Windows Phone – köszönjük, jól vagyunk!

A héten Gálffy Csaba tollából került ki a HWSW-re egy cikk a Windows Phone-ról, amelyben Csaba a terméket véglegesen leírta a jelentős és releváns platformok közül. Ahogy azt várni lehetett, a cikkre igen sok, érzelmektől fűtött és néha sajnos szalonképtelen vélemény érkezett, ahol a kommentelők hol dícsérték, hol lehordták a szerzőt. Bár nem látható, én tudom, hogy személyesen is megszólítattam, ezért ezzel a bejegyzéssel a cikkre, és néhány megjegyzésre szeretnék reagálni – ha tetszik, a HWSW ezt is leközölheti.

Mindenek előtt le kell szögezni, hogy Csaba egy becsületes cikket írt. Mondom ezt annak ellenére, hogy a megállapításainak többségével és a végkövetkeztetéssel sem értek egyet. Először azt akartam írni, hogy “a magyar informatikai újságírás viszonylag alacsony szinten mozog, ez a cikk viszont a legjobbak közé tartozik, érdemes megbecsülni. Logikus felépítés, számokkal alátámasztott érvelés, a téma alapos körbejárása. Igen, ez kell, ilyen kell, még sokat.” De aztán minél többet olvastam annál inkább lehangolt. Átütött rajta a kognitív disszonancia, a kettős mérce és a “Microsoft-rövidlátás”. Hiányoznak belőle lényeges tények és események, amelyek alapján a szerző más következtetést vont volna le. Úgy gondolom, hogy ez a cikk árt a Windows Phone-nak és a teljes Windows ökoszisztémának, áttételesen a magyarországi piacnak. Hosszas beszélgetések várnak majd rám informatikai döntéshozók részéről, mondatról- mondatra várják majd a Microsoft válaszát. Hát, felfoghatjuk ezt a cikket is egy válasznak, bár amit írok, az szigorúan csak a magánvéleményem.

A vélemény

Néhány sűrített mondatban Csaba gondolatai:

  • A Windows Phone veszít piaci részesedéséből. (IDC forrás)
  • A csekély piaci részesedés miatt a rendszer irrelevánssá válik. Csaba megfogalmazásában a releváns rendszerre minden piaci szereplőnek (versenytársaknak, gyártópartnereknek, felhasználóknak és fejlesztőknek) figyelnie kell. A cikk végén a relevancia küszöbét 10-15%-ban látja.

Csaba szerint a helyzetet nem egyetlen ok magyarázza, hanem több, egymással összefüggő probléma miatt jött létre az, amit ma látunk. A legfontosabbakként a következőket sorolja fel:

  • Első helyen, hogy a rendszer későn érkezett 2010-ben.
  • Második helyen, hogy lassan fejlődött, pl. a gyártók Windows Phone-on nem tudtak beszállni a specifikációs versenybe.
  • A lassúság oka a Microsoft szervezeti felépítése és kultúrája.
  • Szintén a Microsoftnál keresendő az ok az olyan szolgáltatások kiterjesztésének hiánya esetén, mint a Bing keresőre épülő Local Scout.
  • Nincs szinergia a Windows desktop és a WP között, vagy legalábbis nem ad többet, mint a Google-é vagy az Apple-é. (és egy értelmezhetetlen állítás: “Sőt, a Microsoft kusza szervezeti felépítése miatt olyan képességek is kimaradtak a Windows Phone-ból, mint a névjegyek és naptár-bejegyzések szinkronizálása Outlookkal, például”)
  • Továbbra is jelentős az App-gap, és a Microsoft saját szolgáltatásai sem olyan jók, mint a Google-é, jó pár nem is elérhető el.

Végezetül a cikk azzal zárul, hogy lehetséges, hogy kb. 50 millió db-os eszközállomány eladást összehoz a Microsoft, továbbá nem várható, hogy kivonul a termék mögül, de ettől még a rendszer nem nőhet fel harmadik ökoszisztémává. Még az üzleti modell is adott a cikk szerint, a mögöttes finanszírozást az Androidból befolyó licencdíjak fedeznék.

