz, pihenéshez. Igaz, hogy minden eddiginél jobban támogatja a többgépes, több eszközös felhasználókat. Igaz, hogy a felhasználói felület nagyon sokat változott, hogy ne csak egérrel billentyűzettel, de akár érintéssel is vezérelhessük a készülékeinket. De nem igaz, hogy a Microsoft elhanyagolta volna azt a közel másfél milliárd eszközt, amely potenciálisan Windows 8-at futtathatna, ámde nincs érintéssel vezérelhető felülete. Bőségesen találni olyan képességeket, funkciókat, amelyek közül akár csak egy is arra késztetheti a korábbi verziók felhasználóit, hogy az új változatra frissítsenek.

Elöljáróban néhány megjegyzés a most következő cikkekhez. A Windows 8 elsődleges és legfontosabb újítása az új alkalmazás-modell és futtató környezet. Ennek segítségével izolált alkalmazás-konténerekben modern, aszinkron programozási modellt követő, háttérszolgáltatásokhoz csatlakozó alkalmazásokat lehet futtatni. Ezen alkalmazások nagyvállalati hasznáról már korábban írtam egy bejegyzést, itt nem ismétlem maga. A Windows 8 megjelenésének pillanatában azonban még alig vannak ilyen alkalmazások, ezért ez csak jövőbeli előnyként lehet emlegetni. Három év múlva a legfontosabb érv lesz a Windows 8 mellett, de ma még csak egy lehetőség. Az alábbi cikkekben tehát a Windows 8 alkalmazás modell mellett fellelhető egyéb képességekre koncentrálok.

A felhasználókról: Bár sokszázmillióan ezernyi céllal, szokásrendszerrel, megszámlálhatatlan előírás és szabály mellett, eltérő technológiai ismeretekkel használják nap mint nap a számítógépét, talán meglepő módon, szinte mindannyiuknak leírhatók az igényeik. A felhasználók a lehető legritkább esetben várnak el adott funkciókat. Sokkal inkább érdekli őket néhány minőségi paraméter, vagyis a funkciók eredménye. Ezek közül a legfontosabbak:

  • Sebesség és kényelem – a rendszer a kiadott műveleteket végezze el haladéktalanul. Válaszoljon a input igényekre, indítsa az alkalmazásokat. Legyen gyors a rendszerindítás, leállítás stb. A sebesség témaköréhez sorolom a kényelem igényét is: az emberek szeretnének egy-egy feladatot a lehető leggyorsabban (a leginkább kézre álló módon) elvégezni, hogy hatékonyak lehessenek.
  • Megbízhatóság – Ha egy mód van rá, a rendszer ne romoljon el. Ha mégis, akkor javítsa meg magát, vagy legalábbis minimális emberi beavatkozással tegyen erre kísérletet.
  • Biztonság – Az operációs rendszer rendelkezzen mindazon védelmi mechanizmusokkal, amely biztosítja a rendszer működőképességét valamint az általa kezelt adatok biztonságát és sértetlenségét.
  • Hosszú üzemidő – Ha egy eszköz akkumulátorról üzemel, akkor ezt tegye minél hosszabb időn át.
  • Kompatibilitás – a rendszer képes legyen együttműködni a hardver perifériákkal és futtassa a már ismert és bevezetett alkalmazásokat. A kompatibilitás jelentheti egyébként a meglévő rendszerhasználati ismeretekkel való kompatibilitást is (vagyis: minél több korábbi tapasztalat, felhasználói ismeret használható legyen a Windows 8 esetén.)

A cikkekben azt fogom vizsgálni, hogy az egyes elvárások teljesítéséhez milyen funkciók jelentek meg a Windows 8-ban.

Hiába a rengeteg felhasználó, nem ők az egyedüli “vásárlói” egy új operációs rendszernek. Nagyon sok számítógépet vállalati/intézményi környezetben használnak, rendszerüzemeltetők felügyelete alatt állnak. Az ő igényeik egészen mások, mint a felhasználóké, s ha ezeket nem veszik figyelembe a fejlesztők, akkor az rendszergazdák elhalasztják vagy teljesen elhagyják a rendszer frissítését. Az üzemeltetők igényei:

  • Megbízhatóság és kompatibilitás – akárcsak a felhasználóknál, de “nagy tételben”.
  • Felügyelhetőség – A rendszert lehessen automatikusan (hatékonyan) telepíteni, beállításaikat, konfigurációjukat távolról módosítani, működésükről pedig pontos képet kapni. A konfigurálási tevékenységet lehessen automatizálni.
  • Biztonság – az operációs rendszer rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, amelyek segítségével tömeges módon konfigurálható biztonsági beállítások a rendszeren. Az üzemeltetőknek gyakran feladata a felhasználók helyett védelmi intézkedéseket tenni az rendszer integritása és az vállalati adatvagyon védelme érdekében. Sőt, az üzemeltetőknek számos esetben – vállalati vagy törvényi előírások miatt – korlátozniuk szükséges a felhasználóikat bizonyos tevékenységekben
  • Szervizelhetőség – Az operációs rendszer karbantartása legyen automatikus. Ha meghibásodik, akkor a hiba behatárolása legyen gyors. A hibaelhárításhoz szükséges eszközök álljanak rendelkezésre, használatuk legyen egyszerű és szintén gyors.
  • Alacsony üzemeltetési költség – Az rendszergazdák a bőrükön érzik, ha egy eszköz csak drágán üzemeltethető. Sok a kézzel elvégzendő feladat, lassú a változáskérelmek végrehajtása vagy éppen magasak az adatforgalmi számlák, energia-felhasználás. Az új operációs rendszernek kimutatható módon alacsonyabb birtoklási költséggel rendelkeznie.

A érintőképernyővel nem rendelkező gépek kezelőit négy csoportra osztottam. Lehetne ennél többre is, hiszen vannak vállalati meg otthoni felhasználók, egyszerűbb vagy összetettebb feladatokat végzők, beoszottak és vezetők stb. Mégis, már csak a bejegyzések hossza miatt is, valahogy le kell egyszerűsíteni a szegmentációt, és én ezt találtam megfelelőnek. Tehát:

  • Desktop felhasználók (minden felhasználó). – Olyan asztali számítógéppel rendelkező felhasználók, akiknek a gépe a hardver specifikáció alapján alkalmas a Windows 8 futtatására. Mivel minden formfaktorú Windows gép használható asztali gépként, ezért ebbe a csoportba tulajdonképpen minden felhasználó beletartozik.
  • Notebook felhasználók.
    A hordozható géppel rendelkezők tábora. Manapság talán már nagyobb, mint az asztali gépeket használóké. Az esetükben felsorolt funkciókhoz természetesen hozzá kell érteni az desktop felhasználóknál felsoroltakat.
  • IT szakemberek. – A Windows 8 rendelkezik néhány olyan képességgel, amely az átlag felhasználót kevésbé érdeklik, viszont az informatikai szakembereket annál inkább. Az őket érintő képességek az előző két csoportnál felsoroltakon túlinak kell tekinteni.
  • Rendszerüzemeltetők – Ők másképp felhasználói az operációs rendszernek, eltérőek az igényeik is, viszont a Windows 8 bőven tartogat számukra is hasznos funkciókat.

Végezetül meg kell említenem, hogy a felsorolt funkciók kizárólag a Windows 7-en túlmutató újdonságok. Egy Windows XP felhasználó (vagy az azt üzemeltető rendszergazda) számára ennél egy nagyságrenddel több képességet lehetne felsorolni. A Windows XP még egy XX. századi rendszer, a Windows 7 és 8 viszont már az új évezredhez tartozik.

Sebességet és kényelmet segítő képességek

A Windows 8-cal kapcsolatos első élménye szinte mindenkinek az, hogy sokkal gyorsabban indul, mint bármely más elődje. A különbség már-már meglepetésszerű. A funkciók mögött természetesen komoly tervezési munka van. Mit ér a gyors indítás? Aki napjában egyszer indítja el a gépét, annak kevesebbet. Aki újra is indítja valamilyen okból, annak kicsit többet. Akinek kikényszerítik az újraindítást, az örülni fog, hogy ez a kényszerpihenő rövidebb ideig tart. Aki altatja a gépét – hogy kevesebbet fogyasszon, amikor nem használják, azt tapasztalja, hogy gyorsabban használatba veheti. Akinek pedig hivatása, hogy gépeket indítgasson (fejlesztők, üzemeltetők), azok áldani fogják a Windows team tagjait.

Kevesen tudják, de a Windows 8 elhagyta a korábban kötelező Ctrl-Alt-Del billentyűkombinációt a bejelentkezéskor. A rendszer bármely gomb megnyomására a bejelentkező képerőnyőt dobja fel. Bejelentkezni pedig lehetséges jelszó nélkül is – képjelszóval. Igen, a képjelszóhoz nem kell érintőképernyő. Igen, a képjelszó biztonságos. Igen, a képjelszó használható tartománytag gépek esetén is. Miért jó a képjelszó? Emberibb, ezért az ember kevésbé felejti el a felhasználó. Ha kevésbé felejtik el, akkor kevesebb hibabejelentés keletkezik – a felhasználó kevesebbet bosszankodik a bonyolult jelszavakon, az üzemeltető biztosíthatja a szigorú bejelentkezési szabályokat – eközben pedig a támogatási költségek is csökkennek. Mindenki boldog lehet, ugye? ;-).

Meggyőződésem, hogy a sok kritikát kapott Start képernyő szintén a Windows 8 javára szolgál. Igaz, hogy más, mint a Start menü. Igaz, hogy néhány dolgot meg kell tanulni vele kapcsolatban, és a tanuláshoz idő kell. Igaz, hogy kezdetben ez okoz(hat) nehézséget. De megéri: a Start képernyő jobban igazodik mindenféle felbontáshoz, több alkalmazás-indítási lehetőséget ad, mint a korábbi menü, beépített keresőt tartalmaz, amely hamarabb és több eredményt ad, mint az elérhető volt a Windows 7-nél. A start képernyő csempéi egyben értesítési felületet is jelentenek, további kattintás nélkül adnak többlet információt. A Start képernyő alaposan átgondolt, ergonómia szempontból tesztelt, és a híresztelésekkel ellentétben nem csak érintéshez készült. – Tudom, mert én is így használom.

Minden felhasználó profitálhat abból, hogy a Windows 8 jóval takarékosabban bánik a memóriával, mint bármely elődje. Egy 1 GB-os PC-n egy frissen telepített Windows 7 kb. 400 MB memóriát igényel. Egy Windows 8 – amely egy teljes értékű antimalware-t is futtat – 281 MB-ot visz el. A teljes memória méretéhez képest ez 12% javulás. Valójában több, hiszen a Windows 8 kevebb memóriafogyasztás mellett több funkciót kínál. 12% egy memóriahiányos konfigurációnál nagyon sok! Hogyan lehetséges ez? A technológiai részleteket a fejlesztőcsapat már réges-rég publikálta. Én csak emiatt az egyetlen tulajdonsága miatt alaposan tesztelném a Windows 8-at a még nem cserélhető, de erőforrás-szűkében szenvedő gépeimen. A jobb memória-gazdálkodás végső soron jobb válaszidőt és sebességet jelent. A Windows rendszerekre többé nem lehet azt mondani, hogy memória zabálók.

A Windows 8 nativ módon támogatja az USB3 szabványt. A régebbi PC-k talán nem, de ez újabbak valószínűleg rendelkeznek ilyen csatlakozóval. Az USB 3 jóval gyorsabb adatelérést biztosít, mint az elődei. Akárcsak a Windows 8.

