Közösségi hálózatok és MS terméktámogatás

Ezt ma vettem észre. A terméktámogatás oldalon megjelentek a közösségi hálózatok. Sőt! A magyar oldalon még az iWIW is.

image

Advertisements

Egy régi álmom valóra vált

Amikor 2006-ban a T-Online felvásárolta az IWIW-et, először nem értettem. Minek egy cégnek egy közösségi háló? Aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz az. Milyen jó szinergiákat és szolgáltatásokat lehet ilyen tömegű ügyfélnek nyújtani! Az egyik szolgáltatás például az lehetne, hogy az IWIW ismerőseim neve és telefonszáma leszinkronziálódhatnak a telefonomra. (Kapcsolt áruként persze csak T-Mobile előfizetés esetén) Milyen jó is lenne az iwiw-et használni névjegytárolóként.

Hát, ebből nem lett semmi. Szinte minden ismerősöm “ismerősöm” már, de a címlistát nem lehet hatékonyan használni. Azon kívül, hogy létezik, és a kapcsolatok definiáltak, igazából semmire sem használom. A klubok nem érdekelnek, jó, ha egy hónapban egyszer a környékére nézek. Nincs ott semmi. Az iwiw majdnem haszontalan. Ugyan nem szüntetem meg, de már rég nem érdekel.

Amit nem tett meg az IWIW, azt megvalósította a Windows Live. December óta ugyanis szociális hálóként is működik, úgy, mint az IWIW vagy a Facebook stb. Ezt azt jelenti, hogy a korábbiaknál sokkal részletesebb profilt tölthetek ki magamról és a lehető legfinomabb módszerekkel szabályozhatom, hogy ki mit láthat ezekből az adatokból. Ezen felül mások ismerőseim lehetnek legalább háromféleképpen: a hálózatom tagjai lehetnek és/vagy a névjegyalbumomba tehetem őket és/vagy a messenger címlistába kerülhetnek. Ráadásul minden névjegynél beállíthatom, hogy a frissítéseire “előfizetek”, tehát a tulajdonos által módosított adatok átvezetődnek az én albumomba is. A névjegyalbumot használja a Windows Live Hotmail és ami ennél is érdekesebb, ezek a névjegyek egy Windows Mobilra is letölthetők. Innen már gondolom érthető:

Windows Live Contacts

Tegyük fel, hogy egy egyetemi csoporttársam új munkahelyre kerül és megváltozik a telefonszáma. Windows Live ID-vel frissítheti a saját magáról tárolt adatokat a profiljában. Én az ő adatait névjegykártyaként a Live rendszerben tárolom, és előfizetek azok frissítésére, ezért a számváltozás automatikusan átkerül az én tárolómba is. Mivel Window Mobilom van a Windows Mobile Live segítségével leszinkronizálom a mobiltelefonomra. Kész az örökké friss mobiltelefon. Minden adatnak megvan a maga tulajdonosa, és pusztán azáltal, hogy a tulajdonos elvégzi a frissítést, minden érdekelt automatikusan megkapja ezt az információt. É az információ épp oda érkezik, ahol szükség van rá. Jelen esetben a mobilszám a mobiltelefonra. Ráadásul ez egy olyan telefon, amelynek a mester címtárpéldánya a felhőben van, tehát a mobil elvesztése esetén is megmarad. Jelezzetek vissza: tud ilyet más platform is?

Megnéztem, hogyan működik a szinkronizálás, és lényegében elégedett vagyok vele. Amikor bekonfiguráltam a Windows Live Mobile szolgáltatást, megkérdezte, szeretném-e egyesíteni az Outlook névjegyeket az Live-beliekkel. Előszört féltem ettől a művelettől, mert azt hittem, hogy a következő alkalommal 600 névjegy fog virítani a hotmail címtárban, ezért aztán azt mondtam: nem. Később mégis evett a kíváncsiság, hogyan működik, ezért be szerettem volna kapcsolni a szinkronizációt. Cccc. Ez utólag nem megy. Törölni kellett a mobilról a live fiókot, majd újra létre kellett hozni. Megtörtént, és lám, már ott is voltak a névjegyek. Szuper! És szerencsére volt eszük a fejlesztőknek, mert nem szinkronizálódott vissza a teljes címtár. A Live névjegyek a Live szolgáltatással, az Outlook névjegyek az Exchange-el szinkronizálódnak továbbra is.

