A számítási felhők hatása az IT versenyhelyzetekre

A múlt heti HWSW cikkei, meg az Office 365 tegnapi megjelenése nem is adhatna jobb apropót ehhez a cikkhez. Előbb az IDC tanulmányának ismertetése jelent meg az informatikai portálon. Ebben az áll, hogy az IT kiadások növekedésének fele a számítási felhőkre megy majd, ezen belül is a legdinamikusabb piaca az SaaS rendszereknek lesz. Egy nappal később a Redhat optimista jelentéséről olvashattunk, amelyben a cég a számítási felhőket és a virtualizációt nevezte meg húzó piaci igényként.

A számítási felhők egy újfajta informatikai modellt képviselnek, s ilyen esetben várható, hogy alapvetően felborítják azokat a szituációkat, állóháborúkat, amelyek egy korábbi korszakot fémjeleztek. A Microsoft ebben a tekintetben különleges helyet foglal el, mivel az elmúlt 15 évben szinte minden szoftver szegmensben (versenyző rész-piacon) megjelent. A cégnek vannak persze erősségei, meg kevésbé vonzó megoldásai is, de az ritkán fordul elő, hogy futottak még kategóriába tartozna. Csak hogy ne beszéljek a levegőbe: a Gartner 38 olyan szoftverpiaccal foglalkozó Magic Quadrant kimutatást tart karban évről évre, amelyekben a Microsoft is szerepel. Ezek közül 22 esetben a vezető, 10-ben a kihívó, 2 esetben pedig vizionáló negyedben szerepel a cég. Csupán négy esetben jelölte a szoftveróriást réspiaci szereplőnek (niche player). A Microsoft tehát a vállalati informatika egyik meghatározó – és ez idáig nyerő – szereplője, ugyanakkor a hagyomány és az örökség (legacy) képviselője. A hagyományos szereplők mindig nehéz helyzetben vannak egy alapvető változásnál: ha az új megoldásokat választják, akkor lemondanak a “régi” szoftverkódról, képességekről, ügyfelekről, és főleg, árbevételről. Példaként elég a Windows Mobile –> Windows Phone 7 váltást említeni. Ha a piacvezető a régi technológia védelmére rendezkedik be, akkor viszont az egész vállalat/termék stb. relevanciája megkérdőjeleződhet. Az IBM a mainframekkel járt így a PC világ beköszöntével. Tehát nagyon érdekes, hogy a jelenkor egyik “IBM”-je, a Microsoft, hogyan és mit lép: hogyan védi a régit és veszi át, vagy éppenséggel találja fel az újat.

Az már láttuk, hogy a számítási felhők különböző működési és terítési modelleket használnak, s ezek együtt egy egészen nagy piacot alkotnak, gyakran önálló részekkel. A rész-piacok rendelkeznek önmozgással, de egymásra is hatnak, sőt gyakran előfordul, hogy ugyanaz a termék több rész-piacon is megjelenik.

image

A Microsoft – globális szállítóként – minden szegmensben képviselteti magát, s talán nem túlzok, ha azt mondom, egy kicsit előbb lépett, mint a vállalati szegmensbeli hagyományos versenytársai: az IBM, az Oracle, a HP. Ez azonban az üdvösséghez még nem biztos, hogy elég.

A számítási felhő “másról” szól

Az informatikai piaci verseny átalakulásának egyik  legmarkánsabb jele az, hogy mindig felbukkan az a szó, hogy “más”. Először is más a termék: mindeddig dobozos változatban (esetleg nagy tételben) lehetett szoftvert vásárolni – ritkábban bérelni. A megvásárolt szoftverhez vagy volt frissítés vagy sem, de mindenképp egy adott képesség halmazzal rendelkezett. Hogy mit hozott ki belőle egy-egy IT szervezet, az már nem a gyártón múlott, legalábbis jórészben nem. A számítási felhők világában nem szoftver terméket, hanem szoftveres szolgáltatást árulnak a szállítók. Nem csak a termék potenciális képességei, hanem tényleges működése és működtetése is számít. Míg korábban a legfőbb mérési pont a termék funkció-gazdagsága és az ahhoz mért ár, a számítási felhők világában e kettőhöz még társul a szolgáltatás rendelkezésre állása, biztonsága, a biztosított kapacitás. Ez az átalakulás viszont bizonyos jellemzőket irrelevánssá tesznek. Mire gondolok? Például a nyílt forráskód – zárt forráskód vitára. Egy szolgáltatásként vásárolt levelezési vagy kollaborációs megoldásnál teljesen lényegtelen, hogy a szolgáltató milyen fejlesztési modellben fejleszt(*). Ami lényeges, az a szolgáltatás funkciógazdagsága és ára. De ez igaz a platform szolgáltatásoknál is. Lényegtelen, hogy Windows vagy Linux a platform alapja: ami a lényeges, az a gyors fejlesztés, a skálázható alkalmazás, a gyorsabb piacra jutás és az ár. A hagyományos IT világában jó gumicsont, hogy vajon az Oracle adatbázis kezelője, vagy a Microsofté skálázhatóbb, illetve melyik biztosít nagyobb rendelkezésre állást. Az Azure SQL automatikus skálázódása sokmillió felhasználóig ezt a vitát értelmetlenné tette. Ami pedig a rendelkezésre állást illeti, azt a szállító szerződésben vállalja, letudottnak tekinthető. Összességében azt gondolom, hogy a számítási felhők világában nem érvényesek a hagyományos versenyhelyzetek, mindenek előtt és első sorban azért, mert más a termék!.

De nem csak a termékek, a versenyzők is mások. Amíg a nagyvállalati levelezés világában az Exchange mellett a Lotus Domino (IBM) és a Groupwise (Novell) küzdött, addig a számítási felhők korában az egyik legpotensebb e-mail szolgáltatás versenyző a Google. A hagyományos CRM rendszerek koronázatlan királya a Siebel CRM, a számítási felhők egyik legerősebb versenyzője a salesforce.com. Ez a fajta átalakulás még a szerver operációs rendszerekre is igaz: korábban Windows-ról, Linuxról és Unix-ról vitatkoztunk, mára az operációs rendszerek szerepét nem kis részben a hypervisorok vették át, a Hyper-V, az ESX és a Xen. A élet különös fintora, hogy az nyilvános IaaS szolgáltatások jelenlegi piacvezetője, az Amazon, nem ESX-et, hanem Xen-t futtat.