Az USB3 támogatásának kipróbálására a legalkalmasabb program a Windows Intéző, amely szalagos kezelőfelületet kapott. Akik Office 2007 vagy 2010-et használnak, ez a felület ismerős. Akik még nem találkoztak vele, azoknak némi tanulással jár. De megint csak: megéri. A szalagos felületekkel majdnem minden funkció egy, legfeljebb két kattintásnyira van. Kiterjesztések megjelenítése és eltávolítása például Windows 7 esetén: File Menü à Folder Options à View à Hide extensions of known file types. 4 kattintás. Windows 8 esetén: View à File name extensions. Két kattintás. Ha valaki igényli, szívesen felsorolok egy tucatnyi hasonló példát. A szalag hatékonyabb munkát tesz lehetővé. De Windows Intéző nem csak a szalaggal bővült. A fájl másolási/mozgatási funkciók is alaposan átalakultak. A másolást/mozgatást félbe lehet szakítani, majd később folytatni. Nem egyszer előfordult velem, hogy egy nagy állomány másolásába kezdtem bele, aztán az új másolás panelen félbeszakítottam, összecsuktam a gépem, hazamentem, visszacsatlakoztam a vállalati hálózatra és folytattam tovább a másolást. Ezt korábbi verziók nem tudták. Könnyíti a rendszer a fájlütközések feloldását is.

A  felhasználó ugyan mit sem tud az SMB3 szabványról, mi, informatikusok, ugyanakkor tudjuk, hogy nagyon sok újdonságot és hasznos képességet hoz magával. Ezek egy része kiszolgálók esetén hasznos, de a teljesítmény-optimalizáció, az SMB Directory Leasing segítségével jobb válaszidők érhetők el az SMB klienseken, így a Windows 8 desktopokon is. Ezt a felhasználók sebességnövekedésként élik meg.

A Windows 8 a Remote Desktop Protokoll új, RDP8 verziójával érkezik. A felhasználók számára ez stabilabb kapcsolatot, jobb grafikát, a VDI, vagy RDS kiszolgálófarm hardver képességeinek jobb kihasználását, tökéletes USB eszközátirányítást jelent. (Részletesebben ez az előadás tárgyalja a felhasználói élményt.)Ez az első RDP változat, amelyet a Microsoft egyaránt ajánl helyi vagy távolsági (WAN) hálózatokhoz. Az RDP 8 persze nem önmagában áll, hanem a Microsoft Remote Desktop Services szerver megoldásának része. Ez megint csak komoly funkció-bővülésen esett át, ahogy az ebben a cikkben olvasható. Ha valakit érdekel Lync futtatása RDS vagy VDI környezetben, biztosan alaposan elmélyül az RDP újdonságaiban.

Az asztali Windows rendszerek a Windows 2000 óta tartalmaznak felhasználói állapot virtualizációs megoldásokat – mégha nem is hívták ezeket így korábban. Az egyik gyakran használt képesség a mappaátirányítás és a kapcsolat nélküli munka. Ezek lényege, hogy kb. 15-20 felhasználói mappa (Dokumentumok, Képek, Videók, Linkek, Letöltések, Keresések, Kedvencek stb. stb.) csoportházirend segítségével hálózati megosztásra irányíthatók át. Az átirányítás azért hasznos, mert a felhasználói adatok a felhasználó tudta és közreműködése nélkül automatikusan olyan helyre kerülnek, amelyet azután már felügyelhetünk, védhetünk, menthetünk stb. Hogy a felhasználó otthoni munkavégzését ne akadályozzuk meg, a rendszer lehetővé tesz az adatok visszaszinkronizálását és kapcsolat nélküli használatát is. Erről többet itt lehet olvasni. A Windows 8 egyik újítása ezen a területen az, hogy a korábbi verziókkal ellentétben, mindig a helyi cache-ben található állományokkal dolgozik, s a háttérben folyamatosan szinkronizál. Az eredmény: következetes jó válaszidő.

A Windows 8 új terítési módja a “Windows to Go“. Ez nem más, mint egy legalább USB3-as pendrive-ra telepített Windows 8, amely képes minden, külső USB-ről rendszert indítani képes gépen futni. A “Windows to Go” sokféleképp használható. Tartalék gép helyett működő operációs rendszert kaphtunk a segítségével. A felhasználók a gépeik cipelése helyett vihetnek csupán egy pendrive-ot. Külső szerződő partnereknek biztosíthatunk – a saját gépén futó – de a mi felügyeletünk alatt álló operációs rendszert, drága VDI környezet kiépítése nélkül stb. stb. A “Windows to Go” nem minden szituációban használható, de amikor szükség van rá, ott nagyon jó szolgálatot tesz.

Egyes felmérések szerint a munka világában használt számítógépek 50%-a olyan telephelyen üzemel, amely kis sávszélességgel csatlakozik egy távoli vállalati informatikai központhoz. Az ilyen távoli irodákban a számítógépeken futó alkalmazások válaszideje jórészt a WAN vonal terheltségétől és/vagy optimális használatától függ. A Window 7-ben debütált a “Branch cache” funkció, amely központosított vagy igény szerint elosztott gyorsítótárazással takarékoskodott a WAN vonalak sávszélességével. A Windows 8-ban fellelhető javított változat további finomításokat tartalmaz (duplikált fájlok kezelése; gyorsítótár előtöltés; kisebb blokkméret kezelés; tartalom információ offline létrehozása, smb directory leasing stb.), a felhasználók pedig – mit sem sejtve a funkció létezéséről – ezt sebesség növekedésként, jobb válaszidőként élnek meg.

A hordozható gépeken dolgozók számára néhány további újdonságot is ad a Windows 8 a sebesség és kényelem témakörben. A Wi-fi Direct szabvány segítségével a Windows 8 képes Wi-fi hozzáférési pont nélkül a megfelelő DLNA eszközökhöz csatlakozni. Azt hiszem nem kell ecsetelni, hogy egy wi-fi csatlakozás otthoni hálózat esetén is bíbelődés, vállalati hálózatnál pedig gyakran csak előre bejelentett kapcsolatokat lehet létrehozni. A Wi-fi Direct segítségével ad-hoc peer-to-peer hálózat jön létre két eszköz között egy egyszerű kapcsolódási mechanizmussal. A Windows 8 egyébként intelligensen használja a rendelkezésére álló kapcsolatokat. Ha teheti, akkor automatikusan Wi-fi kapcsolatot választ a mobil szélessáv helyett, akár automatikusan, menet közben is. Alvó állapotból sokkal-sokkal gyorsabban csatlakozik újra hálózathoz. Minden Windows gépen elérhető a “repülő üzemmód”, amikor is, hasonlóan az okostelefonokhoz, valamennyi rádió-kapcsolatot egyszerre le lehet állítani. A rádiókapcsolatok (wi-fi, bluetooth, 3G) természetesen külön-külön be- illetve lekapcsolhatók.

A Windows 8 képes szinkronizálni saját és a Windows 8 stílusú alkalmazások beállításait különböző eszközök között. A szinkronizáció intelligens, képes érzékelni, ha adatcsomag alapú előfizetős, vagy szűk sávszélességgel csatlakozunk, ilyenkor a háttérben zajló szinkronizációt képes elhalasztani “jobb időkre”.

Az átlag felhasználókat már kevésbé érdekli, de az informatikai szakemberek számára roppant kényelmes, hogy mind az ISO, mind pedig a VHD/VHDX állományok egyetlen kattintással helyi meghajtóként csatlakoztathatók. Még kettővel kevesebb shareware a rendszerben, egyúttal kevesebb eszközkezelő, kevesebb automatikusan induló állomány, értesítési ikon a tálcán stb. Katt-katt és működik a meghajtó, gyorsan és elegánsan.

A sebesség területén a rendszerüzemeltető számára is van újdonság. A Windows 8 gyorsabban települ – mellesleg kevesebbet is kérdez. Ha valaki keltetett már több tucat gépet egyszerre, az értékeli ezt a képességet. Vállalati környezetben a bitlocker bekapcsolása sokkal gyorsabb, köszönhetően annak, hogy a Windows 8 bitlockere csak a valóban adatot tartalmazó blokkokat titkosítja. Tovább finomították a fejlesztők a DirectAccess-t. Már nem szükséges IPv6 hálózat az implementációhoz, ami kifejezetten fel tudja gyorsítani az ilyen rendszerek bevezetését.

Végezetül említsünk meg egy nagyon figyelemre változást, amely a rendszerüzemeltetők életét igencsak megkönnyítheti. A Windows 8-ban teljesen újraírták a NTFS fájlrendszert esetleges hibáit javító mechanizmusokat és a hozzá tartozó CHKDSK segédprogramot. A fejlesztés révén a javítások egy részét online végzi el a rendszer, ahol pedig ezt nem tudja, ott olyan előkészületeket tesz, hogy a tényleges javítás legfejlebb 1-2 másodpercig tart függetlenül a kötet méretétől. (A képen a Windows kiszolgálók különböző verzióit lehet látni, de a különbség értelemszerűen a desktop operációs rendszerek esetén is mutatkozik.)

Összefoglalás

A Windows 8 – bár kétségkívül nagyon sok érintőképernyővel kapcsolatos képességet kapott – számos funkcióval segíti a érintőképernyővel nem rendelkező eszközöket és az őket kezelő felhasználókat, üzemeltetőket is. Ebben a cikkben a sebesség és kényelem témakörét elemeztük. Az elkövetkező cikkekben sorra vesszük, hogy mit ad a Windows 8 a megbízhatóság, biztonság, hosszú üzemidő, kompatibilitás, felügyelhetőség, szervizelhetőség terén, és miképp járulhat hozzá, hogy a PC-k birtoklási költsége kimutathatóan alacsonyabb legyen.

Akit érdekelnek a fentiek rövid, táblázatos formában:

Igények Desktop felhasználó (minden felhasználó) Notebook felhasználó IT szakemberek Rendszerüzemeltetők
Sebesség és kényelem
  • Gyors indítás
  • Képjelszó (picture password)
  • Start képernyő
  • USB3 támogatás
  • Gazdaságosabb memória-használat
  • Windows 8 Intéző
  • A másolás funkció
  • SMB3
  • RDP8
  • Mappaátirányítás (Always offline)
  • Windows to Go
  • Továbbfejlesztett branch cache
  • Minden, amit a desktop felhasználónál felsoroltunk

    +

  • Wi-Fi Direct;
  • Wi-Fi preferálás
  • Wi-Fi újracsatlakozás
  • Air-plane mode
  • Sync Settings;
  • Minden, amit az előző két csoportnál felsoroltunk

    +

  • ISO/VHD Mount
  • Gyors telepítés
  • BitLocker bekapcsolás (csak a használt lemezterület titkosítása)
  • Javított DirectAccess;
  • Chkdsk – sebesség
Advertisements

Windows 8 (Metro) alkalmazások vállalati környezetben

Azt hiszem finoman fogalmazok, ha azt írom, a Windows 8 (Metro) környezet fogadtatása meglehetősen vegyes. A közvélekedés nagyjából az következő gondolatmenetben foglalható össze: Windows 8 (Metro) felület csak érintéssel kezelhető jól, egérrel és billentyűzettel nem. Mivel a vállalati/intézményi környezetben érintőképernyős gépek nincsenek, vagy csak elenyésző számban vannak, ezért a Windows 8 (Metro) felület és alkalmazások nem érdekesek ezen szervezetek számára. De még ha érdekes is lenne a terület, alkalmazások sem állnak rendelkezésre. Mivel a Windows 8 legnagyobb újítása éppen az újfajta alkalmazás-típus, ez pedig az előbbiek miatt nem érdekli a vállalatokat, ez egyúttal a Windows 8 elterjedésének is komoly akadálya.

