Tilos a F…

Nem! Nem! Ne is mond tovább! Nálunk tilos a F… Még a nevét se mondd ki! Szigorúan tilos! Adatvédelmi okokból. Sajnos. De tényleg. Nem rajtunk múlik. Vállalati közösségi hálózat? Az mi? Ja! Nem, azt aztán főleg nem! Tilos. Fővesztés. De különben is: nincs rá igény. Nálunk még az egérhasználat is gond. Mi konzervatív szervezet vagyunk. Mi állami szervezet vagyunk. Mi olyanok vagyunk, hogy a tulajdonosaink nagyon bizalmatlanok. Nincs is nálunk Internet. Na jó, van, de le van korlátozva. Munkaidőben csak munka, tudod.

Órákig lehetne sorolni, milyen szómágiát hallunk néha informatikai vezetőktől. Miközben tudjuk, hogy az élet rég átlépett rajtuk. Mert, amint nem megy a levelezésük, ugyanezen szervezetek munkatársai átváltanak azonnal gmail-re, yahoo mail-re, hotmail-re stb. Hétvégén meg főleg átváltanak, mert akkor mobilról (a sajátjukról) elérik a leveleiket. Tudom a címüket is. Ők írnak nekem onnan. Még hogy tilos a f. ROTF

És sokkal többen "értik az idők szavát", mint azt az informatikusok gondolják. Nem hiszed? Nézd meg az alábbi képsort, tegnap készítettem. (2014.02.13.) Ezres tagságú csoportok – a Facebookon. És ezek nem a cégek vállalatok Facebook oldalai, amit a PR csapat használ, hanem a belső munkatársak által létrehozott munkahelyi közösségek fórumai. A többsége zárt csoport. De van közöttük nyílt is! És a tagság? Ki adminisztrálja? Összekeverednek jelenlegi és volt munkatársak. És ha mindenki ott van, akkor egyszer csak munkáról is szó esik. Mint a kávézóban. De vajon jó helyen van a Facebookon? És a tiltás segítene? Kétlem. N+1 közösségi hálózat létezik. Ha nem a Facebook, akkor megteszi más. Nem lenne jobb az igényt kontrollálni és nem tagadni?

A helyzet felhő alapú megoldásokért kiált. Vállalati közösségi hálózatért kiált. Meg olyan informatikai vezetőkért, akik nem dugják a homokba a fejüket. Akik különbséget tudnak tenni az otthoni felhasználóknak szánt felhőszolgáltatások és az üzleti jellegű szolgáltatások között. A közösségi hálózatok és a vállalati közösségi hálózatok között. Akik mernek olyan igényeket kielégíteni, amelyek valóban léteznek. Akik kifogások keresése helyett azt vizsgálják, hogyan lehet valamit megoldani.

Advertisements

Esti mese egy konzumerizált IT-ról

Egyszer volt, hol nem volt, az országhatáron túl, de azért az Óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy gyógyszergyártó cég, amely minden jóval meg volt áldva: szigorú törvényi szabályozással, szorgalmasan szétrajzó, mobil kereskedelmi részleggel, tettre kész IT csapattal és agilis, a jövő szavát jól értő informatikai igazgatóval.

Történt pedig, hogy a kereskedelmi szervezet elhatározta, modernizálják a munkavégzésüket, modern eszközöket szereznek be, felgyorsítják az értékesítés folyamatokat. Tetszett az ötlet mindenkinek, és hamar sikerült is egy megfelelő eszközt találni a feladathoz: iPad lett az új szabvány a részlegnél. Nagy volt a boldogság, 10/10-es elégedettséget mutattak az előzetes tesztek: gyors, vékony, könnyű (és nem utolsósorban jól villantható) eszközhöz jutott az egyszeri kereskedő, ráadásul az eszköz ára is barátságosnak volt mondható a korábbi vállalati notebookokhoz képest. No, ha már ilyen jól ment minden, a nagy lelkesedésben az az ötlet is szárba szökkent, hogy nem is kell ide másik gép, az iPad jó lesz mindenre, amire egy egyszeri kereskedőnek szüksége van: lehet vele levelezni, böngészni, futtatható rajta a céges CRM szoftver, a szükséges irodai munkákat pedig szépen elvégzi egy QuickOffice Pro HD, legjobb a maga kategóriájában. Pár tíz dollár volt ez utóbbi, több évre, aprópénz a korábbi költségekhez képest. Az Informatikai Igazgató dörzsölte a tenyerét, megvan az éves költségcsökkentési előirányzat, nem kell Windows frissítést venni, de még Office-t sem! Bőven futotta arra Symantec felügyeleti szoftverre, amit az iPadek kezelésére, felügyeletére szántak. A csillagok legszebb együttállása volt ez: gyorsabb, szebb, hatékonyabb és még olcsóbb is, amit szeret a végfelhasználó és a vezetőség egyaránt. Ki is gurult a rendszer vagy 1300 felhasználóhoz.

Nna, telt múlt az idő. Történt aztán, hogy a QuickOffice Pro HD gyártóját a QuickOffice-t felvásárolt a Google. Fel is vonta a szemöldökét a CIO, és azon túl fél szemét a QuickOffice-on tartotta. Nem is alaptalanul. A Google idővel módosította a QuickOffice felhasználási feltételeit, és az új verzióknál kötelezővé tette a Google fiók használatát. Ez még nem lett volna gond, egy agilis CIO nem ijed meg a felhőtől, hanem a felhasználási feltételek változásával a gyártó immár nem zárta ki, hogy a szoftver által kezelt adatokat adatbányászati célokra is felhasználja, amire viszont piros zászlót mutatott a gyógyszergyár jogi osztálya. Egyelőre annyiban maradtak, hogy a már meglévő verziót használják, és idővel kitalálnak valamit. A Google később visszavonta a QuickOffice Pro HD-t az Apple piactérről, és – ingyenesen – elérhetővé tette az immár frissített, következő verziót. A meghivatkozott bejegyzés felhívja a figyelmet, minden korábbi QuickOffice Pro HD felhasználó maradhat az eredeti verzió mellett, de ezzel együtt javasolt az újra áttérni, mivel az többletfunkciókat ad, továbbá a Pro HD-t már nem fejlesztik tovább. Így (sajnos) már nem lesz elérhető iOS7-en sem.

Ekkor érkeztünk el történetünkben az Apple iOS7 megjelenéséhez és széles körű elérhetőségéhez. Habár több e-mail is figyelmeztette az egyszeri kereskedőket, hogy NE FRISSÍTSÉK az eszközeiket, az egyszeri kereskedő úgy gondolta, hogy ez biztos másra tartozik, és biztos mással fordulhatnak elő előre nem látható problémák. Így aztán, uccu neki, a társaság fele beleugrott az iOS frissítésbe, mert Symantec felügyelet ide vagy oda, ezt az üzemeltetők megakadályozni nem tudták. A frissítés lezajlása után pedig jött a meglepetés: a QuickOffice Pro HD-nak hűlt helye az iPadokon. Nosza, gyorsan a helpdeskhez, az majd megoldja. Oldaná, ha tudná, de egyrészt alig győzik a telefonhívásokat, másrészt a Symantecnek nem iOS7 kompatibilis a felügyeleti szoftvere, de még csak azt sem tudják, hogy mikor lesz az.

Elmozdult a csillagállás: nem olyan boldog már a felhasználó, aki szerint ezt az egészet az IT cse..te el. Nem olyan boldog már az üzemeltetés sem, aki szerint a felhasználóra nem bízható egy vállalati eszköz frissítése. Morcos a vezetőség, hogy az IT még egy egyszerű frissítést sem képes megoldani, az emberek meg nem tudnak dolgozni, és őszül a CIO, aki két nap után csak annyit mondott: "a tábla stratégiánk felülvizsgálatra szorul."

Hiába, a változáskezelés bizony egy nagy sárkány, és ha nem figyelsz, nem csak királylányt rabol, de a békés éjszakai álmodat is. Aztán majd a CIO, ha felébred, és már nem hisz a mesékben, leül, papírt, ceruzát vesz elő, és felírják egy elképzelt modern környezet vállalati szempontból legfontosabb paramétereit: felügyelhetőség, felhasználói jogok szabályozása, igazodás a vállalati változáskezelési folyamatokhoz … stb. … stb. …stb. …stb. … és egyébként lehet gyors, kicsi, könnyű, vékony, szép. És ilyen sorrendben.

Jó éjszakát! Álmodjatok szépeket!

A vállalati közösségi hálós „aha” élményem. #Yammer

Amikor 2012-ben a Microsoft felvásárolta a Yammert, nem sokat törődtem a témával. Nem a szakterületem, lekötöttek a Windows 8 újdonságai. Amikor az őszi "Customer Experience Lab"-okra (CIE*) kezdtünk készülni, a Yammer elkezdett frusztrálni. Egy Facebook másolat, gyenge SharePoint szerű funkciókkal – ez volt az első gondolatom. Minek ez a szoftver a Microsoftnak? Ott az új SharePoint 2013, Enterprise Social képességekkel. Minek ide a Yammer? (És egyáltalán, minek az Enterprise Social?)

Pár héttel később jöttek a levelek, hogy az MSIT(**) megoldotta az egységes beléptetést, lépjünk be a Yammerbe, stb. stb. Beléptem. Tényleg egy FB utánzat. Tényleg egy gyenge SharePoint. Mi a lópikulának kell ez nekünk?

Február környékén Szalontay Zoli és Bátorfi Zsolti barátaimmal létrehoztunk egy Yammer zártkörű csoportot, hogy majd jól odaköltözünk. Tényleg akartuk. Mindhárman olyanok vagyunk, hogy szívesen megszeretjük a tonikot, ha érdemes. Nem így történt. Maradt a levelezés és a levelezési lista. Pedig tényleg próbáltuk, de valahogy nem állt rá a kezünk.