Megjegyzések

Bár természetesen nem Csaba termelte a több, mint 200 hozzászólást, néhány apróságot azonban onnan is érdemes kiemelni. A legtöbb hozzászóló pro vagy kontra oldalon az operációs rendszer megfelelőségét vagy alkalmatlan voltát ecsetelte. Kb. a “Nekem jó ez, mert…”, “Soha többet ilyet, mert…” Ők az “anekdotikus érvelés” hibájába estek, de nem is ezért hagyom figyelmen kívül ezeket a véleményeket, hanem azért, mert szerintem a Microsoft mobil operációs rendszerének sikere vagy kudarca már rég nem a technológia megfelelőségén múlik. Minden elismerésem azoké, akik a véleményüket megfogalmazták, különösen köszönöm, akik a Windows Phone iránti tetszésüket kinyilvánították, a vitát azonban ez kevéssé vitte előre.

Néhányan hiányolták, hogy a cikk írója nem említette meg: tucatnál több OEM gyártó iratkozott fel a WP gyártók sorába. Ezzel a későbbiekben majd még foglalkozunk, mert messze többet jelent, mint az elsőre tűnik.

Néhány alapvetés

Mielőtt belekezdenék a válaszba, rögzíteni szeretnék néhány dolgot az olvasók számára. Jelenleg a Microsoft alkalmazásában dolgozom, a munkám egy része a Windows mobil eszközök, többek között a Windows Phone-ok bemutatása. Ezzel együtt ebben a cikkben a magánvéleményemet írom le. Nem rendelkezem bizalmas információkkal a Windows Phone jövőjével, sem a Windows ökoszisztéma egészével kapcsolatban, amit itt leírok azok a nyilvánosságra jutott hírek alapján a saját meglátásaim. Az alábbi vélemény nem tekinthető a munkaadóm álláspontjának.

A Csaba által megadott piaci részesedést fontosnak – nagyon fontosnak tartom, az alábbi cikkel nem szeretném ezt sem megkérdőjelezni, sem csökkenteni. Meglátásom szerint ugyanakkor a relevanciának nem ez az egyetlen mérőeszköze, ezt ki is fejtem.

Az eredeti cikkben említett 2,5%-os piaci részesedés a negyedéves értékesítési részesedés, nem pedig az installált bázisra vonatkozó arányszám. Ezt a cikkben a szerző helyesen használja, az olvasók egy része azonban láthatóan nincs tisztában vele.

Kettős mérce és kognitív disszonancia

Tudom kemény szavak, de nem szánom személyeskedésnek. Csaba ezt írta: “a platform már több mint három és fél éve a piacon van, ehhez mérten pedig a most elért 2,5 százalékos részesedés látványos, minősített kudarc.”

Egy héttel korábban, a Chromebookról viszont ezt:

“Ha a Gartner azt mondja, hogy a Chromebookok megérettek már az üzleti felhasználásra, annak rövidebb-hosszabb időn belül valós hatása lehet a piacon is. Márpedig a piackutató nem kevesebbet állít, mint hogy az amerikai iskolák meghódítása után áttörést érhet el a Google asztali rendszere az otthoni felhasználók és a cégek körében is. A Gartner adatai szerint tavaly 2,9 millió Chrome OS-es eszköz fogyott világszerte, idén pedig a trendek szerint már 79 százalékos növekedéssel 5,2 millió darab fogyhat. A növekedés azonban ezt követően sem lassul érdemben, 2017-re ugyanis mintegy 14,4 millió darab találhat gazdára. Azt azért érdemes látni, hogy ez a PC-eladásoknak továbbra is csak töredéke lesz a mintegy 320-350 millió darabos teljes piacon ez három év múlva is csupán 4,8 százalékot tesz ki – nagyságrendileg ekkora az Apple PC-piaci részesedése is.” Az eredeti Gartner forrás: http://www.gartner.com/newsroom/id/2819917

A Chromebook és a Chrome OS 2011 májusában jelent meg, csupán fél évvel a Windows Phone 7 után. Év végére tehát annyi idős lesz, mint a Windows Phone most. Ha csak 300 milliónak vesszük az éves PC forgalmat, és elfogadjuk a 5,2 millió darabot, akkor 1,73%-ot kapunk. Igaz, az első esetben saját véleményt mond, a másodikban pedig a Gartner véleményét közli, de a minősítés (vagy annak elmaradása) – hadd kölcsönözzem a szavakat: “látványos, minősített”.