Meglátásom szerint ezek mögött az érvek mögött sokkal több az érzelem, mint a valós tapasztalat, gyakran nem is a WinRT futtatási környezet, de még nem is az újtípsuú alkalmazások, mint inkább az új felülető Start képernyőnek szólnak a kritikák. Végső soron azonban ez a cikk nem a fenti állítást szeretné cáfolni. Sokkal inkább azt szeretném körüljárni, hogy érdeke-e valakinek a Windows 8 (Metro) alkalmazások elterjedése és használata. Mert ha elég sok szereplőnek érdeke, ha hasznot hajt más megoldásokhoz képest, akkor bizony a rendszer beindul. Kik lehetnek az érintettek? Azt gondolom legalább öt csoportot/szereplőt fel tudunk sorolni. Mindenek előtt a felhasználók, akik az alkalmazásokat napi szinten használják. Aztán az üzemeltetők, akiknek a feladata a vállalati/intézményi gépek üzemben tartása, szoftverekkel való ellátása. Szintén érdekeltek a fejlesztők, akik a szoftvereket írják, végső soron ezzel keresve a kenyerüket. Fontos szereplők a vállalati döntéshozók, akik a pénzügyi alapját biztosítják a vállalati informatika működésének. Végül soron pedig egy fontos szereplő a Microsoft – azt hiszem ez triviális.

Vitán felül áll, hogy a Microsoft érdekeltsége magas. A Windows 8 értékesítése a Microsoft eminens érdeke, a cég minden követ megmozgat, hogy ez sikerüljön. Közvetlenül árbevétel növekedést, közvetett módon pedig az IT piac növekedését, végső során növekedési potenciált nyerhet a cég.

A fejlesztők érdekeltsége szintén egyértelmű. A Microsoft a Windows 8-hoz egy piacteret kínál, amely 231 piacon, több mint száz nyelven biztosítja a publikált alkalmazások elérhetőségét. Millió start-up cég számára biztosítja ez a megjelenés lehetőségét az egész világon, egyszerre. Csak egy jó ötlet kell, és nem száz, vagy ezer, hanem milliós nagyságrendben kezdik el használni az érdekes alkalmazást a felhasználók. Megoldott az alkalmazásokért való fizetés módja. Működik a próbaverzió lehetősége – a trial api a rendszer szerves része – ezért garantált, hogy a próbaidő után a felhasználó már nem használhatja a lejárt alkalmazást. A Microsoft a szoftverdíjnak ugyan 30%-át elkéri – 25 000 dollár bevétel után ez a díj 20%-ra esik -, ugyanakkor engedélyezi, hogy többféle módon is kereshessen pénzt az alkalmazásával a fejlesztő. Lehet alkalmazáson belül hirdetni – a hirdetéshez használható a Microsoft platformja, de ez nem kötelező. Lehet az alkalmazáson belül újabb vásárlásra kérni a felhasználót (például egy játékban 3 pálya ingyenes, további 3 pálya 1 dollár, aztán megint lehet pályákat venni stb. stb.) Ha az alkalmazáson belüli vásárláshoz a Microsoft tranzakciós rendszerét használja az fejlesztő, akkor a tranzakciós díjak ugyanazok, mint az alkalmazás-vásárlási díjak (25 e$-ig 30%, utána 20%). Ugyanakkor lehet saját tranzakciós rendszert is használni, ekkor a tranzakciós díj 0%! (Vajon ez tetszik az Amazonnak? Naná!). Mivel az üzleti modellek sokszínűek és világosak, a globális piac jóva nagyobb, nem kell trükkös módszerekhez (pl. adware) folyamodni a pénzkeresés érdekében. Ez egyébként a teljes szoftver-világra jótékony hatást gyakorolhat. De nem csak a fizetés lehet fontos a fejlesztőknek. Nem kell például az alkalmazást körülvevő infrastruktúrára költeni (telepítés, eltávolítás, frissítések figyelése stb.) A Windows piactérre felpublikált új verziókról a felhasználók automatikusan értesülnek. Nem kell 4-5 féle korábbi verziót támogatni, a frissítések révén szinte a teljes installált bázis a legfrissebb verziót használja majd. A Microsoftot sok kritika érte, hogy a Microsoft Update oldal csak a Microsoft szoftvereket frissíti. Hát tessék: a Windows 8 (Metro) alkalmazások frissítésével azok biztonsági szempontból is folyamatosan naprakészek maradhatnak.

A felhasználókat végső során a Windows 8 (Metro) alkalmazások hasznossága győzheti meg, vagy a haszontalanságuk tántoríthatja el a platformtól. De nem mindegy az sem, hogy milyen infrastruktúra biztosítja ezeket az alkalmazásokat. A Microsoft sok mindent megtett azért, hogy az alkalmazások elérése, kipróbálása, használata és frissítése könnyű és biztonságos legyen. A Windows 8 (Metro) alkalmazások egyetlen helyről elérhetőek. Nem kell shareware oldalakat nézegetni, levadászni egy-egy jobb megoldást, böngészni a gyártói oldalakat, újabb és újabb regisztrációra kényszerülve. A Windows piactéren egyetlen helyről beszerezhető minden. A telepítéstől is megkíméli a felhasználót a platform – az ugyanis nincs. Letöltés, futtatás – ennyi a felhasználó dolga. Vége a százféle telepítő varázslónak – amelyek trükkök százait alkalmazták, hogy a próbaidő után ne legyen használható a program, vagy éppenséggel zavarba ejtő kérdésekkel zavarták a felhasználót. A Windows 8 alkalmazások új verzióit a rendszer automatikusan felajánlja – így a felhasználó nem csak a legújabb, de vélhetően a mindenkori legbiztonságosabb verziót használja majd. És ne feledkezzünk meg a felületről meg a sebességről sem: ha a fejlesztő követi az ajánlásokat, akkor a felhasználó egy jól átlátható, egyszerű, de azonnal megérthető alkalmazást kap. Az aszinkron programozási modellről egy felhasználó ugyan semmit sem tud, de az eredménye már érdekli: az ilyen alkalmazások minden körülmények között válaszképesek, interakcióra készek. Pont olyanok, amilyet egyébként mindenki elvár. A Windows 8 alkalmazások intelligensek – jelzik például, ha nagy mennyiségű adatot szeretnének letölteni egy olyan kapcsolaton, amelyen ez pénzbe kerül; használják egymás szolgáltatásait, kiterjesztve önmaguk és a rendszer képességeit; automatikusan szinkronizálják a beállításaikat egyik gépről a másikra stb. stb.

Üzemeltetési szempontból az egyik legjobb választás egészen biztosan a Windows 8 (Metro) alkalmazás. Kisebb szervezetek számára a disztribúciót maga a piactér megoldja. Bár ilyen infrastruktúra üzemelne ma mindenhol! Nagyobb vállalatoknál továbbra is lehetséges az alkalmazások kiajánlása, vagy terítése. Telepítés – ahogy azt korábban írtam – nincs, ez az üzemeltetőknek eléggé vonzó. Az Windows 8 (Metro) alkalmazások izolált konténerekben futnak, sem az operációs rendszert, sem pedig egymást nem nem tehetik tönkre. Ezen alkalmazás típusok között nincs inkompatibilitási probléma. Az operációs rendszer intaktsága megszűnteti azt a régről jövő élményt, hogy a sok telepítés és eltávolítás után egy idő után a rendszer mégis csak lassul, “elöregszik”. Az új alkalmazások képesek helyi gépen, terminál szerveren vagy VDI környezetben futni. Ha nem használják őket, automatikusan alvó állapotba kerülnek, nem fogyasztják a CPU-t, nem lassíták a gépet, így a helpdesk hívások is csökkennek némiképp. A Windows 8 szoftverek felett teljes az ellenőrzés: engedélyezni, vagy tiltani lehet őket csoportházirendből (Applocker), statisztikát lehet gyűjteni a használati gyakoriságukról, a sávszélesség igényükről stb. Eltávolításuk garantáltan teljes – nem kell tartani visszamaradó registry szeméttől, elárvult könyvtáraktól. A Windows piactérre felkerülő alkalmazásokat a Microsoft alaposan átvizsgálja, ezért azok biztonságosak, kártékony kódot nem tartalmaznak – nem úgy, mint a száz helyről összelopkodott shareware-ek. A frissítésük nem függ attól, hogy a számítógép hol működik – ha van Internet, jöhetnek az új verziók. Az üzemeltetők nem választhatják meg, milyen alkalmazásokat kell támogatniuk, de ha javaslatot tehetnek, szerintem nyugodt szívvel bólintanak az új Windows 8 szoftverekre. Ezekkel lesz a legkevesebb fejfájásuk.

Végül nézzük a döntéshozókat. Számukra a szoftver teljes birtoklási költsége (TCO) az érdekes. Márpedig a Windows 8 (Metro) alkalmazások birtoklási költsége bizonyosan alatta marad a hagyományos Win32 alkalmazásoknak. Ezeket a szoftvereket egy nagy, versenyző piactérről lehet beszerezni – közgazdasági okokból alacsonyabb áron. Az szoftverek bevezetésének egy részét (a technikait) a Microsoft jelentősen megkönnyítette. A szoftverek frissítése szintén egyszerűbb, és az architektúrából adódóan kevesebb hibával jár. A szoftverek inkompatiblilitása csökken, vagyis az informatikai szervezet nagyobb szabadságot kap a szoftver portfóliójánka összeállításakor. Ezek mind-mind pénzben kifejezhető módn csökkentik a szoftver birtoklásának költségét. Az viszont már a szervezet agilitását növelheti, ha az egyszerűbb frissítések miatt a rendszert könnyebb naprakészen tartani.

Cui prodest, ugye? Kinek lehet érdeke Windows 8 alkalmazásokat használni? Szerintem minden érdekelt szereplőnek érdeke. Aztán felismerik-e az érdekeiket, felismerik-e a várható hasznot (levonva belőle a megvalósítás költségeit), az más kérdés.

Microsoft Hyper-V Server 2012 – a kihagyhatatlan(?)

A 2009.-ben írt “Microsoft Hyper-V Server 2008 R2 – a figyelemre méltó Hypervisor” az egyik legolvasottabb cikké vált az évek folyamán. Nos, itt a folytatás. Három év elteltével a Microsoft új verziót készül kiadni (a cikk írásának pillanatában a Hyper-V Server 2012 még Release Candidate állapotú.) Ha a Hyper-V 2008 R2 figyelemre méltó volt – és az volt –, akkor az új változatról nyugodtan kijelenthetem, hogy kihagyhatatlan. Lássuk miért is…

Ami nem változott – név, filozófia és támogatás
Nem változott a termék neve, leszámítva az évszámot, és ami még fontosabb, nem változott a kiadás mögötti filozófia: a Hyper-V Server 2012, akár csak az elődje, korlátozás nélkül tartalmaz minden olyan funkciót és képességet, amelyet a hypervisor használhat. Nincs időkorlát, nincs korlátozott kiszolgálószám, nincs korlátozott memória, processzortámogatás stb. stb. Minden, ami elérhető a Windows Server 2012 Datacenter hypervisorában, megtalálható a Hyper-V Server 2012-ben is. Ebből persze nem kell azt a következtetést levonni, hogy a Microsoft virtualizációja csupán ennyi, a funkciókat jócskán megfejeli a System Center 2012, ami viszont licencdíj köteles. A termék neve nem véletlen: nincs benne a “Windows” szó, amivel azt jelzi a gyártó, hogy nem jár hozzá Windows kiszolgáló futtatási jog. Vagyis: letölthetjük, de ha Windows kiszolgálókat szeretnénk futattni rajta, akkor azok licenceiről külön kell gondoskodnunk (Ebben a cikkben már licencelésről nem írok, csak annyit még, hogy ettől a futtatott példányuk után fizetendő összeg sem nem nő, sem nem csökken.) Kétségünk ne legyen: még ha nem is szerepel a “Windows” a névben, azért technikai értelemben ez mégis csak egy Windows architektúrát hordozó megoldás. Már emiatt is, a Hyper-V Server minden olyan hardver konfiguráción elfut, amelyen Windows szerver működik – a hardver kompatibilitással nincs gond.