Windows Live Contacts2

Az egyesítés is elég intelligens volt. Rossz egyesítés nem történt. Ahol azonosságot fedezett fel, ott minden Outlook értéket meghagyott, csak a “személyes e-mail cím” és ha volt, akkor az azonnali üzenetküldési cím mezőt töltötte ki. A név az Outlookból jótt, de a Live szolgáltatásba ez nem replikálódott vissza. Remek. Ha mindkét névjegynél volt kép, akkor az Outlook-ét hagyta meg, de úgy, hogy a Live-ból továbbra is lehet látni az eredeti képet. Vagyis: mezőszinten meghatározott, hogy egy vagy kétirányú-e a szinkronizálás. Intelligens. Ezzel együtt nem tökéletes. A mobilon való egyesítés egyszer elsüthető dolog, később erre nincs felület (a mobilon). Máshol viszont egyesíteni nem lehet, épp a fenti, mező szintű replikáció miatt. Sebaj, kezdetnek ez is jó.

Persze, tudom én, hogy ez a kis homokozó ma még legfeljebb pár tucat ember játékszere lehet. Hiszen kinek van Windows Mobilja, aki még mellesleg intenzív Live felhaználó – sőt a barátai is azok, és szorgalmasan töltögetik a profiljukat. Mégis, jogosnak érzem a lelkesedést, mert végre van legalább EGY olyan gyártó, amely letett az asztalra egy megoldást. És büszke vagyok, hogy ezt az MS csinálta.

A legjobb az lenne, ha most az IWIW-ből át lehetne – lehetőleg folyamatosan – szivattyúzni az adatokat. No, onnan még nem lehet, de a Facebookról már igen. Ha pedig onnan lehet, akkor előbb utóbb lehet máshonnan is – elvégre a webszolgáltatások világát éljük. Ki tudja, talán még az IWIW-be is lehet életet lehelni egy Live integrációval.

Miniwebnapló

Bevallom ritka kivételektől eltekintve nem szeretem az egysoros, csupán hivatkozásokat tartalmazó blogbejegyzéseket. Ugyanakkor el kell ismernem, helye és szerepe van annak, ha valaki felhívja mások figyelmét egy adott témára, hírre, információra. Főleg, ha sokkal több ilyen van, mint amennyiről írni tud.

Ha már hivatkozásjegyzék, akkor használjunk erre céleszközt. Az utóbbi hetekben azon vettem észre magam, hogy rákaptam a del.icio.us-ra. Korábban is írtam már róla, nem mai szolgáltatás, de csak mostanában érte el nálam azt a küszöbszintet, amikor azt mondom: "már használom". És Varánusz bácsinak végülis igaza lett: ha valaki rendszeresen felvesz linkeket, mások pedig RSS-el vagy egyéb töltögetővel előfizetnek ezekre, akkor képet kaphatunk arról, hogy az illető mivel foglalkozik mostanában. Ezúton felhívom a figyelmeteket, hogy érdemes néha bekukkantani (akár előfizetni) a http://del.icio.us/lepenyet linkgyűjteményre. Odapakolok mindent, amivel napközben találkozom, de nem tudom jelezni idő híján itt, a "rendes" webnaplóban.