Végezetül a számítási felhők a hagyományos versenyhelyzetekhez más dimenziót is ad – ez gyakran helyettesítő terméket jelent. Az elmúlt félévben egyre-másra jöttek a hírek a magyar egyetemeken telepített szuperszámítógépekről. Azt gondolom, hogy ez a piac pár év múlva teljes egészében eltűnik és felszippantja a PaaS világ. (Talán csak a Petagon és a CIA hagy meg néhányat magának Kacsintó arc) Amikor számítási kapacitás dolgában versenyezni kell, akkor a globális szállítók ultrahatékony adatközpontjai verhetetlenek. Ha ehhez jó fejlesztési környezetet is biztosítanak, akkor minden adott a sikerhez.

A hibrid világ eljövetele

Bár nem kétséges, hogy az új paradigma új képviselői (Amazon, Salesforce, Google stb.) a siker megragadásának pillanatában vannak, azért a való világ nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Az új szállítók nem rendelkeznek hagyományos kapcsolatrendszerrel a vállalati világban és gyakran nincs is megoldásuk a hagyományos modellre. Márpedig ez nem elhanyagolható veszély a számukra. A vállalatok hagyományosan konzervatívok: változnak, de nem hirtelen. S ha változnak is, a változás kockázatait szeretnék minimalizálni: átmenetet szeretnének a hagyományos rendszereik és az új lehetőségek között. S ez jó esélyt ad még a későn ébredő IT szállítóknak is, mint például az IBM vagy az Oracle. Az új modell adaptálásának ugyanis nem csak az a módja, hogy kidobjuk a régit, hanem sokkal inkább az, hogy kinövesztjük belőle az újat. Az Office 365 például épp ezt teszi: semmi akadálya technológiai és licenc oldalról hibrid rendszerek kialakításának. Az igazi verseny frontja tehát – meggyőződésem szerint – a hibrid rendszerek világában lesz.

 

(*)  Jót mosolyogtam a HWSW RedHat-os cikkén, amikor azt bizonygatják, hogy cloud-ok nyilt forráson vannak. Nem csak azért, mert kicsi az esélye, hogy Salesforce.com, a Google, vagy az Amazon saját módosított operációs rendszerének forráskódjához hozzá tudnék férni, hanem azért, mert a dolognak nincs jelentősége. A szolgáltatást használom, nem a forráskódot.

Advertisements

A Microsoft számítási felhő megoldásai

A kezdeti alapozó cikkek után azt gondoltam érdemes lenne megvizsgálni, hogyan hat a számítási felhő, mint működési modell megjelenése az informatikai ipar egyes szegmenseire, a versenyre, ezen belül a Microsoft stratégiájára. Ez az elemzés ugyanakkor a levegőben lógna, ha legalább néhány sorban nem ismertetném a Microsoft jelenlegi felhő megoldási portfolióját. Először minden egyes szolgáltatás logóját be szerettem volna vágni, de aztán annyi jött össze, hogy inkább dobtam az ötletet és egy összefoglaló ábrát kerestem. Sikerült is halászni egyet, megpróbálom egy-két mondatban ismertetni a fontosabb ajánlatokat. Szerencsére az ábra szerkezete követi a korábban leírtakat és a szolgáltatási modellek szerint csoportosítja azt, amit a Microsoft ma tud.

image

Windows Live szolgáltatások

Ugyan alapvetően nem üzleti szolgáltatásról van szó, de ezer szállal kötődi azokhoz, egyéb iránt pedig minden Microsoft SaaS megoldás ősének tekinthetők. Önkényes módon a “Live” szolgáltatásokat kétféle csoportba soroltam: úgy érzem, vannak inkább “platform” elemek, és aztán arra épülő “alkalmazások”. Kezdjük a platform elemekkel.

  • Windows Live ID (“platform”)– Ez a hitelesítési mechanizmus az alapja az összes Microsoft online szolgáltatásnak szóljon üzleti vagy otthoni felhasználókhoz. Annak idején mindenki felhördült amikor a Microsoft úgy próbálta pozícionálni még 2001-2002 környékén ezt a szolgáltatást, mint az Internet potenciálisan egyetlen és egységes identitás kezelő rendszere. Aztán tessék megnézni, hol tartunk ma? Senki sem ágál különösebb ellene, hogy egy másik cég tényleg meg is csinálta azt, amit az MS szeretett volna. A céget úgy hívják: Facebook.
  • Skydrive (“platform”) – Online adattárolási rendszer 25 GB tárhellyel. Integrált a levelezési, a webes Office és a fényképmegosztó szolgáltatással. A Mesh-sel egyelőre nem, de logikus következő lépés lenne.
  • Hotmail (“alkalmazás”): 1998 óta a Microsoft első számú, és azóta is versenyképes webes levelező rendszere. Mára online  naptár és névjegyalbum szolgáltatással is rendelkezik, a böngésző(k) mellett elérhető az Office Outlookjából és mobiltelefonokról is.
  • Messenger (“alkalmazás”): azonnali üzenetküldő szolgáltatásnak indult, de ma már inkább mondanám a közösségi hálók legjobb helyben  futtatható kliens-alkalmazásának. Ennek a közösségi jelenlétnek a része a csevegés, hang és/vagy képi kapcsolat. A közösségi hálózat lehet a Windows Live, a Facebook, a LinkedIn és a Myspace is.
  • Windows Live Profile (“alkalmazás”): A Windows Live azonosítóhoz megadhatunk magunkról mindenféle adatot, kapcsolatokat építhetünk a barátainkkal (akiknek az adatai aztán a Live névjegyalbumban és a Messenger kapcsolataink között visszaköszönnek.) A Live Profile integrálni képes a különböző közösségi hálózatokból érkező eseményeket, leveleket, megosztásokat stb.
  • Windows Live Mesh (“alkalmazás”): Fájl szinkronizációs szolgáltatás különböző eszközök között (PC, Notebook, Home szerver, média center, cloud)

A Windows Live szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódnak az Office Live szolgáltatások. Korábban az Office Live két részből állt: az Office Live Workspace-ből és az Office Live Small Businessből. A megcélzott közönség az otthoni felhasználók és a kisvállalatok voltak. Az élet azonban rohan, ezek a szolgáltatás is átalakulnak. Az Office Live Workspace utódja az Office Web Apps on Skydrive. Ez a megoldás tartalmaz böngészőből elérhető webes Office alkalmazásokat és Skydrive tárhelyet, ámde úgy, hogy a tárhely a hagyományos Office alkalmazásokból is elérhető. (Lásd alábbi kép)

image

Az Office Live Small Business képességei a jövőben az Office 365 szolgáltatásban élnek majd.