Egyéb iránt ez korábban sem volt másként: 2013. májusában Csaba ezt írta:

“A dobogó harmadik fokáért ma már késhegyre menő csatát vív a BlackBerry és a Microsoft mobilplatformja, gyakorlatilag hibahatáron belülre került a két rendszer közötti különbség. A Gartner adatai szerint a BlackBerry 6,2 millió eladott eszközével szemben a Windows Phone-nal 6 millió okostelefont szállítottak le, ezzel 3 illetve 2,9 százalékos részesedést ért el a két platform. A két rendszer egyelőre ellentétes pályán mozog, míg a BlackBerry az év során látványosan visszaesett (10 millióról 6,2 millióra), a Windows Phone-t futtató telefonok eladásai több, mint megduplázódtak, 2,7 millióról 6 millióra.


A BlackBerry pozíciója a következő negyedévekben várhatóan újra javulni fog, ahogy globálisan elérhetővé válnak a cég új operációs rendszerével, a BB10-zel szerelt telefonok. A Windows Phone számára kevésbé tűnik derűsnek a jövő, a két és fél éve a piacon lévő rendszer három százalék körüli részesedése egyelőre nevetségesen kevésnek számít, nem csak az Androidhoz, de az iOS-hez képest is.” [Kiemelés tőlem.]

Hol itt a kettős mérce? Nos ott, hogy a BlackBerry helyzetéről annak ellenére gondolta a szerző, hogy javulni fog, hogy a BB10 2013. januárjában jelent csak meg (tehát a 2013. nem késő), míg a Windows Phone-ról most olvashattuk: “Hogy miért csúszott el a Windows Phone ennyire, annak sok, egymással összefüggő oka van. Talán a legfontosabb, hogy a platform egyszerűen későn érkezett.” (Vagyis a 2010. késő) A saját meglátásom, hogy sem a Windows Phone, sem a BB, de még a a Tizen és a FireFox OS nem érkezett későn, azon egyszerű oknál fogvam hogy nincs későn érkezés, de erről majd alább.

Ezzel együtt nem gondolom, hogy mindez tudatosan történt volna. Miért, lehet nem tudatosan kettős mércét alkalmazni? Lehet, a kognitív disszonancia elmélete részben erről szól. Idézet a wikipédiából:

“Amikor valakinek több opció közül választania kell, mindig disszonanciát él át, mivel sohasem lehet teljesen bizonyos a dolgában. Megkülönböztetendő azonban a választás a ‘vonzó’ és a ‘nem vonzó’ alternatíva esetében.

Vonzó opciók esetén a disszonancia mértékét növeli:ha az elvetett opció vonzó; a nagyszámú választható opció; az elvetett opciók közti különbség; ha a választás még friss; ha nagy a választás tétje. Ilyenkor a következő módokon képzelhető el a disszonancia felszámolása:

  • a választás elkerülésével (ez nem mindig lehetséges)
  • a választott alternatíva felértékelésével és a nem választott leértékelésével
  • a választott alternatíva ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyásával”

Kiemelés ismét csak tőlem. Szerintem Csaba egyszerűen szereti a Google-Android ökoszisztémát (választott alternatíva) így azt felértékeli, a nem választott alternatívát (Windows ökoszisztéma) pedig leértékeli.

Függetlenül a fentiektől, a cikk eredeti felvetésére – “releváns platform-e még a Windows Phone” – szükséges választ adni. Az én garasom: a Windows Phone (ahogy az Android, vagy az iOS) nem önálló platformok, hanem ökoszisztémák részei, ezért a kérdés nem a rendszer, hanem az ökoszisztéma relevanciája. Vagy ha tetszik: a Windows Phone azért releváns, mert a mögöttes ökoszisztéma releváns, még akkor is, ha a Windows Phone aktuális piaci részesedése alacsony. De még szebben: a ChromeOS azért releváns, mert a mögöttes ökoszisztéma releváns, még akkor is, ha az aktuális piaci részesedése alacsony.

Megérteni a Windows Phone szerepét

Sokkal nagyobb gondnak érzem, hogy a cikkből hiányzott a Windows Phone szerepének változása a Microsoft világában. Ez ugyan nem érinti a fogyasztókat, hiszen senki sem az alapján választ magának készüléket, hogy az OS gyártója miként gyártja azt (de még a piaci részesedés sem kell, hogy befolyásoljon), egy informatikai portál szakújságírója viszont a cég helyzetének elemzéséből következtethet a termék jelenlegi és jövőbeli súlyára és szerepére. A Windows Phone 2010-es év végi megjelenése mindenki számára ismert, az már kevésbé, hogy az évek során hogyan alakult át és változott a Windows Phone szerepe a Microsofton belül. Pedig a változás óriási.