Változik a “Spaces”

Szinte szerkesztés közben egyszer csak átalakult a Spaces weoboldalam. Új bejelentkezőképernyő, új fő vezérlőgombok. – Ez már az októberii változás előszelének tűnik. Vigyázó szemetek ide vessétek 🙂

RSS olvasó

Ahány ház annyi szokás – vagyis ahány ember annyi szokás. Mindenki másképp olvas híreket, ezért aztán távol álljon tőlem, hogy a saját szokásomat tekintsem az egyedüli üdvözítőnek. Csupán szeretném megosztani, hogyan alakultak a hírolvasási igényeim és szokásaim, s hogyan választottam ehhez szoftvert úgy, hogy még magam is meglepődtem a végeredményen.
Az RSS-ről akkor hallottam először, amikor Fóti Marciék létrehozták a Netacademia tudástárat, ahol RSS-ben lehetett előfizetni bizonyos szerzőkre, cikkekre stb. Bosszankodtam is, mert pénzt nem szerettem volna kiadni, az ingyenes RSS olvasók meg inkább nem működtem, mint igen. Sokáig egyszerűen legyintettem az RSS előfizetésekre: ugyan ki olvassa, ha nincs mivel. Aztán valahogy (talán egy OS újrahúzás után) a Sharpreader mégiscsak elkezdett működni, így lett ez a szoftver az első híraggregátorom. A Sharepreader viszont messze nem a legjobb megoldás volt: kicsit sajátos felülettel, sokszor hibás működéssel, furcsa linkekkel. "Tudományos alapokra" helyeztem a hírolvasó-kiválasztás: a hálózati kapcsolataimat vettem igénybe, vagyis megkérdeztem az InetPub társaságot, mit gondolnak ők. No, jött is bőségesen a javaslat, erre meg arra, végül az Omea Reader-t választottam. Ingyenes volt, és kényelmes, könnyen kezelhető. Hamar beleszoktam a használatába, egyúttal az blogok olvasgatásába.
Telt-múlt az idő és egyszer csak azt olvastam, hogy a korábban fizetős Omea Pro is ingyenessé vált. Nosza, többet tud, váltsunk. Az Omea Pro több szeretne lenni, mint szimpla aggregátor: mindennek a közepe szeretne lenni: levelek, nntp hírcsatornák, RSS, Atom stb. stb. amit csak ér, magába szívna. Elvileg tehát nem lett volna rá különösebben szükségem, maradhattam volna az Omea mellett, de mivel egy darabig még olvasgattam NNTP híreket is, jól jött.
Nagyjából ez volt a helyzet amikor munkahelyet váltottam – ezzel együtt pedig operációs rendszert is. Eleinte maradt az Omea Pro, de egy idő után többféle probléma is jelentkezett. Volt, hogy 80-100%-ban elvitte a processzort. Volt, hogy úgy tönkrement az adatbázisa (legalább háromszor), hogy csak a teljes újratelepítés segített, persze elveszett nemcsak az RSS-ek listája, de az is, mit olvastam mit nem, mit csillagoztam stb. Néhány hónapig nyűglődtem vele, aztán új szoftver után kezdtem nézni.
Az egyik szempontom az RSS-es lista olyan helyen tárolása, amely összomlásoktól függetlenül, mentés nélkül is megmarad. Így az online RSS olvasók felé fordultam. A Google reader szinte azonnal elhasalt, legtovább még a NewsGator online verziója húzta. Ezt elvileg kiegészíthette volna egy FeedDemon nevű, igen jóhírű RSS olvasó, de sajnos az fizetős volt, úgyhogy lemondtam róla.
Az Online változat és a kövér kliens párhuzamos használata egyre inkább foglalkoztatott. Hiába volt ugyanis meg az Omea Pro-ban egy csomó feed, az (és annak olvasottsága) teljesen eltért az otthoni gépemétől.
Hosszas hezitálás után a FeedReader-re váltottam. Jóval puritánabb, mint az Omea Pro, viszont megbízhatóbb ist. Elvileg képes arra, hogy egy FTP site-ra feltolja az RSS csatornák listáját meg azt, hogy mit olvastam és mit nem, de végülis nem izzítottam be. Nem elegáns.
A FeedReader "bukását" az okozta, hogy mostanában elkezdtem mobiltelefonon RSS híreket olvasni. Még egy gép, ráadásul egy speciális, ahová el kellene juttatni az RSS listát, az olvasott cikkeket meg a megjelöléseket. A helyzet fokozódott, a kedvem pedig lelombozódott.

