Felhatalmazás

Egy szervezet igazi ereje a kultúrájában rejlik. Nálunk nagyon komolyan veszi a vállalati kultúra fejlesztését, annak az informatikai leképeződése már más kérdés. Az egyik érdekes példa a felhatalmazás. A felhatalmazás egy vezetői attitűd, amelynek lehetővé teszi, hogy a beosztottak ne parancsra váró passzív végrehajtók, hanem aktív, önálló cselekvői lehessenek a történéseknek. A helyzetbe hozott alkalmazottak. Idáig szép. Ha azonban az informatikát és a digitális környezetet nézem, bőven van fejleszteni való.

Az előző munkáltatómnál nem volt különösebben nagy hangsúly a felhatalmazáson. Ennek ellenére az IT egész komolyan helyzetbe hozta a végfelhasználókat – az önkiszolgáló funkciókon keresztül. Mi mindent lehetett önkiszolgálással elvégezni? A teljesség igénye nélkül:

  • Személyes adatok kezelése – Ha megváltozott a lakcímem, vagy az otthoni telefonszámom, nem kellett külön formanyomtatványokat kitöltenem, hogy azután egy HR asszisztens bepötyögje az adatokat. Mindezt magam elvégezhettem.
  • Elfelejtett jelszó módosítása – Tudnivaló, hogy a 78 napja használt jelszót nem felejti el az ember. A tegnap módosítottat viszont könnyedén. Hogyan jelentkezel be egy gépbe, ha elfelejtetted a jelszavadat? Nos, a kollégák megoldották a jelszó alapra állítását önkiszolgáló módon.
  • E-mail cím – Az rendjén van, hogy ha belép valaki egy vállalathoz, akkor kap egy e-mail címet. És ha másmilyent szeretne? Tényleg bárki számára könnyen megjegyezhető, az a-tamvarg@cegnev.hu cím? Világ, hogy aki ismeri a képzési szabályt, azt tudja, de ismeri mindenki? Miért ne lehetne tamas.varga@cegnev.hu? Mert valamikor régen nem így kezdtük el? Az önkiszolgáló oldal lehetővé tette, hogy néhány további sablon közül lehessen választani. Így mindenki jól járt.
  • Névjegykártya – Ok, ez csak egy szolgáltatás, de milyen jó, hogy néhány sablon közül gyorsan összeépíthetted magadnak, hogy milyen névjegykártyát szeretnél, és még az előbb megadott e-mail címedet is használhattad.
  • Operációs rendszer telepítése – Igen, ez komoly. Hálózati bootolással, vagy önkiszolgáló módon elkészíthető USB adathordozó segítségével teljes vállalati lemezkép volt telepíthető. Sőt a funkció megjelenése után ment a Domain Offline Join funkció is. A felhasználó eldönthette, hogy tartománytag gépet szeretne-e létrehozni(*), illetve választhatott néhány opció közül, hogy milyen lemezkép kerüljön a gépére. Mindenki lázba hozott ez? Dehogy. De volt egy kb. 30-40%-a a felhasználóknak, akik elég önjáróak voltak ahhoz, hogy ne fárasszák ilyesmivel a helpdesket. És igen, egy script a végén helyi rendszergazdává tette a telepítőt.
  • Hardver eszközök telepítése – Ha már rendszergazda valaki a gépén, akkor a hardver eszközök telepítése is megy, mint a karikacsapás. Persze, ha nem…
  • Rendszerdiagnosztika és helyreállítás – Hát igen. Még tovább is lehet lépni. Gépindítás DaRT lemezképpel, bitlocker integrációval. Azt sem tudod, miről beszélek? Sebaj! Akkor te hívd a helpdesket. A többiek viszont megoldják maguk. És ez rendjén van.
  • Bitlocker helyreállító kulcs – BIOS-t frissítettél, de előtte nem kapcsoltad ki a Bitlocker-t? Akkor neked szükséged lesz a helyreállító kulcsra. Szerencsére ezt saját magad is megszerezheted, nem kell hívogatni a segélyvonalat.
  • Alkalmazások telepítés – Ebben a szolgáltatásban az volt a szép, hogy amikor megjelent, akkor működött iOS-re is. Azóta biztos működik Androidra is. PC-re, táblagépre, telefonra. Ahogy kell.
  • Mobileszköz felügyelet alá vonása és felügyelete – kezdeti fázisban volt a funkció terítése, de jól haladt az “amíg nincs eszközfelügyelet, addig nem lesz e-mail-ed sem” szabály felé.
  • Levelezési csoportok kezelése – Önkiszolgáló módon létre lehetett hozni levelezési csoportokat. A csoportoknak életciklusa volt. A létrehozó félévente kapott egy levelet, hogy hosszabbítsa meg a lista létezését. Ha nem tette, mert például már nem dolgozott a cégnél, akkor a csoport automatikusan megszűnt.
  • Biztonsági csoportok kezelése – Hasonlóan működött a biztonsági csoportok kezelése is. Gondolom lehetett önkiszolgáló módon DFS linket vagy mappa megosztást is kérni, bár nekem erre nem volt szükségem. Aki viszont ilyet létrehozott, kapóra jöhetett a biztonsági csoportok kezelése.
  • Virtual Smartcard használatba vétele – Ok, ez látszott, hogy nem könnyen jött össze a fiúknak, de megoldották, és úgy láttam, szabványos, dobozos eszközökkel. Végiggondolt szolgáltatás volt, mert kellett hozzá egy másik kétfaktoros hitelesítési mechanizmus.
  • Smartcard tanúsítványok megújítása – A smartcard igénylés személyes közreműködést, vagy a közvetlen felettes személyes közreműködését igényelte. De ha már volt egy ilyen eszköz, a rajta lévő tanúsítványok frissítése önkiszolgáló módon ment.
  • Multifaktor hitelesítés használatba vétele és konfigurálása – Amikor ezt megláttam, leesett az állam. Szükség volt hozzá egy smartcardra (vagy a felettes jóváhagyására), de azután önkiszolgáló módon be lehetett regisztrálni telefonszámot, Authenticator alkalmazást és hitelesítési formát. A többfaktoros hitelesítés előbb csak lehetőség volt, később kötelezővé vált. Imádtam használni.
  • Sharepoint csoportwebhelyek létrehozása, megosztások kezelése – A csoportos levelezési listákat és a nyilvános mappákat a csoportwebhelyek váltották fel, ahol szintén volt életciklus kezelés, kikényszerített módon több webhely tulajdonos stb. Egy idő után ez is a jelentőségét veszítette, hiszen a Yammer csoportok létrehozása tényleg 10 másodperc és haladt mindenki a kényelem irányába.
  • OneDrive for Business megosztások kezelése – Csak a rend kedvéért, a jogosultságokat nem csak egy csoport, hanem az egyén saját tárhelyén is be lehetett állítani. Sőt, az is engedélyezett volt, hogy a OneDrive for Business mappákat, fájlokat külső, nem vállalati felhasználók felé is meg lehessen osztani. Bye-Bye Toldacuccot.

Szóval ilyen volt, amikor a felhatalmazással nem is igazán foglalkoztak. Csak egyszerűen szabály, és valószínűleg üzleti érdek volt, hogy az informatika, ahol tudott, húzódjon hátra, és hozza helyzetbe (empower) a felhasználókat. Mert az végső soron gyorsabb, agilisebb és hatékonyabb. És akkor még az sem baj, ha nem a legolcsóbb.

Mivel találkozom most? Az igazság az, hogy a helyzet egyszerre jobb és rosszabb, mint amire számítottam. De talán nem is baj – tekinthetjük a fenti listát célkitűzésnek is😉

(*) A tartománytagság nem volt kötelező, de annak hiányában nem volt a gépnek elfogadott számítógép tanúsítványa, így nem tudta aláírni az IPSec forgalmat sem, így egyetlen más tartománytag gép sem volt hajlandó kommunikálni vele. Kivéve a DC, hogy beléphessen a tartományba😉. Hja, és ha valaki belépett, akkor ráugrottak a tűzfalszabályok, a vírusírtó, az aktuális frissítések, de még a sérülékeny alkalmazásokat (Adobe Reader) is cserélte az IT.

Kik a te felhasználóid?

Szoktam volt mondani, a tökéletes rendszer attól tökéletes, hogy nincsen benne felhasználó. Se vége se hossza a rendszerüzemeltetők felhasználókat illető minősítésének – mert a rendszerek nem tökéletesek, és felhasználók vannak. És ha vannak, akkor valamilyenek is. Ahány felhasználó, annyiféle, de mégis… Milyenek a felhasználóid?

Egységsugarúk

Az egységsugarú felhasználó végtelenül buta. Digitális agyhalott, de legalábbis digitális beszámíthatatlan. Semmit sem tud, semmit sem ért. Még azt sem, amit kérdez. Teljes mértékben megbízhatatlan. Kizárólag a teljes szájbarágás, a teljes korlátozás a megoldás az esetében. Egy ikon nem kerülhet arrébb. Egy piktogram nem változhat meg. Ha módosítom pl. egy nyomtató nevét, már nem tud nyomtatni. Nem mondtam meg neki. Igen. Minek? Nem értette volna.

Az egységsugarú állandóan ki akar bújni a szabályok alól. Direkt nem úgy csinálja, ahogy kérjük. Direkt fordítva. És még neki áll feljebb. És még ő tartja magát okosnak. Felesleges képezni, úgyis hiába. Nem is kap semmilyen oktatást. De még tájékoztatást sem. Erre kérdez. Persze, mert nem tudja, azért kérdez.

Igényei vannak. Folyton. Ostoba igényei vannak. Pont olyan igényei vannak, amit nem tud a rendszer. Vagy tud, de az nem biztonságos. Vagy akár biztonságos is lehetne, de mi épp másképp csináljuk.