A Windows Phone 2010 novemberében jelent meg a piacon, és így a fejlesztésének kezdetét 2008 végére lehet tenni. Vagyis az üzleti döntések, amelyek alapján a termék műszaki jellemzői kialakultak és a piaci stratégiája létrejött, 2008-2009. Egy félig átalakuló piacról beszélünk, ahol az iPhone már megkezdte a masszív növekedését, de a felhasználók többsége még mindig Symbian-t, Blackberry-t és Windows Mobile-t használt, a felhasználás még kevéssé konzumer fókuszú (persze az iOS-t és az Androidot kivéve).

2010 novemberében a megjelenő Windows Phone 7 megcélzott versenytársa nem a Blackberry és a Symbian, hanem az iPhone. Ennek megfelelően az első készülékek közép- és felső kategóriás eszközök. A magas HW elvárásokat a Microsoft nem érezte problémának mivel a lényeg “az élmény” biztosítása. Felejtsd el a specifikációt, és élvezd az eléd rakott eszközt. Ez volt a iPhone filozófiája, és ezt követte a Microsoft is. Ezért nem volt szerepe a specifikációnak a marketingben. Ahogy az iPhone konzumer fókuszú lett, úgy lett az a Windows Phone is, és ahogy az USA piaca lett az Apple számára a legfontosabb, úgy határozta meg a fókuszát a Microsoft is.

A Windows Phone 7 jóval több erőforrást kapott, mint a korábbi Windows mobilok, de a Microsoft továbbra sem tekintette stratégiai terméknek. Terry Myerson csapatának önállóan kellett megállnia a lábán, saját jövedelemtermelési elvárással. Az üzleti modell az OEM licenc értékesítés volt, a csapat pedig nem egy koherens ökoszisztéma részeként, hanem majdnem önállóan indultak, minimális szinergiával.

A nagyon gyorsan változó piaci helyzetben ez a modell megbukott (de kár, hogy ezt nem Csaba írja le!). A hardvergyártók elpártolásának legfőbb oka nem a specifikációs versenyből való kimaradás – bár ez is közrejátszott – hanem az, hogy a Windows Phone licenc díját nem viselte el az öldöklő verseny, különösen nem a nagy értékesítési számokat felmutató alsó szegmensben. És nem viselte el a komoly hardver megkötéseket. 2014. tavaszáig mindössze 4 hardver gyártó állt a Microsoft mellett, de az is inkább csak mutatóban. A Samsung és a HTC két éve nem adott ki terméket, a Huawei, amely egy lokális piacra gyártott eszközöket és a pénzügyi gondokkal küzdő Nokia, amit végül fel kellett vásárolni.

Ezzel szemben 2013-ban és főleg 2014-ben nagyot fordult a világ a Windows Phone háza táján. Még Steve Ballmer fogott hozzá a “Devices and Services” stratégia megvalósításához. Steven Sinofsky távozott a Windows csapat éléről, a helyére pedig – Terry Myerson került. Több, mint szimbolikus lépés. A Microsoft megindította saját átalakulását “One Microsoft” néven. Lelépett a színről Ballmer, Satya Nadella pedig meghirdette a maga “Mobile first, cloud first” stratégiáját. Időközben a Microsoft felvásárolta a Nokiát – megmentve az egyedüli aktív Windows Phone OEM gyártót. Ezek a történések külön-külön is nagy lökést adnának egy terméknek, de a Windows Phone ennél többet kapott. Gyors iramban megkezdődött a Windows – Windows Phone egyesítése, egyesül a Windows piactér, az Internet böngésző már most azonos, a Windows beépített alkalmazásainak telefonos változatai is elkészültek.

2014 tavaszán a Microsoft bejelentette, hogy nem kér OEM licenc díjat a Windows Phone-ért. Ettől rövidesen 14 új cég jelentkezett OEM gyártónak (A Samsung, HTC és Huawei-en túl: ZTE; Foxconn; Micromax; Xolo; Karbonn; Lenovo; Gionee; BLU; JSR; LG; Longcheer; Prestigio; K-Touch). Emellett tovább lazultak a hardver követelmények. Szemben a 2010-es kiindulással, a fő versenytárs az Android, a versenyt pedig úgy hívják “race to the bottom!”. Mindemellett a háttér szolgáltatások kiterjesztése is megkezdődött – a Cortana kínai nyelvi támogatása ennek lakmuszpapírja.

