A számítási felhők hatása az IT versenyhelyzetekre

A múlt heti HWSW cikkei, meg az Office 365 tegnapi megjelenése nem is adhatna jobb apropót ehhez a cikkhez. Előbb az IDC tanulmányának ismertetése jelent meg az informatikai portálon. Ebben az áll, hogy az IT kiadások növekedésének fele a számítási felhőkre megy majd, ezen belül is a legdinamikusabb piaca az SaaS rendszereknek lesz. Egy nappal később a Redhat optimista jelentéséről olvashattunk, amelyben a cég a számítási felhőket és a virtualizációt nevezte meg húzó piaci igényként.

A számítási felhők egy újfajta informatikai modellt képviselnek, s ilyen esetben várható, hogy alapvetően felborítják azokat a szituációkat, állóháborúkat, amelyek egy korábbi korszakot fémjeleztek. A Microsoft ebben a tekintetben különleges helyet foglal el, mivel az elmúlt 15 évben szinte minden szoftver szegmensben (versenyző rész-piacon) megjelent. A cégnek vannak persze erősségei, meg kevésbé vonzó megoldásai is, de az ritkán fordul elő, hogy futottak még kategóriába tartozna. Csak hogy ne beszéljek a levegőbe: a Gartner 38 olyan szoftverpiaccal foglalkozó Magic Quadrant kimutatást tart karban évről évre, amelyekben a Microsoft is szerepel. Ezek közül 22 esetben a vezető, 10-ben a kihívó, 2 esetben pedig vizionáló negyedben szerepel a cég. Csupán négy esetben jelölte a szoftveróriást réspiaci szereplőnek (niche player). A Microsoft tehát a vállalati informatika egyik meghatározó – és ez idáig nyerő – szereplője, ugyanakkor a hagyomány és az örökség (legacy) képviselője. A hagyományos szereplők mindig nehéz helyzetben vannak egy alapvető változásnál: ha az új megoldásokat választják, akkor lemondanak a “régi” szoftverkódról, képességekről, ügyfelekről, és főleg, árbevételről. Példaként elég a Windows Mobile –> Windows Phone 7 váltást említeni. Ha a piacvezető a régi technológia védelmére rendezkedik be, akkor viszont az egész vállalat/termék stb. relevanciája megkérdőjeleződhet. Az IBM a mainframekkel járt így a PC világ beköszöntével. Tehát nagyon érdekes, hogy a jelenkor egyik “IBM”-je, a Microsoft, hogyan és mit lép: hogyan védi a régit és veszi át, vagy éppenséggel találja fel az újat.

Az már láttuk, hogy a számítási felhők különböző működési és terítési modelleket használnak, s ezek együtt egy egészen nagy piacot alkotnak, gyakran önálló részekkel. A rész-piacok rendelkeznek önmozgással, de egymásra is hatnak, sőt gyakran előfordul, hogy ugyanaz a termék több rész-piacon is megjelenik.

A Microsoft – globális szállítóként – minden szegmensben képviselteti magát, s talán nem túlzok, ha azt mondom, egy kicsit előbb lépett, mint a vállalati szegmensbeli hagyományos versenytársai: az IBM, az Oracle, a HP. Ez azonban az üdvösséghez még nem biztos, hogy elég.

A számítási felhő “másról” szól

Az informatikai piaci verseny átalakulásának egyik  legmarkánsabb jele az, hogy mindig felbukkan az a szó, hogy “más”. Először is más a termék: mindeddig dobozos változatban (esetleg nagy tételben) lehetett szoftvert vásárolni – ritkábban bérelni. A megvásárolt szoftverhez vagy volt frissítés vagy sem, de mindenképp egy adott képesség halmazzal rendelkezett. Hogy mit hozott ki belőle egy-egy IT szervezet, az már nem a gyártón múlott, legalábbis jórészben nem. A számítási felhők világában nem szoftver terméket, hanem szoftveres szolgáltatást árulnak a szállítók. Nem csak a termék potenciális képességei, hanem tényleges működése és működtetése is számít. Míg korábban a legfőbb mérési pont a termék funkció-gazdagsága és az ahhoz mért ár, a számítási felhők világában e kettőhöz még társul a szolgáltatás rendelkezésre állása, biztonsága, a biztosított kapacitás. Ez az átalakulás viszont bizonyos jellemzőket irrelevánssá tesznek. Mire gondolok? Például a nyílt forráskód – zárt forráskód vitára. Egy szolgáltatásként vásárolt levelezési vagy kollaborációs megoldásnál teljesen lényegtelen, hogy a szolgáltató milyen fejlesztési modellben fejleszt(*). Ami lényeges, az a szolgáltatás funkciógazdagsága és ára. De ez igaz a platform szolgáltatásoknál is. Lényegtelen, hogy Windows vagy Linux a platform alapja: ami a lényeges, az a gyors fejlesztés, a skálázható alkalmazás, a gyorsabb piacra jutás és az ár. A hagyományos IT világában jó gumicsont, hogy vajon az Oracle adatbázis kezelője, vagy a Microsofté skálázhatóbb, illetve melyik biztosít nagyobb rendelkezésre állást. Az Azure SQL automatikus skálázódása sokmillió felhasználóig ezt a vitát értelmetlenné tette. Ami pedig a rendelkezésre állást illeti, azt a szállító szerződésben vállalja, letudottnak tekinthető. Összességében azt gondolom, hogy a számítási felhők világában nem érvényesek a hagyományos versenyhelyzetek, mindenek előtt és első sorban azért, mert más a termék!.