Aztán elkezdtem olvasni a Windows Vista Product Guide-ot, és amikor az RSS képességekhez értem az Outlook 2007 RSS olvasási funkciói is képbe kerültek. Ne legyenek senkinek illúziói: az Outlook 2007, mint RSS olvasó, gyakorlatilag minden más szoftvernél fapadosabb. Csak néhány tőmondatban: csak az RSS szabványt ismeri. A bejegyzések úgy jönnek le, mintha levelek lennének. A frissítés-t úgy jeleníti meg, hogy még egyszer letölti a cikket. Nincs csillagozás. Nem látod, hogy adtak-e kommentet a cikkhez. Nincs hírfolyam. Nem konfigurálhatod a frissítési intervallumot. Szóval fapad ezerrel. Viszont!!  Viszont van néhány olyan tulajdonsága, ami miatt képes volt megkedveltetni magát:

  • Nem kell telepíteni. Az Outlook 2007 része, rajta van a gépen. Rendszergazdabarát. Az Outlook amúgy is fut egész nap, vagyis nem kell neki plusz memóra, plusz processzoridő.
  • A RSS feedek egy-egy Outlook mappa az Exchange postaládán belül. "Hordozódik" gépről gépre.
  • Van online verziója, úgy hívják, hogy OWA. A világ bármely internethozzáféréssel rendelkező pontjáról olvasható, tehát az otthoni gépemről is. Az OWA jóvoltából pedig a kövér klienshez nagyon hasonló "élményt" kapok. Nesze neked NewsGator+FeedDemon
  • Van Mobil verziója, ActiveSync (bocsánat: Outlook Anywhere) a becsületes neve! Egyszerűen beállítom, hogy melyik mappa szinkronizálódjon, és már jönnek is a cikkek.
  • Az Outlook 2007 fantasztikus keresőjét is élvezhetem.

Csillagozás ugyan nincs, de zászlócskákat beállíthatok egy-egy cikkhez, mintha csak levél lenne. És valóban nincs hírfolyam sem, de a keresési mappák segítségével az olvasatlanokat azért egymás mögé tudom rakni. Több a semminél.

Bevallom, magam sem gondoltam volna, hogy emellett a puritán megoldás mellett kötök ki. De lám, így esett. Ha a fenti "pöttyök" neked is fontosak, megfontolhatod ezt a megoldást is egy alternatívaként.

Valami változás jön…

Egy nap különbséggel olvastam két, látszólag egymástól teljesen független írást, ám valahogy mégis összeillesztettem őket magamban. Az első a Microsoft Network Monitor 3.1 béta megjelenésekor esett be hozzám a http://connect.microsoft.com -ról. (Szokásommal ellentétben most eredetiben idézem):

"It seemed only a few months back we released NM3.0. Oh wait; it was a few months back. One of the fundamental principles on our team is to release frequently. This allows us to provide quick updates for bug fixes as well as adding new features. If a feature doesn’t make it in this build, you don’t have to wait very long for the next beta. Now the one drawback is that we may not be able to cram in as many features for each release, but in the long run this will help us keep agile and provide the features that are most important today.
Enjoy!Network Monitor Team"

A másikat a Windows fejlesztő csapat webnaplójában található, és Mike Neil ír benne a Windows Virtualizáció tervezett funkcióiról. (Szintén az eredeti szöveg):

"(…)But with all this progress comes the occasional tradeoff. Earlier this week we had to come to grips with some universal truths about product development:

  • Shipping is a feature, too.
  • The quality bar, the time you have, and the feature set are directly correlated.
  • The mythical man-month – resources are not infinite and even if you could add more it does not help get more done faster.

So we had some really tough decisions to make. We adjusted the feature set of Windows Server virtualization so that we can deliver a compelling solution for core virtualization scenarios while holding true to desired timelines. Windows Server virtualization is a core OS technology for the future, and we chose to focus on virtualization scenarios that meet the demands of the broad market – enterprise, large organizations, and mid-market customers. We continue to offer great technology and successful strategies for enterprise customers by broadly investing in the several areas.