Office 365

A júliusban véglegesedő szolgáltatás a Microsoft SaaS portfóliójának zászlóshajója. Egyrészt jelent egy új licencelési modellt (nem tárgyaljuk most), másrészt egy csomó, számítási felhőből elérhető szolgáltatást, úgy mint:

  • Exchange Online – levelezés, címtár, feladat- és naptárkezelés.
  • Sharepoint Online – csoportmunka, együttműködés.
  • Lync Online (ma még Office Communictions Online) – online jelenlét, csevegés, pc-pc hangkapcsolat.
  • Office Web alkalmazások – böngészőből elérhető és működő Word, Excel, Powerpoint, Outlook, Onenote.

Az Office 365-öt kiegészít jó néhány, többnyire levelezéssel kapcsolatos szolgáltatás: ForeFront Online Protection for Exchange (malware- és levélszemét szűrés) Exchange Online Archiving (levelezés archiválás), Exchange Hosted Encryption (levéltitkosítás).

Az Office 365-nek vannak/leszek speciális ajánlatai is, például felsőoktatási intézmények számára. (Live @ Edu)

További, üzleti felhasználóknak szánt szolgáltatások:

  • Microsoft Dynamics CRM Online A első fecske a Microsoft üzleti alkalmazás portfóliójából.
  • Windows IntuneA Microsoft desktop felügyeleti rendszerének szolgáltatás alapú változata. (hardver- és szoftver leltár, vírusvédelem, riasztások, távfelügyelet.)
  • TellMe – Hangintegrációs szolgáltatás. Telefonos (Bing Voice), TV-s (Kinect), Autós (Ford Sync) és PC-s szoftverekben egyaránt megtalálható.
  • Bing – térkép és keresési szolgáltatások integrálása vállalati környezetbe.
    Platform szolgáltatások

A Microsoft platform szolgáltatásai mögé általában odabiggyesztik az “Azure” szócskát, azért, mert a szoftver nevek megegyeznek a helyben telepíthető változatokkal. Beszélhetünk ezek alapján Windows szerverről és Windows Azure-ról, SQL szerverről és SQL Azure-ról stb. Egy felsorolás szerű ismertetés:

  • Windows Azure – Egy számítási felhőben futó operációs rendszer, amelynek feladata az ezen operációs rendszerre írt alkalmazások futtatása. Sok tekintetben persze különleges operációs rendszer, hiszen a feladata a rajta futó alkalmazás jó válaszidejének biztosítása, automatikus skálázása, felügyelete, bárol és bárhányan használják is azt. Ezért aztán olyan képességekkel is ellátták, amelyek a hagyományos környezetben még nemigen fordulnak elő. Ilyenek például a Content Delivery Network, a Virtual Network, és a Virtual Machine futtatás. Kevéssé ismert, de Windows Azure-ra nem csak .Net segítségével lehet fejleszteni, hanem PHP, Java, Ruby, Python és Eclipse is a fejlesztők rendelkezésére áll.
  • SQL Azure – Az Azure szolgáltatás család számítási felhőre írt adatbázis kezelője. Feladata természetesen az adattárolás a Storage képességgel, a lekérdezések kezelése vagy éppen a üzleti intelligencia alkalmazások kiszolgálása.
  • Windows Azure Appfabric – Számítási felhő alapú middleware alkalmazás, amelynek a segítségével helyi és felhőben futó komponenseket lehet összekötni. A főbb komponensei: Service bus, a hozzáférés vezérlés, gyorsítótárazás és a (biztalk) integráció.
    Az Azure-hoz tartozik egy Piactér is, ahol egyrészt fellelhetők az Azure platformon futó adatszolgáltatók, valamint azok a független szoftvergyártók, amelyek a saját SaaS ajánlatukhoz a Windows Azure-t választották platformnak.

Infrastruktúra szolgáltatások

Akinek eddigre Microsoft mérgezése lett, azt el kell szomorítanom: a legerősebb alkalmazás portfóliót még nem is ismertettem. A cikk szempontjából viszont  ez szakasz rövidebb lesz, azon oknál fogva, hogy az IaaS szolgáltatások a legismertebben a Microsoft portfoliójából, meg azért is, mert ezeknek a termékeknek vagyok a szakértője és a későbbiekben sokkal-sokkal részletesebben szeretnék róluk írni. Tehát most ismét csak felsorolásszerűen:

  • Windows szerver – Általános célú hálózati operációs rendszer hitelesítéshez (Active Directory, ADFS) hálózati szolgáltatásokhoz (DNS, DHCP, NAP,VPN,  RRAS, Direct Access stb. stb.), alkalmazások futtatásához, virtualizációhoz, terminál szolgáltatáshoz stb. stb.
  • Hyper-V – A Microsoft bare metal hypervisora az IaaS rendszerek virtualizációs alapja.
  • A System Center termékcsalád – Desktop és szerver, Microsoft vagy más gyártó, fizikai és virtuális komponensek teljes körű felügyeletét célul kitűző rendszerfelügyeleti család. System Center Operations Manager, Configuration Manager, Service Manager, Orchestrator, Data Protection Manager, Virtual Machine Manager.
  • VMM Self Service Portal 2 – A magán számítási felhők absztraktciós rétege önkiszolgálási és költségszámítási képességekkel.
  • Dynamic Datacenter ToolkitAdatközpont szolgáltatók számára IaaS szolgáltatás építését biztosító megoldás.
  • ForeFront Identity Manager – Hitelesítő és hozzáférési rendszerek felügyelete önkiszolgáló képességekkel helyi számítási felhő szolgáltatások kialakításához

Összegzés

Azt gondolom az iménti egyáltalán nem rövid – de még így sem teljes körű – felsorolás több dolgot is megmutat. Egyrészt azt, hogy a számítási felhők messze többet jelentenek, mint a virtualizáció újracsomagolása. Jelenti továbbá azt, hogy a Microsoft nem a levegőbe beszél, amikor azt állítja, hogy a fejlesztői túlnyomó részét számítási felhők kialakítására és megújítására állította át. Végül előre vetíti, hogy a számítási felhők az iparági hagyományos versengést egészen átalakítják, megváltoztatják – de erről majd legközelebb írok.

Tamás kapcsol: stratégiai célok és valóság

A múlt héten egy ügyfelünknél járva különös irányt vett a beszélgetésünk. Incidens kezelés volt a téma.