Kapott egy szoftvert és most rinyál. Hogy ő ezt nem szokta meg. Meg hogy másképp szokta. Pedig. Nálunk. Így. Kell. Akkor is, ha nem fogja fel, hogy miért.

Kattintgat. Ne kattintgasson nekem!

A kérelmező

Rendben. Kattintgasson! De legyenek szabályok! Első a biztonság! Űrlapok! Igénylés! Igen, adja be az igénylését. Elbíráljuk. Megnézzük, mit tehetünk. Nem ígérjük azonnalra. Sőt, nem ígérünk egyáltalán. De, esetleg… üljön a telefon mellett és akkor talán… Végül is nem lehetetlen, csak a rendszer nem biztos, hogy tudja. Ez egy régi rendszer. Ez nem tudja.

A kérelmező kérelmez. Folyton. Mindenféle igényei vannak, és türelmetlen. Mindent akar. Azonnal. Pedig nem lehet mindent azonnal. A rendszer korlátos. És a kérelmező azt gondolja, hogy mindez ingyen van. Hát nincs ingyen! Ezért nagyon sokat fizetünk. Ezért nem is lehet mindenkinek mindent.

Persze lehet, hogy teljesítjük a kérést. Mindig vannak kivételek😉. Mindent el lehet intézni. Másnak persze nem. Tulajdonképpen ez tilos, de veled most kivételt teszek.

Az ügyfél

Az ügyfél elvár. Minőséget. Határidőt. És folyton elégedetlen. Az ügyfél önjáró. Önállóságot akar. Magas szintű szolgáltatást. Mert ő a megrendelő. Nála van a pénz. És akinél a pénz, annak igaza van, még akkor is, ha tudjuk, hogy nincs igaza. (Szerintünk nincs igaza, de azt mondjuk, hogy igaza van, mert az ügyfélnek mindig igaza van.)

Tudjuk. Igen. Megoldjuk! Határidőre! SLA. Igen, nálunk az SLA természetes. Mindenre van SLA. Azzal kelünk, fekszünk. Kész lett? Kész lett! Határidőre? Határidőre! Hja, hogy nem ilyen kellett volna? Specifikáció: stimmel. Akkor? Leszállítottuk? Leszállítottuk! De… végül is… az ügyfél az ügyfél… Megoldjuk. Az első határidőre már nem, de a másodikra.

A csoda

A csoda az, hogy ugyanazok a felhasználók egy csapásra mások tudnak lenni, attól függően, ki az rendszergazdájuk, szolgáltatójuk. Valaki megy, valaki jön, és lám, az egységsugarúakból kérelmezők vagy ügyfelek lesznek. Aztán megint jön valaki, és megint másmilyenek lesznek. Vagy az is lehet, hogy nem változnak egyáltalán és a rendszergazda személyisége vetül ki rájuk? Olyanok, amilyeneknek az IT szakember látni akarja őket?

És akkor lehetnének akár egészen másmilyenek is? Lehetne, hogy amit kérnek, az nem “kattintgatás”, hanem a munka elvégzése? Lehetne, hogy egy modern eszköz nem a kivagyiság szimbóluma, hanem a hatékonyság záloga? Lehetne, hogy a szolgáltatás kialakítása előtt már lenne ötlete a felhasználóknak, hogy is lenne igazán jó? Az is lehet, hogy ha látjuk, rossz irányba megyünk, akkor módosítunk? Hogy a szolgáltatás, amit együtt hozunk létre, fejlesztünk és használunk, az nem csak a mi ügyünk, hanem a felhasználóké is? Hogy engedjük a visszajelzést és közösen tesszük jobbá a most működőt?

Ha lenne egy ilyen világ, és lennének ilyen informatikusok, akkor milyenek lennének az ő felhasználóik?

Talán… partnerek?

Windows 7 – 4 év után

Körülbelül 4 éve egyáltalán nem használtam a Windows 7-et, így most a munkahelyváltással egy kis időutazásba csöppentem. Mit ne mondjak, furcsa. Pedig egy SSD-vel felszerelt ultabookon van alkalmam nap mint nap ezzel a rendszerrel dolgozni. Nézzük a dolgok jó oldalát: most lehet látni igazán, mit ad a mindennapokban a Windows 8 világa. Nekem ezek a funkciók hiányoznak a legjobban:

  • Egygombos indulás – A Windows 7-nél még Ctrl-Alt-Del billentyűkombinációval indítjuk a bejelentkezést. Milyen anakronisztikus! Két kézre van szükség az induláshoz.
  • Zárolási képernyő. – Rápillantok a lezárt képernyőre és nem látom, hogy mennyi az idő. Amíg csak Windows 8-as gépem volt, észre sem vettem, hogy ilyen szokásom alakult ki. Roppant bosszantó.
  • Zárolási képernyő értesítések – Nem csak az idő, de az értesítések is hiányoznak. A következő értekezlet helyszíne, a beérkezett levelek száma stb.
  • Érintőképernyő. – Rendszeresen tapizom a monitort, momentán feleslegesen.
  • A magánélet. – A Windows 8 nagyszerűen egy képernyőre hozza a munka világát és a magánéletet. Rendszeresen futtattam a hírek alkalmazást, az időjárást, a Tweetiumot – ezek az alkalmazások ma nem érhetők el.
  • Internet Explorer beállítások – A Windows 8.1-től PC és telefon között szépen áramlottak a beállítások. Ha pl. elkezdtem egy oldalt olvasgatni a telefonomon, folytathattam a PC-men. Ezt a Windows 7 és az IE10 nem teszi lehetővé.
  • OneDrive – A OneDrive elérhető webes formában, de kényelmet csak a szinkronizációt biztosító kliensével együtt adni. Erről le kell mondanom. Ha valaki a biztonság miatt kiabálna, tegyük gyorsan hozzá: annyi elérhető a szolgáltatás, hogy az adatok “szivároghassanak”, csupán a kényelem veszett el. Van ennek így értelme?
  • Megosztás – intenzíven használtam a Windows 8 megosztás funkcióját. Igaz, szinte minden weboldalon van beágyazott E-mail, twitter és Facebook gomb, azért valahogy nekem a OS beágyazott működés jobban tetszett.
  • A beállítások szinkronizálása – A Windows 7 gépem teljesen külön életet él a többi eszközömtől. Ez zavaró.

Van ezen kívül néhány biztonsági funkció is, ami hiányzik, de ezt inkább majd akkor osztom meg, amikor a hiányt megszüntettem.😉

Az elmúlt pár évben nagyon örültem, hogy a Windows XP lassan a süllyesztőbe kerül. Most azt gondolom, hogy a Windows 7 “élmény” szintén megérett a nyugdíjaztatásra. 2015 annyi, de annyira másról szól már, mint 2009!

Ha nagyon akartam volna, választhattam volna Windows 8-as táblagépet is, de jó okom volt a Windows 7 mellett maradni. És jó érzés: sok múlik rajtam, hogy a helyzet megváltozzon.

Következő fejezet

Fontos nap a mai. Egy nap híján nyolc és fél év után elhagyom a Microsoft Magyarországot és egy új munkahelyen fogok dolgozni.

Szép volt ez a nyolc és fél év. Búcsúzóul a kollégáimnak összeállítottam egy kis diasort az évek során ellőtt képek töredékéből. Az eredmény ez a sway lett.

https://sway.com/s/eUY2963HtxFWl6OE/embed

A következő fejezet pedig a Telenornál kezdődik – holnap.

Ábel első napjai egy telefonnal

Ábel régóta betegeskedik, sokat fáj a feje, arcüreggyulladással küzd már régóta. A házi feladatok és az órai anyagok folyamatosan érkeznek, de betegen, fájós fejjel nem mindig motivált az ember a tanuláshoz. Ezt próbáltuk feldobni egy kicsit digitális eszközökkel. A fiókban hevert elfekvőben egy Lumia modell. Alapra állítottam, frissítettem az aktuális változatra és beállítottam Ábel Microsoft fiókját, aztán telepítettem neki a Duolingo-t, amely egy ingyenes, nyelvtanulást segítő alkalmazás. Amikor elkészültem, átadtam neki a készüléket, és megmutattam, hogyan használhatja a tanuláshoz.

Ábelnek sohasem volt telefonja (a mostaniban sincs SIM kártya), nincs rá szüksége. Ezért soha nem is tanítottam neki semmit az okostelefon használatáról. Windows 8-as táblagépet azonban már használt. Tudja mi az, hogy Microsoft fiók, tisztában van a jelszó fontosságával, indított már –Skype-ot, töltött le játékot az áruházból, állított be záró képernyőt, képjelszót stb. Mégis, az nem telefon, hanem egy táblagép volt.

Az első nap után összegyűjtöttem, hogyan „lakta be” a telefon készüléket. Íme, a lista:

  • wp_ss_20141126_00015 karakteres PIN beállítása – magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz az első dolga. A motiváció egyszerű: ez a telefon az övé legyen, ne a tesóké.
  • Csempék átrendezése – kétoszloposból háromoszlopos sorba rendezte a képernyőt.
  • Háttérkép módosítása az előzőleg OneDrive-ra mentett Xbox avatarra – jobbra látható az eredmény. Mosolygó arc
  • Záróképernyő módosítás OneDrive-ról vett előzőleg gyűjtött Cristiano Ronaldo képpel – Ábel nagy CR rajongó, hamar felfedezte, hogy a korábban a OneDrive-on mentett képeihez hozzáfér.
  • Csempe kitűzés – A Duolingo-t én tettem ki a kezdőképernyőjére, az angol tanfolyamot és a Skype csempét már ő.
  • Névjegykártya felvétele – Felvette a testvérét a kapcsolatok közé.
  • Névjegykártya kitűzése – csak úgy próbaképpen.
  • Egy tucat fénykép a testvérekről – Ellőtt egy tucat fényképet
  • Skype telepítés – telepítette a Skype-ot az áruházból.
  • Skype chat – próbálkozott csevegéssel – a „túloldal” nem válaszolt.
  • Skype hívás – próbálkozott skype hívással – de ez is sikertelen volt (aznap)

Ja, és a lényeg: elvégezte az aznapi Duolingo tananyag tripláját.