So we are making the following changes, and postponing these features to a future release of Windows Server virtualization:

  • No Live migration
  • No hot-add resources (storage, networking, memory, processor)
  • Support limit of 16 cores/logical processors (e.g., 2 processor, quad-core systems is 8 cores; or 4 processor, quad-core system is 16 cores)

I wanted to share this information this week with partners and customers so that no one is surprised at WinHEC when we demo all the other innovations in Windows Server virtualization."

Mint annyiszor korábban, a Microsoft egy csapata belefutott egy szituációba, amelyből csak úgy tud kimászni, ha bizonyos tervekről – mégha átmenetileg is, de lemond. Pénteken sokat beszélgettünk erről a kollégákkal. Konkrét információnk nincs, inkább csak találgatunk. A Windows Virtualizáció fenti funkciói nagyon erőteljesen függnek a Windows kernel képességeitől, a live migration pedig még a storage és a cluster csoport munkájától is. Könnyen előfordulhatott, hogy a kernel, vagy más komponens képessége a fejlesztés során úgy megváltozott, hogy a virtualizációs csapat úgy érezte: "elfutott előlem a vad, amire lőnöm kellene".

Még egyszer: ez csupán találgatás. A két idézet együtt azonban mintha súgna valamit. A Network Monitor fejlesztőcsapata nem egy nagy team, de a módszertanuk, vagy munkamódszerük lehet egyfajta próbaprojekt: keveset ígérni, de folyamatosan, jó minőségben és gyorsan teljesíteni. Ki tudja, esetleg épp ugyanazon a belső szabály lecsapódását látjuk: tervezz kevesebbet, tartsd a minőséget, adj ki többször terméket. A nagy projektek esetén ez – legalább egyszer – a tervek megnyírbálását jelenti.

Meglátjuk, mi lesz belőle.

Bloggyűjtemény előtanulmányok

Elkezdtem gondolkodni azon, milyen eszközzel (vagyis milyen helyen, formában stb.) lehetne megvalósítani az IT bloggyűjteményt. Már korábban túllendültem a struktúrált mappák vagy tag-ek kérdésen, mert a dolog természeténél fogva erre a feladatra a címkék alkalmasabbak.
Első körben utánanéztem, hogy mit is jelent a tag a wikipedia szerint. A viszonylag jól összeszedett cikk olvasása közben leszűrtem, hogy egy ilyen gyűjtemény értékét két, egymástól eltérő dolog adja majd. Az első természetesen maga a linkgyűjtemény, ez a tartalom. A második – legalább ilyen fontos, a címkék száma/neve/típusa/leírása/precizitása. A linkgyűjtemény használhatósága és értéke nagymértékben függ a metaadatként viselkedő tag-ek minőségétől. Hogyan szerkesszük a címkéket? Legyen szigorúan kontrollált a tag-ek száma/leírása taxonómiája, vagy ez is legyen lazán szervezett, és taxonómia helyett éljen a folksonómia? Tehát: a tag-ek legyenek csak az én kezemben, vagy az is legyen "vita tárgya", közösen szaporítva a metaadatokat? A magam részéről a "szigorúan ellenőrzöt metaadatok" mellett vagyok, de lehet velem vitatkozni.

Nézegettem a technológiát is. A Tagspace-szel a következőképp állok:

Pro:

  1. A tag-ek felvétele könnyű
  2. A linkek felvétele könnyű, a "gyorsító" módszer nem igényel telepítést.
  3. A tag-ek tetszőleges mértékben egymás mellé tehetők "ÉS" viszonyban ad-hc jelleggel, így szűrve a linkeket.
  4. Van tagfelhő

Kontra:

  1. Nincs tag-lista, csak tag-felhő
  2. A tag-eket nem lehet leírással ellátni
  3. Próbaverzió, a linkek többsége nem rögzíthető
  4. Nem értem pontosan, hogy mások hogyan látják az én linkbejegyzéseimet
  5. A lista kinézete nem testreszabható (Nekem így nem tetszik)
  6. Nincs "VAGY" kapcsolat a tag-ek között