Még később igazán DÜHÖS lettem a Yammerre. Egyrészt felfedeztem, hogy a SharePoint 2013-ason van követés, meg címke követés is. Ha például elkezdem követni a #Windows8 címkét, akkor, ha mások a SharePoint 2013-on beírnak ilyen címkével valamit, azt automatikusan meg fogom kapni. Vagy pl. ha nekem van egy kérdésem, elég belekiabálni a "csőbe", pont azok az emberek fogják megkapni, akiket ez érdekel. Ez volt az első kérdésem: "I’m looking for an overview of #Windows8 #search capabilities. Especially interested in #EnterpriseSearch integration." Mások ott ülnek a cső végén, az #EnterpriseSearch címkére az ilyen szakértők előfizettek, hát majd válaszolnak. Az ötlet jó volt, csak egy valami hiányzott hozzá: a túloldalon az emberek. Ők ugyanis mind a Yammerre költöztek addigra – bár ez csak később derült ki. Nekem jobban tetszett a SharePoint felülete, kezelhetőbbnek találtam, ráadásul megoldott a jelenlét integráció, együtt él-hal a Worddel meg a többi Office alkalmazással. Szóval nem értettem, még mindig, de már dühös voltam.

Nem húzom tovább a történetet, úgy augusztus környékén egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egyre több időt töltök a Yammeren. Mégpedig azért, mert egyre több keresett információt találtam meg ott gyorsabban, mint ahogy megtaláltam máshol. Lettek "szokásos" csoportjaim, ahova bekukkantottam. Találtam olyan beidézett oldalakat, amelyek máshonnan nem kerültek a szemem elé (Egy gyöngyszem például) és végre válaszoltak a szakértők a címkézett kérdéseimre. Rájöttem a twitter integrációra, belefolytam a magyarításba.

Személyes tapasztalatnak ennyi jó, de ez azért nem megváltás. Jó válaszokat jó levelezési listán is kaphat az ember. A keresés problémája (és megoldásai) sem számítanak újdonságnak. Szóval ez eddig nem más, mint divat, hype, az újdonság kedvelése az újdonság miatt. És lássuk be, munkához jobb a SharePoint felülete, nem?

A Windows eszközök bemutatása során mindig szoktunk alkalmazásokat is mutatni, és mivel a Yammernek van modern Windows 8 alkalmazása, amit ráadásul mostanában minden nap használok, adódik, hogy ezt is megmutassam. Márpedig, ha megmutatom, felteszik majd a – jogos – kérdéseket a vállalati közösségi hálózatokról, hogy "Tamás! Mondjad meg nekünk, ha van egy jó levelező és csoportmunka szoftverünk, pl. a legújabb Exchange és SharePoint, miért feccölnénk egy fikarcnyi energiát abba, hogy egy n+1-dik rendszerünk is legyen? Csak azért, hogy legyen? Mi az, amitől az Enterprise Social alapvetően más, mint bármi, amit eddig ismertünk? Miért kezdjünk valami újba a régi finomítása és javítása helyett?" – Ezek jogos kérdések, lényegre törő kérdések. És őszinte leszek, pár nappal ezelőttig nem tudtam rá a választ.

És aztán a hétvégén jött az "aha" élmény. A levelezés. A levelezést már az ókorban is ismerték, a posta már a rómaiak korában is volt (sőt, még az előtt is.). Végső soron a dolog egyszerű: van egy feladó, és van egy címzett. A feladó megírja a levelet, lezárja – ettől kezdve törvény védi a levél bizalmasságát – a posta elviszi a levelet a címzettnek, aki aztán elolvassa. Régóta ismert módja ez az információ átadásának. A dolog fordítva is működik: most a címzett lesz a feladó és a feladó a címzett. Egy szép levelező barátság során levelek százai cserélhetnek gazdát feladó és címzett között. Az egész alapkoncepció mögött pedig ott a bizalmasság: a feladó lakása bizalmas hely (törvény védi a tulajdont, birtokot, lakást), a levél kezelése törvényileg bizalmas, a címzettnél meg az a szabály, mint a feladónál. Az információ tárolóhelye a feladó és a címzett lakása.

Az elektronikus levelezés a fizikailag létező levelezés metaforikus leképezése. Itt nem lakásról beszélünk, hanem elektronikus postafiókról, de a modell teljesen analóg az eredetivel.

Csakhogy az együttműködés és csoportmunka nem pont-pont kapcsolat. Semmi gond: a digitális levelezés rugalmas, hamar feltaláltuk a levelezési listát. Az információ gyűjtőhelye azonban továbbra is bizalmas hely – az elektronikus postaláda. Sebaj, újabb innováció: feltaláltuk a csoportmunka helyeket, amelyek egy témához, projekthez kötődnek. Pl. SharePoint. Csakhogy ez nem váltja ki a levelezést, az emellett párhuzamosan létezik, sőt bizonyos értelemben a funkciók is átfedik egymást. A helyzet az, hogy hiába vannak digitális csoportmunka helyek vagy lassan már két évtizede (ha a hálózati mappamegosztásokat is ideveszem, akkor harminc éve), az információ igen-igen jelentős része, gyakran a legfontosabb része bizalmas gyűjtőhelyeken (postaláda) halmozódik fel. A fájlmegosztás, a csoportmunka webhelyek mind-mind evolutív továbbgondolásai a levelezésnek.

És itt jön a vállalati közösségi háló. A vállalati közösségi hálózatok (Enterprise Social Network az angol neve) a levelezés mögötti alapsémát dobják ki, és éppen hogy megfordítják a dolgokat. Vagyis: ha te egy munkahelyi közösségben vagy, amely munkahely egy közös cél érdekében jött létre, és e cél eléréséért neked együtt kell működnöd másokkal – tehát együtt kell dolgoznod, vagyis kommunikálnod másokkal, akkor legyen alapértelmezett a nyílt kommunikáció. Minden tároló, levelezés, bejegyzések, fájlok, jegyzetek, csevegések, címkék, listák, csoportok stb. stb. legyen egy helyen, bárki számára elérhető, kereshető állapotban. És még egyszer: legyen ez az alapértelmezett. Ha valaki keres, akkor mindenben keressen. Ha valaki kérdez, mindenki, akinek a kérdés releváns, hallja meg és válaszolhasson. Amit a csoport létrehoz, az örökölhető lehessen, de legyen meg, maradjon meg. Minden apróság, idézet, bejegyzés és megjegyzés, kedvelés és gyors közvélemény-kutatás, dicséret és esemény, fájlok, képek, prezentációk stb. stb. minden legyen elérhető.

Mi a helyzet a bizalmasság kérdésével. Nos, attól még, hogy az alapértelmezett kommunikáció a közösségi, ez nem zárja ki, hogy ne lehessen választani a bizalmas kommunikációs csatornát. Miért ne válthatna két ember egymás között üzenetet? Miért ne lehessen zártkörű csoportokat létrehozni? De ez legyen szándékolt, ne pedig alapértelmezett, hogy a lehető legtöbb információ legyen megosztott.

Ijesztő? Bomlasztó? Igen, meglehet, az. Meglehet, hogy átalakulásra készteti a szervezetet. Hogy a hierarchikus szervezet felbomlik, megváltozik. Minden szervezet számára megfelelő modell ez? Persze hogy nem. Egy áruház-lánc, egy autó-szerviz, egy szoftverfejlesztő cég, stb. stb. számára remek megoldás. Máshol meg, ott, ahol az évezredek tapasztalata azt mutatja, hogy a hierarchikus szervezetnél nincs hatékonyabb (pl: hadsereg, rendőrség), ott ez a modell nem fog dominálni – bár szerepe még ott is lehet. Leváltja a vállalati közösségi hálózat a levelezést? Szerintem nem, de hosszú átalakulás után visszaszorítja oda, ahova való: a bizalmas adatközlés világába. Leváltja a relációs adatbázisokat? Nem, viszont a tömegében leghatalmasabb vállalati tudást, a tacit tudást(***).

Úgy kell kinéznie egy vállalati közösségi hálózatnak, mint a Facebook? Egyáltalán nem. A Yammer alapítói talán azt gondolták, hogy így eladhatóbb a termék, de csodálkoznék, ha tíz év múlva is ilyen lenne. Sokat fog rá hatni a SharePoint, az Outlook kliens, a OneNote jegyzet, mert azokban is rengeteg érték van. Az egész kulturális változás, és még csak most kezdődik. A korábbi modellek és szoftverek erősen hatni fognak. De az igazi forradalmi újdonság, az alapértelmezett nyíltság nem fog változni. Egyébként pedig céljában sem azonos egy vállalati közösségi portál. A Facebooknál fontos a kapcsolat, a játék, de sokkal kevésbé a címkék, és semmit sem nyújt a közös munkához. A Facebook nem kontrollálható, nincsenek vállalati funkciói. A vállalati közösségi portálok – bár sokat merítettek a napi tevékenységek szintjén a facebook ötleteiből – mégis csak vállalati tudástárat képeznek. A felhőben kell működnie egy Enterprise Social platformnak? Nem, a két dolog nem függ össze, viszont a Yammer, meg a versenytársainak többsége is eleve úgy készült, olyan világban jött létre, hogy infrastruktúra korlátok ne legyenek, az IT szerepe pedig legyen minimális. Mit jelent az, hogy infrastrukturális korlátok ne legyenek? Hát például azt, hogy tudtommal a Yammeren nincs tenant méretkorlát. Nőhetsz az égig, annyi fájlt tárolsz, amennyit akarsz, annyi csoportot hozol létre, amennyit szeretnél, mindezt freemium modellben.