A Windows Phone jövője

Ezek alapján a Windows Phone – és a Microsoft stratégiája (legalábbis, ami látszik belőle):

  • OEM gyártók lendületbe hozása. Ez nem csak szélesebb hardver palettát eredményez, de jobban lehet a helyi piacokra koncentrálni, illetve onnan gyosabban jutnak vissza a tapasztalatok. Híres példa volt korábban, hogy a WP nem támogatta a Bluetooth-on keresztüli fájlküldést. Egyszerűen azért nem, mert az USA piacon ez nem releváns képesség. Az öbölmenti országokban viszont “showstopper”, ha nincs ilyen funkció, mivel a megfigyelt 3G/4G és Wifi hálózatokat csak így lehet kikerülni. A több OEM gyártó egyben nagyobb marketinget is jelent, mert az OEM-ek a saját eszközeiket reklámozzák. A több OEM az operátorokkal való együttműködést is olajozza, a modelleket egyenletesebben osztja el, könnyebb incentívákat adni egy-egy operátor üzletkötői hálózatának stb.
  • Windows – Windows Phone szinergia. Küszöbön a “küszöb”, vagyis a Threshold kódnévre hallgató, a Windows Phone-nal egyesült Windows verzió első nyilvános példányainak megjelenése – legalábbis a piaci pletykák szerint. Az egyesített piactérből végre bármely geometriájú eszközre egységesen lehet szoftvert venni – nem utolsó sorban szoftvert írni. De egyesítettek lesznek a gesztusok, a beállítások is.
  • Nagyvállalatok megcélzása. – Kétségtelen, hogy a BYOD meghatározó trend, de az USA-n kívül ez a trend mérsékeltebb. Az Apple-IBM együttműködési szerződés jól mutatja, hogy van helye a vállalati flottáknak, és a Microsoft nagyvállalati beágyazottsága segítheti a Windows Phone promótálását és terjesztését. Különösen igaz ez az olyan országokban, ahol a munkavállalók önállósága korlátozott. A Microsoftnak számos eszköze van a nagyvállalati pozíciók erősítésében, ezek közé tartozik a mobil eszközfelügyelet, a közeljövőben várható konténerizált alkalmazások, szorosabb Yammer integráció stb.

További lehetőség – figyelem, csak a saját fantáziámat engedem el – a Windows Phone más Microsoft termékekkel való összekapcsolása. Xbox és WP együtt? Skype előfizetéshez belépő szintű Windows telefon? Office 365 és WP kedvező áron együtt? Windows Phone nagyvállalati szerződésben? Ezek az együttes csomagok nem léteznek. Lehet, hogy versenyjogi akadálya van a meglétüknek, de az is lehet, hogy a Microsoft még mindig nem él triviális csomagolási ajánlatokkal.

Száz szónak is egy a vége…

A Windows Phone értékesítési adatai egyáltalán nem fényesek. A Microsoft azonban nem hogy kihátrál, hanem teljes stratégiájával, teljes, átalakított szervezetével további erőforrásokat fektet a Windows Phone-ba és mindabba, ami mobilitás és produktivitás. A Windows Phone a Microsoft ökoszisztéma egyik legfontosabb terméke. És amíg a Microsoft stratégiája a “Mobile first, cloud first”, addig az is marad.

Advertisements

Vége a Windows RT-nek? Aligha!

Több cikket is olvastam mostanában arról, hogy a Windows RT-vel felhagy a Microsoft. A cikkek forrása egy Julie Larson-Green interjú volt, amelyben a Microsoft alelnök arról beszélt, hogy most három operációs rendszerünk is van, amely a fogyasztókat célozza, a jövőben pedig nem lesz három. Ebből aztán vérmérséklet szerint keletkezett olyan interpretáció, hogy Microsoft felhagy a Window RT-vel és a Windows Phone-nal, hamarosan vége a Windows RT-nek, meg olyan beszélgetés, hogy a Microsoft végre beismerte a Windows RT kudarcát – a Surface RT hardver kudarca után.