A gyors akklimatizálódás másnap is folytatódott. További elsajátított trükkök:

  • wp_ss_20141127_0001Újabb, ezúttal 6 karakteresre cserélt PIN kód. Az egyik tesó ugyanis lenézte a kezéről az előzőt. Fő a biztonság! Kacsintó arc
  • „Én” csempe kitűzése – próbálgatás
  • Fényképek küldése e-mail-en. – Gond nélkül összejött, de csak a felvett névjegyek e-mail címeit tudta használni, és nem töltötte ki a tárgy mezőt. Megbeszéltük, hogyan mi a tárgy mező és miért van rá szükség.
  • Az első sikeres Skype hívás – ebben segítettem. Az én fiókomat hívta, de mivel én még egy béta fázisban mozgattam át a Microsoft fiókomat a Skype-ba, ezért kétszer „látszom”, amelyből viszont csak az egyik fiók hívható. Megtanulta, érti, használja.
  • Riasztás beállítása – Bojtának odaadta a telefont, de csak 10 percre. Beállította az időt, hogy mikor jár le. – A módszert tőlem leste el, még hetekkel korábbról.
  • Letöltötte az Asphalt 8 autóversenyzős játék próbaverzióját. Teljesen becsületesen megkérdezte, hogy letöltheti-e. Tisztában volt vele, hogy a próbaverzió ingyenes, mégis. Megengedtem neki. A csempe persze kikerült a képernyőre.
  • Math 4 Kids – ennek a linkjét én küldtem el, a szorzótábla gyakorlásához kezdte használni. Rá is fért, mert 50-ből 38-at ért el – látszik, hogy sebességre optimalizált pontosság helyett. Mosolygó arc

Azt kell mondanom, magam sem gondoltam volna, hogy két nap alatt ennyi mindent össze lehessen hozni különösebb képzés nélkül. Ezután nyugodtan ki merem jelenteni, hogy egy Windows Phone használatba vétele gyerekjáték.

Közösségi tér szülőknek, iskoláknak – Facebook vagy Yammer?

A korábbi bejegyzés, amely a szülők által használható digitális kommunikációs csatornák lehetőségét taglalta, sokakat meglepett, hogy no lám, mégis lehet jobbat kitalálni, mint egy levelezési lista. Ugyanakkor Szigeti Csaba feltett egy jogos kérdést, idézem: “Tetszik az összegzésed e-mail vs Yammer viszonylatban, de mi a helyzet akkor, ha almát almával hasonlítok össze? Pl. ha a szülők amúgy is FB-oznak (a gyerekekről nem is beszélve) és abban hoznak létre zárt csoportot vagy ha Gúglis csoportot használnak?” Ebben a cikkben megpróbálom a Facebook témakörét végigjárni.

Amitől a Facebook nagyon jó

A Facebook nem a kilencvenes évek technológiája, hanem egy nagyon is modern digitális közösségi tér, amelyet az IT világ egyik legkreatívabb vállalata fejleszt. A Facebooknak nagyon sok tagja van, számítások szerint Magyarországon is 4 millió feletti a regisztráltak száma. Bejelentkezni csupán pár kattintás, a Facebook pedig számos segítő funkcióval látta el a weboldalt, hogy a frissen érkezett tag minél gazdagabb funkcionalitással találkozzon. Egy szó, mint száz: a belépési küszöb nagyon alacsony, a betanulás pedig könnyű. A kezelhetősége – sokrétűsége ellenére – nagyon jó. A profilunk szépítésére és pontosítására szinte korlátlanok a lehetőségeink. A bejegyzések jól olvashatóak, a szövegek rendezettek, az elhelyezett hivatkozások hívogatóak. A levelezési listáknál ismert kézbesítési vagy formázási nehézségek ismeretlenek. Az interakciók változatosak: kedvelhetünk dolgokat, hivatkozhatunk másra, megjelölhetünk valakit vagy valamit. Eseményeket lehet meghirdetni, oda résztvevőket szervezni, meghívni. Szavazásokat kezdeményezhetünk, jegyzeteket tehet közzé. A rendszer nagyon jól kezeli a multimédiát. Fényképalbumokat hozhatunk létre, amelyekbe korlátlanul tölthetünk fel képeket – igaz nem feltétlenül az eredeti minőségben. A képeket címkézhetjük, a résztvevőket beírhatjuk, a helyszínt megadhatjuk – minderről az érintettek értesítéseket kapnak. A videók tárolására is van mód – igaz, megint csak nem az eredeti minőségben. Működnek a címkék is, bár nem pont úgy, mint a Yammer esetén, de erről majd később.

A Facebook erőteljes önkiszolgáló funkciókkal rendelkezik. Bárki létrehozhat csoportokat, amelyekbe lehet jelentkezni, belépni, kilépni, akár másokat bevonni. A csoportok jól felügyelhetőek és egy iskolai osztály kontextusában a létszám kezelése nem gond. A Facebook sokféle módon segíti az együttműködést: közös naptárakat lehet létrehozni, amelyek akár mobiltelefonon is elérhetőek. Nagy erőssége a világ legnagyobb közösségi fórumának, hogy minden platformra funkciógazdag mobil klienssel rendelkezik. Az okostelefon integráció olyan erős, hogy a Facebook ismerőseink akár telefon névjegyként is megjelenhetnek – ez a helyzet például egy Windows Phone esetén. De az integráció nem csak a mobil rendszerekkel szoros. Weboldalak milliói ismerik a “tetszik” gombot, és Facebookos alkalmazásként integrálódnak a nagy közösségi hálózatba. Alkalmazások tömkelege egészíti ki az alap-platformot, és még konkurens szolgáltatások is remek integrációt biztosítanak, elég a Twitterre vagy a Foursquare-re gondolni. A Facebook jelenlét információt biztosít a tagjai számára másokról, csevegést, hang- és videó hívást, hang- és videó üzeneteket nyújt a felhasználói számára, tehát szinkron és aszinkron kommunikációt is támogat. Végezetül említsük meg, hogy a Facebook remek elemzésekkel szolgál egy csoport használatáról. Felfedezhetjük az aktív tagokat, a népszerű bejegyzéseket, trendeket, statisztikákat kapunk a látogatottságról és aktivitásról.

Egy szó, mint száz: a Facebook egy funkció-gazdag, modern, digitális közösségi fórum.

Amitől a Facebook mégsem annyira jó

Bármilyen csalogató is a Facebook, mégsem ajánlható egy iskola vagy egy iskola szülői közösségének szervezéséhez. Ennek oka pedig a Facebook eredetében keresendő. A világ legnépszerűbb közösségi hálózata lényegében négyféle szereplővel számol. Ezek:

  • Felhasználók – általában valóságos személyek, részletes személyes profillal.
  • Csoportok – a felhasználók egyszerű, nem rétegzett, homogén csoportja.
  • Szervezetek – amelyek fórumfunkciókkal felszerelt weboldalként hirdethetik magukat és építhetik a márkájukat.
  • Hirdetők – akik a felhasználókat megcélozzák és szerződéses viszonyban állnak a Facebookkal, fizetnek a hirdetési felületért.

A Facebook nem ismeri a rétegzett, hierarchikus vagy egyéb módon szervezett, összetett, emberek alkotta szervezeteket. Nem tudja leképezni a vállalatok, intézmények, iskolák stb. felépítését, ezért azok információ-megosztását és -kezelését sem támogatja hatékonyan. Csak összehasonlításképpen érdemes vázolni a Yammer szerkezetét.

A Yammer egy előfizetésből, azon belül több hálózatból áll. A hálózatok elkülönült információ tárolók, de szükség esetén összevonhatók vagy szétválaszthatók. Ezen felül tetszőleges számú külső hálózatot tudunk létrehozni, amelyekbe az alaphálózat tagjai és más, külső felhasználók is meghívást kaphatnak. A hálózatokon belül csoportok találhatók. Ez a szerkezet képes jól leképezni egy összetett szervezetet is. Az iskolai példánál maradva: az előfizetés egy intézményfenntartót jelképez, az alaphálózatok iskolákat (benne tanárokat, diákokat, osztályokat, szakköröket és klubokat) a külső hálózatok pedig lehet a szülők és a tanárok közös digitális tere, vagy az iskola és az öregdiákok közös digitális tere stb. stb. Ha a Facebook analógiát keressük, akkor egy-egy hálózat egy-egy önálló “Facebook”, ahol ráadásul mindenki ismer mindenkit. Vagy fordítva: a Facebook “egy olyan Yammer” lenne, mintha csak egyetlen hálózat lenne, és az a világon mindenkit magába foglalna.