Azzal kezdtem a cikket, hogy nem vagyok szakértője a témának. Tényleg nem vagyok. Nem ismerem a Yammer versenytársait, és nem kezdtem volna használni, ha nem a Microsoftnál dolgozom. Nem tudom, hogyan kell sikeresen Enterprise Social hálózatokat bevezetni. Nem értek a vállalatok kulturális környezetének felméréséhez vagy megváltoztatásához. Egy valamiben azonban biztos vagyok: a következő 10 év vállalat-szervezési modelljeire, végső soron a napi munkavégzésünkre meghatározó módon fognak hatni a vállalati közösségi hálózatok, köztük a Yammer, mert a mögöttes paradigma az, ami hatni fog.

Ha érdekel, itt a Yammer oldala. Ha unatkozol egyedül a magától létrejövő tenantodban, hívd meg a kollégáid is. 😉

——————————————-

(*) A CIE labor egy olyan esemény, amikor egy ügyfél – tipikusan nem informatikus – munkatársainak megmutatjuk, milyen egy teljesen kiépített, összehangolt, egységesen működő Microsoft környezetben dolgozni. Microsoft az telefon, a táblagép, a notebook, a szerver, az új Office (Office 365), a kommunikációs szoftver, az üzleti intelligencia szoftver stb. stb. Összecsiszolva, "élő" környezetben.

(**) – A Microsoft belső informatikai szervezete.

(***) – Milyen szomorú, hogy Polányi professzor kutatásairól nincs is magyar Wiki fordítás.

Fogyasztói szokások hatása az IT-re (Consumerization)

Szeretnék továbbra is a Windows 8-ról írni, de rájöttem, hogy ez nem lehetséges, amíg legalább vázlatosan nem írok az utóbbi évek egyik legjelentősebb informatikai trendjéről, a fogyasztói informatika hatásáról a vállalati IT-re. Meglehet, sokan írtak már róla, de szerintem messze nem lerágott csont. Márpedig a fogyasztói szokások hatásának a megértése nélkül a Windows 8 irányváltása és változása is nehezen érthető, mi több, állítom, hogy sikerének mércéje sem állítható fel.

A fogyasztói szokásokat vizsgálva legalább három folyamat együttes hatását kell elemeznünk. Az első a fogyasztói eszközök alakulása, a másik a fogyasztóknak szánt informatikai szolgáltatások fejlődése, a harmadik pedig egy mélyreható társadalmi gazdasági átalakulás és generációváltás a munkaerőpiacon. Nézzük sorban.

Eszközök

A fogyasztói informatika azóta létezik, amióta otthoni és hobbi felhasználóknak informatikai termékeket készítenek, vagyis nagyjából a 1960-as évek vége óta. Míg az informatika első 25-30 éve a katonai és ipari alkalmazásokról szólt, a hetvenes évektől kezdve, az olcsó mikroprocesszoroknak köszönhetően megnyílt egy új piac: eleinte a hobbistákat célozva, később mind inkább bárki számára. Gordon Moore, az Intel társalapítója írta le először a később róla elnevezett törvényszerűséget, miszerint az integrált áramkörök összetettsége (egyszerűsítve: a bennük található tranzisztorok száma) másfél évente megduplázódik. Ennek a technológiai trendnek kettős hatása van: egyrészt azonos méret mellett egyre nagyobb kapacitású és egyre gyorsabb eszközöket hozhatunk létre, illetve azonos sebességű eszközöket egyre kisebb (és így egyre olcsóbb) mikroprocesszorokkal és integrált áramköri berendezésekkel lehet megépíteni. A kis méret és rugalmasan programozható eszközök egyre változatosabb formában árasztották el az informatika iránt nem érdeklődő, de annak termékeit fogyasztó embereket. A legismertebb mikroprocesszorral szerelt fogyasztói eszközök a PC-k, amelyek megjelenésük után óriási hatást gyakoroltak az üzleti, vállalati informatikára – e folyamat eredményeképp emelkedett megavállalattá például az Intel és a Microsoft. De a fogyasztói eszközök már a PC-k idejében sem csak a PC-k voltak. A kvarcórák a hetvenes években, később kvarcjátékok a nyolcvanas években, a videómagnó, a walkman, a digitális ébesztőóra, a digitális mérleg, a programozható mosógép, a mikrohullámú sütő, a digitális számológépek mind-mind fogyasztói eszközök, amelyek digitális áramköröket tartalmaznak, és amelyeket mind könnyebb és olcsóbb volt előállítani. A miniatürizálás folyamatos, napjainkban is zajlik. Az asztali PC-k helyett egyre gyakoribbak lettek a notebookok, megjelentek a mobiltelefonok és a kézben tartható mini-számítógépek (Heldhand computers) és a digitális aszisztensek (PDA-k). A legutóbbi évtized az eszközök univerzialitásáról és személyessé válásáról szólt. Az univerzialitás alatt azt értem, hogy egyedi és speciális eszközök helyett (például telefon, GPS, számológép, óra, PDA, az USA-ban a személyhívó stb.) inkább egy általános operációs rendszerrel szerelt, de többféle alkalmazás futtatására kész eszközt használunk. Ezek az okostelefonok. A személyesség alatt pedig azt értem, hogy bár az eszközök tömegtermékek, mégis mindenki gyorsan a saját használati szokásaihoz igazítja azokat. Talán nem is túlzás, ha azt mondom, az intim szféránk részének tekintjük ezeket az eszközöket. Persze az imént említett univerzalitásnak vannak határai. Ha egy készülék dimenziói nem megfelelőek, akkor választunk hozzájuk kiegészítő eszközöket. Ha a PC-nk, ma már leginkább notebook, nem elég könnyű, nem elég könnyen kezelhető, vagy nem bírja az akkumulátora addig, amíg mi szeretnénk, akkor táblagépet veszünk a meglévő eszközpark mellé. A digitális eszközök világa a "mindenütt jelen lévő informatikához" (Ubiquitous computing) és a kellékként hordható informatikai eszközök (Wearable computing) felé tart jelenleg, elég csak az intelligens órákra, a Fitbit-re vagy a Google szemüvegére gondolni.

A "digitális bennszülött" generáció

Nagymamám 89 évet élt, idén távozott el közülünk. Sohasem használt számítógépet, nem volt a kezében hitelkártya, mobiltelefon, walkman. Idegenkedett a mikrohullámú sütőtől, nem volt automata mosógépe, sem videómagnója vagy DVD lejátszója. Majdnem mikrochipek nélkül élte az életét, talán az élete vége felé használt TV távirányító lehet a kivétel. Ő az, aki sohasem kelt útra a digitális világ felé.

Apukám 1993-ban ismerkedett meg a számítógéppel. Később a munkájához mindenféle szoftvereket kellett használnia. Ma, nyugdíjasként sokat és magabiztosan használja a számítógépet. Internetezik, aktív Facebook tag (korábban iwiw), számítógépen intézi a pénzügyeit, digitális fényképezőgépet használ, levelez stb. Blogot viszont sohasem írt, nem tudja mi a Deezer, a twittert is kerüli, nem használt elektronikus naptárat és elkerülték az okostelefonok is, bár ez lehet, hogy fordítva történt. Ő (meg persze még az én generációm is) a digitális világ képzeletbeli bevándorlója. Megtanulta, mert érdekelte, mert szüksége volt rá, valamennyire ismeri. De még nem ebbe született. (Hogy mibe? Azt mondja, a születése évében vezették be a falunkba az áramot.)

Az unokatestvéreim gyerekei már tizenévesek. Ők sohasem éltek olyan világban, amelyben ne lett volna számítógép, és eszmélésük óta körülveszi a mindennapjaikat az Internet. A házi feladatot a wikipédia segítségével oldják meg, nem leveleznek, hanem csevegnek, az első telefonjuk is okostelefon volt, a facebookot már kezdik unni és sohasem láttak walkmant, analóg fényképezőgépet; magnókazettát is csak azért, mert apa még nem dobta ki az ötszázas gyűjteményét. A jegyzet Dropboxon vagy Google drive-on, és persze van táblagépük is, de legalábbis hamarosan lesz. Ők a digitális világ bennszülöttei. Számukra egy-egy új eszköz vagy szolgáltatás pillanatok alatt (persze, túlzok: rövid idő alatt) elsajátítható. Nem kell őket "felhasználói képzésre" küldeni, megtanulják a dolgokat maguktól, legyen az párhuzamos dokumentum-szerkesztés, navigációs szoftver beállítása vagy IP-kamerák használata a kert végében. Ezzel együtt ők nem informatikai szakemberek. "Csak" használják a termékeket. Ha nem értik őket, vagy a digitális termékek nem jól működnek, akkor választanak egy alternatívát. A minőségi lécet magasra teszik. Mert nap, mint nap használják a kütyüket és a szolgáltatásokat és tisztában vannak vele, hogy "mi a tudomány mai állása."

Világos, hogy a rokonságom említése itt és most csak részben takar valóságos felhasználókat. Honnan számolhatjuk a digitális bennszülöttek generációját? Az USA-ban és a Nyugat-Európában a 80-as években születettek már többnyire odatartoznak. Magyarországon és a kelet-közép európai országokban van ennek egy szimbolikus eseménye is, 1990 májusa, a CoCom lista enyhülésének időpontja. Aki akkor született, mostanra elmúlt 23 éves, vagyis valószínűsíthetően belépett a munkaerőpiacra.

A különböző generációk eltérő és növekvő mértékben fogyasztói a digitális világ eszközeinek és szolgáltatásainak. És ez lényeges: bár sok-sok szolgáltatást ingyen vesznek igénybe, számosért fizetnek, és ha már fizetnek, megnézik, mire adják a pénzüket. Ennek a viselkedési módnak egész különös hatása van/lesz korunk vállalati informatikájára. De előbb még néhány szó a szolgáltatásokról.