– Ti végeztek számításokat arról, hogy mennyibe kerülhet egy-egy incidens megoldása?
– Nem, a helpdesknek ebben az értelemben elég erős hiányosságai vannak. A pénzügyi rész nincs kidolgozva.
– De úgy egyébként foglalkoztok a témával? Például hogy egy szolgáltatás hozzávetőlegesen mibe kerül?
– Nem, nem. A költségeket így nem mérjük.
Hirtelen “kapcsoltam”.
– Figyelj! Most egy gyors kérdést fogok feltenni, arra kérlek, hogy vágd rá az első dolgot, ami az eszedbe jut!
– Rendben.
– Mi az IT stratégiai céljai közül az első és legfontosabb?
– A költségcsökkentés.

Mind a ketten felnevettünk. Pedig ez nem mulatságos…

Szervezetek egyesülése és a virtualizáció

Érdekes egybeesés, hogy mind a vállalati, mind pedig az állami szektorban belefutottam egy szervezeti egyesüléses történetbe, s mindkét helyen azonos szituáció alakult ki. Az egyik előd VMware-t futtat, a másik Hyper-V-t. Adódik a kérdés, vajon mi maradjon az egyesülés után? Lehet persze “szerelemből” válaszolni, és nyugodtan elhiheti mindenki, a döntéshozók részéről van is erre hajlam, én mégis azt mondom, mérlegeljünk józanul, ugyanis nem csak technológia és nem is csupán csak pénz áll a dolgok mögött. Nézzük a döntési teret, vagy legalábbis annak nagyobbik részét:

  • A vSphere lesz a “szabvány”. Szokták volt mondani, hogy “Sohasem rúgtak még ki senkit azért, mert IBM-et vásárolt”. Vagy a sárkányfűárus sárkányfűre vonatkozó megjegyzése is ideillik: “Ha ez nem segít, akkor semmi”. Nagyjából kiviláglik, hogy az ilyen döntés mögött a legfontosabb hajtóerő a biztonságra törekvés. Előnye még a megoldásnak, hogy homogenitást teremt, amely végső soron és hosszú távon a leginkább kívánatos az üzemeltetési költségek szempontjából. Emellett optimális erőforrás használatot tesz lehetővé, hiszen a egyesített homogén rendszer valószínűleg nagyobb “egybefüggő” kapacitással rendelkezik, mint az egyesülés előtti rendszerek. Persze ennek a döntésnek vannak hátrányai is. Szoftver licenc beszerzést igényel – sokszor nem is keveset. Végre kell hajtani egy migrációs projektet, ez szintén idő és pénz. Ha a Hyper-V-s környezet System Centerrel felügyelt, akkor a beruházás esetleg még nem térült meg, a migráció után pedig néhány komponens (például DPM) nem, vagy csak részben lesz használható. Ezen felül képezni kell a munkatársakat is: vagy azért, mert az üzemeltetői csapatok érintetlenül megmaradnak, ekkor a hyper-v-s részleget fel kell hozni Vmware tudásszintre, vagy azért, mert a vmwares csapat átveszi az összes virtualizációs feladatot, de ekkor a hyper-v-s üzemeltetőknek kell más munkát végeznie, s ahhoz képzés is járul. Végül, ha a csapatot megvágják, akkor végkielégítésekkel kell számolni.
  • A Hyper-V lesz a “szabvány”. A fenti helyezet fordított előjellel. A fő motiváció itt a költségtakarékosság lehet. A Hyper-V ár/érték aránya jobb, ha pedig műszakilag is kielégíti az igényeket, akkor nincs akadálya ennek az útnak. Előnye a lépésnek a korábban már emlegetett homogenitás, optimális erőforrás kihasználás. Költségek itt is felmerülnek, nem is kevés: ugyanúgy van migrációs projekt, jelentkezhetnek addícionális System Center licenc költségek. Éppúgy , mint az első esetben, itt is felmerülhet, hogy a korábbi (VMware) beruházás még nem térült meg, a migráció után pedig lehet, hogy további szoftverekről kell lemondani, miközben azok még amortizálódnak.
  • Mindkét technológiai a helyén marad, külön rendszerfelügyelettel. Ha az első két verzió hátrányai (migrációs projekt, korábbi, meg nem térülő beruházás, nem kívánatos szervezeti átalakulás) túlságosan is fájnak, akár az is elképzelhető, hogy mindkét rendszer marad a helyén. Ekkor nincs migrációs projekt, minden korábbi befektetés ketyeg tovább, viszont a technológiai erőforrásokkal nem bánik hatékonyan a szervezet, illetve a rendszerfelügyelet emberi erőforrás igénye sem változik.
  • Mindkét technológia a helyén marad, egyesített rendszerfelügyelettel. Elsőre ez egy remek ötlet. A Virtual Machine Manager  segítségével a VMware napi üzemeltetési feladatok elláthatók. Nincs migrációs projekt, nincs meg nem térült beruházás, sőt még az üzemeltetési szervezet is csökkenthető valamilyen mértékben. Persze az egyesített rendszerfelügyelet papíron szép, de egyelőre nem varratmentes megoldás. Az SCVMM számos limitációval rendelkezik, a DPM VMware-nél csak a vendég Windows rendszerekhez használható, a SCOM pedig többnyire nem egy VMware, hanem egy HP, BMC, CA vagy IBM megoldással néz szembe – az megér egy külön bejegyzést.

    Láthatjuk, hogy nincs egyetlen járható út, bármely döntésnek előnyei és hátrányai is vannak. Azt pedig, hogy melyiket érdemes választani nem kis mértében befolyásolhatja néhány egyéb tényező is. Ilyen például:

  • Licenc szerződések és/vagy támogatás lejárta. Ha az egyik rendszer nagyon öreg, az a migráció felé billentheti a mérleget. Ha már nem is támogatott, az még inkább.
  • A rendszer súlya. Ha az egyik egy éles környezet, a másikkal pedig legfeljebb kísérletezget az IT csapat, ott nem kétséges, hogy a homogenizáció vonzóbb lehetőség. Ha mindkét rendszer “nagy”, akkor az az együttélési szituációkat helyezi előtérbe. A “nagy” persze egy relatív fogalom, a szervezet méretéhez, változtatási képességéhez viszonyítok.
  • Az üzemeltetők agilitása. Ha az egyik virtualizációs csapat önálló, lelkes és agilis, míg a másik azt sem tudja pontosan, hogy mi van a kezében, akkor ez a homogenitás megteremtése felé terelheti a döntést..
  • Az informatikai szervezet érettsége. Az érettebb szervezetek kisebb költséggel, hatékonyabban és agilisen működnek. Ez könnyedén ellensúlyozni képes migrációs költségeket vagy éppenséggel egyik vagy másik termék árelőnyét. Legjobb példa erre a Microsoft 2010 nyári felmérése. A diagramokból látszik, hogy az IT érettség sokkal jobban befolyásolja a költségek alakulását, mint egy adott technolgia kiválasztása.