És ami változott – a műszaki belbecs
Ami ugyanakkor jelentősen megváltozott, az a szoftver minősége. A fenti idézett cikkben leírt funkciók továbbra is működnek, ezért ebben a cikkben csak és kizárólag azokat emelem ki, amelyek újak, vagy más platformon esetleg csak komoly összegekért érhetők el. Olyan sok az újdonság, hogy már ezek rövid felsorolásával hosszabb cikk kerekedik, mint amekkora a három évvel ezelőtti volt.

Előbb nézzünk néhány technikai paramétert:

  • 320 logikai processzor, értsd: processzor mag, és 4 TB fizikai memória támogatása. Mindkettő azt jelenti, hogy élő ember nem fog látni akkora vasat, amit ki ne tudna hajtani a Hyper-V Server 2012.
  • A Hyper-V-n futó virtuális gépek ezután maximálisan 64 virtuális processzort és 1 TB RAM-ot támogatnak – Megint csak: a gyakorlat szerint ez lényegében a korlátlanságot jelenti. (Vesd össze: van ahol az ingyenes hypervisor csupán 32 GB memóriát használ.) Az üzenet világos: aligha akad olyan környezet, amit ne lehetne virtualizálni.
  • 64 tagú fürtöt lehet alkotni belőle (lássuk be, már a korábbi 16 is bőven elég volt.), egy fürtben pedig 4000 működő virtuális gép lehet – hát, az informatikusok többségének ez is a sci-fi világa. Viszont egy 3-4-5 tagú fürt összehozásának semmi akadálya. Erre pedig igenis van igény.


    A maximumok emlegetése helyett sokkal érdekesebb, hogy milyen minimális konfiguráció elégséges a rendszer futtatáshoz:

  • Processzor: 2008 óta a követelmények változatlanok: 64-bites architektúra (x64 és nem Itanium!), DEP és hardveres virtualizációs támogatás a feltétel – alig találni már olyan processzor, amely ezt nem teljesíti.
  • Memória: A Hyper-V működéséhez 512 MB a minimális elvárás. Természetesen ennél többre van szükségünk, hiszen a virtuális gépek számára is szükség lesz memóriára.
  • Tárolóhely: Az alaprendszer 4 GB-on elfér, 8 GB az ajánlott system disk méret. Továbbra is adott az USB meghajtóról való indítás lehetősége.

A telepítés után a kiszolgálónk működhet munkacsoportban vagy tartományban. Fürtözés továbbra is csak ez utóbbi módban lehetséges. A tartománytagság minden előnyét élvezhetjük: egységes, közös identitáskezelés, csoportházirendek, távoli szerver manager használata stb. Ahogy a 2009-es cikkben is írtam: a csoportházirend jelentőségét nem lehet túlbecsülni, mivel szinte minden létező beállítás házirendből, egy pontból és egységesen állítható minden gazdagépre, beleértve a tűzfal-szabályokat, a tanusítványok terjesztését, a frissítési házirendeket, a biztonsági beállításokat stb. 

Ha már telepítettük a rendszer egy vagy több gépre, nézzük milyen újdonsággal szolgálnak az egyes alrendszerek.

Hálózatikezelési újdonságok

  • Hálózati kártyák aggregálása (NIC teaming) – Bármilyen,  Receive Side Scaling képességgel rendelkező, azonos sávszélességű hálózati kártya összefogható egy csoportba, növelve ezzel a hálózati rendelkezésre állást és elosztva a terhelést. A teaming szoftver képes együttműködni a hálózati switchekkel, de tud független módon is üzemelni. Többféle algoritmust ismer a terhelés elosztására. A funkció jelentősége abban rejlik, hogy két hálózati kártyával is “legjobb gyakorlat szerinti” redundáns fürtkonfigurációt tudunuk létrehozni.
  • Új hálózati switch képességek – A Hyper-V új verziójában a hálózati switchek új képességekkel bővültek. Szabályozható a virtuális gépeknek szánt sávszélesség, tükrözhetőek a portok, védelmet kaphatnak a virtuális gépek az illegális DHCP vagy router advertisment forgalommal szemben.
  • Kiegészíthető hálózati switchek – Ha valakinek kevés lenne a beépített switchek képessége, kicserélheti másikkal, például a CISCO eszközeivel. Persze lehet, hogy elég csak kiegészíteni egy-egy funkcióval. Több gyártó is akad már, akik virtuális tűzfalat, antivírus ellenőrző modult, vagy DoS támadás ellen védő szoftvert gyárt a Hyper-V hálózati kapcsolójához.
  • SMB 3.0. A Windows Server 2012 – és így a Hyper-V Server is, már az új 3.0-ás SMB protokollt használja. Ennek óriási a jelentősége. Megnyílik az új az SMB alapú fürtök létrehozásához,  jobb sávszélesség kiahsználás érhető el az SMB Multichannel segítségével, és a Hyper-V server együttműködhet a Windows Serverekkel kialakított scale-out fájlszerver fürtökkel.

Tárolókezelés

  • Virtuális Fibre Channel adapter. A virtuális gépek hardver eszközkészlete egy új, szintetikus eszközzel egészült ki. A Virtuális FC kártyák éppúgy viselkednek, mint a fizikai társaik. Közvetlenül elérhetnek FC SAN eszközöket, zónázhatók stb. Ráadásul nem veszítik el a mozgathatóságukat, a Live Migration funkció továbbra is alkalmazható rájuk.
  • Figure 3  CSV used by virtual machines on 3 nodesCSV2 – A Microsoft valódi fürtözött fájlrendszere – Cluster Shared Volumes -  erőteljesen megújult. Javult a teljesítménye, gyorsabban lehet létrehozni rajta virtuális gépeket, vagy éppen rámásolni egy virtuális merevlemezt. A mentéseknél megszünt az átirányítási mód, ez szintén jobb teljesítményt eredményez. A CSV immár titkosítható a beépített Bitlockernek köszönhetően, és integrálható a szintén újdonságnak számító tárolóvirtualizációs képességekkel. A legfontosabb újdonsága mégis talán az lesz, hogy a CSV kötetek ellenőrzéséhez és javításához nem kell karbantartási üzemmódba kapcsolni – vagyis ez nem érinti majd a virtuális gépek rendelkezésre állását.
  • VHDX virtuális merevlemez formátum – Az új Hyper-V-ben bemutatkozik egy új merevlemez formátum is. A régi VHD-k természetesen továbbra is használhatók, de az alapértelmezett formátum a VHDX lesz. Az új virtuális merevlemez típus a korábbi 2 TB helyett akár 64 TB nagyságú is lehet – egyelőre egyedülálló módon. Ezen felül a belső adatstruktúráját úgy alakították át, hogy jobban ellenálljon az esetleges adatvesztéseket okozó meghibásodásoknak.
  • Storage virtualizáció – A Hyper-V Server 2012 egy komoly tárolóvirtualizációs megoldást kapott. Formázatlan lemezeket lemez-csoportokba (pool) foglalhatjuk. Ezeken azután virtuális lemezeket hozhatunk létre valódi mérettel vagy thin provisioning módszerrel, ahogy tetszik. Ezeket a virtuális lemezeket látják majd a Hyper-V szülőpartíciók valódi lemezeknek

Fürtözési újdonságok

A Hyper-V 2008 R2-es változata is képes volt fürtök létrehozására, magas rendelkezésre állású virtuális gépek kezelésére, virtuális gépek működés közbeni mozgatására. A 2012-es változat nagyot lépett előre a fürtözés területén is.

  • Cluster aware update – Egy fürt egységes frissítése meglehetősen időigényes feladat. Le kell üríteni az első kiszolgálót, meg kell frissíteni, szükség esetén újraindítani, majd folytatni a tevékenységet a második, harmadik stb. node-dal. A fürtre felkészített frissítés ezt a munka folyamatot képes teljesen automatizálni. Így a csoportházirend alkalmazása után már nem csak a konfiguráció beállítása lehet automatikus, de a frissítések elvégzése is – miközben erről a virtuális gépek mit sem érzékelnek.
  • VM indítási priorizálás – Ha egy fürttag kiesik, a többi kiszolgáló újraindítja az érintett virtuális gépeket. A gépekhez prioritási értéket lehet hozzárendelni, így a magasabb prioritású gépek előbb indulnak el, mint az alacsonyabb prioritásúak.
  • Affinitási / Anti-affinitás szabályok.  – A virtuális gépekhez affinitási vag anti-affinitási szabályokat rendelhetünk. Affinitás esetén két virtuális gép igyekezni fog egy fizikai kiszolgálón futni. Anti-affinitási szabály esetén épp fordítva, a virtuális gépek igyekeznek kerülni egymást.
  • Guest clustering – Nem csak a fizikai, de a virtuális gépeket is lehet fürtözni. Ez korábban is lehetséges volt, de csak iSCSI tárolókkal együtt. Az új virtuális HBA révén ezt a korlátot átugrotta a rendszer, FC alaú virtuális fürtöket is létre lehet hozni.
  • Vegyes (fizikai-virtuális fürt) létrehozása – Vannak gyártók, amelyek (még) megkövetelik, hogy egy virtualizált környezetben tapasztalható hibát fizikai környezetben is reprodukálja az ügyfél, mielőtt a hibát tovább vizsgálják. A Hyper-V-s környezetben immár tetszőlegesen fizikai-virtuális fürtöt is létrehozhatunk, biztosítva a gyártó által elvárt feltételt.
  • Alkalmazás monitorozás – Igaz, hogy csak Windows Server 2012 vendég OS esetén, de már támogatott a fizikai fürtből a virtuális gépben található szolgáltatások monitorozásának lehetősége. A VM-ben futó folyamat leállása esetén a hypervisor képest azt újraindítani.

A virtuális gépek mozgatása korábban kizárólag a fürtökre korlátozódott. A fürt maga a mozgatás határát is jelentette. Ez a Hyper-V Server 2012-ben – ismét csak az iparágban egyedülálló módon – megszűnt. A virtuális gép és egyes elemeinek mozgatására egészen sokfajta lehetősége adódik.

  • Live Storage migráció – A virtuális gépek merevelemezeit leállás nélkül egyik tárhelyről egy másikra lehet mozgatni. Az egyidejű migrációk számát csak a hardver kapacitása korlátozza. Jó szolgáltatot tesz ez a funkció a tárolóalrendszerek átrendezésekor. Mindezt a rendberakott pillanatfelvétel készítésnek köszönhetjük. Korábban pillanatfelvételek ugyan online elkészültek, de a visszaolvasztásukra csak a virtuális gép lekapcsolása után kerülhetett sor. Ez az új verzióban megszűnt. Minden tevékenység online történik.
  • Párhuzamos LM – a virtuális gépek együttes mozgatásának csak a hardver szab határt. Akár tucatnyi virtuális gép is mozoghat egyszerre.
  • Live VM migrációs – fürt nélkül. Annak sincs akadálya, hogy két olyan kiszolgáló között is mozgathassunk virtuális gépet, amelyek semmilyen közös alrendszerrel nem rendelkeznek. Elég, ha közös tartományban találhatók és van közöttük ethernet kapcsolat, a virtuális gép mozgatása már megoldható.
  • Hyper-V replika – A Hyper-V Server 2012  beépítve tartalmaz néhány képességet, amellyel jó eséllyel lehet védekezni az adatközpontok teljes megsemmisülése ellen is. A Hyper-V replika egy aszinkron másolási mechanizmus, amellyel működő virtuális gépekről tarthatunk fenn másolatot egy másik adatközpontban. A rendszer nem csak a folyamatos másolásról, de az átállás teszteléséről is gondoskodik. A kis- középvállalatok persze ritkán engedhetik meg maguknak, hogy tartalék adatközpontot tartsanak fenn. Néhány nagyobb IT szolgáltató viszont új – és megfizethető – termékkel jelenhet meg: adatközpont szolgáltatást nyújthatnak meghibásodás esetére.