A fogyasztóknak szánt (informatikai alapú) szolgáltatások

Az egyre nagyobb kapacitású, egyre nagyobb számítási teljesítményű és fajlagosan egyre olcsóbb eszközökből óriási adatközpontok születtek a kilencvenes évekre. Ezeket a kiszolgálókat egyre inkább hálózatba szervezték, hogy hatékonyabbá válhasson az adatcsere és a kommunikáció. 1990-re megszületett a HTML szabvány, végső soron maga az Internet. Az Internet pedig új, addig nem ismert üzleti modellel működő vállalkozások garmadáját szülte. A vállalatok egy része a kétezres évek elején az Internetes pénzügyi buborék kipukkadásával együtt eltűnt, vagy felvásárolták, ugyanakkor maradt néhány, amely megerősödött – például a Google, az Amazon, az eBay vagy a Yahoo. Az Internetre építő vállalkozásoknak jelentős része eleve nem vállalatokat, hanem a hétköznapi embereket célozta – kölcsönösen hatott egymásra a kereslet, vagyis a "digitális bevándorló" később pedig a "digitális bennszülött" nemzedék és a kínálat. Az Internet révén egyre több szolgáltatás vált elérhetővé online – zenehallgatás, filmek elérése, manapság már a televíziózás is. A vezetékes telefont követő mobiltelefon mellett előretört az Internetre épülő hangszolgáltatás – Live Messenger, Skype, Google Talk stb. És ne felejtsük el, hogy a régi tévére kötött falteniszt előbb a PC-s játékok, aztán a TV-s játékkonzolok váltották le, amelyekhez közösségi szolgáltatások jelentek meg, hiszen az Internet és a bőséges sávszélesség lehetővé tette, hogy egy-egy játékot közösen lehessen játszani. XBox Live. A kézben tartott játékkonzolok is átalakultak. A Nintendó kvarcjátékai előbb kézi konzolokká fejlődtek, majd itt is jött az Internet és berobbantak az okostelefonokon letölthető játékok.

A munkahely digitalizálódása is hatott a fogyasztóknak szánt informatikai szolgáltatásokra. Ahogy elterjed a vállalati elektronikus levelezés, úgy jelent meg ez a mindennapokban a Yahoo-nak, a Hotmailnek, később pedig a Gmailnek köszönhetően. És bár az aszinkron kommunikáció terén sokáig úgy tűnt, hogy az innováció az üzleti oldalról érkezik, a közösségi hálózatok megjelenése egyértelműen nem a munkahelyhez köthető, a tagok szabdidős szórakozásának indult.

A közösségi hálózatok sok tekintetben jelentik a fejlődés csúcspontját: összegyűjtik a felhasználó személyes digitális profilját, ismerőseit, teret adnak a véleményének kifejezéséhez, csevegéshez, hang vagy videó alapú kommunikációnak, játéknak, levelezésnek, naptárnak közös programok szervezésének – mindezt PC-ről, TV elől, táblagépről, okostelefonról, böngészőből vagy érintésre optimalizált alkalmazásokból. A közösségi hálózatok ráadásul rövid idő alatt a képesek voltak a teljes, általuk megcélzott felhasználói kört felszippantani: az IWIW felszívta a magyar internetező közösséget, amíg meg nem érkezett a Facebook, amely szinte mindenkit elért, aki internetezik. Hasonlóan népszerű lett a maga területén a Twitter, a tumblr és LinkedIn. Gyakran címtárként és azonosító szolgáltatásként viselkednek más szolgáltatások felé. Kapcsolatuk a felhasználókkal önkéntes és teljes egészében önkiszolgáló jellegű.

A tökéletes vihar

Oké – jó sokat írtam már a walkmanről és digitális ébresztőórákról, a Nintendó kvarcjátékokról meg a Facebookról és társairól, idilli módon ábrázoltam a saját magát tükörből mobiltelefonnal fényképezgető tini csajokat, de végül is mi a jó fészkes fene hatása van mindennek a vállalati informatikára? A válasz nagyon egyszerű. Írjuk le a nem üzleti informatikát a munkahelyi, vállalati IT fogalmaival és máris látni fogjuk. A fogyasztói informatika:

  • Önkiszolgáló: a felhasználók maguk regisztrálnak, lépnek be, tartják karban a jelszavukat, vásárolnak. Ha elfelejtik a jelszavukat, akkor maguk gondoskodnak arról, hogy újra beléphessenek. Önállóság, önállóság, önállóság.
  • Magától értetődő: a felhasználókat senki sem tanítja módszeresen. Maguktól jönnek rá arra, mit hogyan kell használni. Hogy ez a mutatvány sikerüljön, a szolgáltatások gazdái igen sok erőforrást szánnak a használhatóság kutatására és konzisztens, gyorsan tanulható, intuitív felületek létrehozására. Ahol pedig a felület nem elegendő, ott a módszert egyszerűsítik: Telepítés? Felejtsd el: letöltés, futtatás. Újraindítás: felejtsd el. Inkompatibilitás? Felejtsd el. Értelmezhetetlen üzenetek? Lejárt az idejük. A végső fogyasztó ezt úgy éli meg, hogy tanulást nem igénylő szoftvereket kap – ami persze túlzás, mindenesetre a tanulás tényleg minimális – ugyanakkor folyamatos.
  • Elérhető: a szolgáltatások bárhonnan elérhetőek, földrajzi és eszköz vonatkozásban is. Az outlook.com leveleimet megnézhetem a világ bármely pontján, bármilyen eszközről.
  • Személyes: a szolgáltatás testre szabható, a beállítások és a szolgáltatás adatai pedig követik a felhasználókat virtuálisan bármely eszközön. A rendszerek tudják, hogy ki vagyok.
  • Modern, naprakész: A szolgáltatások, amelyek gyakran innovatívabbak, mint a vállalati megfelelőik, elérhetőek a legújabb, legmodernebb eszközökön is, köszönhetően az állandóan frissülő alkalmazáshalmaznak. A szolgáltatások maguktól frissülnek, az őket fogyasztó eszközöket pedig bármikor újabbra lehet cserélni.
  • Szerethető: Mivel az eszközök modernek, személyesek, testre szabhatóak és könnyen megtanulhatóak, ezért szerethetőek. Ha pedig szeretünk valamit, azzal szívesebben és többet foglalkozunk.
  • Villámgyors: a szolgáltatások az azonnali kiszolgálásra törekszenek. Egy e-mail fiók létrehozása néhány perc, egy Facebook fiók, vagy Skydrive tárhely létrehozása nemkülönben. Amazonon vásárolni egyetlen kattintással is lehet. Minden szolgáltatás mindig villámgyors, mindegy hány tízmillió felhasználó csüng rajta.
  • Rendelkezésre áll: a szolgáltatások 7×24 órában rendelkezésre állnak. Ez műszaki értelemben persze nincs így, de az érzet tökéletesen megvan. Hasonló a helyzet a fogyasztói eszközökkel: nem 2-3 óráig üzemelnek akkumulátorról, hanem egész egész munkanapot.
  • "Korlátlan": A Facebookon nincs kapacitás korlát a fényképek feltöltésére, sem a Youtube-on a videók méretére. Ha a Gmail vagy Outlook postaládánk nem is korlátlan, szinte annak érezzük. A Dropbox, a Skydrive és a Google drive ma még belátható tárterületeket ad, de ezek mérete is rohamosan nő.
  • Olcsó: Mibe kerül 7 GB tárhely a Skydrive-on? Semmibe. Mibe kerül 10 000 fénykép tárolása a facebookon? Semmibe. Mibe kerül 1000 könyv tárolása egy digitális könyvespolcon az Amazonnál? Semmibe. És mennyibe kerül egy PC-hez képest egy Ipad mini? Egy Nexus 7? Egy Amazon Kindle Fire? Egy Surface RT? – Bár nem ingyenesek az eszközök, de jóval olcsóbbak, mint egy vállalati notebook. Olcsóbbak.

Megérkeztünk:

A fogyasztói informatika hatása a vállalati IT-re "mindössze" annyi, hogy a digitális világban felnőtt, önálló felhasználók az általuk szabadon megválasztott, kedvelt, modern, személyes, (saját?) eszközzel és alkalmazásokkal szeretnének olyan vállalati szolgáltatásokat elérni, amelyek villámgyorsak, állandóan rendelkezésre állnak, folyton frissülnek, bárhonnan elérhetőek, közel korlátlan kapacitásúak és nagyon alacsony költséggel üzemelnek.

A mai vállalati informatika pedig minden, csak nem ilyen. Ezért meg kell változnia, sőt, ahogy ma ismerjünk, úgy el kell tűnnie. Ne sajnáljuk, lesz helyette egy sokkal jobb…

A nevem Center. System Center.