Ennek a felépítésnek óriási szerepe van a közösség építésében és a kommunikációban is. A különböző felhasználói köröket teljesen el tudom választani egymástól, ugyanakkor az egybefogott körök (pl.: tanulók, szülők stb.) a csoportok segítségével kisebb halmazokba szervezhetők. A Yammerben létezik olyan funkció, hogy hirdetmény, amivel egy csoportot vagy egy hálózatot célozhatok meg. A hálózatba kitett hirdetményt a hálózat minden tagja megkapja (akár e-mail-ben is), a csoporthirdetményeket pedig értelem szerűen a csoport tagjai kapják meg. Pont úgy, mintha az iskolai faliújságra, vagy az osztály faliújságjára tennék ki valamit. A Facebook esetén még úgy ahogy létezik az “osztály faliújságja”, de az “iskolai faliújság” már nem. Az “üzemeltetés” eltér a szerkezetből adódóan. A Yammerben módunk van tömeges fiók felvételre és törlésre, a Facebooknál ezt csak egy csoportra tehetjük meg. A Yammer ráadásul észleli, hogy ha egy-egy fiók elárvul (visszapattannak az értesítések és a Yammer által küldött levelek), ami a hálózat “tisztítását” segíti. A Yammernél mód van a helyi infrastruktúrával való összekötésre, egy jelszavas bejelentkezésre – ez a Facebooknál nem is értelmezhető. Hasonló hatása van a szerkezetnek a keresésnél. A Facebooknál is lehet csoporton belül vagy a teljes hálózatra keresni, de a sík szerkezetből adódóan az utóbbi kevésbé hatékony egy szervezet, például egy iskola esetében. Ráadásul a Yammer keresője alapvetően átalakul, az Office 365 Delve szolgáltatása is használható, amely kifejezetten vállalati keresőként tud viselkedni. Külön érdekes a személyek keresése. A mi közösségi fórumunkban megkértem a szülőket, hogy a saját profiljukban tűntessék fel a gyermekeik nevét. Így ha egy gyermek névre keresek, megtalálom a szülőket, ez a női neveknél különösen fontos. (Hogy hívják Kis Bernadett anyukáját? Tóth Amália, mert megtartotta a leánykori nevét.)

Bár az alapvető különbségre rámutattunk, nem ez az egyetlen gyenge pontja a Facebooknak. Bármilyen sok felhasználója van, még így is előfordul, hogy valaki nem Facebook tag – sőt nem is akar az lenni, pusztán azért, mert “Facebook”, s számára ez a haszontalansággal kapcsolatos. Bizony, lehetnek szülők, akik emiatt nem regisztrálnak. Vagy például azért nem, mert a Facebook reklámokat helyez el a képernyőn – végső soron ebből él. A Yammer ezzel szemben reklámmentes, mert más üzleti modellt követ.

Aztán van néhány technikai apróság is, ami a Yammer javára írható.

  • A fényképek és a videók közzétételére teljes, eredeti minőségben van lehetőség.
  • A Yammerben van “dicséret” funkció. Ha például egy iskolában valaki különleges dolgot végzett, nyilvánosan megdicsérhetjük, elismerve a munkáját.
  • A Facebook fájlkezelése eléggé limitált, a Yammer mögött viszont az Office Online működik, akár közös szerkesztésre is van mód.
  • A címkéket ugyan ismeri a Facebook, de feliratkozni nem lehet rájuk. A Yammerben a címkéket “Topic”-nak vagy témának hívják. Begépelésük közben a rendszer felajánlja a már létezőket, hogy a használatuk minél hatékonyabb legyen. Emellett ugyanúgy “követhetünk” egy témát, mint egy csoportot vagy személyt.

Végezetül említsük meg, hogy a Yammer mögött mindig ott van az e-mail infrastruktúra. Ha úgy tartja kedvem, minden bejegyzésről, minden értesítésről, vagy egy csoport akár minden bejegyzéséről kérhetek e-mail értesítést. Nem ideális, de így még az is részt vehet a közösségi életben, aki ragaszkodik az e-mailhez, és a világ minden kincséért sem lépne be egy fórumba.

Összegzés? Nos, ha csupán egy kisebb csoport életét kell szervezni, ahol a csoporttagok mind Facebook tagok is, addig a nagy digitális világfalu elég vonzó alternatíva. Amit egy nagyobb, sokrétű közösséget kell összefogni, a szolgáltatások eltérő eredete és céljai miatt a Yammer jobb szolgálatot tehet.

Szülők digitális közösségi térben

Harmadik gyermekem is iskolás korba lépett, így immár a harmadik osztály szülői közösségének lettem tagja. Digitális világban élünk, és a szülők a szülői értekezleten túl elektronikusan is tartják egymással a kapcsolatot, méghozzá a legkézenfekvőbb módon, e-mail listán.

Pár nappal ezelőtt útjára indítottam egy Yammer hálózatot, amelynek az a célja, hogy az iskola tanárait és a szülői közösséget egy digitális közösségi térben hozza össze. Minek? – gondolhatnánk, hiszen a szülők maguktól, pár perc alatt megoldják ezt a levelezési listával. Nos, nem egészen. Az alábbiakban röviden összehasonlítom a két megoldást, remélem, látszik majd a különbség.

Ami a levelezési listában jó

Kezdjük ott, miért is használnak a szülők levelezési listát. Azért, mert bárki által elérhető, bárki által létrehozható, ingyenes, és csupán az kell hozzá, hogy egyszer összegyűjtsük az e-mail címeket. Nem kell hozzá semmiféle informatikai szaktudás, főleg nem kell szakember. Manapság pedig mindenkinek van e-mail címe.

Amint a lista létrejött, máris használható. Most a legutóbbi osztály induláskor én pötyögtem be az e-mail címeket. Amint körbeküldtem mindenkinek, még egy nap sem telt el, már létrehozott az egyik szülő egy ilyen listát. Zökkenőmentes történet, legalábbis annak látszik.

Ami a levelezési listában nem annyira jó

A néhány előny mellett, jó néhány dolog keseríti is az embert egy ilyen lista használatakor. Az első például, ha kapok egy levelet, mondjuk szilvi645323@gmail.com-tól, fogalmam sincs, ki írta a levelet, kinek a szüleiről van szó. Ennél rosszabb, hogy a levelezési listában felsorolt e-mail címekből még a karbantartók sem tudják megmondani a szülők nevét és a gyerekek nevét.

Ha személyesen találkozunk, akkor sem tudom az arcot az e-mail címhez rendelni. Hosszú hónapok, néha évek sem elegendőek, hogy mindenkit be lehessen azonosítani. Okos anyukák persze az eredeti táblázatot lementik, névjegyeket készítenek, így utólag, archivált levelekben található “Display Name”-ből sok minden kihámozható, de ez nagyon esetleges megoldás. Ötödikes lányomnál osztályának szülői listájában nyolc olyan e-mail címet találtam, amelyet nem tudtam azonosítani. Az e-mail cím megvan, de vagy a szülő, vagy a gyerek neve hiányzik. Szégyenszemre írnom kellett a szülőknek, árulják el, hogy hívják őket, és mi a gyermekük neve.

A levelezési listát karban kell tartani, a távozó gyerekek szüleit el kell távolítani, az érkezőket fel kell venni. A lista létrehozója többnyire egy statikus listát vizionál, pedig még a stabil osztályok sem annyira stabilak. Már az is “zavart okozhat az erőben”, ha a levelezési listára az egyik szülő egy munkahelyi e-mail címéről ír, amely nem tagja a listának. Ráadásul nem is egy, hanem két listát kell nyilván tartani és kezelni. Az egyik listán ugyanis többnyire ott van az osztályfőnök és a második tanító néni. Így ha a szülők pl. a pedagógus napi ajándékról szeretnének valamit megbeszélni, egy másik listát kell használniuk. Végső soron a címek karbantartása, szülőkhöz és gyerekekhez rendelése a lista létrehozójára hárul, amit a létrehozó gyakran elmulaszt.

Aztán a levelezési lista az, ami: levelezési lista. A levelek néha a levélszemétben kötnek ki, néha nem jönnek meg a csatolmányok. Visszapattannak a levelek a betelt postaládák vagy az óriási mellékletek miatt. Előfordulhat elvadult kódolás/átkódolás. Az egyik listatag a levél aljára illeszti a saját mondandóját, a másik a tetejére. Az egyik színnel jelzi, hogy válaszol, a másik kacsacsőrrel. És lehet, hogy csak annyi történik, hogy egy levélszál már nem érdekel valakit, mégis záporoznak a levelek. Hiszen listatag. Már csak azért is jönnek a levelek, mert olyan feladatokat szeretnének elvégezni a szülők, amit nem igazán egy listán legjobb megtenni. Közvéleményt kutatni (ki jön hétvégén kirándulni? 4000 vagy 5000 Ft legyen az osztálypénz? stb.) például elég gyakran kell, mégis elég nehézkes. Hosszan sorolhatók még a korlátok, de inkább nézzük meg a közösségi hálózatot, majd onnan visszautalunk egy-egy képességre vagy annak hiányára.

A digitális közösségi tér

A Microsoft oktatási programjának keretében a magyar köz- és felsőoktatási intézmények számára ingyenesen elérhető az Office 365 szolgáltatás A2-es csomagban. Ez a csomag a nyár elején kiegészült a Yammer közösségi hálózat teljes körű változatával. Az iskolák létrehozhatnak saját hálózatokat, és tetszőleges számú külső (External) hálózatot, amelybe meghívhatják a szülőket, gondviselőket, egykori diákokat stb. Egy ilyen szolgáltatást inicializáltam az elmúlt időszakban, már pusztán kíváncsiságból is, mivel adna többet, mint egy levelezési lista.

Egy másik dimenzió

A digitális közösségi tér létrehozása nagyon egyszerű, ezzel együtt is koordinációt igényel, hogy a későbbi üzemeltetése zökkenőmentes lehessen. Jegyezzük meg, hogy ez a lista esetén is így lenne, csak nem számolnak vele. Az indulás tehát kicsit nehezebb, az erőfeszítés azonban megtérül.