Azt hiszem sikerült felvillantanom, hogy a probléma sokkal összetettebb annál, minthogy csupán zsigeri preferenciák alapján szülessenek döntések. “Szerelem” helyett bölcs körültekintést ajánlok.

Service Manager 2010 képzés – gondolatok a második nap után

Ma még folytattuk a folyamatokkal való ismerkedést (Team SMF), délután azonban már technológiáról volt szó. Az eddig tanultakat – és a termékkel kapcsolatos hibás elvárásokat – nagyszerűen szemléltette az a levél, amelyet délután kaptunk a kollégámmal. Egy ügyfelünk tűkön ül, hogy végre kezébe vehesse a Service Manager-t, kért is tőlünk valami demót, hogy láthassa, tudja-e azt a termék, amit ők funkcionalitásban elvárnak. Nos, ennél rosszabb felütés el sem képzelhető. Az IT szervezetek többnyire azért szeretnének Service Manager bevezetést, hogy “rendbetegyék a folyamataikat”, meg “bevezessék az ITIL-t” (vagy a MOF-ot). Olyan várakozásokat érzek, mintha azt gondolná mindenki: a Microsoft felfedezett egy olyan technológiai megoldást, amely rendbe teszi az IT folyamatokat. Hát nem! Az IT folyamatokat a fejekben,  a szervezetben, “kézzel” kell rendbe tenni. Kemény elhatározással, agilis vezetéssel, megváltoztatva a belső kultúrát, a szolgáltatásokhoz és nem utolsó sorban a technológiához való hozzáálást. Aztán ha megvannak a folyamatok, akkor azok leképezése, a támogatásuk biztosítása már jól megy majd a Service Managernek.

Mi következik ebből? A demónak semmi értelme. Hiába demózok ugyanis bármit, amíg nem lehet látni, hogy a szervezet mennyire kész és mire kész a “nagy könyvben” leírt folyamatok megvalósítására, a demó inkább az álmok szintjén kitűzött elképzeléseket, mint a valóban azonnal megvalósítható képességeket mutatja be. Annak pedig nem sok értelme van. Persze amikor elkezdünk komolyan IT folyamatokról beszélni, az első reakciók közé tartozik, hogy “igen, de mi egy kisebb szervezet vagyunk, nálunk ezt egyszerűbben kellene megvalósítani”. Erről Einstein híres modása jutott az eszembe: “Keep it everything as simple as possible. But not simplier!” (Legyen minden olyan egyszerű, amennyire csak lehetséges. De ne egyszerűbb!) Mégha úgy látszik is, hogy egy MOF folyamat szükségtelenül körülményes, valójában egy kockázat és reagálóképesség szempontjából jól kiegyensúlyozott gondolatról van szó. Eltérni, elhagyni, egyszerűsíteni lehet, de csak a kockázatok növelése árán.

Ha tehát ilyen nagy kultúrális változásra van szükség, és az nem keresztülvihető, akkor minden projekt halálra van ítélve? Egyáltalán nem. A dologban az az érdekes, hogy akár egy kis operátor is elkezdheti azokat a tevékenységeket, amelyeket a munkája szempontjából ITIL/MOF megközelítésben szükségesek – csak legfeljebb ennek a hatása kisebb lesz a szervezetben, mintha ezt a szemléletet egy üzemeltetési vezető, pláne egy informatikai igazgató tenné a magáévá. És ez egyben a megoldás kulcsa. Felejtsük el az “ITIL bevezetés” (vagy ami ezzel egyen értékű: “MOF bevezetése”, “Service Desk bevezetése” “Service Manager bevezetése” stb. stb.) fogadkozásokat. Nézzün meg inkább egyetlen fájó problémát, egyetlen folyamatot, vagy akár csak egyetlen tevékenységet, és oldjuk meg, tegyük rendbe azt. A MOF ajánlásainak követése garantálni fogja, hogy mérni tudjuk a eredményt – vagyis levonhatjuk a tanulságokat, tanulhatunk a hibáinkból, módosíthatjuk az erdeti elképzeléseinket. Egy kis lépés kevésbé stresszeli a szervezetet (értsd: IT szervezetet), kisebb lesz az ellenállás, hamarabb jönnek az eredmények, könnyebben meggyőzhetők a kétkedők stb. stb.

Már csak az a kérdés, hogy a Service Manager 2010 helyett vevők lesznek-e az ügyfelek ezekre a gondolatokra?

Névjegykártya – Microsoft Tag

image

A minap egy ügyfelünkhöz mentünk tárgyalni és most először magammal tudtam vinni az új névjegykártyáimat, amelyek a hátsó oldalán ez az ikonka látható. Úgy hívják hogy “Tag”, vagyis címke. Kicsit úgy működik, mint egy vonalkód, legalábbis abból a szempontból, hogy szükséges egy kis leolvasó, például egy mobiltelefon alkalmazás, amely a telefon kameráját felhasználva “felismeri” ezt a képet. A kép mögött konkrétan egy webes hivatkozás található, amelyről azonnal letöltődnek a névjegykártya információim.

IT szakemberekhez mentünk, és nagy meglepetésemre többük telefonján is volt tag olvasó. Rögtön tudták, hogy mit látnak és égtek a kíváncsiságtól, hogy kipróbálhassák. Működött, a névjegykártyám vcf-ben megérkezett hozzájuk azonnal. Bár a teljes tárgyalás nem zajlott valami meghitt hangulatban, sőt, inkább fagyos volt mondható, a közös “geek”-ség mégis csak közelebb hozott minket egymáshoz.

Ügyes dolog ez: ott van egyrészt az internet, webes tárolás, url hivatkozás. Aztán kell egy mobiltelefon, azon egy kamera és végül a leolvasó szoftver. A végeredmény: nem kell névjegykártyát kézzel felvenni. Nagy durranás? Talán igen, talán nem. Két hete azonban már egy kicsit komolyabb alkalmazással is találkoztam. A berlini TechEd-ről visszafelé, még a konferencia-központban, interneten keresztül elvégeztem a “repülőtéri” check-in-t. A folyamat végén válaszhattam beszállókártya formátumot. Az egyik egy ilyen címke volt (lásd alsó kép). Kipróbáltam. Úgy működött, hogy kaptam egy levelet a következő szöveggel:

Lufthansa Mobile Boarding Pass
Name: Lepenye, Tamasbarcode
Date: 13NOV
Flight: TXL-MUC, LH233
Class: Economy
Gate: A11
Boarding: 18:40
Seat: 19B
BN: 030
Etix: 2201997138288

Lufthansa wishes you a pleasant flight.