A Microsoft pár napja bejelentette, hogy megújítja a teljes System Center termékcsaládját, hogy azok a lehető legjobb megoldást nyújtsák magán- vagy hibrid felhők kialakításához és üzemeltetéséhez. Miközben a bejelentést elég nagy csinnadratta kísérte, úgy érzem, viszonylag gyorsan napirendre tért felette az iparág. Sőt, megkockáztatom, talán nem is ért el az üzenet a mostani, vagy a potenciális felhasználókhoz. Pedig merem állítani, hogy a rendszerfelügyelet, a virtualizáció és a (magán, hibrid) számítási felhők világában az évtized egyik legfontosabb és valószínűleg egyik legkockázatosabb lépését jelentette be a cég. Néhány pontban a lényeg:

  • Minden System Center termék új verzióval jelentkezik. Nincs kivétel. Az egyedi termék-életciklusokat szinkronizálta a cég.
  • Minden komponens megszűnik önálló termék lenni: egyetlen terméket lehet majd vásárolni, amit úgy hívnak, hogy “System Center".
  • A termékek szinte mindegyike Cross-platform képességeket kap, vagyis nem csak Windows rendszerek felügyeletét lehet majd elvégezni. A SCOM már eddig is rendelkezett ilyen képességgel, most pedig tovább erősít a hálózatfelügyelet és a Java alkalmazás szerverek területén, az SCCM-ről ezt 2011-ben az MMS-en jelentettük be, az Orchestrator mindig is ilyen volt, a Virtual Machine Managernek pedig egyik újdonsága, hogy a Hyper-V mellett vSphere és XenServer felügyeletet is ellát majd.
  • A System Centernek két kiadása lesz: Standard és Datacenter – vagyis nem lesz “Enterprise”. Funkcionális különbség nem lesz közöttük, kizárólag abban térnek el, hogy hány virtuális környezetre (Virtual Operating System Environment – VOSE) engedélyezett a használatuk. Standard esetén ez kettő, Datacenter esetén korlátlan.
  • A termék licencelésének alapja – szerverek felügyelete esetén – kizárólag a fizikai processzor lesz. Nem lesz szerver licence, Management Server licenc stb. Meg kell számolni a processzorok számát, a rajtuk futó virtuális gépek számát, aztán választani a Standard vagy Datacenter kiadások között.
  • A System Center termékekhez automatikusan jár SQL Runtime (gyakorlatilag “megfelelő mennyiségű” SQL Standard) – amelyet persze csak a System Center komponensekhez lehet majd használni.
  • A csomaghoz megjelenik egy “Unified Installer” (UnI). Ez egy olyan eszköz, amellyel egyetlen kérdőív kitöltése után a teljes csomag automatikus telepítése elvégezhető. Világos, hogy az UnI nem lesz képes minden komponens minden összetett architektúrájának lekövetésére, de amikor kis környezetek (értsd: 1000 PC alatt!!) felügyeletét kell kialakítani, akkor jó szolgálatot fog tenni.

A legfontosabb változás?

Miért gondolom, hogy ez az évtized egyik legfontosabb bejelentése a maga területén? Meglátásom szerint azért, mert ezzel a Microsoft egyszerre gerjeszt új versenyt a régi és az új piacokon.

A Microsoftot hagyományosan a négy nagy rendszerfelügyeleti gyártó – HP, IBM, Computer Associates, BMC -  mögé sorolják a piacon, azzal a megjegyzéssel, hogy a Configuration Manager és az Operations Manager a legnagyobb installált bázisú szoftverek a maguk területén. Ezekkel a cégekkel és megoldásaikkal nem triviális versenyezni: olyan sokat fektettek már be, pénzben, tudásban, képzésben stb. az ügyfelek a versenytársak szoftvereibe, hogy csak a “tétet emelve” lehet ingerküszöb fölé nőni. Velük szemben tehát az drasztikusan egyszerűsített licencelés, és egyúttal a megemelt értékajánlat jelenthet alternatívát.

Ugyanakkor a legélesebb verseny nem itt zajlik. A VMware 13 évvel ezelőtti megjelenése, majd 11 évvel ezelőtti betörése az adatközpontokba legalább olyan forradalmi volt, mint az iPhone megjelenése az okostelefonok piacán. Kezdetben mindenki a meglévő piachoz mérte őket, s abban a tekintetben (értsd: a hagyományos rendszerfelügyelet tekintetében) a VMware nem számított nagy játékosnak. Mára fordult a kocka: a vSphere család a VMware cloud megoldásai és rendszerfelügyeleti portfóliója az egyik legerősebb rendszerfelügyeleti szállítóvá predesztinálja. És legyen bármilyen bonyolult a VMware licencelése, az még mindig nagyságrenddel egyszerűbb, és még mindig olcsóbb, mint a hagyományos rendszerfelügyeleti szállítók kínálata. Okos dolog volt a VMware részéről, hogy felvásároltatta magát az EMC-vel. Ez a húzás lehetővé tette, hogy ne merüljön el az ajánlat egy HP vagy egy IBM kínálat-tengerében, és a cég az EMC védőszárnyai alatt megőrizhesse dinamizmusát. Mára már látszik, hogy a védőszárny alatt micsoda madár fejlődött ki…Meglátásom szerint a Microsoft e második kihívást talán még nagyobbnak látja – s a teljes portfólió egybegyúrása egyetlen ajánlattá ez ellen is megfelelő fegyver lehet. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis már nem lehet csak a Virtual Machine Manager-t összehasonlítani a vCenterrel. A “minden vagy semmi” ajánlat egyúttal a “minden vagy semmi” összehasonlításokat is magával hozza. Arról már nem is beszélve, hogy a mind nagyobb helyet követelő számítási felhő megoldásoknál már nem is lehet csupán egy-egy komponensre alapozni. A cloud a rendszerfelügyelet vonatkozásában is mindent visz.

A következmények a világban

Az ügyfelekre gyakorolt legfontosabb hatás, hogy újabb szerver-konszolidációt indíthat el. Egyrészt nagyobb virtuális gép sűrűség esetén jelentős árcsökkenés érhető el, másrészt a teljes portfólió teljesebb rendszerfelügyeletet tesz lehetővé, ami a legfőbb gátja a virtualizáció és magán számítási felhők további terjedésének. A konszolidáció, no meg az x86/84 rendszerek javuló skálázhatósága tovább fogja szűkíteni a Unix rendszerek életterét (ebbe a Linux nem tartozik). A maradó rendszerek és a Linux szerverek pedig immáron natív módon felügyelhetők System Center megoldásokkal.

Azt gondolom, hogy a Microsoft döntése lépéskényszerbe hozta a hagyományos rendszerfelügyeleti gyártókat, s talán nem túlzás azt mondani, hogy hosszú távon a teljes üzleti modelljük átgondolására késztetheti őket.

Nem marad érintetlen a VMware sem. Vita tárgyát képezheti, hogy elégséges-e a Microsoft portfóliója, de abban nincs vita, hogy a Microsoft potens versenytársa immár a VMware-nek. Ugyanakkor a Microsoftnak itt nem elégséges csak a rendszerfelügyeleti termékeit csatasorba állítania. A hypervisor képességek, már pusztán a prekoncepciók miatt is, legalább akkora hatással lesznek a rendszerek kiválasztása során, mint a rendszerfelügyelet.

A következmények Magyarországon

Hogyan változik nálunk a helyzet? Magyarországon évek óta a System Center termékek csomagban vásárlását ajánlottuk az ügyfeleknek, és ők többnyire hallgattak a tanácsainkra. Számukra a változás minimális. A Datacenter változatokat processzorszámra vetítve ekvivalensen váltjuk be. Az Enterprise változatoknál pedig egy licencért változatért két standard-ot adunk, amely így megint csak értékazonos váltás lesz.. Van ugyanakkor egy olyan ügyfélkör is, akik komponenseket, tipikusan SCOM-ot vagy SCCM-et vásároltak. Attól függően, hogy van-e érvényes szoftverfrissítésük vagy sem, másképp-másképp élhetik meg a változást. A frissítés-védelemmel rendelkezők azt tapasztalhatják, hogy bizonyos átváltási arány mellett hirtelen ölükbe hullik a teljes portfolió. Ez azonnali pozitív hír. A frissítésük meghosszabbítása ugyanakkor megdrágul. Akik nem rendelkeznek frissítés-védelemmel, és csak egy komponenst vásároltak, nos ők nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel mostantól csak a drágább csomag lesz elérhető számukra – kivéve, ha egyébként szerver konszolidáció is zajlik náluk, mivel a konszolidáció árcsökkentő hatású.

Elképzelhetők olyan vásárlók is, akik a rendszerfelügyeletük kialakítását nem egy kiforrott stratégia mentén végzik, hanem aktuális problémákra gyors és egyszerű megoldást keresnek. Nos, nekik a System Center ajánlat esetleg kevésbé lesz vonzó, bár persze adott helyzettől és ártól függhet, mit gondolhatnak a Microsoft megoldásáról.

S végül lesznek olyan ügyfelek, amelyek számára ez a System Center csomag – még a legkisebb kiszerelésben is -  egyelőre nagy és bonyolult. Számukra a Microsoft még nem mondott semmit. A bejelentés egyelőre adós a System Center Essentials jövöjének felvázolásával.

Ha mindehhez még hozzáveszem a “Windows Server 8” és a benne lévő Hyper-V új képességeit, azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom: az izgalmak csak most kezdődnek.

Rövid levél a 10 éves Windows XP-től

Kedves Felhasználóm!

Köszönöm, hogy gondoltál rám a 10. születésnapomon. A Windows-ok a leghosszabb életű szoftverek, de még így is 12-szer gyorsabban öregednek mint az emberek. Így aztán emberi léptékkel 120 éves vagyok*, ami igazán matuzsálemi kor. Bár próbáltam lépést tartani a korral – három ráncfelvarró műtéten is átestem – egy idő óta már nem hozom a régi formám. Születésemkor bátran indultam a legszebb és legkényelmesebb felhasználói felület címért,  de ma már elhalványult a csillogásom az Aero mellett,  és nem versenyezhetek olyan trükkök, mint ablak-eltüntetés, a egér-rázás, és az egymás mellé rendezés. Irigykedem az utódaimra tálcára tűzés és főleg a Windows könyvtárak miatt.

Bárcsak nekem is olyan egyszerű lenne a hálózatok kezelése, vagy az otthoni gépek közötti állománymegosztás, mint az utódaimnak. Erőlködöm, hogy hasonlót nyújtsak, mint az integrált keresés,  a könnyű eszközhasználat, vagy a Media Center, de nem érhetem utol az utánam következő generációkat. Nem tudom DLNA-val átjátszani a nyaraláskor felvett kedvenc videóidat az új és korszerű tévédre, és a média táradat is az otthonodba zárom, nem úgy mint az unokám.