A fentieken túl van még jópár figyelemre méltó újdonság

  • GenerationID–aware hypervisor – A Windows Server 2012 AD szolgáltatását és a Hyper-V-t egyaránt felkészítették a másik “fogadására”. Az AD és a Hyper-V egyaránt tárol egy GenerationID értéket. Előbbi a maga adatbázisában, az utóbbi a virtuális gép bios-ában. A két érték akkor tér el egymástól, ha a virtuális gépet visszarepítjük az időben, például egy pillanatfelvétel alkalmazásával. Az AD ebben az esetben felkészül a “rendkívüli eseményre” és a replikációs mechanizmusát ehhez igazítja. A funkció eredményeképp éles környezetben is használhatóvá és támogatottá válik a tartománíyvezérlőt tartalmazó virtuális gépen pillanatfelvételt készíteni, mentett állapotba rakni stb.
  • Powershell – A Hyper-V Server 2012 az első olyan változat, amelynek minden funkciója, kapcsolódjon az közvetlenül a virtualizációhoz, vagy kötődjön a szülő partíció kezeléséhez, eléhető powershell parancsok formájában. Ha valaki a parancssor világából érkezett: Isten hozta!
  • Linux disztribúciók kezelése – 2009-ben kezdődött a Hyper-V virtuális gépeiben található eszközkezelők GPLv2 illetve BSD licenc alá helyezése. A Linux kernel 3.4-től kezdve minden driver a mainline kernel része, vagyis különösebb erőfeszítés nélkül, már a telepítés folyamatától teljes az integráció a hypervisor és a virtuális gép operációs rendszere között. Vagyis ha egy 3.4 vagy újabb kernelt tartalmazó disztribúciót futtatunk, semmit sem kell tennünk, a Linux operációs rendszer “tudja” hova került.
  • FreeBSD kezelése – A Linux mellett a Microsoft bejelentette a FreeBSD paravirtualizált eszközkezelőkkel való ellátását is. Egyelőre a 8.x verziókhoz érkezik a kiegészítés, később jönnek a 9.x változatok is.
  • Inkrementális mentés – Lehetőségünk lesz pillanatfelvételekre épülő mentések végrehajtására. A mentés során a pillanatfelvétel alapján az előző mentés óta létrejött különbséget menti a rendszer. A visszatöltéskor csak a megfelelő felvétel számot kell megadni, a többi a hypervisor feladata.
  • Importálás javítása – A virtuális gépeket végre nem kell exportálni a rendszerek közötti másoláshoz. Az importálás elvégzi a konfigurációs fájlok javítását és regisztrálja a virtuális gépet.

Sok volt? Pedig nem is mindenről esett szó. Kimaradt a hálózati virtualizálás.  a Datacenter Bridging támogatás, az RDMA kártyák támogatása, a QoS, az erőforrás mérés, az erőforrás poolok, az Offload Data Transfer (ODX), a numa támogatás, az SR-IOV támogatás, a dinamikus memória használat finomítása, az RDS integráció, az iSCSI Boot, az MPIO, az asszimetrikus fürt és még jópár dolog.

A Hyper-V 2012 azt állítja: létezik jó minőségű, funkciógazdag, megbízható, skálázható virtualizáció bárki számára. Már csak le kell tölteni, és lehet próbálgatni.

Hogyhogy csak érintésre?

Ebben a webnaplóban többnyire a véleményemet vagy a gondolataimat írom meg, talán nem is emlékszem, hogy kérdéssel fejeztem volna be valamit. Most ez is elérkezett. Komolyan nem értem! A Windows 8 megjelenése óta az egyik általános és vissza-vissza térő panasz, hogy érintésre optimalizálták a fejlesztők a felhasználói felületet, de egér használatára nem. (és ezért a Microsoft a vesztébe rohan, itt az újabb Vista fiaskó stb. stb.)

Most komolyan: aki ezt mondja, használta már a Windows 8-at mondjuk egy hónapon át csak egérrel és billentyűzettel?  Én használtam, és épp ezért mondom, hogy nem értem. Az világos, hogy a metró felület jók kezelhető érintéssel. De miért nem kezelhető jól egérrel? És a Windows 8 desktop felülete miért nem kezelhető jól egérrel?

Mielőtt trollok tömkelegét kellene elhessegetnem, még egyszer a kérdés: miért nem kezelőhető jól egérrel a Windows 8 Metro felülete?

A nevem Center. System Center.

A Microsoft pár napja bejelentette, hogy megújítja a teljes System Center termékcsaládját, hogy azok a lehető legjobb megoldást nyújtsák magán- vagy hibrid felhők kialakításához és üzemeltetéséhez. Miközben a bejelentést elég nagy csinnadratta kísérte, úgy érzem, viszonylag gyorsan napirendre tért felette az iparág. Sőt, megkockáztatom, talán nem is ért el az üzenet a mostani, vagy a potenciális felhasználókhoz. Pedig merem állítani, hogy a rendszerfelügyelet, a virtualizáció és a (magán, hibrid) számítási felhők világában az évtized egyik legfontosabb és valószínűleg egyik legkockázatosabb lépését jelentette be a cég. Néhány pontban a lényeg:

  • Minden System Center termék új verzióval jelentkezik. Nincs kivétel. Az egyedi termék-életciklusokat szinkronizálta a cég.
  • Minden komponens megszűnik önálló termék lenni: egyetlen terméket lehet majd vásárolni, amit úgy hívnak, hogy “System Center".
  • A termékek szinte mindegyike Cross-platform képességeket kap, vagyis nem csak Windows rendszerek felügyeletét lehet majd elvégezni. A SCOM már eddig is rendelkezett ilyen képességgel, most pedig tovább erősít a hálózatfelügyelet és a Java alkalmazás szerverek területén, az SCCM-ről ezt 2011-ben az MMS-en jelentettük be, az Orchestrator mindig is ilyen volt, a Virtual Machine Managernek pedig egyik újdonsága, hogy a Hyper-V mellett vSphere és XenServer felügyeletet is ellát majd.
  • A System Centernek két kiadása lesz: Standard és Datacenter – vagyis nem lesz “Enterprise”. Funkcionális különbség nem lesz közöttük, kizárólag abban térnek el, hogy hány virtuális környezetre (Virtual Operating System Environment – VOSE) engedélyezett a használatuk. Standard esetén ez kettő, Datacenter esetén korlátlan.
  • A termék licencelésének alapja – szerverek felügyelete esetén – kizárólag a fizikai processzor lesz. Nem lesz szerver licence, Management Server licenc stb. Meg kell számolni a processzorok számát, a rajtuk futó virtuális gépek számát, aztán választani a Standard vagy Datacenter kiadások között.
  • A System Center termékekhez automatikusan jár SQL Runtime (gyakorlatilag “megfelelő mennyiségű” SQL Standard) – amelyet persze csak a System Center komponensekhez lehet majd használni.
  • A csomaghoz megjelenik egy “Unified Installer” (UnI). Ez egy olyan eszköz, amellyel egyetlen kérdőív kitöltése után a teljes csomag automatikus telepítése elvégezhető. Világos, hogy az UnI nem lesz képes minden komponens minden összetett architektúrájának lekövetésére, de amikor kis környezetek (értsd: 1000 PC alatt!!) felügyeletét kell kialakítani, akkor jó szolgálatot fog tenni.

A legfontosabb változás?

Miért gondolom, hogy ez az évtized egyik legfontosabb bejelentése a maga területén? Meglátásom szerint azért, mert ezzel a Microsoft egyszerre gerjeszt új versenyt a régi és az új piacokon.

A Microsoftot hagyományosan a négy nagy rendszerfelügyeleti gyártó – HP, IBM, Computer Associates, BMC -  mögé sorolják a piacon, azzal a megjegyzéssel, hogy a Configuration Manager és az Operations Manager a legnagyobb installált bázisú szoftverek a maguk területén. Ezekkel a cégekkel és megoldásaikkal nem triviális versenyezni: olyan sokat fektettek már be, pénzben, tudásban, képzésben stb. az ügyfelek a versenytársak szoftvereibe, hogy csak a “tétet emelve” lehet ingerküszöb fölé nőni. Velük szemben tehát az drasztikusan egyszerűsített licencelés, és egyúttal a megemelt értékajánlat jelenthet alternatívát.

Ugyanakkor a legélesebb verseny nem itt zajlik. A VMware 13 évvel ezelőtti megjelenése, majd 11 évvel ezelőtti betörése az adatközpontokba legalább olyan forradalmi volt, mint az iPhone megjelenése az okostelefonok piacán. Kezdetben mindenki a meglévő piachoz mérte őket, s abban a tekintetben (értsd: a hagyományos rendszerfelügyelet tekintetében) a VMware nem számított nagy játékosnak. Mára fordult a kocka: a vSphere család a VMware cloud megoldásai és rendszerfelügyeleti portfóliója az egyik legerősebb rendszerfelügyeleti szállítóvá predesztinálja. És legyen bármilyen bonyolult a VMware licencelése, az még mindig nagyságrenddel egyszerűbb, és még mindig olcsóbb, mint a hagyományos rendszerfelügyeleti szállítók kínálata. Okos dolog volt a VMware részéről, hogy felvásároltatta magát az EMC-vel. Ez a húzás lehetővé tette, hogy ne merüljön el az ajánlat egy HP vagy egy IBM kínálat-tengerében, és a cég az EMC védőszárnyai alatt megőrizhesse dinamizmusát. Mára már látszik, hogy a védőszárny alatt micsoda madár fejlődött ki…Meglátásom szerint a Microsoft e második kihívást talán még nagyobbnak látja – s a teljes portfólió egybegyúrása egyetlen ajánlattá ez ellen is megfelelő fegyver lehet. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis már nem lehet csak a Virtual Machine Manager-t összehasonlítani a vCenterrel. A “minden vagy semmi” ajánlat egyúttal a “minden vagy semmi” összehasonlításokat is magával hozza. Arról már nem is beszélve, hogy a mind nagyobb helyet követelő számítási felhő megoldásoknál már nem is lehet csupán egy-egy komponensre alapozni. A cloud a rendszerfelügyelet vonatkozásában is mindent visz.

A következmények a világban

Az ügyfelekre gyakorolt legfontosabb hatás, hogy újabb szerver-konszolidációt indíthat el. Egyrészt nagyobb virtuális gép sűrűség esetén jelentős árcsökkenés érhető el, másrészt a teljes portfólió teljesebb rendszerfelügyeletet tesz lehetővé, ami a legfőbb gátja a virtualizáció és magán számítási felhők további terjedésének. A konszolidáció, no meg az x86/84 rendszerek javuló skálázhatósága tovább fogja szűkíteni a Unix rendszerek életterét (ebbe a Linux nem tartozik). A maradó rendszerek és a Linux szerverek pedig immáron natív módon felügyelhetők System Center megoldásokkal.

Azt gondolom, hogy a Microsoft döntése lépéskényszerbe hozta a hagyományos rendszerfelügyeleti gyártókat, s talán nem túlzás azt mondani, hogy hosszú távon a teljes üzleti modelljük átgondolására késztetheti őket.

Nem marad érintetlen a VMware sem. Vita tárgyát képezheti, hogy elégséges-e a Microsoft portfóliója, de abban nincs vita, hogy a Microsoft potens versenytársa immár a VMware-nek. Ugyanakkor a Microsoftnak itt nem elégséges csak a rendszerfelügyeleti termékeit csatasorba állítania. A hypervisor képességek, már pusztán a prekoncepciók miatt is, legalább akkora hatással lesznek a rendszerek kiválasztása során, mint a rendszerfelügyelet.