A felhasználók meghívásuk után saját maguk regisztrálnak, ami kb. olyan egyszerű, mintha valaki egy Facebookra, vagy Twitterre jelentkeznek. Sikeres regisztráció után javasoltam a szülőknek, hogy tegyenek fel maguknak profilképet, és a “munkakör” tulajdonságukat töltsék fel úgy, hogy jelöljék a gyerekek nevét pl.: “szülő (Kovács Jani, Kovács Panni) Ez azért fontos, mert nem csak összeköthető a gyerek és szülő, de a gyerek nevére rákeresve meg lehet találni a szülőt, ami azért elég látványos dolog. A szülők a profiljukat egyébként tetszőlegesen kitölthetik. Sokan felvették a mobilszámukat. Ez jó, mert egy mobil Yammer kliensből – iPhone, Android, Windows Phone – azonnal hívható a szülő. Szóval fényképes, önkarbantartó, mobiltelefonnal integrált címjegyzék.

Előzetesen kialakítottam egy elnevezési rendszer és minden osztály számára létrehoztam két zárt csoportot, amelybe jelentkezni kell. A csoportok neve az évfolyam kezdő és végső éve plusz az osztály betűjele. (2012-2020-C). Az egyik “a felnőtteknek” szól, vagyis szülőknek, gondviselőknek, tanároknak, osztályfőnököknek. A másik “csak szülőknek” – ismét csak arra gondolva, hogy néhány témát a szülők maguk között beszélnek meg. A szülők természetesen több osztályba is bekerülhetnek – a saját három gyerkőcöm miatt és rögtön 6 csoportnak tagja lettem, nem számítva a további fórumokat.

A digitális közösségi térben többnyire nem e-mail-t írunk, hanem bejegyzéseket teszünk közzé, pont, mint a nyilvános közösségi hálózatokban. A bejegyzésekre lehet válaszolni, kedvelni, megosztani, megjelölni későbbi olvasásra, elrejteni, másokat bevonni a beszélgetésben @ jelöléssel stb. –sokkal nagyobb szabadságot kapunk, mint egy e-mail esetén. Ráadásul nem jelentkeznek a levelezésnél megszokott kódolási problémák, postaláda korlátok, kézbesítési nehézségek, levélszemét szűrők stb. Futurisztikus, de még olyan funkció is rendelkezésre áll, hogy az egyik szülő/tanár egyik nyelven ír valamit, a másik pedig egy másik nyelven olvassa. Nálunk egy két tanítási nyelvű általános iskoláról van szó anyanyelvi angol tanárokkal, valószínűleg jól fog jönni ez a képesség.

A digitális közösségi tér egyben önmaga archívuma is. Ha valaki később érkezik az iskolába – költözés, munkahelyváltás – visszamenőleg bekapcsolódhat beszélgetésekbe, így nem marad le semmiről. A hálózatba korlátlanul lehet fényképet, videót és egyéb fájlokat feltölteni, ami egyben azt jelenti, hogy idővel hatalmas média archívummá válhat a fórum. A feltöltött dokumentumok, táblázatok közösen szerkeszthetők megoszthatók, letölthetők.

Könnyedén véghez lehet vinni olyan mini-közvélemény kutatásokat (Osztálypénz nagysága; hova menjünk kirándulni stb.), amelyek levelező listán keresztül nehézkes, döcögős. A közösségi tér amúgy is a rövid, impulzus-szerű kommunikációt hozza felszínre. Egy-egy kérdés, egy-egy rövid válasz, tetszésnyilvánítás, fényképfeltöltés – az elektronikus levelek körítése nélkül.

Egy fél mondattal említettem már, de a digitális tér nem egy elszigetelt osztály elszigetelt levelezési listája. A szülők egy helyen látják minden osztály csoportját, és amennyiben több gyermekük is van, egyszerűen bejelentkeznek a másik csoportba is. Ezen túlmenően bárki létrehozhat nyílt vagy zárt csoportot. Így lehet csoportja a sakk szakkörnek, a dráma foglalkozásnak, a néptáncnak, a dzsúdónak stb. stb. Érdeklődési köröknek megfelelően több (értsd: akármennyi) csoport létrejöhet, ahová bárki bejelentkezhet.

Gyakran tapasztalom, hogy az igazgatónk egy levelet küld az osztályfőnököknek “Kérem továbbítani a szülők felé” felszólítással. Működik, persze, de mennyivel elegánsabb egy csoportban vagy egy teljes hálózatban “Közleményt” közzé tenni. Mindenki megkapja, egyszerű és közvetlen kommunikáció. Az esetleges kérdések is közvetlenül érkeznek vissza, nem az osztályfőnökökön keresztül.

Ha minden osztálynak – ahogy a levelezési listának – van egy csoport gazdája, akkor az iskolával kapcsolatot tartó valamennyi szülő egyetlen – biztonságos és zárt – fórumon elérhető. Vagyis: ők is elérhetők, meg egymást is elérhetik. Minél nagyobb a hálózat, annál aktívabb, annál több a téma, a megbeszélnivaló. Annál erősebb a közösségi tudat. És ha már közösségi tudat: semmi akadálya, hogy az iskola közösségi hálózatot hozhasson létre öregdiákoknak, volt kollégáinak, leendő iskolásai szüleinek stb. stb.

Összegzés

Megszűnnek tehát a levelezési listák? Aligha. Az alacsony technikai belépési küszöb, a szokás hatalma sok felhasználót a kilencvenes évek közepén tart (Az volt a levelezési listák virágzásának korszaka). Lesznek, akik fenntartásokkal fogadják a fórumokat – a cikkben szereplőt, vagy másokat -, ahogy fenntartásokkal viseltetnek sokan a Facebookkal is. Mégis, úgy érzem, hogy kis kurázsival, okos tanítással egy minőségileg jobb kommunikációs lehetőséget adhatunk a szülőknek, iskolának egyaránt.

Windows Phone – köszönjük, jól vagyunk!

A héten Gálffy Csaba tollából került ki a HWSW-re egy cikk a Windows Phone-ról, amelyben Csaba a terméket véglegesen leírta a jelentős és releváns platformok közül. Ahogy azt várni lehetett, a cikkre igen sok, érzelmektől fűtött és néha sajnos szalonképtelen vélemény érkezett, ahol a kommentelők hol dícsérték, hol lehordták a szerzőt. Bár nem látható, én tudom, hogy személyesen is megszólítattam, ezért ezzel a bejegyzéssel a cikkre, és néhány megjegyzésre szeretnék reagálni – ha tetszik, a HWSW ezt is leközölheti.

Mindenek előtt le kell szögezni, hogy Csaba egy becsületes cikket írt. Mondom ezt annak ellenére, hogy a megállapításainak többségével és a végkövetkeztetéssel sem értek egyet. Először azt akartam írni, hogy “a magyar informatikai újságírás viszonylag alacsony szinten mozog, ez a cikk viszont a legjobbak közé tartozik, érdemes megbecsülni. Logikus felépítés, számokkal alátámasztott érvelés, a téma alapos körbejárása. Igen, ez kell, ilyen kell, még sokat.” De aztán minél többet olvastam annál inkább lehangolt. Átütött rajta a kognitív disszonancia, a kettős mérce és a “Microsoft-rövidlátás”. Hiányoznak belőle lényeges tények és események, amelyek alapján a szerző más következtetést vont volna le. Úgy gondolom, hogy ez a cikk árt a Windows Phone-nak és a teljes Windows ökoszisztémának, áttételesen a magyarországi piacnak. Hosszas beszélgetések várnak majd rám informatikai döntéshozók részéről, mondatról- mondatra várják majd a Microsoft válaszát. Hát, felfoghatjuk ezt a cikket is egy válasznak, bár amit írok, az szigorúan csak a magánvéleményem.

A vélemény

Néhány sűrített mondatban Csaba gondolatai:

  • A Windows Phone veszít piaci részesedéséből. (IDC forrás)
  • A csekély piaci részesedés miatt a rendszer irrelevánssá válik. Csaba megfogalmazásában a releváns rendszerre minden piaci szereplőnek (versenytársaknak, gyártópartnereknek, felhasználóknak és fejlesztőknek) figyelnie kell. A cikk végén a relevancia küszöbét 10-15%-ban látja.

Csaba szerint a helyzetet nem egyetlen ok magyarázza, hanem több, egymással összefüggő probléma miatt jött létre az, amit ma látunk. A legfontosabbakként a következőket sorolja fel:

  • Első helyen, hogy a rendszer későn érkezett 2010-ben.
  • Második helyen, hogy lassan fejlődött, pl. a gyártók Windows Phone-on nem tudtak beszállni a specifikációs versenybe.
  • A lassúság oka a Microsoft szervezeti felépítése és kultúrája.
  • Szintén a Microsoftnál keresendő az ok az olyan szolgáltatások kiterjesztésének hiánya esetén, mint a Bing keresőre épülő Local Scout.
  • Nincs szinergia a Windows desktop és a WP között, vagy legalábbis nem ad többet, mint a Google-é vagy az Apple-é. (és egy értelmezhetetlen állítás: “Sőt, a Microsoft kusza szervezeti felépítése miatt olyan képességek is kimaradtak a Windows Phone-ból, mint a névjegyek és naptár-bejegyzések szinkronizálása Outlookkal, például”)
  • Továbbra is jelentős az App-gap, és a Microsoft saját szolgáltatásai sem olyan jók, mint a Google-é, jó pár nem is elérhető el.

Végezetül a cikk azzal zárul, hogy lehetséges, hogy kb. 50 millió db-os eszközállomány eladást összehoz a Microsoft, továbbá nem várható, hogy kivonul a termék mögül, de ettől még a rendszer nem nőhet fel harmadik ökoszisztémává. Még az üzleti modell is adott a cikk szerint, a mögöttes finanszírozást az Androidból befolyó licencdíjak fedeznék.