Ha egy vállalatnál üzemeltetsz engem, nem dicsekedhetem a merevlemezem mindenre kiterjedő védelmével. És bevallom, értetlenkedni szoktam, amikor kívülről kell a vállalati hálózatra csatlakoznom. Bezzeg a kis unokám!

Az Internet legújabb és legbiztonságosabb szörfmesterét már nem fogadhatom, és fájdalom, a legújabb Windows Live Essentials sem indul rajtam. Valamikor a leg notebook-barátabb operációs rendszer voltam, de ma már rám vernek néhány kört az utódaim. Fázós vagyok, processzorral (és árammal) fűtöm magam. Ha pedig elalszom, nem ébredek fel olyan könnyen.

Köszönöm, hogy ha az elején nem is annyira, de később mégis igen megkedveltél. Ha kérhetek születésnapi ajándékot, akkor azt kérem, hogy telepítsd a büszke és erős az unokámat. Küldj engem végleg nyugdíjba (te sem szívesen dogoznál már 120 éves korodban). De tudod mit? Ha nagyon akarod, akkor megőrizhetsz engem, és ha nagyon kellek, néha még bedolgozhatok a nyugdíj mellett.

És persze bármikor elindíthatsz, ha a kétezres évek informatikájáról nosztalgiázol.

Üdvözlettel:

A Windows XP Kacsintó arc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

———————

* Rendes körülmények között 5 évesen (60 évesen) nyugdíjaztak volna, de én három ráncfelvarrás után a gyártóm kérésére nem 5, hanem 8,5, vagyis 102 emberi évet töltöttem el aktív munkával. 13 (156 emberi) éves koromig jár még nekem a nyugellátás.

A VDI nirvána

Eddig is sejtettem, de mostanában az ország jó néhány informatikai rendszerét megismerve tapasztalom is, hogy a desktop környezetek többnyire siralmas állapotban vannak. Elavult PC park! – kiált fel mindenki. Persze, de messze nem csak ez a probléma: elavult az operációs rendszer még az új gépeken is (Windows XP, de van, hogy Windows 2000), a szoftverterítés kézzel történik, esetleg scriptekkel, használható hardver vagy szoftver leltár nincs – ezek életciklusának kezelésről már nem is beszélve. Bárminek a tömeges végrehajtása (egységesíteni egy beállítást, feltenni ugyanolyan VPN klienst stb.) komoly fejtörést jelent. Egy gép cseréje akár napokig is eltarthat, lévén a felhasználó adatainak és beállításainak költöztetése is kézzel zajlik. Ma is van még 1000 PC-nél nagyobb környezet statikus IP címekkel! – Ilyen állapotok mellett az IT egy totális béna kacsa, reagáló-képessége alapján a csigákhoz hasonlítható. A “sikertörténetek” közé az tartozik, amikor a felhasználók “legalább nem rendszergazdák” a gépeiken, így aztán a legkisebb nyomtató csatlakozáshoz is a rendszergazda személyes jelenléte szükséges – áldott szoftver a VNC, még ha lassúcska is szegény. Ilyen környezetben dolgozni lehangoló. Ilyen desktop szolgáltatást kapni felháborító és végtelenül hátráltató.

Meglehet, talán az elkeseredettség okán, de szinte mindig találok egy üzemeltetési vezetőt a környéken, aki erősen hiszi, hogy ezt a lepusztult, magára hagyott nagy kupac PC-t vékonykliensek és virtuális desktopok segítségével egyetlen nagy ugrással modern környezetté – nem utolsó sorban pedig hatékonyan (értsd: még olcsóbban) üzemeltethető rendszerré lehet alakítani. “Bár nagy beruházás, komoly kezdeti költség, de az előnyök egyértelműek”. Gyakran el is éri a kezdeményező, hogy “legalább néhány gépen” legyen vékonykliens. Tipikusan azon felhasználóknál, ahol vélhetőleg a legeslegkisebb a várható ellenállás, mellesleg a legnagyobb a valószínűsége, hogy a vékonykliens valóban jó technológiai architektúra, bár ezt a projekt végrehajtói nem tudják. Vak tyúk is talál szeget. A napi nyomorból kifelé vagy felfelé pislogó szakemberek számára a VDI maga a nirvána, a modern desktop és digitális környezet  – amit persze “a rohadt főnökök nem képesek belátni.” és  csak a iPhone-jaikkal szaladgálnak. Gyakorta ebbe az “álmodozunk, de nem csinálunk semmit” nyugalmi állapotba kerül a rendszer. Aztán nem történik semmi.

Az egész helyzetben a legszomorúbb, hogy a desktopos szakemberek valójában még csak meg sem értik, hogy mi a probléma, s az okok ismerete nélkül a kitörési pontokat is rossz helyen sejtik. Akik a VDI nirvánát keresik, azokat el kell keserítenem: ilyen nem volt, nincs, és nem lesz. Miért? A VDI nirvána rossz feltevéseken alapul, elégtelen eszközökkel operál, a problémák nagy részére semmiféle választ nem ad, viszont új problémákat hoz be. Lássuk sorban.

Az első feltételezés az, hogy a desktop kérdéskör technológiai kérdés. Nem így van. A PC-k, később a notebookok, manapság pedig az okostelefonok és a táblagépek is, a hatékony munkavégzést segítik. Azt pedig, hogy mi hatékony, leginkább az tudja eldönteni, aki használja – a felhasználó. Így volt ez régen is: a mainframe rendszereket nem azért szorította a háttérbe a PC-s világ, mert jó volt a TCO-ja, hanem mert nagyobb szabadsági fokot biztosított a felhasználóinak. És a táblagépek és okostelefonok mögött is van egy hasonló hajtóerő (persze nem kizárólag, de ott van.)  Az IT által vizionált szigorúan szabályozott környezet elfogadható, ha cserébe a felhasználó gyorsan megkapja, amire szüksége van, vagyis a szolgáltatás agilis. De ha gúzsba kötjük a felhasználót, miközben mi magunk sem tudjuk kiszolgálni kellő sebességgel, nos az nem elfogadható.

Más megközelítésben sem állítható, hogy a vékonykliensek használata csak technológia kérdése: a szervezettség és az informatikai folyamatok értettsége éppúgy számít. Sőt, szerintem ez számít igazán. A VDI és főleg a vékonykliens gyártók szívesen rendelkezésre bocsátanak TCO tanulmányokat, amelyekben fényes eredmények születnek a saját termékeik javára, csak éppen az nem világlik ki ezekből, hogy megfelelő alapok, szaktudás, változás-kezelési ismeretek, Release-management stb. egyszóval érett informatikai szervezet szükségeltetik az előnyök valóra váltásához. Független elemzésekből ez persze kiderül: a Gartner, amely 1999-et a vékonykliens évének nevezte  2001-ben (DF-14-2800) *, 2004-ben, 2006-ban és 2008-ban, legutoljára pedig 2010 végén végzett TCO számítást hagyományos PC-s környezetre és vékonykliensekre vonatkozóan. Ezekben sorra azt a következtetést vonta le, hogy a vékonykliens technológiával remélt TCO csökkenés a PC felügyelet érettségétől függ leginkább, s akkor realizálható, ha az üzemeltetési folyamatok elég érettek. Azt a következtetést meg már én vonom le, hogy nem biztos, hogy feltétlenül valami N+1 technológia megvásárlása hozza el a jó világot: tessék a meglévő, ám parlagon heverő beépített képességekkel kezdeni.

Szintén egy téves feltételezés, hogy a VDI mindenkinek jó technológia. No, ezt már a szállítók sem állítják, de néha még találkozom olyan lelkesült vevővel, aki úgy gondolja, hogy minden szög, ha már kalapács van a kezében. Láttam már zátonyra futni Magyarországon úton levő notebookokra(!) tervezett VDI rendszert.

Végezetül egy többnyire végig sem gondolt dolog, amit azért én a hibás feltételezések közé sorolok: az üzemeltetési vezetők többnyire nem látják a szervezeti problémát a virtuális desktopok szerveren történő üzemeltetésénél. Ha kicsi a szervezet és a két csapat (PC-s és szerveres) azonos, akkor ez még érthető is. Ha azonban nagyobb rendszerről van szó külön csoportokkal, nos, ez számos problémát felvet, még érett szervezeteknél is: ki figyelje a hibákat? Hogyan történjen az incidensek kezelése? Hogyan adja át az egyik csapat a munkát a másiknak? Akik nagyvállalati IT szervezetben dolgoznak tudják miről beszélek. Egyáltalán nem triviális a különböző csoportok közötti kommunikáció megszervezése és fenntartása. Egy-egy hiba könnyedén pattogni kezd a két csapat között.

A VDI nirvána hibás feltevései mellé elégtelen eszközöket kínál. Technológiai elemből van bőven –  hisz a problémát is technológiainak érzik: hypervisor, connection broker, lemezkép terítés, alkalmazás virtualizáció, profil virtualizációs stb. Több a soknál. Csak éppen módszertan nincs az igények felmérésére (vagy nincs igényfelmérés, hogy ki ne dobják a VDI-t), sem változás-kezelés a rendszer bevezetésére, sem jól definiált üzemeltetési gyakorlat  – találja ki mindenki maga némi gyártói útmutatás után.