De nem csak a termékek, a versenyzők is mások. Amíg a nagyvállalati levelezés világában az Exchange mellett a Lotus Domino (IBM) és a Groupwise (Novell) küzdött, addig a számítási felhők korában az egyik legpotensebb e-mail szolgáltatás versenyző a Google. A hagyományos CRM rendszerek koronázatlan királya a Siebel CRM, a számítási felhők egyik legerősebb versenyzője a salesforce.com. Ez a fajta átalakulás még a szerver operációs rendszerekre is igaz: korábban Windows-ról, Linuxról és Unix-ról vitatkoztunk, mára az operációs rendszerek szerepét nem kis részben a hypervisorok vették át, a Hyper-V, az ESX és a Xen. A élet különös fintora, hogy az nyilvános IaaS szolgáltatások jelenlegi piacvezetője, az Amazon, nem ESX-et, hanem Xen-t futtat.

Végezetül a számítási felhők a hagyományos versenyhelyzetekhez más dimenziót is ad – ez gyakran helyettesítő terméket jelent. Az elmúlt félévben egyre-másra jöttek a hírek a magyar egyetemeken telepített szuperszámítógépekről. Azt gondolom, hogy ez a piac pár év múlva teljes egészében eltűnik és felszippantja a PaaS világ. (Talán csak a Petagon és a CIA hagy meg néhányat magának ) Amikor számítási kapacitás dolgában versenyezni kell, akkor a globális szállítók ultrahatékony adatközpontjai verhetetlenek. Ha ehhez jó fejlesztési környezetet is biztosítanak, akkor minden adott a sikerhez.

A hibrid világ eljövetele

Bár nem kétséges, hogy az új paradigma új képviselői (Amazon, Salesforce, Google stb.) a siker megragadásának pillanatában vannak, azért a való világ nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Az új szállítók nem rendelkeznek hagyományos kapcsolatrendszerrel a vállalati világban és gyakran nincs is megoldásuk a hagyományos modellre. Márpedig ez nem elhanyagolható veszély a számukra. A vállalatok hagyományosan konzervatívok: változnak, de nem hirtelen. S ha változnak is, a változás kockázatait szeretnék minimalizálni: átmenetet szeretnének a hagyományos rendszereik és az új lehetőségek között. S ez jó esélyt ad még a későn ébredő IT szállítóknak is, mint például az IBM vagy az Oracle. Az új modell adaptálásának ugyanis nem csak az a módja, hogy kidobjuk a régit, hanem sokkal inkább az, hogy kinövesztjük belőle az újat. Az Office 365 például épp ezt teszi: semmi akadálya technológiai és licenc oldalról hibrid rendszerek kialakításának. Az igazi verseny frontja tehát – meggyőződésem szerint – a hibrid rendszerek világában lesz.

 

(*)  Jót mosolyogtam a HWSW RedHat-os cikkén, amikor azt bizonygatják, hogy cloud-ok nyilt forráson vannak. Nem csak azért, mert kicsi az esélye, hogy Salesforce.com, a Google, vagy az Amazon saját módosított operációs rendszerének forráskódjához hozzá tudnék férni, hanem azért, mert a dolognak nincs jelentősége. A szolgáltatást használom, nem a forráskódot.