A következmények Magyarországon

Hogyan változik nálunk a helyzet? Magyarországon évek óta a System Center termékek csomagban vásárlását ajánlottuk az ügyfeleknek, és ők többnyire hallgattak a tanácsainkra. Számukra a változás minimális. A Datacenter változatokat processzorszámra vetítve ekvivalensen váltjuk be. Az Enterprise változatoknál pedig egy licencért változatért két standard-ot adunk, amely így megint csak értékazonos váltás lesz.. Van ugyanakkor egy olyan ügyfélkör is, akik komponenseket, tipikusan SCOM-ot vagy SCCM-et vásároltak. Attól függően, hogy van-e érvényes szoftverfrissítésük vagy sem, másképp-másképp élhetik meg a változást. A frissítés-védelemmel rendelkezők azt tapasztalhatják, hogy bizonyos átváltási arány mellett hirtelen ölükbe hullik a teljes portfolió. Ez azonnali pozitív hír. A frissítésük meghosszabbítása ugyanakkor megdrágul. Akik nem rendelkeznek frissítés-védelemmel, és csak egy komponenst vásároltak, nos ők nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel mostantól csak a drágább csomag lesz elérhető számukra – kivéve, ha egyébként szerver konszolidáció is zajlik náluk, mivel a konszolidáció árcsökkentő hatású.

Elképzelhetők olyan vásárlók is, akik a rendszerfelügyeletük kialakítását nem egy kiforrott stratégia mentén végzik, hanem aktuális problémákra gyors és egyszerű megoldást keresnek. Nos, nekik a System Center ajánlat esetleg kevésbé lesz vonzó, bár persze adott helyzettől és ártól függhet, mit gondolhatnak a Microsoft megoldásáról.

S végül lesznek olyan ügyfelek, amelyek számára ez a System Center csomag – még a legkisebb kiszerelésben is -  egyelőre nagy és bonyolult. Számukra a Microsoft még nem mondott semmit. A bejelentés egyelőre adós a System Center Essentials jövöjének felvázolásával.

Ha mindehhez még hozzáveszem a “Windows Server 8” és a benne lévő Hyper-V új képességeit, azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom: az izgalmak csak most kezdődnek.

A VDI nirvána

Eddig is sejtettem, de mostanában az ország jó néhány informatikai rendszerét megismerve tapasztalom is, hogy a desktop környezetek többnyire siralmas állapotban vannak. Elavult PC park! – kiált fel mindenki. Persze, de messze nem csak ez a probléma: elavult az operációs rendszer még az új gépeken is (Windows XP, de van, hogy Windows 2000), a szoftverterítés kézzel történik, esetleg scriptekkel, használható hardver vagy szoftver leltár nincs – ezek életciklusának kezelésről már nem is beszélve. Bárminek a tömeges végrehajtása (egységesíteni egy beállítást, feltenni ugyanolyan VPN klienst stb.) komoly fejtörést jelent. Egy gép cseréje akár napokig is eltarthat, lévén a felhasználó adatainak és beállításainak költöztetése is kézzel zajlik. Ma is van még 1000 PC-nél nagyobb környezet statikus IP címekkel! – Ilyen állapotok mellett az IT egy totális béna kacsa, reagáló-képessége alapján a csigákhoz hasonlítható. A “sikertörténetek” közé az tartozik, amikor a felhasználók “legalább nem rendszergazdák” a gépeiken, így aztán a legkisebb nyomtató csatlakozáshoz is a rendszergazda személyes jelenléte szükséges – áldott szoftver a VNC, még ha lassúcska is szegény. Ilyen környezetben dolgozni lehangoló. Ilyen desktop szolgáltatást kapni felháborító és végtelenül hátráltató.

Meglehet, talán az elkeseredettség okán, de szinte mindig találok egy üzemeltetési vezetőt a környéken, aki erősen hiszi, hogy ezt a lepusztult, magára hagyott nagy kupac PC-t vékonykliensek és virtuális desktopok segítségével egyetlen nagy ugrással modern környezetté – nem utolsó sorban pedig hatékonyan (értsd: még olcsóbban) üzemeltethető rendszerré lehet alakítani. “Bár nagy beruházás, komoly kezdeti költség, de az előnyök egyértelműek”. Gyakran el is éri a kezdeményező, hogy “legalább néhány gépen” legyen vékonykliens. Tipikusan azon felhasználóknál, ahol vélhetőleg a legeslegkisebb a várható ellenállás, mellesleg a legnagyobb a valószínűsége, hogy a vékonykliens valóban jó technológiai architektúra, bár ezt a projekt végrehajtói nem tudják. Vak tyúk is talál szeget. A napi nyomorból kifelé vagy felfelé pislogó szakemberek számára a VDI maga a nirvána, a modern desktop és digitális környezet  – amit persze “a rohadt főnökök nem képesek belátni.” és  csak a iPhone-jaikkal szaladgálnak. Gyakorta ebbe az “álmodozunk, de nem csinálunk semmit” nyugalmi állapotba kerül a rendszer. Aztán nem történik semmi.

Az egész helyzetben a legszomorúbb, hogy a desktopos szakemberek valójában még csak meg sem értik, hogy mi a probléma, s az okok ismerete nélkül a kitörési pontokat is rossz helyen sejtik. Akik a VDI nirvánát keresik, azokat el kell keserítenem: ilyen nem volt, nincs, és nem lesz. Miért? A VDI nirvána rossz feltevéseken alapul, elégtelen eszközökkel operál, a problémák nagy részére semmiféle választ nem ad, viszont új problémákat hoz be. Lássuk sorban.

Az első feltételezés az, hogy a desktop kérdéskör technológiai kérdés. Nem így van. A PC-k, később a notebookok, manapság pedig az okostelefonok és a táblagépek is, a hatékony munkavégzést segítik. Azt pedig, hogy mi hatékony, leginkább az tudja eldönteni, aki használja – a felhasználó. Így volt ez régen is: a mainframe rendszereket nem azért szorította a háttérbe a PC-s világ, mert jó volt a TCO-ja, hanem mert nagyobb szabadsági fokot biztosított a felhasználóinak. És a táblagépek és okostelefonok mögött is van egy hasonló hajtóerő (persze nem kizárólag, de ott van.)  Az IT által vizionált szigorúan szabályozott környezet elfogadható, ha cserébe a felhasználó gyorsan megkapja, amire szüksége van, vagyis a szolgáltatás agilis. De ha gúzsba kötjük a felhasználót, miközben mi magunk sem tudjuk kiszolgálni kellő sebességgel, nos az nem elfogadható.

Más megközelítésben sem állítható, hogy a vékonykliensek használata csak technológia kérdése: a szervezettség és az informatikai folyamatok értettsége éppúgy számít. Sőt, szerintem ez számít igazán. A VDI és főleg a vékonykliens gyártók szívesen rendelkezésre bocsátanak TCO tanulmányokat, amelyekben fényes eredmények születnek a saját termékeik javára, csak éppen az nem világlik ki ezekből, hogy megfelelő alapok, szaktudás, változás-kezelési ismeretek, Release-management stb. egyszóval érett informatikai szervezet szükségeltetik az előnyök valóra váltásához. Független elemzésekből ez persze kiderül: a Gartner, amely 1999-et a vékonykliens évének nevezte  2001-ben (DF-14-2800) *, 2004-ben, 2006-ban és 2008-ban, legutoljára pedig 2010 végén végzett TCO számítást hagyományos PC-s környezetre és vékonykliensekre vonatkozóan. Ezekben sorra azt a következtetést vonta le, hogy a vékonykliens technológiával remélt TCO csökkenés a PC felügyelet érettségétől függ leginkább, s akkor realizálható, ha az üzemeltetési folyamatok elég érettek. Azt a következtetést meg már én vonom le, hogy nem biztos, hogy feltétlenül valami N+1 technológia megvásárlása hozza el a jó világot: tessék a meglévő, ám parlagon heverő beépített képességekkel kezdeni.

Szintén egy téves feltételezés, hogy a VDI mindenkinek jó technológia. No, ezt már a szállítók sem állítják, de néha még találkozom olyan lelkesült vevővel, aki úgy gondolja, hogy minden szög, ha már kalapács van a kezében. Láttam már zátonyra futni Magyarországon úton levő notebookokra(!) tervezett VDI rendszert.

Végezetül egy többnyire végig sem gondolt dolog, amit azért én a hibás feltételezések közé sorolok: az üzemeltetési vezetők többnyire nem látják a szervezeti problémát a virtuális desktopok szerveren történő üzemeltetésénél. Ha kicsi a szervezet és a két csapat (PC-s és szerveres) azonos, akkor ez még érthető is. Ha azonban nagyobb rendszerről van szó külön csoportokkal, nos, ez számos problémát felvet, még érett szervezeteknél is: ki figyelje a hibákat? Hogyan történjen az incidensek kezelése? Hogyan adja át az egyik csapat a munkát a másiknak? Akik nagyvállalati IT szervezetben dolgoznak tudják miről beszélek. Egyáltalán nem triviális a különböző csoportok közötti kommunikáció megszervezése és fenntartása. Egy-egy hiba könnyedén pattogni kezd a két csapat között.

A VDI nirvána hibás feltevései mellé elégtelen eszközöket kínál. Technológiai elemből van bőven –  hisz a problémát is technológiainak érzik: hypervisor, connection broker, lemezkép terítés, alkalmazás virtualizáció, profil virtualizációs stb. Több a soknál. Csak éppen módszertan nincs az igények felmérésére (vagy nincs igényfelmérés, hogy ki ne dobják a VDI-t), sem változás-kezelés a rendszer bevezetésére, sem jól definiált üzemeltetési gyakorlat  – találja ki mindenki maga némi gyártói útmutatás után.

Amikor több ügyfélnél is rákérdeztem, hogy mi lesz a majdani VDI nagy előnye a mostani  állapothoz képest, azt a választ kaptam, hogy a vékonykliensek sokkal könnyebben kezelhetők: ha meghibásodnak csak le kell venni egyet a polcról és már megy is minden tovább. Amikor viszont azt kérdeztem, hogy ez azt jelenti, ez a leggyakoribb hiba, netán ezt a legköltségesebb elhárítani, akkor csak hümmögés volt a válasz. Nem, tulajdonképpen nem ez, “de ez is fontos”. Szent meggyőződésem, hogy az egyébként technológiai értelemben briliáns VDI valójában nem azokat a gondokat kezeli, amelyek a legégetőbbek. Melyek a legégetőbbek? Mindenek előtt a nyilvántartások kezelése és a mozgatási (kiadás, csere, átadás, selejtezés stb.) folyamatok precíz végrehajtása. Aztán az egységes lemezkép-kezelés, a desktop frissítés release-managementje, a felhasználói adatok kezelése (és gépek közötti migrációja), az alkalmazások terítése, igénylése, a leggyakoribb desktop alkalmazás hibák felderítése és orvoslása; az alkalmazás-inkompatibilitási problémák kezelése, a valóban biztonságos adathozzáférés bárhonnan, bármikor stb. stb. Ezekkel a kérdésekkel A VDI megoldások nem foglalkoznak. Persze, soha nem is állították magukról, ez igaz. Csakhogy egy VDI implementáció beruházás-intenzív volta lehetetlenné teszi, hogy más területekre is erőforrásokat allokáljon az IT szervezet. Azokra a feladatokra már nem jut idő, pénz, projekt stb.. S miközben a régi problémák maradnak, újak is keletkeznek. A szerver alapú infrastruktúra desktop üzemeltetési tapasztalat helyett szerver üzemeltetési tapasztalatot igényel. És fordítva: hiába a szerver-felügyeleti tudás, a VDI-nál a virtuális gépek desktopok, amelyek egészen másképp viselkednek, mint a kiszolgálók. Kié ez a rendszer? Fentebb tárgyaltuk a problémát. Bárkié is lesz, a hypervisorok üzemeltetése és az teljesítmény-figyelés, valamint a kapacitásokkal való gazdálkodás különösen nehézségeket hoz majd. Illetve, ha precíz, szigorú rend szerint dolgozó csapatról van szó, akkor talán nem – ám a cikk elején leírt állapotok alapján erre kevés a remény.

Szóval még egyszer: a VDI nirvána nem volt, nincs és nem lesz. S ha valaki azt gondolja, hogy én nem szeretem a VDI-t, most rögtön megnyugtatom: épp ellenkezőleg. Egy remek találmány sok-sok hasznos képességgel. Amit nem szeretek, az a hype és a túlzott várakozások a VDI körül. A vak hit, az ostoba megközelítés és a felesleges pénzszórás. A józan paraszti ész mellőzése és az akarnok “hivatalkodó” IT.