Amikor több ügyfélnél is rákérdeztem, hogy mi lesz a majdani VDI nagy előnye a mostani  állapothoz képest, azt a választ kaptam, hogy a vékonykliensek sokkal könnyebben kezelhetők: ha meghibásodnak csak le kell venni egyet a polcról és már megy is minden tovább. Amikor viszont azt kérdeztem, hogy ez azt jelenti, ez a leggyakoribb hiba, netán ezt a legköltségesebb elhárítani, akkor csak hümmögés volt a válasz. Nem, tulajdonképpen nem ez, “de ez is fontos”. Szent meggyőződésem, hogy az egyébként technológiai értelemben briliáns VDI valójában nem azokat a gondokat kezeli, amelyek a legégetőbbek. Melyek a legégetőbbek? Mindenek előtt a nyilvántartások kezelése és a mozgatási (kiadás, csere, átadás, selejtezés stb.) folyamatok precíz végrehajtása. Aztán az egységes lemezkép-kezelés, a desktop frissítés release-managementje, a felhasználói adatok kezelése (és gépek közötti migrációja), az alkalmazások terítése, igénylése, a leggyakoribb desktop alkalmazás hibák felderítése és orvoslása; az alkalmazás-inkompatibilitási problémák kezelése, a valóban biztonságos adathozzáférés bárhonnan, bármikor stb. stb. Ezekkel a kérdésekkel A VDI megoldások nem foglalkoznak. Persze, soha nem is állították magukról, ez igaz. Csakhogy egy VDI implementáció beruházás-intenzív volta lehetetlenné teszi, hogy más területekre is erőforrásokat allokáljon az IT szervezet. Azokra a feladatokra már nem jut idő, pénz, projekt stb.. S miközben a régi problémák maradnak, újak is keletkeznek. A szerver alapú infrastruktúra desktop üzemeltetési tapasztalat helyett szerver üzemeltetési tapasztalatot igényel. És fordítva: hiába a szerver-felügyeleti tudás, a VDI-nál a virtuális gépek desktopok, amelyek egészen másképp viselkednek, mint a kiszolgálók. Kié ez a rendszer? Fentebb tárgyaltuk a problémát. Bárkié is lesz, a hypervisorok üzemeltetése és az teljesítmény-figyelés, valamint a kapacitásokkal való gazdálkodás különösen nehézségeket hoz majd. Illetve, ha precíz, szigorú rend szerint dolgozó csapatról van szó, akkor talán nem – ám a cikk elején leírt állapotok alapján erre kevés a remény.

Szóval még egyszer: a VDI nirvána nem volt, nincs és nem lesz. S ha valaki azt gondolja, hogy én nem szeretem a VDI-t, most rögtön megnyugtatom: épp ellenkezőleg. Egy remek találmány sok-sok hasznos képességgel. Amit nem szeretek, az a hype és a túlzott várakozások a VDI körül. A vak hit, az ostoba megközelítés és a felesleges pénzszórás. A józan paraszti ész mellőzése és az akarnok “hivatalkodó” IT.

Hasznos olvasmányok:

Client Computing Today: Containment, Conspiracy and Conflict

Desktop Virtualization: Not for every user – but it is for every company

Q&A: The Relationship Between Windows 7 and Hosted Virtual Desktop Technology (Gartner előfizetés szükséges)

——————————————

* – A Gartner tanulmány első mondata: Enterprises deploying thin clients expect a substantial TCO benefit, but our analysis shows that there may be no TCO benefit at all, depending on PC management best practices and on thin-client migration costs. – vagyis épp arról ír, amiről most, 10 évvel később én írok.

Jobb az XP? Jobb a Win7?

A Windows 7 piaci térnyeréséről beszámoló HWSW cikk után a megjegyzésekben újra fellángolt a meglehetősen terméketlen vita arról, hogy vajon a Windows XP, vagy a Windows7-e a jobb operációs rendszer. Terméketlennek azért gondolom, mert két dolgot gondosan kerülnek a vitázók: mit jelent az, hogy “jobb”, illetve  “kinek” jobb, milyen felhasználói kontextusban értelmezhetők az érvek. Homályosan persze átszűrődik, hogy a “jobb” körülbelül annyit tesz: gyorsabb, kényelmesebb, szebb, a “kinek” pedig a mindenkinek. No, ennek nincs túl sok teteje.

A “kinek” kérdés megválaszolása meglehetősen nehéz. A számítógépeknek éppen az a jellegzetessége, hogy bár látszatra szinte egyformák (processzorból, memóriából, háttértárból állnak, monitorral, billentyűzettel és egérrel kommunikálnak), valójában megszámlálhatatlan módon használják az emberek. Vagyis: általános eszközt használnak céleszközök helyett. Egy számítógép jó elektronikus levelezésre, internetezésre, video-telefonálásra, játékra, filmnézésre, zenehallgatásra, jegyzetelésre, könyvírásra, filmkészítésére, adatrögzítésre, eszterga vezérlésére, kazánszabályozásra, épületek tervezésére, beléptető rendszerekhez, nyilvános internet pontokhoz; egyetemi laborokhoz, ügyviteli folyamatok támogatására, molekula modellezésre, liftvezérlésre meg millió más dologra. Ezeket a tevékenységeket emberek végzik a munkájuk részeként vagy otthon, hobbiból. Amíg a vitából nem derül ki, hogy miről van szó, beszállni sem érdemes.

Az egész diskurzus ugyanakkor elmegy egy nagyon fontos dolog mellett: szóba se kerül, meg sem említi senki, pedig talán a legfontosabb mind közül. A Windows XP és a Windows 7 platformok, vagyis olyan termékek, amelyek értéke nem önmagukban, hanem a rá épített megoldásokban rejlik. Nem Windows XP-re van szükségünk, hanem egy jó szövegszerkesztőre (ami történetesen az operációs rendszeren fut), no meg egy jól működő nyomtatóra (amelyre történetesen az operációs rendszer küldi ki a nyomtatni valót). Amikor tehát a Windows 7 térnyeréséből beszélünk, akkor valójában a Windows7 ökoszisztéma térnyerését látjuk. És egész más két operációs rendszert összehasonlítani (végső soron technológiai képességeket összevetni), mint platformokat. Ugyanakkor a való életben nem az operációs rendszerek, hanem a platformok versenyeznek egymással. Egy mikro példa:

Ha nekem otthon van egy Windows XP-m, amihez van egy régi, párhuzamos csatolóra köthető nyomtatóm és egy régi, csak Windows XP-re kapható, de nekem kedves és kényelmes szoftver, akkor bizony egy Windows 7 átállás számomra “költséges” lehet, hiszen az operációs rendszer lecserélésén túl kell egy új szoftvert is vásárolnom, meg egy új nyomtatót, meg az új szoftvert meg kell tanulnom. Végső soron a ráfordított idő, erőfeszítés a pénz ebből a szempontból egymásba konvertálhatók. Világos, hogy az átállásnak lehetnek akár előnyei is (az operációs rendszer kényelmesebb, lehet, hogy stabilabb; biztonságosabb; meglehet, hogy kevesebb energiát fogyasztana a rendszerem stb.), de nem biztos, hogy rohannék az ilyen átállással. A Windows XP ökoszisztémám – a sok, egymáshoz kötődő elem, beleértve a saját tudásomat is – akadályozza, hogy az újabb platformot kezdjem használni. A dolgok ugyanakkor nem állandóak: ha tönkremegy a nyomtatóm vagy a merevlemezem – vagyis megsérül az ökoszisztéma, már nem biztos, hogy az eredeti helyreállítása lesz a legolcsóbb. Lehet, hogy ekkor már az új platform lesz a megfelelő alternatíva a számomra.

Kicsit hasonlóan zajlik egy vállalati döntési folyamat: itt is létezik egy rendszer, amely nem csak a PC-kből áll, s itt is egyik elem köti a másikat, csakhogy itt jóval gyakoribb a változás és a platform megbomlása is másképp történik. Az otthoni rendszeremnél alacsony és impulzív jellegű az üzemeltetési költség, a vállalati környezetben viszont állandó és lehet elég magas. Az átállás ideje egy kis rendszernél fajlagosan jelentős, nagyobb rendszerek esetén viszont relatíve kicsi. A függelmi elemek az én rendszeremben jól átláthatók, nagy rendszerek esetén ez némi erőfeszítést igényel (de egyáltalán nem állítom, hogy lehetetlen). Én lehet, hogy csak egy könyvelő vagyok, aki nem ért az operációs rendszerekhez, de egy vállalati környezetben ehhez adottak a szakemberek. stb. stb. (Nota bene: meglehet, hogy ezen szakemberek naprakész tudásának hiánya és a meglévő platformot erősíti az új helyett.)

Egy bizonyos: a Windows XP platform köré épült globális rendszer (alkalmazások, hardver elemek, eszközmeghajtók, és nem elfelejtve: az emberi tudás), a valaha létrejött legnagyobb és leghomogénebb ökoszisztémák egyike, amely “épp elég” jellemzőivel a legnagyobb versenytársává vált az új verzióknak. Ebben a versenyben – amely még egyszer: a platformok versenye – elvérzett a Windows Vista, de masszívan küzdve győzött a Windows 7. (*) Ráadásul a közgazdaságtan erői itt is működnek: az egyre kevesebbek által használt – és már nem fejlődő – rendszert még kevesebben és majd még kevesebben használják, ezért aztán még kevesebb befektetés (pl.: kompatibilis hardver) érkezik ide, ami megint csak az új malmára hajtja a vizet stb. stb.

Még néhány gondolat: természetesen mind a Windows XP, mind pedig a Windows 7 a tágabban értelmezett Windows platform és ökoszisztéma része. Egy linux desktopnak (vagy a Chrome OS-nek, iOS-nek stb.) ezzel a tágabb rendszerrel kell felvennie a versenyt. S mint látható: a masszív, homogén platformok felszámolása egyáltalán nem könnyű. Sokkal sokkal több kell hozzá, mint egy jó minőségű termék. Az csak az első lépés.

 

———————————————–
* – A Windows Vista kudarca szerintem nem technológiai. A Vista legnagyobb problémája, hogy a Microsoft nem készített köré olyan ökoszisztémát, amely felvehette volna a versenyt az addigra hatalmasra nőtt Windows XP-vel szemben.