Megjegyzések

Bár természetesen nem Csaba termelte a több, mint 200 hozzászólást, néhány apróságot azonban onnan is érdemes kiemelni. A legtöbb hozzászóló pro vagy kontra oldalon az operációs rendszer megfelelőségét vagy alkalmatlan voltát ecsetelte. Kb. a “Nekem jó ez, mert…”, “Soha többet ilyet, mert…” Ők az “anekdotikus érvelés” hibájába estek, de nem is ezért hagyom figyelmen kívül ezeket a véleményeket, hanem azért, mert szerintem a Microsoft mobil operációs rendszerének sikere vagy kudarca már rég nem a technológia megfelelőségén múlik. Minden elismerésem azoké, akik a véleményüket megfogalmazták, különösen köszönöm, akik a Windows Phone iránti tetszésüket kinyilvánították, a vitát azonban ez kevéssé vitte előre.

Néhányan hiányolták, hogy a cikk írója nem említette meg: tucatnál több OEM gyártó iratkozott fel a WP gyártók sorába. Ezzel a későbbiekben majd még foglalkozunk, mert messze többet jelent, mint az elsőre tűnik.

Néhány alapvetés

Mielőtt belekezdenék a válaszba, rögzíteni szeretnék néhány dolgot az olvasók számára. Jelenleg a Microsoft alkalmazásában dolgozom, a munkám egy része a Windows mobil eszközök, többek között a Windows Phone-ok bemutatása. Ezzel együtt ebben a cikkben a magánvéleményemet írom le. Nem rendelkezem bizalmas információkkal a Windows Phone jövőjével, sem a Windows ökoszisztéma egészével kapcsolatban, amit itt leírok azok a nyilvánosságra jutott hírek alapján a saját meglátásaim. Az alábbi vélemény nem tekinthető a munkaadóm álláspontjának.

A Csaba által megadott piaci részesedést fontosnak – nagyon fontosnak tartom, az alábbi cikkel nem szeretném ezt sem megkérdőjelezni, sem csökkenteni. Meglátásom szerint ugyanakkor a relevanciának nem ez az egyetlen mérőeszköze, ezt ki is fejtem.

Az eredeti cikkben említett 2,5%-os piaci részesedés a negyedéves értékesítési részesedés, nem pedig az installált bázisra vonatkozó arányszám. Ezt a cikkben a szerző helyesen használja, az olvasók egy része azonban láthatóan nincs tisztában vele.

Kettős mérce és kognitív disszonancia

Tudom kemény szavak, de nem szánom személyeskedésnek. Csaba ezt írta: “a platform már több mint három és fél éve a piacon van, ehhez mérten pedig a most elért 2,5 százalékos részesedés látványos, minősített kudarc.”

Egy héttel korábban, a Chromebookról viszont ezt:

“Ha a Gartner azt mondja, hogy a Chromebookok megérettek már az üzleti felhasználásra, annak rövidebb-hosszabb időn belül valós hatása lehet a piacon is. Márpedig a piackutató nem kevesebbet állít, mint hogy az amerikai iskolák meghódítása után áttörést érhet el a Google asztali rendszere az otthoni felhasználók és a cégek körében is. A Gartner adatai szerint tavaly 2,9 millió Chrome OS-es eszköz fogyott világszerte, idén pedig a trendek szerint már 79 százalékos növekedéssel 5,2 millió darab fogyhat. A növekedés azonban ezt követően sem lassul érdemben, 2017-re ugyanis mintegy 14,4 millió darab találhat gazdára. Azt azért érdemes látni, hogy ez a PC-eladásoknak továbbra is csak töredéke lesz a mintegy 320-350 millió darabos teljes piacon ez három év múlva is csupán 4,8 százalékot tesz ki – nagyságrendileg ekkora az Apple PC-piaci részesedése is.” Az eredeti Gartner forrás: http://www.gartner.com/newsroom/id/2819917

A Chromebook és a Chrome OS 2011 májusában jelent meg, csupán fél évvel a Windows Phone 7 után. Év végére tehát annyi idős lesz, mint a Windows Phone most. Ha csak 300 milliónak vesszük az éves PC forgalmat, és elfogadjuk a 5,2 millió darabot, akkor 1,73%-ot kapunk. Igaz, az első esetben saját véleményt mond, a másodikban pedig a Gartner véleményét közli, de a minősítés (vagy annak elmaradása) – hadd kölcsönözzem a szavakat: “látványos, minősített”.

Egyéb iránt ez korábban sem volt másként: 2013. májusában Csaba ezt írta:

“A dobogó harmadik fokáért ma már késhegyre menő csatát vív a BlackBerry és a Microsoft mobilplatformja, gyakorlatilag hibahatáron belülre került a két rendszer közötti különbség. A Gartner adatai szerint a BlackBerry 6,2 millió eladott eszközével szemben a Windows Phone-nal 6 millió okostelefont szállítottak le, ezzel 3 illetve 2,9 százalékos részesedést ért el a két platform. A két rendszer egyelőre ellentétes pályán mozog, míg a BlackBerry az év során látványosan visszaesett (10 millióról 6,2 millióra), a Windows Phone-t futtató telefonok eladásai több, mint megduplázódtak, 2,7 millióról 6 millióra.


A BlackBerry pozíciója a következő negyedévekben várhatóan újra javulni fog, ahogy globálisan elérhetővé válnak a cég új operációs rendszerével, a BB10-zel szerelt telefonok. A Windows Phone számára kevésbé tűnik derűsnek a jövő, a két és fél éve a piacon lévő rendszer három százalék körüli részesedése egyelőre nevetségesen kevésnek számít, nem csak az Androidhoz, de az iOS-hez képest is.” [Kiemelés tőlem.]

Hol itt a kettős mérce? Nos ott, hogy a BlackBerry helyzetéről annak ellenére gondolta a szerző, hogy javulni fog, hogy a BB10 2013. januárjában jelent csak meg (tehát a 2013. nem késő), míg a Windows Phone-ról most olvashattuk: “Hogy miért csúszott el a Windows Phone ennyire, annak sok, egymással összefüggő oka van. Talán a legfontosabb, hogy a platform egyszerűen későn érkezett.” (Vagyis a 2010. késő) A saját meglátásom, hogy sem a Windows Phone, sem a BB, de még a a Tizen és a FireFox OS nem érkezett későn, azon egyszerű oknál fogvam hogy nincs későn érkezés, de erről majd alább.

Ezzel együtt nem gondolom, hogy mindez tudatosan történt volna. Miért, lehet nem tudatosan kettős mércét alkalmazni? Lehet, a kognitív disszonancia elmélete részben erről szól. Idézet a wikipédiából:

“Amikor valakinek több opció közül választania kell, mindig disszonanciát él át, mivel sohasem lehet teljesen bizonyos a dolgában. Megkülönböztetendő azonban a választás a ‘vonzó’ és a ‘nem vonzó’ alternatíva esetében.

Vonzó opciók esetén a disszonancia mértékét növeli:ha az elvetett opció vonzó; a nagyszámú választható opció; az elvetett opciók közti különbség; ha a választás még friss; ha nagy a választás tétje. Ilyenkor a következő módokon képzelhető el a disszonancia felszámolása:

  • a választás elkerülésével (ez nem mindig lehetséges)
  • a választott alternatíva felértékelésével és a nem választott leértékelésével
  • a választott alternatíva ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyásával”

Kiemelés ismét csak tőlem. Szerintem Csaba egyszerűen szereti a Google-Android ökoszisztémát (választott alternatíva) így azt felértékeli, a nem választott alternatívát (Windows ökoszisztéma) pedig leértékeli.

Függetlenül a fentiektől, a cikk eredeti felvetésére – “releváns platform-e még a Windows Phone” – szükséges választ adni. Az én garasom: a Windows Phone (ahogy az Android, vagy az iOS) nem önálló platformok, hanem ökoszisztémák részei, ezért a kérdés nem a rendszer, hanem az ökoszisztéma relevanciája. Vagy ha tetszik: a Windows Phone azért releváns, mert a mögöttes ökoszisztéma releváns, még akkor is, ha a Windows Phone aktuális piaci részesedése alacsony. De még szebben: a ChromeOS azért releváns, mert a mögöttes ökoszisztéma releváns, még akkor is, ha az aktuális piaci részesedése alacsony.

Megérteni a Windows Phone szerepét

Sokkal nagyobb gondnak érzem, hogy a cikkből hiányzott a Windows Phone szerepének változása a Microsoft világában. Ez ugyan nem érinti a fogyasztókat, hiszen senki sem az alapján választ magának készüléket, hogy az OS gyártója miként gyártja azt (de még a piaci részesedés sem kell, hogy befolyásoljon), egy informatikai portál szakújságírója viszont a cég helyzetének elemzéséből következtethet a termék jelenlegi és jövőbeli súlyára és szerepére. A Windows Phone 2010-es év végi megjelenése mindenki számára ismert, az már kevésbé, hogy az évek során hogyan alakult át és változott a Windows Phone szerepe a Microsofton belül. Pedig a változás óriási.

A Windows Phone 2010 novemberében jelent meg a piacon, és így a fejlesztésének kezdetét 2008 végére lehet tenni. Vagyis az üzleti döntések, amelyek alapján a termék műszaki jellemzői kialakultak és a piaci stratégiája létrejött, 2008-2009. Egy félig átalakuló piacról beszélünk, ahol az iPhone már megkezdte a masszív növekedését, de a felhasználók többsége még mindig Symbian-t, Blackberry-t és Windows Mobile-t használt, a felhasználás még kevéssé konzumer fókuszú (persze az iOS-t és az Androidot kivéve).