Szerintem mindez ebben a formában zagyvaság. Vége a Windows RT-nek? Miért is lenne? Ha a rövid műszaki definícióra szorítkozunk, akkor a Windows RT a Microsoft azon operációs rendszere, amely a 7-14 colos képernyőmérettel rendelkező, érintőképernyős, ARM processzorral szerelt gépeket szolgálja ki. Ha vége a Windows RT-nek, akkor ezt a hardverkategóriát vagy egyáltalán nem fedi le a Microsoft, vagy valami mással – pl. a Windows Phone-nal fedi le. Az első esetet értelmetlennek, ezért elképzelhetetlennek tartom. Az utóbbi akár még lehetséges is, de ez egyáltalán nem jelenti a Windows RT végét. Erről egy kicsit később.

Ha a Windows RT-t nem szűk műszaki definíció alapján határozom meg, akkor azt mondom, hogy az a PC-s operációs rendszerből származó, a PC-s Windows 8.x-szel közös futtatókörnyezettel rendelkező, harmadik gyártó Win32 alkalmazásait nem futtató, az Office RT aktuális verzióját magában foglaló operációs rendszer, amely a Microsoft "Produktív tablet" ideáját testesíti meg – előnyeivel és korlátaival együtt. Ha így nézem, akkor a Windows RT végét az jelentené, ha a Microsoft nem adna ki a jövőben fenti négy tulajdonsággal rendelkező operációs rendszert, vagy feladná a produktív tablet ideáját. Szintén nonszensz.

Van még egy harmadik definícióm is. A Windows RT kritikusainak nagy része az alábbi néhány dolog miatt látta/látja kudarcnak a Microsoft rendszerét:

  • Nem képes a desktop alkalmazások futtatására – miközben Windows a neve.
  • Tartalmazza a Windows desktop felületet – miközben táblagépekbe szánják(*), ahol a desktopnak semmi keresnivalója
  • Az Office-t leszámítva csak érintőképernyőre optimalizált alkalmazásokat futtathat – miközben a "produktív tablet" ideáját hirdeti.

Ha ezen meghatározások felől nézem, akkor a Windows RT megszűnése azt jelentené, hogy ezentúl vagy nem tartalmazná a "Windows" nevet a termék, vagy nem tartalmazná a desktop felületet, vagy tartalmazná, de más gyártók ARM-ra fordított Win32 alkalmazásait is futtatná. A desktop felület eltűnésén túl a másik kettő számomra elképzelhetetlen.

Ha nekem kell tippelnem, akkor nem fogadnék a Windows RT kihalására. Lehet, hogy a termék nevében nem lesz benne az RT, elképzelhető. Lehet, hogy nem lesz benne a desktop. Ez akkor valósulhat meg, ha végre megjelennek az érintőképerőnyőre optimalizált Office alkalmazások. De hogy a Microsoft lemondjon a 7-14 colos kategóriában az ARM platformról, az egészen furcsa döntés lenne.

És ha a Windows Phone töltené be az űrt? Az gondolom, hogy a WP jelen formájában ez nem lenne járható. A Windows RT legnagyobb versenyelőnye más platformokkal és a WP-vel szembe is, hogy azonos a futtatókörnyezete a Windows 8.x-szel. Ezért beszélhetünk egységes platformról Win 8.x és Win RT vonatkozásában. Kétlem, hogy erről a Microsoft lemondana. Viszont egyesíteni lehetne a két platform jó tulajdonságait:

  • A WP8 hozhatná egyszerű, desktop mentes felületet – vagy legalább azt, ami jó belőle
  • A WP8 hozhatná a közel 200.000 alkalmazását
  • A WP8 hozhatná a malware-mentes környezetét
  • A Windows RT hozhatná az –immáron modern – Office-t
  • A Windows RT hozhatná a több mint 100.000 Windows Store alkalmazását
  • A Windows RT hozhatná a közös futtatóplatformot a Windows 8.x-szel (WinRT) ezáltal biztosítva az átjárhatóságot
    Mit is mondott Julie Larson-Green abban a bizonyos interjúban?

QUESTION:  Could we come back a bit to the Surface?  It could be said that the launch of a dual track last year, RT and Windows 8, was somewhat confusing for the supply chain and the consumer.  Do you think there is still a viable route here for that dual track to continue, as you’ve done with the refresh this year, or do you actually think we need a proper reboot of RT from the start?  And I guess the question, as well, is exactly what has RT achieved from your standpoint?

JULIE LARSON-GREEN:  Sure.  So Windows RT, I think there’s clearly, when you look out in the industry, there’s clearly a need for a simplified consumer electronics experience on devices.  So you look at iPad in particular, and it’s a turnkey, closed system.  It doesn’t degrade over time.  It doesn’t get viruses.  It’s not as flexible, you can’t do as much with it, but it’s a more seamless experience, even though more simplified.