Hasznos olvasmányok:

Client Computing Today: Containment, Conspiracy and Conflict

Desktop Virtualization: Not for every user – but it is for every company

Q&A: The Relationship Between Windows 7 and Hosted Virtual Desktop Technology (Gartner előfizetés szükséges)

——————————————

* – A Gartner tanulmány első mondata: Enterprises deploying thin clients expect a substantial TCO benefit, but our analysis shows that there may be no TCO benefit at all, depending on PC management best practices and on thin-client migration costs. – vagyis épp arról ír, amiről most, 10 évvel később én írok.

A Nagy Vihar (Perfect storm)

 A perfect storm is an expression that describes
an event where a rare combination of circumstances
will aggravate a situation drastically

Wikipedia

Meglepően csöndesen fogadta a virtualizáció világa a nyár elején, hogy a Gartnernek az x86 virtualizációs piacra vonatkozó, 2011-es “Magic Quadrant” (MQ) elemzése a Microsoft megoldását a vezető negyedbe helyezte. Pedig megér néhány sort elmélkedni ennek a változásnak a jelentőségén, főleg a nyári, és a várható őszi események fényében.

Mi a fene az a Magic Quadrant?

A “Magic Quadrant” egy vezetői elemzői módszer, a Gartner saját találmánya. Sok mindenre használhatják: a segítségével fel lehet térképezni egy termékportfoliót, vagy – mint esetünkben – elemezni lehet egy piaci szegmenset, amely jelentős növekedéssel kecsegtet, s amelyben a versenytársak igyekeznek megkülönböztetni magukat. Egy MQ szinte soha nem egy konkrét termékre vonatkozik, hanem mindig egy üzleti problémára, amelyet a versenyben résztvevők egy vagy több termékkel és/vagy megoldással, szolgáltatásokkal igyekeznek lefedni. A Gartner jelenleg 53 piaci szegmensre végez el rendszeresen elemzéseket, ezek egyike az x86 virtualizáció piaca. Az elemzések között vannak régóta vezetettek és egész újak is – a szóban forgó virtualizációs elemzés az utóbbiak közé tartozik, másodszor jelent meg. A MQ végterméke egy tanulmány, benne egy 4×4-es tábla, amelyben a felmérés eredményeként a Gartner elemzői elhelyezik a piaci szereplőket. Nagyjából így:

image  image

Az elemezés kétféle koordinátát tartalmaz, a végrehajtási képességet (Ability to Execute) és a vízió teljességét (Completness of Vision). Nézzük röviden, melyik mit takar.

A végrehajtás képessége (Ability to Execute)
Maga a végrehajtás képessége is egy összetett mutató, amelyet eltérő súlyozással az alábbi vizsgált tényezők alkotják:

  • Termékek/szolgáltatások
  • Általános életképesség (Overall Viability
  • Kereskedelmi tevékenység és árazás.
  • Piaci reagálóképesség a jelenben és a múltban
  • Marketing tevékenység végrehajtás (Marketing execution)
  • A felhasználók tapasztalatai (Customer Experience
  • Üzemmenet (Operations

Sajnos meghaladja a cikk terjedelmét mindegy egyes tényező kifejtése, akit érdekel, azt a cikk végén található hivatkozásnál elolvashatja. Amire érdemes odafigyelni az az, hogy a tényezők a jelenre és a múltra, valamint a konkrét végrehajtásra összpontosítanak.

    A vízió teljessége (Completness of Vision)
    Ahogy az előző, úgy ez a koordináta is egy meglehetősen összetett dolog, amely az alábbi tényezőket egyesíti:
  • A piac megértése (Market Understanding)
  • Marketing stratégia (Marketing Strategy)
  • Kereskedelmi stratégia (Sales Strategy)
  • Termékstratégia (Offering (Product) Strategy)
  • Üzleti modell (Business Model)
  • Vertikális/iparági stratégia (Vertical/Industry Strategy)
  • Innováció (Innovation)
  • Földrajzi stratégia (Geographic Strategy)

Részletekre itt sincs mód, de megint csak érdemes észrevenni, hogy itt a gyártók (nyilvános) terveit, elképzeléseit elemzi a Gartner, vagyis a jelen és a jövő a fő szempont

    A Magic Quadrant negyedei
    A kétféle dimenzió mentén végül négy területre osztja a piacot a Gartner:
  • Vezetők (Leaders) – Jól teljesítenek a piacon és jól pozícionálják magukat a jövőre tekintettel.
  • Vízionálók (Visioners) – Értik merre tart a piac, vagy van elképzelésük arról, hogyan igazodjanak a változó piachoz, de a jelenlegi végrehajtás nem elég jó .
  • Kihívók (Challengers) – Jól működnek, esetleg dominálják a piac egyes részeit, de nem mutatják, hogy kellően értenék merre tart a piac, illetve hogyan változnak az igények.
  • Réspiaci szereplők (Niche players) – Kétféle szereplő is előfordulhat itt: Vannak, akik kis szereplők, de jól fókuszálnak egy-egy részterületre. Emellett vannak, lehetnek globális szereplők, akik nem fókuszáltak, és nem elég innovatívak vagy nem teljesítenek elég jól a piacon.

Mire kapunk választ egy MQ-ban?
Látható, hogy a végeredmény látszólag egyszerű, az értékelési szempontok viszont egyáltalán nem azok. Gyakori hiba egy-egy MQ értelmezésnél, hogy a teljes mutató helyett csupán egy-egy tényezőt “lát bele” az olvasó az elemzés eredményébe. Azt például semmiképp sem mondhatjuk, hogy a függőleges tengely csak marketing és kereskedelem, a vízszintes meg technológia. Egy MQ végeredményben olyan kérdésekre próbál választ adni, hogy:

  • Mely gyártók a számottevő szereplők a piacon?
  • Ki vagy kik a piacvezetők?
  • Érdemes-e egy adott technológiánál egy adott megoldás szállítóját figyelembe venni?
  • Milyen a versenyzők egymáshoz viszonyított helyzete?
  • Mire kell készülni egy gyártó kiválasztása esetén? (Pl.: előremutató technológia és innováció, de gyenge támogatás stb.)
  • A megoldásoknak, gyártóknak  milyen erős és gyenge pontjaik vannak?

Vagyis egy MQ egy döntést segítő, azt előkészítő tanulmány, olyan szakértőktől, akiknek napi feladata ezt a technológiai szegmenset és a szereplőket figyelni. Fontos tudni, hogy az MQ erősen épít az ügyfelektől kapott visszajelzésekre. Végeredményben ők látják ilyennek, vagy olyannak a megoldásokat.

Változások és elemzések az új kiadásban
A 2010-es és 2011-es éveket összevetve jó néhány változás látható. Eltűnt a Novell, ennek oka, hogy felvásárolták, s a tanulmány készítésének időszakában még nem dőlt el a SUSE részleg sorsa. Jövőre valószínűleg visszatér a most már leválasztott SUSE csapat. Az elmúlt évben az Oracle racionalizálta a portfólióját, ezért már csak egyszer szerepel. A Citrix erősített a végrehajtásban, ezért a vezető negyedbe került. Végül a Microsoft egy jobb piaci megértést, illetve innovatívabb portfóliót mutatott fel, ezért jobbra mozdult, így szintén bekerült a vezető negyedbe. Érdemes megnézni azt is, mit ír a Gartner a piac két legnagyobb szereplőjéről.

  • VMware:  Erőssége a stratégia és a tervei a magán és hibrid számítási felhőkre vonatkozóan. (Naná, ők fújják a passzát szelet!). Technológiai vezető és innovátor. Magas ügyfél-elégedettség és nagy installált bázis, különösen az (amerikai értelemben vett) nagyvállalatok és technológiai szolgáltatók körében. A VMware-nek a Gartner szerint oda kell figyelnie árbevétel növekedésre, tekintettel arra, hogy a nagyvállalati szegmens telítődik, a kis- és középvállalatok viszont alacsonyabb árakat várnak. Figyelnie kell arra, hogy továbbra is figyeljenek rá – erősödik a verseny a Microsofttal. Végezetül az elemzők felhívják a figyelmet, hogy a VMware függ az olyan kihívásokkal teli piacoktól mint az IT szolgáltatás automatizáció.
  • Microsoft: erőssége, hogy a virtualizációs rendszerfelügyelet ismerős lehet a Windows üzemeltetők számára. Erős Windows Server pozíciói vannak az (amerikai értelemben vett!) középvállalatoknál. Ezen cégekhez jó megoldásokat és árakat ad. Végezetül a Microsoft az Microsoft, vagyis egyike a négy AAA cégnek a S&P500-as listáján (értsd: a cég pénzügyi helyzete stabil). A Microsoftnak figyelnie kell arra, hogy nehéz lesz átkonvertálnia vagy körbebástyáznia a VMware installált bázisát, különösen a nagyvállalatoknál. Az MS erős versenyre számíthat a partneri csatornákért és a szolgáltatókért folytatott küzdelemben. Végül a Gartner szerint gond az, hogy a Hypervisor szülő partíciója Windows.
  • Érdekes megállapítás – de általam is tapasztalt tény – hogy a VMware magas árai, és az abból képzett partneri kedvezmény miatt a partnerek szívesebben árulják a “jövedelmezőbb” megoldást.

    A 2011-es elemzés jelentősége
    A legnagyobb és legfontosabb változás kétségkívül a Microsoft vezető negyedbe való belépése. Számos  nagy informatikai szervezet ugyanis szinte csak akkor áll szóba egy-egy szállítóval egy adott megoldással kapcsolatban, ha az már a vezető negyedben van. Erre a tanulmányra komoly ajtók nyílnak meg. Mindezt ráadásul a 2009-es, tehát a már nem egészen mai gyerek Hyper-V-vel és SCVMM-mel érte el a cég!

    A Nagy Vihar
    A nyár folyamán néhány esemény tovább növelte a piacon a feszültséget és a várakozásokat. Júliusban a VMware bejelentette a vSphere családja új generációját, nem mellesleg az új licencelési elveit is. Ez meglehetősen sok ellenérzést váltott ki – és ekkor nagyon finoman fogalmaztam. (Kollégáim két hosszú cikkben elemezték a történteket és a következményeket itt, meg itt.) Az VMware ügyfelek elégedettsége erőteljesen csökkent és a megbízható szállítói mivolta megkérdőjeleződött. Sokáig fog tartani, mire a helyi mérnökök ezt a csorbát szorgos munkával kiköszörülik, ha egyáltalán ez lehetséges. De ez még mindig nem a vége. A Microsoft augusztus folyamán elkezdte csepegtetni az új generációs operációs rendszeréről az információkat, és már mindenki tudja, hogy az igazán fontos bejelentések a jövő heti BUILD konferencián várhatók. Vigyázó szemetek Anaheim-re vessétek!

    Azt hiszem, hogy a Gartner által kinyilvánított MS vezetői pozíció, a VMware ügyfél-elégedettségi fiaskója és a teljes Windows kínálat (kliens, szerver, Phone és Azure) valamint System Center termékcsalád minden tagjának új verziója együtt egy igazi tökéletes vihar. Előszélnek megteszi ez: Bringing Hyper-V to Windows “8”. Izgalmas ősz következik Kacsintó arc!

    Keddtől BUILD!