2010 novemberében a megjelenő Windows Phone 7 megcélzott versenytársa nem a Blackberry és a Symbian, hanem az iPhone. Ennek megfelelően az első készülékek közép- és felső kategóriás eszközök. A magas HW elvárásokat a Microsoft nem érezte problémának mivel a lényeg “az élmény” biztosítása. Felejtsd el a specifikációt, és élvezd az eléd rakott eszközt. Ez volt a iPhone filozófiája, és ezt követte a Microsoft is. Ezért nem volt szerepe a specifikációnak a marketingben. Ahogy az iPhone konzumer fókuszú lett, úgy lett az a Windows Phone is, és ahogy az USA piaca lett az Apple számára a legfontosabb, úgy határozta meg a fókuszát a Microsoft is.

A Windows Phone 7 jóval több erőforrást kapott, mint a korábbi Windows mobilok, de a Microsoft továbbra sem tekintette stratégiai terméknek. Terry Myerson csapatának önállóan kellett megállnia a lábán, saját jövedelemtermelési elvárással. Az üzleti modell az OEM licenc értékesítés volt, a csapat pedig nem egy koherens ökoszisztéma részeként, hanem majdnem önállóan indultak, minimális szinergiával.

A nagyon gyorsan változó piaci helyzetben ez a modell megbukott (de kár, hogy ezt nem Csaba írja le!). A hardvergyártók elpártolásának legfőbb oka nem a specifikációs versenyből való kimaradás – bár ez is közrejátszott – hanem az, hogy a Windows Phone licenc díját nem viselte el az öldöklő verseny, különösen nem a nagy értékesítési számokat felmutató alsó szegmensben. És nem viselte el a komoly hardver megkötéseket. 2014. tavaszáig mindössze 4 hardver gyártó állt a Microsoft mellett, de az is inkább csak mutatóban. A Samsung és a HTC két éve nem adott ki terméket, a Huawei, amely egy lokális piacra gyártott eszközöket és a pénzügyi gondokkal küzdő Nokia, amit végül fel kellett vásárolni.

Ezzel szemben 2013-ban és főleg 2014-ben nagyot fordult a világ a Windows Phone háza táján. Még Steve Ballmer fogott hozzá a “Devices and Services” stratégia megvalósításához. Steven Sinofsky távozott a Windows csapat éléről, a helyére pedig – Terry Myerson került. Több, mint szimbolikus lépés. A Microsoft megindította saját átalakulását “One Microsoft” néven. Lelépett a színről Ballmer, Satya Nadella pedig meghirdette a maga “Mobile first, cloud first” stratégiáját. Időközben a Microsoft felvásárolta a Nokiát – megmentve az egyedüli aktív Windows Phone OEM gyártót. Ezek a történések külön-külön is nagy lökést adnának egy terméknek, de a Windows Phone ennél többet kapott. Gyors iramban megkezdődött a Windows – Windows Phone egyesítése, egyesül a Windows piactér, az Internet böngésző már most azonos, a Windows beépített alkalmazásainak telefonos változatai is elkészültek.

2014 tavaszán a Microsoft bejelentette, hogy nem kér OEM licenc díjat a Windows Phone-ért. Ettől rövidesen 14 új cég jelentkezett OEM gyártónak (A Samsung, HTC és Huawei-en túl: ZTE; Foxconn; Micromax; Xolo; Karbonn; Lenovo; Gionee; BLU; JSR; LG; Longcheer; Prestigio; K-Touch). Emellett tovább lazultak a hardver követelmények. Szemben a 2010-es kiindulással, a fő versenytárs az Android, a versenyt pedig úgy hívják “race to the bottom!”. Mindemellett a háttér szolgáltatások kiterjesztése is megkezdődött – a Cortana kínai nyelvi támogatása ennek lakmuszpapírja.

A Windows Phone jövője

Ezek alapján a Windows Phone – és a Microsoft stratégiája (legalábbis, ami látszik belőle):

  • OEM gyártók lendületbe hozása. Ez nem csak szélesebb hardver palettát eredményez, de jobban lehet a helyi piacokra koncentrálni, illetve onnan gyosabban jutnak vissza a tapasztalatok. Híres példa volt korábban, hogy a WP nem támogatta a Bluetooth-on keresztüli fájlküldést. Egyszerűen azért nem, mert az USA piacon ez nem releváns képesség. Az öbölmenti országokban viszont “showstopper”, ha nincs ilyen funkció, mivel a megfigyelt 3G/4G és Wifi hálózatokat csak így lehet kikerülni. A több OEM gyártó egyben nagyobb marketinget is jelent, mert az OEM-ek a saját eszközeiket reklámozzák. A több OEM az operátorokkal való együttműködést is olajozza, a modelleket egyenletesebben osztja el, könnyebb incentívákat adni egy-egy operátor üzletkötői hálózatának stb.
  • Windows – Windows Phone szinergia. Küszöbön a “küszöb”, vagyis a Threshold kódnévre hallgató, a Windows Phone-nal egyesült Windows verzió első nyilvános példányainak megjelenése – legalábbis a piaci pletykák szerint. Az egyesített piactérből végre bármely geometriájú eszközre egységesen lehet szoftvert venni – nem utolsó sorban szoftvert írni. De egyesítettek lesznek a gesztusok, a beállítások is.
  • Nagyvállalatok megcélzása. – Kétségtelen, hogy a BYOD meghatározó trend, de az USA-n kívül ez a trend mérsékeltebb. Az Apple-IBM együttműködési szerződés jól mutatja, hogy van helye a vállalati flottáknak, és a Microsoft nagyvállalati beágyazottsága segítheti a Windows Phone promótálását és terjesztését. Különösen igaz ez az olyan országokban, ahol a munkavállalók önállósága korlátozott. A Microsoftnak számos eszköze van a nagyvállalati pozíciók erősítésében, ezek közé tartozik a mobil eszközfelügyelet, a közeljövőben várható konténerizált alkalmazások, szorosabb Yammer integráció stb.

További lehetőség – figyelem, csak a saját fantáziámat engedem el – a Windows Phone más Microsoft termékekkel való összekapcsolása. Xbox és WP együtt? Skype előfizetéshez belépő szintű Windows telefon? Office 365 és WP kedvező áron együtt? Windows Phone nagyvállalati szerződésben? Ezek az együttes csomagok nem léteznek. Lehet, hogy versenyjogi akadálya van a meglétüknek, de az is lehet, hogy a Microsoft még mindig nem él triviális csomagolási ajánlatokkal.

Száz szónak is egy a vége…

A Windows Phone értékesítési adatai egyáltalán nem fényesek. A Microsoft azonban nem hogy kihátrál, hanem teljes stratégiájával, teljes, átalakított szervezetével további erőforrásokat fektet a Windows Phone-ba és mindabba, ami mobilitás és produktivitás. A Windows Phone a Microsoft ökoszisztéma egyik legfontosabb terméke. És amíg a Microsoft stratégiája a “Mobile first, cloud first”, addig az is marad.

Modern Windows 8 alkalmazással kedveskedik olvasóinak a Hungarian Unix Portal, azaz a HUP

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a világ többplatformossá vált, és weboldalak helyett a felhasználók egyre inkább a mobil eszközökön is jól használható, érintőképernyőre optimalizált alkalmazásokat preferálják. Szintén az utóbbi idők fejleménye, hogy a nyílt forráskódot támogató közösségek és a Microsoft egyre több területen találnak egymásra, és a korábbi konfrontáció helyett az együttműködést választják.

Az együttműködés szép példája, hogy a Micskó Gábor által alapított Hungarian Unix Portal egy modern Windows 8 alkalmazással lepte olvasóit. Az alkalmazás bárki által elérhető, nyílt szabványokra, így a HTML5-re és Javascriptre épül, emellett követi a Microsoft által ajánlott dizájn elveket, és erőteljesen kihasználja a platform adta lehetőségeket.

Az alkalmazás természetesen ingyenes, bárki által elérhető és egyetlen kattintással telepíthető tetszőleges Windows 8, Windows 8.1, Windows 8 Pro Windows 8.1 Pro, Windows 8 Enterprise, Windows 8.1 Enterprise, Windows RT és Windows RT 8.1 környezetekben. Ez utóbbi a Microsoft ARM processzorokra készített operációs rendszere, a HUP alkalmazás tehát többféle architektúrán is gond nélkül működik. A telepítéshez nem szükséges rendszergazdai jog, hiszen a modern alkalmazások ezt nem igénylik. Az eltávolítás is innen, a Start képernyőről történik egyetlen gombnyomással.

A telepítés után egy változtatható méretű "élő" csempe jelenik meg a Start képernyőn, amely a Windows 8-ban debütáló értesítési formát használva folyamatosan forgatja a főoldal friss bejegyzéseit. Így anélkül értesülhetünk a legfrissebb bejegyzésekről, hogy akár a webböngészőt, akár az alkalmazást meg kellene nyitnunk. Az értesítések természetesen a zárolási képernyőre is kivezethetők, ha ezt a "gépházban" beállítjuk magunknak.

Az alkalmazás teljes egészében követi a Microsoft dizájn javaslatait: érintőképernyőre optimalizált, és a tartalmat helyezi előtérbe (content before chrome). Tetszetős digitális újságként jelenik meg, ahol a cikkeket ízléses tördeléssel és képekkel együtt láthatjuk.

A kezdőképernyőn összesen négy kontrol-elemet láthatunk: a gördítősávot, a kezdőképernyő gombot valamint két pontsort. Az egyik a vezérlőgombokat teszi láthatóvá, a másik pedig osztott képernyő nézetre vált.

A cikkekre kattintva (vagy érintőképernyőnél: koppintva) láthatjuk a teljes bejegyzés, és megtekinthetjük az eredeti cikket is.

Az alkalmazás aktívan használja a Windows 8 gombsávjának szolgáltatásait. Így például egy adott bejegyzést megoszthatunk levélben.

vagy akár közvetlenül a twitterre küldhetjük a megfelelő hivatkozást.