A Tagspace egyébként rövidesen kiegészül egy új megoldással a Claimspace-szel, amiről egy pillanatra azt gondoltam, hogy EZZZ AZZZ! (De persze nem :-)) A claimspace arra lesz majd jó, hogy valaki, aki például egy blogbejegyzést ír, a claimspace-ben tag-ekkel láthassa el ezt, illetve a blogbejegyzésben olyan kontrollt helyehessen el, amelyre kattintva az olvasók értékelhetik, visszajelezhetnek az írónak. Szempontunkból az első lenne nagyon izgalmas, csakhogy ez nem lenne más, mint egy laza folksonómia (Egyébként az egész Tagspace annak néz ki).

Lássuk a del.icio.us-t

Pro:

  1. Van Tag-leírási lehetőség
  2. A tag-ek felvétele könnyű
  3. A tag-ek csoportosítása megoldható
  4. A tag-ekhez "Related tag" is tartozhat
  5. Van tag-lista
  6. Működő verzió
  7. Egy felhasználóhoz kapcsolódó network

Kontra:

  1. A könnyű linkfelvételhez MSI csomagot kell telepíteni
  2. Nincs "VAGY" kapcsolat a tag-ek között.
  3. A többszörö tag szűrés megoldott, de előre be kell drótozni a tag-eket (bundle)
  4. A linklista formája nem testreszabható (nekem így nem tetszik) 

Tökéletes megoldás egyelőre nincs, de úgy tűnik, hogy a del.icio.us nyer. Jöjjenek a tag-ek és a felvételi szabályok.

Del.icio.us

Az egyik InetPub beszélgetésen nevetve mondtam Varánusz barátomnak, hogy minek is a de.icio.us nekem, hiszen amúgy sem szoktam sohasem nézegetni az Internet Explorer "Kedvencek" mappába mentett linkjeimet. Ott Google, ha valamit elvesztettem szem elől, majd megtalálom vele.

Nos, megváltozott a véleményem. A Del.icio.us.el tag-eket rakhatok a linkekhez, így tetszőleges rendezési formát alakíthatok ki. És a dolog ekkor már gyorsabb, mint a Google böngészgetése, méghozzá sokkal.

Szóval elkezdtem használni ezt a web2 szolgáltatást is. A cím értelemszerű: http://del.icio.us/lepenyet . Biztos, ami biztos, még az egyik dobozomba is betettem. Nézegethetitek, hogy mit nézegetek 🙂 Most éppen találtam két remek előadást, amely a Longhorn majdani fürtszolgáltatásának újdonságait taglalja. Figyelemre méltó!

Aktuális Internetláz

Az Internet időről időre produkál valamit, amitől fellelkesedem. Pedig ez nem volt így a kezdet kezdetén. 1994 karácsonya előtt ültem először böngésző előtt, (Netscape 1.01, ha jól emlékszem) és azon tanakodtam, hogy mire jó ez, amikor nekem tudom kell az internet címeket, hogy internetezhessek, de nem tudok egyet sem a címlapon kívül. Onnan lehet kattintgatni ide-oda, de sok, számomra érdekes információ akkor sincs.
Az elektronikus levelezés sem fogott meg: Novell Pegaus mail, de csak belső levelezés volt, a novell szerveren regisztráltak között. Ezt sem tartottam nagy durranásnak. Aztán dolgozni kezdtem, és jól jött, hogy az internetes levelezéssel lehet tartani kapcsolatot vállalaton kívüli barátokkal is. Addigra a webes tartalom is fejlődött egy kicsit. Ami először lázba hozott, az az Altavista kereső volt. Hű, nem kell ismerni a linkek címeit ettől kezdve.
A következő lelkesedést az Outlook97 hozta: egy levelező szoftver volt képes a "külső" és "belső" levelezésünket kezelni .Egy kicsit később jött az Aol Instant Messenger. Taszáron voltam katona és megismerkedtem egy amerikai tiszttel (mai napig tartjuk a kapcsolatot, a múlt héten is járt nálunk) és feldobta a kapcsolattartást, hogy az instant messenger ÉLŐ összeköttetést biztosított a számunkra, ingyen, a drága telefon helyett. (Azért is sikerült a kapcsolatfelvétel, mert munkahelyet váltottam, és volt már ráhatásom a tűzfalra, hogy mit is engedjen át) A következő csoda (számomra) az Exchange volt: Nincs külön külső és belső levelezés szerver oldalon sem. Aztán a Hotmail – ingyenes e-mail fiók, webes eléréssel. Jöttek a portálok, meg az internetes vásárlás, de ez utóbbiból kihúztam magam.
Pár éve a Google – a keresők keresője. Körülbelül akkor jelentek meg a gridek is. A setiből, meg a kulcstörögetésből kimaradtam, de a United Devices-hez csatlakoztam. Majdnem kéttucatnyi gépem számolgatta a molekulákat.
Az elmúlt évben jött a Skype, akkor vásároltam először a neten (10 eurós skype csomagot). Később a blog, aminek háromszor is nekifutottam, mire rendszeressé tudtam tenni az írogatást. (Mostanában pedig végre használom az RSS olvasót is.) Tavaly év végén összedobtam egy Blackberry rendszert harminc napra. Jól működött, de a mostani Exchange 2003-as módszer ingyenes lesz és ugyanazt fogja tudni.
 