Mellékletként pedig egy GIF-ben jött egy címke. A beszállás úgy történt, hogy a mobil-telefonomon megnyitottam a képet, majd a beszállást koordnináló reptéri személyzet elhúzta a kijelzőmet a leolvasó felett. Elsőre, hibátlanul leolvasta. Már mehettem is. Nagy durranás? Szerintem igen. És egy ékes példa arra, amikor az IT támogatja az üzletet.

Szkander

Olvasom egyszer a virtualization.info-n az IDC épp aktuális jelentését, ebben az áll, hogy

Microsoft saw its virtualization license shipments decline 16% year over year, due to the continued depreciation of Virtual Server 2005. However, Hyper-V showed a sharp increase of 54%, one year after its official launch and entrenching itself into 4th place while it cannibalizes itself into the number 3 position, past Virtual Server 2005.”

Rögtön utána olvasom a hwsw.hu-n a Microsoft negyedéves teljesítményéről az összefoglaló cikket, abban is ezt a részt:

“Különösen jól, mondhatni érthetetlenül jól teljesítettek a cég szervertermékei. A Servers and Tools divízió forgalma nem csökkent, hajszállal felülmúlta a tavalyit, ami az erősen megzuhant vállalati kiadások közepette egészen meglepő teljesítmény – az x86 szerverek fogalma például nagyjából ötödével eshetett vissza a negyedév során. A Microsoft a Windows Server, SQL Server és System Center termékek eladásainak erősödésével magyarázza a produkciót. Az üzemi nyereség 23 százalékkal 1,28 milliárdra erősödött.”

Köztudott, hogy a Microsoftnak nincs “virtualizációs” licence. Van neki Windows-a, a virtuális gépek, meg az alattuk dolgozó Hyper-V kiszolgálók felügyeletét pedig a System Center termékek látják el.

Most akkor kinek higgyen az ember? Az IDC piackutatásának vagy a Microsoft tőzsdei jelentésének?

Csak vicceltem.

Miért fontos a virtualizáció a Microsoftnak? – 2.

Az előző részben azt taglaltam, hogy mérete ellenére a Microsoft viszonylag hamar felült a virtualizáció “vonatára”, de a ma is érvényben lévő stratégia csak évek alatt állt össze – körülbelül 2005-re. Kárhoztatták is eleget ezért. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a Microsoft pedig előrukkolt jópár termékkel, amely a virtualizációs üzlethez tartozik. A teljesség igénye nélkül – 2005 óta:

  1. Virtual PC 2007; SP1; Windows Virtual PC
  2. Microsoft Enterprise Desktop Virtualization (MED-V)
  3. Softgrid 4.1; 4.2; App-V 4.5
  4. Virtual Server 2005 R2; R2-SP1
  5. System Center Operations Manager 2007; SP1; R2
  6. System Center Configuration Manager 2007; SP1; R2
  7. System Center Data Protection Manager 2007; SP1
  8. System Center Virtual Machine Manager 2007; 2008; 2008 R2
  9. Windows Server 2008 with Hyper-V; SP2; R2
  10. Hyper-V Server 2008; SP2; R2
  11. Microsoft Assesment and Planning 3.0; 3.1; 3.2; 4.0
  12. Offline Virtual Machine Servicing 1.0; 2.0

Azt már nehéz jelezni, hogy a 2008 R2-ben connection broker található, meg a VDI megoldáshoz kiegészítő szolgáltatások. Szintén a 2008 része a RemoteApp (mint a prezentáció-virtualizáció alapja); hogy megújult a Microsoft Operations Framework; új "Infrastructure Plannig Guide”-ok jelentek meg a korábbi WSSRA helyett. Új licencek jelentek meg, mint a VECD, az SMSE, az SMSD, az ECI vagy a VDI. A desktop operációs rendszer is kiegészült új fejlesztésekkel, mint az RDP7. Végül de nem utolsó sorban úttörő lépéseket tett a Microsoft az SVVP program létrehozásával vagy azzal, hogy vállalati szabvánnyá tette a termékei számára a virtualizáció támogatásának követelményét, valamint meglepte a piacot a Linux IC nyílt forráskódúvá tételével.

Akárhogy is, a piac mégis csak a VMware utáni, második szereplőként tekint a Microsoftra. Sőt! Itt-ott felmerül, hogy tulajdonképpen a Microsoftnak rossz a virtualizáció. Most akkor fontos, vagy sem? Lehetőség, vagy veszély?

Meglátásom szerint a Microsoft úgy tekint a virtualizációra, mint az iparág egyik meghatározó trendje, amely az IT rendszereket alapjaiban alakítja át, és amely potenciálisan a teljes IT ökoszisztéma üzleti modelljét befolyásolhatja. Olyan alapvető innováció, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni (Cisco), nem lehet ignorálni (Google), lebecsülni (Oracle), mellőzni (IBM). Ha nem tudod megakadályozni, akkor állj az élére! Értsd meg, tedd magadévá, használd fel arra, hogy átalakulj és túlélj. – Szerintem a Microsoft így tekint a virtualizációra. Belülről így látom.