Windows can do anything you want it to do.  You can write all the way to the metal.  You can add things into your startup groups that would affect your battery life long-term.  There are cool, powerful scenarios, but they come at a cost in mobility.  And so Windows on ARM, or Windows RT, was our first go at creating that more closed, turnkey experience, where it doesn’t have all the flexibility of Windows, but it has the power of Office and then all the new style applications.  So you could give it to your kid and he’s not going to load it up with a bunch of toolbars accidentally out of Internet Explorer and then come to you later and say, why am I getting all these pop-ups.  It just isn’t capable of doing that by design.

So the goal was to deliver two kinds of experiences into the market, the full power of your Windows PC, and the simplicity of a tablet experience that can also be productive.  That was the goal.  Maybe not enough — I think we didn’t explain that super-well.  I think we didn’t differentiate the devices well enough.  They looked similar.  Using them is similar.  It just didn’t do everything that you expected Windows to do.  So there’s been a lot of talk about it should have been a rebranding.  We should not have called it Windows.  How should we have made it more differentiated?  I think over time you’ll see us continue to differentiate it more.

We have the Windows Phone OS.  We have Windows RT and we have full Windows.  We’re not going to have three.  We do think there’s a world where there is a more mobile operating system that doesn’t have the risks to battery life, or the risks to security.  But, it also comes at the cost of flexibility.  So we believe in that vision and that direction and we’re continuing down that path."

(Kiemelések minden esetben tőlem.)

Nekem ez világos beszéd:

  1. Szó sincs az ARM platform feladásáról ("We do think there’s a world where there is a more mobile operating system that doesn’t have the risks to battery life…")
  2. Szó sincs a produktív tablet ideájának feladásáról ("So we believe in that vision and that direction and we’re continuing down that path.")
  3. De szó lehet a desktop elhagyásáról ("…But, it also comes at the cost of flexibility")
  4. És szó lehet a WP8 és Windows RT összeolvadásáról. ("We do think there’s a world where there is a more mobile operating system that doesn’t have the risks to battery life, or the risks to security.)
  5. Szépen körvonalazódik, hogy az azonos architektúrán futó operációs rendszereket (Windows Phone, Windows RT) az új OS divízió egységesíti és összevonja, hasonlóan a WinRT WinPRT környezeteket is, így marad két rendszer: valami új, közös az ARM rendszereken, és ezen új operációs rendszerrel közös futtatóplatform (WinRT), x86, x64 processzorokon.

És azt hiszem, ez jól van így.

(*) Tényszerűen nem igaz: a rendszer indulásakor egy igazi ultrabook formában is elérhető volt a Lenovo Yoga képében.

A tyúk-tojás dilemma butasága

Közkeletű (és a középkorban megoldhatatlan) dilemma, hogy vajon a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Mert ahhoz, hogy egy tojás létrejöjjön, mindenképpen tyúkra van szükség, és fordítva: tojás nélkül nem keletkezhetnek tyúkok.

Ezt a hasonlatot alkalmazzák az uralkodó ökoszisztémák melletti új ökoszisztémák megszületésére is. Adott pl. a Windows világa, amelyre rengeteg fejlesztő készít alkalmazást. A Linux rendszerek elterjedését gátolja, hogy piac, tehát linuxos desktopok nélkül a Windowsos fejlesztők nem vágnak bele egy új platformba. Alkalmazások nélkül viszont senki sem szeretne Linux rendszereket venni. Ha a napjainkban zajló ökoszisztéma csatákat nézzük, hasonló az érvelés, csak itt épp a Microsoft a “szenvedő” fél: a Windows Phone-ra azért nem készülnek alkalmazások, mert kicsi a rendszer penetrációja. Amíg viszont kevés az alkalmazás, senki sem veszi a készülékeket. Ördögi kör.