Virtualizáció és magas rendelkezésre állás – 6

Elérkeztünk az utolsó alkalmazás elemzéséhez, s amilyen összetett architektúrákat lehet megálmodni, olyan egyszerű maga táblázat:

Kieső komponens	RAC – fizikai	Ora – VMware HA-val	Ora – Hyper-V clusterrel	Ora – VMware FT-vel	RAC VMware HA-val	RAC Hyper-V clusterrel	RAC VMware   FT-vel
Adatbázis	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS
Alkalmazás	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS
Operációs rendszer	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS
Szerver hardver	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS
SAN kapcsolat	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS
SAN tároló	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS
Teljes telephely	x	NS	NS	NS	NS	NS	NS

Az Oracle úgy látja jónak, hogy harmadik gyártó virtualizációs platformján nem támogatja a saját szoftvereit, pontosabban az ügyfélnek bizonyítania kell, hogy a probléma, amelyet bejelentett, nem áll kapcsolatban a hamadik fél hypervisorával. (Bővebben itt: http://oraclestorageguy.typepad.com/oraclestorageguy/2009/04/what-the-oracle-vmware-support-statement-really-meansand-why.html) Azoknál, akiknél az adatbáziskezelő szabvány az Oracle adatbáziskezelője, a virtualizációs szabvány pedig Vmware vagy Hyper-V, egyetlen út marad: fizikai környezetben maradni. Mivel még egy esetleges támogatás meglétekor sem bírna olyan képességekkel a rendszer, mint natív környezetben (mint azt a korábbi alkalmazáoknál láttuk), igazából ez talán nem is fáj. Következtetésem az Oracle RAC esetén hasonló, mint korábban: az alkalmazás szintű magas HA/FT megoldások nem nélkülözhetők.

A cikksorozat elején kiválasztottunk négy alkalmazást, amelyek egymástól eléggé eltérő módon biztosítják a magas rendelkezésre állás lehetőségét, mostanra kiderült, hogy bármely megoldás elhagyása azt jelenti, hogy a virtualizációs HA/FT-vel felépített rendszerünk bizonyos típusú, ritkának és különlegesnek nem mondható szituációkat nem kezel le. Nézzük meg a sorozat elején feltett kérdéseket:

• Virtualizációs HA megoldással magasabb rendelkezésre állást leszünk-e képesek elérni olyan szolgáltatás esetén, amelyet korábban semmilyen HA vagy FT technikával sem védtünk? – Még nem válaszoltunk a kérdésre, egyelőre többszörözött rendszerekkel foglalkoztunk.

• Virtualizációs HA megoldással magasabb rendelkezésre állást tudunk-e elérni olyan szolgáltatás esetén, amely korábban rendelkezett saját HA/FT megoldással, de a virtualizálás során ezt megszűntettük? (“Nincs már rá szükség” felkiáltással.) – A vizsgálat alapján kijelenthetjük, hogy nem tudunk magasabb rendelkezésre állást elérni, sőt, az eredeti szintet sem érjük el, függetlenül attól, hogy virtualizációs oldalon HA vagy FT, ESX vagy Hyper-V az építőkocka.

• A kérdést úgy is feltehetjük, hogy az egyedi szolgáltatás-szintű HA megoldások helyett lehet-e egységes virtualizációs HA megoldást alkalmazni a szolgáltatásokra? Vagy még másképpen: kiváltja-e a Virtualizációs HA megoldás az alkalmazás szintű HA megoldásokat? – Sem nem lehet egységes HA megoldást alkalmazni, sem pedig azt nem állíthatjuk, hogy a virtualizációs HA/FT megoldások kiválthatnák az eredeti architektúrákat.

• Virtualizációs HA megoldással tudunk-e TOVÁBBI rendelkezésre állást nyerni olyan szolgáltatások esetén, amelyeknek a virtualizációs projekt előtt volt saját HA/FT megoldása és ezt a projekt után is megtartottuk? – Ha pusztán a HA/FT megoldásokat figyeljük, akkor erre NEM a válasz.

Persze koránt sem varrtunk el minden szálat, a cikksorozat következő részeiben az alábbi kérdésekre keresünk válaszokat:

• virtualizáció technológiája (izoláció, provizionálás, standard környezet, snaphost technológia) miképp befolyásolja a szolgáltatás rendelkezésre állását?
• A HA és FT megoldások hajszálra egyformán szerepeltek a táblázatokban. Tényleg semmi különbség nincs köztük, vagy valamit nem vizsgáltunk? Azért mégsem mindegy, hogy HA vagy FT, nem?
• Mi az előnye – ha van – az Exchange kiszolgálók guest clustering-be szervezésének?
• A fail-over cluster rendszerek kiváltását hypervisor HA-ra azzal is indokolni szokták, hogy így Windows szerver licencet lehet megtakarítani, hiszen Enterprise Edition helyett elegendő a Standard használata. Igaz ez?
• Az első részben feltételeztük, hogy “mindent egyformán jól tudunk üzemeltetni”. Mi történik, ha ezt a peremfeltételt elhagyjuk?

Marad tehát bőven témánk, folytatjuk…