Pár napja az IWIW hozott lázba. Internet Who Is Who. Meghívásos alapon működik, engem Marci "szervezett be" Remek kis alkalmazás: megtaláltam rég elveszett kollégiumi szobatársaimat, középiskolás iskolatársakat. Az IWIW egy kapcsolat-ápoló alkalmazás. Meghív valaki, regisztrálsz, aztán keresel ismerősöket, akinek a (nyilvános) profilját láthatod. Ha találsz valakit, akkor ismerősnek jelölheted. Be lehet hálózni életed korábbi korszakának szereplőit, régi barátokat, hajdanvolt szerelmeket (Zazi-t, például :-)), mostani szakmabelieket, jövendő főnökeidet és még lehetne sorolni. Ha az ismerőseid megadják, hogy mikor születtek, akkor a rendszer jelzi feléd kinek mikor van szülinapja vagy névnapja, küldhetsz nekik pár köszöntő sort. Van IWIW levelezés, üzenőfal, fórum, apróhirdetés, kinek mi tetszik.
 
Szerintem szuper.
 
 

Sharpreader

No, kaptam én már mindenhonnan jelzést, hogy nem vagyok eléggé technológiakövető, mert egy informatikus ma már mit sem ér RSS olvasó nélkül. Emlékszem, amikor Marci beharangozta a Netacademia új tudástár verzióját, amely RSS-t tudott már akkor is. Le is töltöttem az akkori Sharpreadert, de soha nem sikerült elindítanom, erőteljes .Net keretrendszer rugdosás után sem. Azt gondoltam, ha egy technológia ennyire gyerekcipőben jár, akkor még várok vele.
Később jött a hír, hogy az IE már sok-sok-sok mérfölddel le van maradva például a Firefox mögött is, mert mondjuk még egy árva RSS olvasó sincs benne. (Itt most nem lesz téma a böngészők elemezgetése) Ez a hír azt mondta nekem, hogy
  1. Lesz egyszer még egy olyan IE, amelyben lesz RSS olvasó, tehát az így majd az oprendszer része lesz, nem kell fáradoznom ilyen-olyan freeware eszközök összevadászásával.
  2. Jó sokára jön el az 1. pont beli állapot
  3. Az már nem tartható, hogy az embernek nincs ilyen olvasója, mert olyan napi használatban van a haladó szelleműeknél mint egy böngésző.

Jelentem, Sharpreader felhasználó lettem. Visszaköszön egy 1996-98-ról már ismerős news (NNTP) felület. Semmi csicsa, csak a szöveg meg a kép. Gyors mint a villám (bár nálam most ez a jelzős szerkezet nem nyerő), egyszerű – mi kell még. Az otthoni gépem már használom. Legalábbis próbálgatom. A benti gépre meg majd felteszem ha visszaért a szervízből.