Profitál-e a Microsoft a virtualizációból, és ha igen, hogyan?
Igen, profitál, méghozzá sokféleképpen. Rövidtávon:

  • A szerverkonszolidáció és a Windows szerver licencelése miatt nőtt a magasabb hozzáadott értékű Datacenter verziók eladása. Ez jó az ügyfélnek, mert korlátlan számú virtuális gépet üzemeltethet processzoronként, és jó a Microsoftnak, mert homogénebb és korszerűbb infrastruktúrák jönnek létre, amelyekhez könnyebb újabb szoftvereket kínálni. Persze most éppen válság van, és ez a vasbeszerzéseken és ez a szerver operációs rendszerek értékesítésén látszik. Ezzel együtt én azt tapasztalom, hogy éppen a virtualizáció miatt a korábban frissítésvédelem (SA) nélküli kiszolgáló licenceket részben kidobják és új, SA-s licenceket vásárolnak az ügyfelek.
  • Az alkalmazás- és a desktop virtualizáció a (Microsoftnál legalábbis) a nagyvállalati Windows licence-hez kötődik. Ez megint csak megújult architektúrát, korszerűbb rendszereket és a Windows licenceken keresztül árbevételt jelent.
  • A virtualizáció belépési lehetőség (enabler technology) akár az adatközpontok, akár a desktop infrastruktúra felügyelet megújítására. Ha nyerünk egy virtualizációs tenderen, akkor az ügyfelek többnyire a teljes rendszerfelügyeletüket megújítják Microsoft alapon. Ha veszítünk, akkor – bár szerver licencek tekintetében nincs különbség – a menedzsment vonatkozásában árbevételtől esünk el. Világszinten a Microsoft ezen a területen relatíve jól muzsikál. Egyrészt a “Server and Tools” (S&T) üzletág szenvedte el a legkisebb visszaesést az utolsó, legdurvább negyedévben (-6%), éves szinten még növekedett is, másrészt a az S&T-n belül működő System Center részleg jó eséllyel pályázik a következő milliárd dolláros üzlet címre. Mindezt úgy, hogy mára mind a SCOM, mind pedig az SCCM a világ legnagyobb installált bázisával rendelkezik a maga kategóriájában, a Gartner elemzésekben pedig “Leader” illetve “Challenger” minősítéseket kapunk.

Mindezek azonban – bármennyire is jövedelmezők – csak részsikerek ahhoz képest, amit azzal lehet nyerni, hogy egy korszerű architektúrával és sikeres projekttel elnyerhető az ügyfél bizalma és “megbízható tanácsadóvá” (trusted advisor) lehetünk. A megbízható tanácsadó potenciálisan újabb és újabb üzleteket hozhat – hosszútávon.

A fenti előnyök “azonnaliak”. Azt gondolom azonban, hogy vannak hosszútávon jövedelmező dolgok is, amelyek jelenleg még akár viszik is a pénzt. Ilyen az Azure. Bizonyos, hogy az Azure rugalmassága mögött a virtualizáció (is) ott van. Hogy ez, vagy ilyen lesz-e a jövő informatikája, azt nem tudni. Annyi viszont bizonyos, hogy a jövő az automatizmus, az önhangoló, adaptálódó rendszereké. A Microsoft stratégiájából fakadóan ezek a termékek meg fognak születni. Ha az üzleti modell is releváns lesz a termékek mellett, akkor a Microsoft nem lesz vesztese a virtualizációs csatának.

Veszélyt jelent-e a Microsoft számára a virtualizáció?
Azt gondolom, hogy csak abban az esetben, ha a virtualizáció indukálta változásokat és a változások üzleti modellekre gyakorolt hatását a Microsoft nem ismeri fel. Mivel azonban ma már elég sok stratéga dolgozik a témán, és a Microsoft derékig benne áll a virtualizációs piacban, ennek az esélye kicsi. A virtualizáció jelentett múltban a Microsoft számára elmaradt bevételt, hiszen ha lett volna olyan “okos”, hogy a VMware helyett feltalálja az x86-os hypervisort, akkor a  VMware árbevételének java a Microsofthoz csengett volna. Ha azonban megnézzük, hogyan fest a Microsoft árbevétele az elmúlt harmincegynéhány évben, akkor ez nem látszik (Saját képeim a 2007-es MGXFY08-ról – a következő évben az árbevétel 60 milliárd dollár volt, majd a most záruló pénzügyi év végén 58,44 milliárd dollár volt, ez 3%-os csökkenés, a vállalat történetében először történt ilyen):

  

Külön érdemes foglalkozni a desktop virtualizáció témakörével. Sokan azt gondolják, hogy a virtualizáció egyúttal a Windows desktop, egyáltalán a Windows végét is jelentheti egyben. Ebben nem hiszek. A mai virtualizációs technológiák ugyan sokat gimnasztikáznak, de a végeredmény egy Windows gép becsomagolása és a használata. A Microsoft itt is veszíthet rendszerfelügyeleti árbevételt, de nem igazán látom, hogy tényleges Windows licence árbevételt veszítsen. – A böngésző ezzel szemben valód veszély a Windows világra, ez viszont nem témája ennek a cikknek.

Összegzés
A Microsoft számára a virtualizáció nagyon fontos. Óriási iparági trendnek tartjuk, egyúttal üzleti lehetőségnek is a rendszerfelügyelet és a felhő-informatika területén. Mivel a cég idejében meglátta mind a késlekedésből fakadó veszélyeket, mind a üzleti-potenciált, valójában a Microsoft a virtualizáció egyik nagy nyertese. Meglehet, hogy jelenleg még a VMware mögött, de a vele hasonló nagyságban lévő Cisco, Oracle és IBM előtt.

Miért fontos a virtualizáció a Microsoftnak? – 1.

Bognár Attilának az előző cikkben feltett kérdése elgondolkodtatott. A Microsoft régóta itt van a virtualizációs piacon, de vajon mennyire fontos a cégnek ez a terület? Lehetőség, vagy inkább veszély? Ha lehetőség, akkor minek a lehetősége? Ha veszély, akkor milyen jellegű?

Kezdetek
Az egész – szerintem – azzal kezdődött, hogy a Microsoft létrehozta az MSN-t, 1995. augusztusában. Ekkor kezdődött annak a szerverparknak a kiépítése, amely 1998-ban kiegészült a Hotmail-lel, 1999-ben az MSN Messengerrel és még sorolhatnánk. Az egyre nagyobb szerverpark egyre komolyabb kihívást jelenthetett üzemeltetési szempontból. Gondolom részben ezért, részben meg a rendszerüzemeltetési piac vonzása miatt a Microsoft 2000 őszén licence megállapodást kötött a NetIQ-val, 2001-ben pedig kiadta a “Microsoft Operations Manager 2000” nevű terméket, amelynek legfrissebb utódja a “System Center Operations Manager 2007 R2”. Biztos vagyok benne, hogy a MOM 2000 nagy előrelépés lehetett a maga idejében, de gondolom azt is lehetett látni, hogy az óriási adatközpontok sokezer vagy sok tízezer szerverrel, elképesztő üzemeltetési feladatot jelentenek. (“For scale-out environments, management is not just important — it’s fundamental, and we’re making it a major area of investment for Microsoft” – forrás innen.)