Én nem hiszek ebben. Saját tapasztalatom az, hogy még a legszofisztikáltabb okostelefon és táblagép használók sem használnak 50 alkalmazásnál többet, sőt, az átlag 10 fölé sem megy. Nem informatikus ismerőseim, ha van is nekik okostelefonjuk, legfeljebb a beépített alkalmazásokat használják, azokat sem túl gyakran. Táblagép tulajdonost sokat ismerek, de olyat, aki egy egzotikus, kizárólag egy platformra elérhető szoftverről áradozik, úgy, hogy anélkül aztán élni sem lehet, nem. Ezzel persze véletlenül sem szeretném az App ökoszisztémát lebecsülni. A fotósok és hobbi zenészek inkább használják az iPadet, a játék repülőgép-drónokkal foglalkozók meg android appokat használnak. Egy-egy reklámkampány hatására megugorhat néhány app használóinak száma, tömegesen mégiscsak kevés, jól behatárolható appot használnak az emberek. És nem csak én tapasztalom ezt. A múltkor még az Index is cikkezett arról, hogy bizony a többség vezetékes internetet használ, egyáltalán nem érdekli a mobil. Akkor most létezik a fenti dilemma, vagy sem?

Meglátásom szerint az eredeti formájában nem. Az bizonyos, hogy mind az iPhone, mind pedig az Android platform alap alkalmazás csomaggal, áruház és alkalmazás kínálat nélkül indultak, mégis sikeresek lettek. Az is egészen bizonyos, hogy későbbi sikereikhez nagy szükség volt az alkalmazás áruházakra, de meggyőződésem, hogy nem alapvető szükségük, hisz köztudott, hogy számos olyan Android készülék létezett, amely egyáltalán nem volt képes ilyen online áruház elérésére, mégis szépen fogytak ezek a készülékek. Amire viszont nagy szükség volt, az a készülékkel érkező alkalmazások jó minősége és koherens egysége. Semmi különös: e-mail kezelés, névjegyek, naptár, internet böngészés, facebook, térkép, számológép, óra, ébresztő.

Nem akarom én negligálni az alkalmazásokat: minden 100 milliónál nagyobb bázissal rendelkező internetes szolgáltatás megléte egy platformon nagyon fontos. Twitter, LinkedIn, Instagram, Flickr, Facebook, Youtube, Vimeo, Skype, Yahoo mail, Gtalk, Gmail, Google+ nélkül egy ökoszisztéma veszít a vonzerejéből. Mégis: ilyen szolgáltatásból azért nincs végtelen mennyiségű, a hozzájuk tartozó alkalmazások száma sem éri el a százat. És ennyi már elég az elterjedéshez.

Akkor már csak azt kellene megmagyaráznom, hogy miért nem tud sikeres lenni a Linux (ha egyszer nem kellenek hozzá alkalmazások), és miért öl minden lemaradó ökoszisztéma (Windows Phone, Blackberry) temérdek pénz abba, hogy mégis legyenek alkalmazások. Szerintem a desktop világa magyarázza az erőfeszítéseket a mobil arénában. A desktop piacra a lassú növekedés, momentán éppen a visszaesés a jellemző. Egy beállt környezetről van szó. Ilyen helyzetben a fejlesztők a jövedelmezőséget a nagyobb piaci szeletet birtoklóban találták meg, ami egyben rögzítette is ennek a piaci szereplőnek a helyzetét. Az okostelefonok és táblagépek piaca ezzel szemben egy nagyon dinamikusan növekvő piac a fejlesztők árbevételének növekedését pusztán a piac növekedése is fedezheti. Az alkalmazások mennyisége (vagyis a platform vonzóvá tétele) akkor lesz kritikus, amikor a piac a normál, 2-3%-os növekedésre lassul. Normál piacon 6-10-12%-os növekedést csak úgy lehet elérni, ha azt a versenytárs rovására tesszük. Átcsábítani más platformról pedig megkülönböztető képességekkel (pl. egyedi alkalmazások) vagy ekvivalenciával (ezen a platformon is megvan minden, ami nekem kell) lehet. No, ezért kellenek már most az alkalmazások.

És amikor beáll a piac, az alkalmazás fejlesztők (tyúkok) megnézik majd, melyik platform a legjövedelmezőbb a számukra, hol keresnek a legtöbbet (tojás). Ez függ a platformot biztosító árazásától (20%? 30%?), függ a platformot használók aktivitásától (sokan töltenek le app-ot?), függ a platform méretétől (hány millió aktiv felhasználó van?), és attól, hogy a platform gazdája mennyire tud aggresszív lenni más platformokkal összehasonlítva. És szépen lassan megindul a kiszorítós játék. De az még nem most lesz, hanem egy-két év múlva.

Ja, és az eredeti dilemma: a tojás sokkal előbb volt. 😉