A Windows 8 világában járatosak tudják, hogy a 16:9 képaránnyal rendelkező eszközök használhatják a "snap view" nézetet, így két modern alkalmazást helyezhetnek egymás mellé. A HUP olvasója alkalmazáson belül is képes ezt megvalósítani, így a 4:3-as képernyő arányok mellett is ilyen nézetre válthatunk, ezáltal gyorsabban végignézhetjük a nap híreit.

Természetesen a valóban 16:9-es képernyőknél a tényleges "snap view" üzemmód is működik

A főoldalon tetszetősen tördelt cikkek alatt elővarázsolva a kontroll gombokat, lehetőségünk nyílik bármit kitűzni a Start képernyőre, egyszerre elolvasottnak nyilváníthatjuk a cikkeket, illetve a frissítés gombbal azonnal behívhatók az újabb bejegyzések.

Az alkalmazást felkészítették arra is, hogy a képernyő 50%-át foglalja el.

Minél több képet vagy videót tartalmaz a cikk, annál szebb elrendezést generál az alkalmazás. Az első képet a jobb felső sarokba helyezni, a többit a szövegtörzsben tartja.

Az alkalmazás kétféle színsémával rendelkezik, egy világosabb és egy sötétebb változattal. Így egy sötét teremben is olvashatjuk a Windows 8 vagy Windows RT alapú táblagépünkön a kedvenc fórumunk bejegyzéseit.

Az alkalmazás által használt karakterek méretezése a használt képernyő fizikai paramétereitől függ, biztosítva ezáltal az állandó jó olvashatóságot.

 

Végezetül lehetséges a főoldalra kikerült cikkek mellett bizonyos címkével megjelölt témákat is egy oldalra összegyűjteni.

Az alkalmazás jelenleg 8-tól 88 colos képernyőkön támogatott. További képeket lehet megnézni itt: http://1drv.ms/1fHgOBj

Kellemes olvasgatást kívánunk. Az alkalmazás erről a linkről tölthető le.

KKK(sic!)KKK

Már néhány hónappal ezelőtt is beleszaladtam egyszer egy különös véleménybe, aztán a minap egyik kollégám is, ami elgondolkodtatott és végül arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak. Olyan egyszerűnek tűnik, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy itt valami nagyon tisztázásra szorul. Következik a KKK(sic!)KKK*.

Amikor ügyfelekkel találkozom, a nyilvános felhőről legtöbbször úgy nem kezdjük el a beszélgetést, hogy a kolléga (ügyfél) gyorsan és egyértelműen közli, hogy

  • Ez náluk nem jöhet szóba
  • Adatvédelmi szabályok tiltják
  • Törvények tiltják
  • A  főnökeik/felsővezetőik/tulajdonosaik elzárkóznak a nyilvános felhőtől
  • Olyan adatokat kezelnek, amelyek miatt tilos a nyilvános felhő.
  • IT Biztonság nem engedélyezi
  • stb. stb. stb.

A fentiek természetesen nem egyszerre, egy ügyfélnél jönnek elő. Így, felsorolva, nagyon kifogás-szagúnak tűnnek, főleg, mivel tudjuk, hogy

  • Az ügyféllel az értekezletet a gmail-es fiókján keresztül szerveztük meg.
  • Az ügyfél felsővezetőinek küldtünk már szerződést a yahoo-s postafiókra.
  • Az ügyfél munkatársai szépen összeverődtek a Facebookon.
  • Az ügyfél egy "z" osztálya már Amazon backup megoldást használ.
  • Az ügyfél egy "y" osztálya beköltözött a Salesforce.com-ba.
  • Az ügyfél egy "w" osztálya réges-rég Google App-en dolgozik.

A fentiek természetesen nem egyszerre, nem egy ügyfélnél jöttek elő. Szóval itt valami ellentmondás van. És aztán nagy nehezen leesik. Aha: nyilvános felhő szolgáltatás és nyilvános felhő szolgáltatás között – hmmm, hogy is mondjam – ég és föld a különbség. Vannak olyan nyilvános felhő szolgáltatások, mint a Facebook, az Outlook.com, a OneDrive, a Dropbox, a Gmail, a Yahoo mail, a Skype stb., amelyek célközönsége az otthoni fogyasztó, a lakosság. Angolul: public cloud for consumers. Aztán vannak olyan nyilvános felhő szolgáltatások, amelyeket gyakran szintén a fenti consumer cloud szolgáltatók biztosítanak, de a célközönségük az üzleti felhasználók: kis- és nagyvállalatok, állami intézmények és hivatalok. Angolul public cloud for commercial customers. Hiába azonosak a szolgáltatók, hiába hasonló a szolgáltatás jellege, hiába hasonló a technológia, amin a szolgáltatás megvalósul, a kétféle nyilvános felhő nagyon-nagyon eltérő dolog.

A fogyasztóknak szánt szolgáltatás jellemzően a szolgáltató és egy egyéni felhasználó (természetes személy) között jön létre. A szolgáltatás testre szabására semmilyen mód nincs. A szolgáltatás többnyire ingyenes, némi fizetős többletszolgáltatással. Az alacsony árak miatt a szerződés létrejöttekor a szolgáltatás igénybe vevője beleegyezik, hogy az adatait felhasználhatják pl. hirdetések létrehozására, további ajánlatok elküldésére, promóciók kialakítására stb. stb. A szolgáltatáshoz szinte soha nem társul SLA és nincs a szerződésben semmilyen visszatérítési kötelezettség sem. A vitás esetekkel a fogyasztóvédelem foglalkozik. Végezetül – törvényileg előírt helyzetben – állami szervek kérhetik a szolgáltatótól az fogyasztó adatainak kiadását. A leírtak illusztris példája a Microsoft szolgáltatói szerződés ajánlata a fogyasztók felé.

A kereskedelmi célú nyilvános felhők ettől alapvetően eltérnek. A szerződés többnyire a szolgáltató és egy jogi személy között jön létre. A szolgáltatás egyáltalán nem nyilvános abban az értelemben, hogy az adatok és szolgáltatások hozzáférést a jogi személy – a szerződött ügyfél szabályozza. A szolgáltatás korlátozottan testre szabható. A szolgáltatásnak költsége van, többnyire fogyasztás arányosan. Az adatok tulajdonosa a jogi személy, a szolgáltató mindig csak adatfeldolgozó. A szolgáltató – legalábbis a Microsoft mindenképp – az adatokat nem használja fel más üzleti céljaira: nem küld hirdetéseket, nem aggregál, nem reklámoz stb. A szolgáltatáshoz szolgáltatási szint – SLA – társul és adott esetben – megint csak: a Microsoftnál biztosan – a szolgáltató visszatérítési kötelezettséget is vállal. Az adatok biztonságának, bizalmasságának és sértetlenségének különösen nagy a jelentősége, ezért a szolgáltatók számos jogszabályi és iparági auditálási szabványt teljesítenek. A különböző jogi szabályozások miatt gyakran államközi, vagy globális szerződések határozzák meg, hogy a szolgáltatónak hogyan kell az ügyfeleik adatait kezelni. A vitás esetek kezelésével a kereskedelmi jogszabályok foglalkoznak. Végezetül az állami szervek adatkéréseit a szolgáltató – legalábbis a Microsoft – nem teljesíti, illetve a kérést az adattulajdonoshoz, vagyis a jogi személyhez továbbítja, a törvényi felhatalmazás nélküli állami adatszerzéssel szemben pedig fellép. (Lásd az ezzel kapcsolatos hivatalos állásfoglalást.) Az üzleti célú nyilvános felhő szolgáltatások szerződés tervezete még csak nem is hasonlít a fogyasztói felhő változatra.

Vagyis van egy fogalmunk – nyilvános felhő – amely legalább két másikat takar: a lakossági felhő szolgáltatást, amelyet bárki igénybe vehet, és a vállalatok, intézmények által igénybe vehető szolgáltatást, amely egyáltalán nem nyilvános, hiszen a szerződés keretében a szolgáltató azt biztosítja, hogy azok, és csak azok férhessenek hozzá egy vállalat információihoz, akik arra ténylegesen jogosultak.

 

Lakossági felhő

Vállalati / intézményi felhő

Szerződő ügyfél

Természetes személy

Jogi személy

Szolgáltatás egyedisége

Nem megengedett

Korlátozottan megengedett

Az adatok tulajdonosa

A természetes személy

A jogi személy, nem az alkalmazottai

Költség

Alacsony, vagy nincs közvetlen

Van

Adatfelhasználás

Többnyire engedélyezett

További üzleti célra nem engedélyezett

Audit

Nincs

Többféle törvényi és iparági megfelelés

Szolgáltatási szint

Nincs

Van

Visszatérítés szolgáltatás kiesés esetén

Nincs kötelezettség

Többnyire van kötelezettség

Vitás kérdések kezelésének első foka

Fogyasztóvédelem

Bíróság a kereskedelmi adatvédelmi törvények szerint

Adatok kiadása felhatalmazott állami szerveknek

Lehetséges

Nem lehetséges

Lehet ezt a kettő összetéveszteni? Lehet, mert sok szolgáltató teljesen azonos felületet biztosít (technológiai hasonlóság), részlegesen vállal adatbiztonságot és bizalmasságot, és nem mindig vállalnak visszatérítési kötelezettséget. Mégis: a két dolog minőségileg eltér egymástól.

Amíg a szakmában nincs világos kép arról, hogy az üzleti nyilvános felhő alapvetően más, mint amit fogyasztóként esetleg megszoktunk, addig nem várható, hogy a nyilvános felhő szolgáltatások általánosan elterjednek. Remélem ezzel az apró bejegyzéssel kicsit oszlattam a homályt.

————————————————————

*A Konzumer és Kommerciális Kloud(sic!) Közötti Különbségek Kifejtése

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

Join 895 other followers