2001. egy másik szempontból is fontos éve. Ekkor jelent meg az 1998-ban alapított VMware nevű cég VMware ESX (Elastic Sky X) rendszere. A VMware, akárcsak a Google vagy Softricity, egy dotcom cég volt, amely – szemben a tényleges lufi vállalatokkal – egy valóban zseniális ötletet valósított meg, sőt, a lufi kipukkadása előtt az ESX-szel belépett a nagyvállalatokhoz, és a Google-höz hasonlóan óriásit alakított a maga területén. (Csak az időrend kedvéért: 1997-ben jelent meg egy Virtual PC nevű termék a Connectix-től Mac-re.)

A Virtual PC, meg a VMware Workstation – bár izgalmas termék volt – nem hozott földrengésszerű változást. Az ESX azonban más volt: aki tudta, hogy mi a hypervisor (mert tanulta az amerikai egyetemen, vagy éppenséggel használt a hatvanas években olyan az IBM gépeken), az hamar rájött, milyen potenciál van egy ilyen megoldásban és milyen változást hozhat egy adatközpont életében. Szerintem a Microsoft erre 2002. táján jöhetett rá, mert 2003 elején felvásárolta a Connectix-et, egy hónappal később pedig bejelentette a Dynamic System Initiative kezdeményezését. Későn történt mindez? Az első Xen is 2003-ban jelent meg, a Virtual Iron 2005 környékén fordul elő először a hírekben. A Sun Solaris container 2005-ben debütált. 2004. decemberi hír, hogy a RedHat és a Novell beépítik a Xen-t a saját rendszereikbe. Ha figyelembe vesszük a Microsoft méretét, diverzifikált erőfeszítéseit, azt kell mondani, hogy viszonylag gyorsan reagált az iparági változásokra. Persze nem szeretném azt állítani, hogy a Microsoft pontosan tudta, milyen lesz a jövő. De a sejtések nem voltak rosszak. Annyi bizonyos, hogy 2003 áprilisában a Direction on Microsoft által megjelentetett “Microsoft Management Roadmap Update” még nem tartalmazza azt a szót, hogy “virtual”, csupán azt, hogy a MOM és az SMS egy közös jelzőt kap, ez lesz a “System Center”. Egy évvel később megjelent a dolgozat frissítése, amely már megemlíti a Virtual Server-t is, de még érdekesebb az, amit a DSI-ről és az SDM-ről lehet olvasni. A 2004-es d dolgozat egyébként így kezdődik:

“Systems management is becoming a major priority at Microsoft: by the end of 2004 the company will deliver several new and substantially enhanced management products and technologies, and all development teams for systems management are now organized under a single leader, Kirill Tatarinov. While details about its radical and long-term Dynamic Systems Initiative (DSI) remain sketchy, the company will continue taking incremental steps to incorporate systems management into its entire business product line. These changes will deliver important benefits to customers even as work on DSI churns away in the background.”

Érdekes dolgok találhatók már ekkor a DSI-ról:

“A precise definition of the DSI is still evolving, but the company envisions it as a radical change in the way applications are developed, deployed, and operated over their life cycles. Most important: rather than support manageability through add-on, generic management products that incorporate little or no knowledge of specific applications or hardware, manageability will be built into applications, system software, and hardware from the outset.

DSI will accomplish this with a common management infrastructure that spans all elements needed for an application to function properly, and a System Definition Model (SDM) that will provide a Microsoft-standard method for building management knowledge into each hardware or software component during its design. Each component will have its own SDM, an XML document with all the information required to manage that component, including dependencies on OS components or other services, definitions of settings that can be configured through OS policy, definitions of variables and counters required to monitor the health of the component, and so on. Among other things, this will enable a new breed of business applications that use SDM information to form operational policies, and management tools which can detect when the overall system departs from those policies and flag what caused the departure.”

Mit is csinál a SpringSource?…

Visszatérve a Microsofthoz: a teljes kép, és az a fajta stratégia, amit ma is látunk, 2004 végén állhatott össze, és 2005. áprilisában hírdette meg a cég. Ekkor jelentette be, hogy hypervisort fog a Windows szerverekbe építeni; hogy a System Center termékcsalád képességeit kiterjeszti a virtualizáció irányába stb. stb.

Hogy hová csúcsosodott ki az DSI, az SDM, a virtualizáció (Hyper-V), a System Center és a Visual Studio együttesen? Nos, mindezen kezdeményezések, szabványok, termékek, szoftverek együttese tette lehetővé, hogy olyan szolgáltatások indulhassanak el a Microsoftnál, mint a Windows Azure.

Ah, és még valami: Igen, ezt is Hyper-V támogatja. Biztos, hogy nem érett még a nagyvállalatokhoz?

Folytatom

Joe Wilcox-ot kirúgták

image

Ki a fene az a Joe Wilcox? – gondolhatjátok most páran. Nos, ő egy újságíró, és az EWEEK-en több blogot is vezetett. Ezek egyike a Microsoft-Watch. 2006. novemberében vette át a feladatot, és azt gondolom, hogy nagyon magas szinten végezte a munkáját. Az ő írásai révén értettem meg például:

  • hogyan működik a Microsoft, mint üzleti vállalkozás.
  • miért fontos a keresés témaköre
  • miért fontos a mobil informatika
  • hogyan működik a Microsoft marketingje
  • milyen hibkat követett el a Microsoft a Vista piacra dobásakor és hogyan igyekszik azt elkerülni a Windows 7 bevezetése során.
  • stb. stb.

Nem mondom, hogy mindig egyet értettem vele, de a gondolatai segítettek eligazodni nem csak a Microsoft, de a teljes IT iparág világában. Joe kritikusan, de igazságosan írt a Microsoftról, precízen elemezte az üzleti eredményeit, kommentálta a reklámjait, megjegyezte a vezető jóslatait, aztán megnézte teljesülnek-e. Fantasztikus módon ismeri a cég belső szerkezetét, vezetőit, elemzéseket írt, amikor valaki távozott, amikor valakit előléptettek, vagy átcsábítottak a konkurenciától.

Hát, most kirúgták. Recesszió van. Azt hiszem túl értékes a tudása, hogy egy másik orgánumnak ne kellene, úgyhogy előb-utóbb újra írogatni fog majd. Azért mégis sajnálom: munkanélkülésig, bizonytalanság – kemény világ, velünk is megeshet.

Ha látom majd hol bukkan fel jelezni fogom.

És még valami: több mint 100 webnaplót követek – néhányat nagyon alaposan, néhányat csak felületesen. Viszont csak 5 RSS előfizetésem van a mobiltelefonomban. A Microsoft-Watch az egyik – volt.