A Microsoft számítási felhő megoldásai

A kezdeti alapozó cikkek után azt gondoltam érdemes lenne megvizsgálni, hogyan hat a számítási felhő, mint működési modell megjelenése az informatikai ipar egyes szegmenseire, a versenyre, ezen belül a Microsoft stratégiájára. Ez az elemzés ugyanakkor a levegőben lógna, ha legalább néhány sorban nem ismertetném a Microsoft jelenlegi felhő megoldási portfolióját. Először minden egyes szolgáltatás logóját be szerettem volna vágni, de aztán annyi jött össze, hogy inkább dobtam az ötletet és egy összefoglaló ábrát kerestem. Sikerült is halászni egyet, megpróbálom egy-két mondatban ismertetni a fontosabb ajánlatokat. Szerencsére az ábra szerkezete követi a korábban leírtakat és a szolgáltatási modellek szerint csoportosítja azt, amit a Microsoft ma tud.

image

Windows Live szolgáltatások

Ugyan alapvetően nem üzleti szolgáltatásról van szó, de ezer szállal kötődi azokhoz, egyéb iránt pedig minden Microsoft SaaS megoldás ősének tekinthetők. Önkényes módon a “Live” szolgáltatásokat kétféle csoportba soroltam: úgy érzem, vannak inkább “platform” elemek, és aztán arra épülő “alkalmazások”. Kezdjük a platform elemekkel.

  • Windows Live ID (“platform”)– Ez a hitelesítési mechanizmus az alapja az összes Microsoft online szolgáltatásnak szóljon üzleti vagy otthoni felhasználókhoz. Annak idején mindenki felhördült amikor a Microsoft úgy próbálta pozícionálni még 2001-2002 környékén ezt a szolgáltatást, mint az Internet potenciálisan egyetlen és egységes identitás kezelő rendszere. Aztán tessék megnézni, hol tartunk ma? Senki sem ágál különösebb ellene, hogy egy másik cég tényleg meg is csinálta azt, amit az MS szeretett volna. A céget úgy hívják: Facebook.
  • Skydrive (“platform”) – Online adattárolási rendszer 25 GB tárhellyel. Integrált a levelezési, a webes Office és a fényképmegosztó szolgáltatással. A Mesh-sel egyelőre nem, de logikus következő lépés lenne.
  • Hotmail (“alkalmazás”): 1998 óta a Microsoft első számú, és azóta is versenyképes webes levelező rendszere. Mára online  naptár és névjegyalbum szolgáltatással is rendelkezik, a böngésző(k) mellett elérhető az Office Outlookjából és mobiltelefonokról is.
  • Messenger (“alkalmazás”): azonnali üzenetküldő szolgáltatásnak indult, de ma már inkább mondanám a közösségi hálók legjobb helyben  futtatható kliens-alkalmazásának. Ennek a közösségi jelenlétnek a része a csevegés, hang és/vagy képi kapcsolat. A közösségi hálózat lehet a Windows Live, a Facebook, a LinkedIn és a Myspace is.
  • Windows Live Profile (“alkalmazás”): A Windows Live azonosítóhoz megadhatunk magunkról mindenféle adatot, kapcsolatokat építhetünk a barátainkkal (akiknek az adatai aztán a Live névjegyalbumban és a Messenger kapcsolataink között visszaköszönnek.) A Live Profile integrálni képes a különböző közösségi hálózatokból érkező eseményeket, leveleket, megosztásokat stb.
  • Windows Live Mesh (“alkalmazás”): Fájl szinkronizációs szolgáltatás különböző eszközök között (PC, Notebook, Home szerver, média center, cloud)

A Windows Live szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódnak az Office Live szolgáltatások. Korábban az Office Live két részből állt: az Office Live Workspace-ből és az Office Live Small Businessből. A megcélzott közönség az otthoni felhasználók és a kisvállalatok voltak. Az élet azonban rohan, ezek a szolgáltatás is átalakulnak. Az Office Live Workspace utódja az Office Web Apps on Skydrive. Ez a megoldás tartalmaz böngészőből elérhető webes Office alkalmazásokat és Skydrive tárhelyet, ámde úgy, hogy a tárhely a hagyományos Office alkalmazásokból is elérhető. (Lásd alábbi kép)

image

Az Office Live Small Business képességei a jövőben az Office 365 szolgáltatásban élnek majd.

Office 365

A júliusban véglegesedő szolgáltatás a Microsoft SaaS portfóliójának zászlóshajója. Egyrészt jelent egy új licencelési modellt (nem tárgyaljuk most), másrészt egy csomó, számítási felhőből elérhető szolgáltatást, úgy mint:

  • Exchange Online – levelezés, címtár, feladat- és naptárkezelés.
  • Sharepoint Online – csoportmunka, együttműködés.
  • Lync Online (ma még Office Communictions Online) – online jelenlét, csevegés, pc-pc hangkapcsolat.
  • Office Web alkalmazások – böngészőből elérhető és működő Word, Excel, Powerpoint, Outlook, Onenote.

Az Office 365-öt kiegészít jó néhány, többnyire levelezéssel kapcsolatos szolgáltatás: ForeFront Online Protection for Exchange (malware- és levélszemét szűrés) Exchange Online Archiving (levelezés archiválás), Exchange Hosted Encryption (levéltitkosítás).

Az Office 365-nek vannak/leszek speciális ajánlatai is, például felsőoktatási intézmények számára. (Live @ Edu)

További, üzleti felhasználóknak szánt szolgáltatások:

  • Microsoft Dynamics CRM Online A első fecske a Microsoft üzleti alkalmazás portfóliójából.
  • Windows IntuneA Microsoft desktop felügyeleti rendszerének szolgáltatás alapú változata. (hardver- és szoftver leltár, vírusvédelem, riasztások, távfelügyelet.)
  • TellMe – Hangintegrációs szolgáltatás. Telefonos (Bing Voice), TV-s (Kinect), Autós (Ford Sync) és PC-s szoftverekben egyaránt megtalálható.
  • Bing – térkép és keresési szolgáltatások integrálása vállalati környezetbe.
    Platform szolgáltatások

A Microsoft platform szolgáltatásai mögé általában odabiggyesztik az “Azure” szócskát, azért, mert a szoftver nevek megegyeznek a helyben telepíthető változatokkal. Beszélhetünk ezek alapján Windows szerverről és Windows Azure-ról, SQL szerverről és SQL Azure-ról stb. Egy felsorolás szerű ismertetés:

  • Windows Azure – Egy számítási felhőben futó operációs rendszer, amelynek feladata az ezen operációs rendszerre írt alkalmazások futtatása. Sok tekintetben persze különleges operációs rendszer, hiszen a feladata a rajta futó alkalmazás jó válaszidejének biztosítása, automatikus skálázása, felügyelete, bárol és bárhányan használják is azt. Ezért aztán olyan képességekkel is ellátták, amelyek a hagyományos környezetben még nemigen fordulnak elő. Ilyenek például a Content Delivery Network, a Virtual Network, és a Virtual Machine futtatás. Kevéssé ismert, de Windows Azure-ra nem csak .Net segítségével lehet fejleszteni, hanem PHP, Java, Ruby, Python és Eclipse is a fejlesztők rendelkezésére áll.
  • SQL Azure – Az Azure szolgáltatás család számítási felhőre írt adatbázis kezelője. Feladata természetesen az adattárolás a Storage képességgel, a lekérdezések kezelése vagy éppen a üzleti intelligencia alkalmazások kiszolgálása.
  • Windows Azure Appfabric – Számítási felhő alapú middleware alkalmazás, amelynek a segítségével helyi és felhőben futó komponenseket lehet összekötni. A főbb komponensei: Service bus, a hozzáférés vezérlés, gyorsítótárazás és a (biztalk) integráció.
    Az Azure-hoz tartozik egy Piactér is, ahol egyrészt fellelhetők az Azure platformon futó adatszolgáltatók, valamint azok a független szoftvergyártók, amelyek a saját SaaS ajánlatukhoz a Windows Azure-t választották platformnak.

Infrastruktúra szolgáltatások

Akinek eddigre Microsoft mérgezése lett, azt el kell szomorítanom: a legerősebb alkalmazás portfóliót még nem is ismertettem. A cikk szempontjából viszont  ez szakasz rövidebb lesz, azon oknál fogva, hogy az IaaS szolgáltatások a legismertebben a Microsoft portfoliójából, meg azért is, mert ezeknek a termékeknek vagyok a szakértője és a későbbiekben sokkal-sokkal részletesebben szeretnék róluk írni. Tehát most ismét csak felsorolásszerűen:

  • Windows szerver – Általános célú hálózati operációs rendszer hitelesítéshez (Active Directory, ADFS) hálózati szolgáltatásokhoz (DNS, DHCP, NAP,VPN,  RRAS, Direct Access stb. stb.), alkalmazások futtatásához, virtualizációhoz, terminál szolgáltatáshoz stb. stb.
  • Hyper-V – A Microsoft bare metal hypervisora az IaaS rendszerek virtualizációs alapja.
  • A System Center termékcsalád – Desktop és szerver, Microsoft vagy más gyártó, fizikai és virtuális komponensek teljes körű felügyeletét célul kitűző rendszerfelügyeleti család. System Center Operations Manager, Configuration Manager, Service Manager, Orchestrator, Data Protection Manager, Virtual Machine Manager.
  • VMM Self Service Portal 2 – A magán számítási felhők absztraktciós rétege önkiszolgálási és költségszámítási képességekkel.
  • Dynamic Datacenter ToolkitAdatközpont szolgáltatók számára IaaS szolgáltatás építését biztosító megoldás.
  • ForeFront Identity Manager – Hitelesítő és hozzáférési rendszerek felügyelete önkiszolgáló képességekkel helyi számítási felhő szolgáltatások kialakításához

Összegzés

Azt gondolom az iménti egyáltalán nem rövid – de még így sem teljes körű – felsorolás több dolgot is megmutat. Egyrészt azt, hogy a számítási felhők messze többet jelentenek, mint a virtualizáció újracsomagolása. Jelenti továbbá azt, hogy a Microsoft nem a levegőbe beszél, amikor azt állítja, hogy a fejlesztői túlnyomó részét számítási felhők kialakítására és megújítására állította át. Végül előre vetíti, hogy a számítási felhők az iparági hagyományos versengést egészen átalakítják, megváltoztatják – de erről majd legközelebb írok.

SCCM és a WebDAV probléma

A minap SCCM ügynököket szerettem volna kiszórni néhány gépre, de csodálkozva láttam, hogy a telepítés nem sikerül. Leellenőriztem minden feltételt, amely a kliensek telepítéséhez szükséges – elvileg semmi semi hiányzott. Végül a célgépek C:\Windows\CCMSetup mappa ccmsetup.log-jában nyomra akadtam: “<![LOG[Failed to correctly receive a WEBDAV HTTP request.]LOG]!>”.

Az SCCM működéséhez szükség van IIS-re, továbbá az IIS-hez le kell tölteni  a WebDAV-ot a Microsoft download oldaláról. A letöltés után, de még az SCCM telepítés előtt konfigurálni kell ezen oldalon leírtak alapján. Én ezt meg is tettem, ám valahogy ez a beállítás “elállítódott”. Amikor az IIS konzolon meg szerettem volna nyitni a WebDAV részt, ilyen üzenet fogadott.

image

Jó volna tudni, hogy miért, mert a hivatkozott sorban korántsem volt dupla bejegyzés, de még a <clear  /> sor beírása sem segített rajtam. Viszont a helyes sorrendű komponens újrarakás megoldotta a helyzetet. Vagyis:

  1. Eltávolítottam az SCCM konzollal a Management Point Site System-et.- ez használja a WebDAV-ot.
  2. A Server Manager “Remove Role Service” funkciójával kikapcsoltam a WebDAV-ot. Kaptam egy felhívást a rendszer újraindítására.
  3. Újraindítás.
  4. WebDAV újbóli felrakása (Add Role Service) WebDAV beállítások ellenőrzése – érdekes módon minden beállítás, ami az SCCM-hez kellett, megvolt.
  5. SCCM Managment Point hozzáadása a Site System szerepkörökhöz.
  6. Ennyi – az SCCM ügynökök már kúsztak is fel a gépekre.

Ma meghal a Live Spaces

Szép volt, vége van.

image