A Nagy Vihar (Perfect storm)

 A perfect storm is an expression that describes
an event where a rare combination of circumstances
will aggravate a situation drastically

Wikipedia

Meglepően csöndesen fogadta a virtualizáció világa a nyár elején, hogy a Gartnernek az x86 virtualizációs piacra vonatkozó, 2011-es “Magic Quadrant” (MQ) elemzése a Microsoft megoldását a vezető negyedbe helyezte. Pedig megér néhány sort elmélkedni ennek a változásnak a jelentőségén, főleg a nyári, és a várható őszi események fényében.

Mi a fene az a Magic Quadrant?

A “Magic Quadrant” egy vezetői elemzői módszer, a Gartner saját találmánya. Sok mindenre használhatják: a segítségével fel lehet térképezni egy termékportfoliót, vagy – mint esetünkben – elemezni lehet egy piaci szegmenset, amely jelentős növekedéssel kecsegtet, s amelyben a versenytársak igyekeznek megkülönböztetni magukat. Egy MQ szinte soha nem egy konkrét termékre vonatkozik, hanem mindig egy üzleti problémára, amelyet a versenyben résztvevők egy vagy több termékkel és/vagy megoldással, szolgáltatásokkal igyekeznek lefedni. A Gartner jelenleg 53 piaci szegmensre végez el rendszeresen elemzéseket, ezek egyike az x86 virtualizáció piaca. Az elemzések között vannak régóta vezetettek és egész újak is – a szóban forgó virtualizációs elemzés az utóbbiak közé tartozik, másodszor jelent meg. A MQ végterméke egy tanulmány, benne egy 4×4-es tábla, amelyben a felmérés eredményeként a Gartner elemzői elhelyezik a piaci szereplőket. Nagyjából így:

image  image

Az elemezés kétféle koordinátát tartalmaz, a végrehajtási képességet (Ability to Execute) és a vízió teljességét (Completness of Vision). Nézzük röviden, melyik mit takar.

A végrehajtás képessége (Ability to Execute)
Maga a végrehajtás képessége is egy összetett mutató, amelyet eltérő súlyozással az alábbi vizsgált tényezők alkotják:

  • Termékek/szolgáltatások
  • Általános életképesség (Overall Viability
  • Kereskedelmi tevékenység és árazás.
  • Piaci reagálóképesség a jelenben és a múltban
  • Marketing tevékenység végrehajtás (Marketing execution)
  • A felhasználók tapasztalatai (Customer Experience
  • Üzemmenet (Operations

Sajnos meghaladja a cikk terjedelmét mindegy egyes tényező kifejtése, akit érdekel, azt a cikk végén található hivatkozásnál elolvashatja. Amire érdemes odafigyelni az az, hogy a tényezők a jelenre és a múltra, valamint a konkrét végrehajtásra összpontosítanak.

    A vízió teljessége (Completness of Vision)
    Ahogy az előző, úgy ez a koordináta is egy meglehetősen összetett dolog, amely az alábbi tényezőket egyesíti:
  • A piac megértése (Market Understanding)
  • Marketing stratégia (Marketing Strategy)
  • Kereskedelmi stratégia (Sales Strategy)
  • Termékstratégia (Offering (Product) Strategy)
  • Üzleti modell (Business Model)
  • Vertikális/iparági stratégia (Vertical/Industry Strategy)
  • Innováció (Innovation)
  • Földrajzi stratégia (Geographic Strategy)

Részletekre itt sincs mód, de megint csak érdemes észrevenni, hogy itt a gyártók (nyilvános) terveit, elképzeléseit elemzi a Gartner, vagyis a jelen és a jövő a fő szempont

    A Magic Quadrant negyedei
    A kétféle dimenzió mentén végül négy területre osztja a piacot a Gartner:
  • Vezetők (Leaders) – Jól teljesítenek a piacon és jól pozícionálják magukat a jövőre tekintettel.
  • Vízionálók (Visioners) – Értik merre tart a piac, vagy van elképzelésük arról, hogyan igazodjanak a változó piachoz, de a jelenlegi végrehajtás nem elég jó .
  • Kihívók (Challengers) – Jól működnek, esetleg dominálják a piac egyes részeit, de nem mutatják, hogy kellően értenék merre tart a piac, illetve hogyan változnak az igények.
  • Réspiaci szereplők (Niche players) – Kétféle szereplő is előfordulhat itt: Vannak, akik kis szereplők, de jól fókuszálnak egy-egy részterületre. Emellett vannak, lehetnek globális szereplők, akik nem fókuszáltak, és nem elég innovatívak vagy nem teljesítenek elég jól a piacon.

Mire kapunk választ egy MQ-ban?
Látható, hogy a végeredmény látszólag egyszerű, az értékelési szempontok viszont egyáltalán nem azok. Gyakori hiba egy-egy MQ értelmezésnél, hogy a teljes mutató helyett csupán egy-egy tényezőt “lát bele” az olvasó az elemzés eredményébe. Azt például semmiképp sem mondhatjuk, hogy a függőleges tengely csak marketing és kereskedelem, a vízszintes meg technológia. Egy MQ végeredményben olyan kérdésekre próbál választ adni, hogy:

  • Mely gyártók a számottevő szereplők a piacon?
  • Ki vagy kik a piacvezetők?
  • Érdemes-e egy adott technológiánál egy adott megoldás szállítóját figyelembe venni?
  • Milyen a versenyzők egymáshoz viszonyított helyzete?
  • Mire kell készülni egy gyártó kiválasztása esetén? (Pl.: előremutató technológia és innováció, de gyenge támogatás stb.)
  • A megoldásoknak, gyártóknak  milyen erős és gyenge pontjaik vannak?

Vagyis egy MQ egy döntést segítő, azt előkészítő tanulmány, olyan szakértőktől, akiknek napi feladata ezt a technológiai szegmenset és a szereplőket figyelni. Fontos tudni, hogy az MQ erősen épít az ügyfelektől kapott visszajelzésekre. Végeredményben ők látják ilyennek, vagy olyannak a megoldásokat.

Változások és elemzések az új kiadásban
A 2010-es és 2011-es éveket összevetve jó néhány változás látható. Eltűnt a Novell, ennek oka, hogy felvásárolták, s a tanulmány készítésének időszakában még nem dőlt el a SUSE részleg sorsa. Jövőre valószínűleg visszatér a most már leválasztott SUSE csapat. Az elmúlt évben az Oracle racionalizálta a portfólióját, ezért már csak egyszer szerepel. A Citrix erősített a végrehajtásban, ezért a vezető negyedbe került. Végül a Microsoft egy jobb piaci megértést, illetve innovatívabb portfóliót mutatott fel, ezért jobbra mozdult, így szintén bekerült a vezető negyedbe. Érdemes megnézni azt is, mit ír a Gartner a piac két legnagyobb szereplőjéről.

  • VMware:  Erőssége a stratégia és a tervei a magán és hibrid számítási felhőkre vonatkozóan. (Naná, ők fújják a passzát szelet!). Technológiai vezető és innovátor. Magas ügyfél-elégedettség és nagy installált bázis, különösen az (amerikai értelemben vett) nagyvállalatok és technológiai szolgáltatók körében. A VMware-nek a Gartner szerint oda kell figyelnie árbevétel növekedésre, tekintettel arra, hogy a nagyvállalati szegmens telítődik, a kis- és középvállalatok viszont alacsonyabb árakat várnak. Figyelnie kell arra, hogy továbbra is figyeljenek rá – erősödik a verseny a Microsofttal. Végezetül az elemzők felhívják a figyelmet, hogy a VMware függ az olyan kihívásokkal teli piacoktól mint az IT szolgáltatás automatizáció.
  • Microsoft: erőssége, hogy a virtualizációs rendszerfelügyelet ismerős lehet a Windows üzemeltetők számára. Erős Windows Server pozíciói vannak az (amerikai értelemben vett!) középvállalatoknál. Ezen cégekhez jó megoldásokat és árakat ad. Végezetül a Microsoft az Microsoft, vagyis egyike a négy AAA cégnek a S&P500-as listáján (értsd: a cég pénzügyi helyzete stabil). A Microsoftnak figyelnie kell arra, hogy nehéz lesz átkonvertálnia vagy körbebástyáznia a VMware installált bázisát, különösen a nagyvállalatoknál. Az MS erős versenyre számíthat a partneri csatornákért és a szolgáltatókért folytatott küzdelemben. Végül a Gartner szerint gond az, hogy a Hypervisor szülő partíciója Windows.
  • Érdekes megállapítás – de általam is tapasztalt tény – hogy a VMware magas árai, és az abból képzett partneri kedvezmény miatt a partnerek szívesebben árulják a “jövedelmezőbb” megoldást.

    A 2011-es elemzés jelentősége
    A legnagyobb és legfontosabb változás kétségkívül a Microsoft vezető negyedbe való belépése. Számos  nagy informatikai szervezet ugyanis szinte csak akkor áll szóba egy-egy szállítóval egy adott megoldással kapcsolatban, ha az már a vezető negyedben van. Erre a tanulmányra komoly ajtók nyílnak meg. Mindezt ráadásul a 2009-es, tehát a már nem egészen mai gyerek Hyper-V-vel és SCVMM-mel érte el a cég!

    A Nagy Vihar
    A nyár folyamán néhány esemény tovább növelte a piacon a feszültséget és a várakozásokat. Júliusban a VMware bejelentette a vSphere családja új generációját, nem mellesleg az új licencelési elveit is. Ez meglehetősen sok ellenérzést váltott ki – és ekkor nagyon finoman fogalmaztam. (Kollégáim két hosszú cikkben elemezték a történteket és a következményeket itt, meg itt.) Az VMware ügyfelek elégedettsége erőteljesen csökkent és a megbízható szállítói mivolta megkérdőjeleződött. Sokáig fog tartani, mire a helyi mérnökök ezt a csorbát szorgos munkával kiköszörülik, ha egyáltalán ez lehetséges. De ez még mindig nem a vége. A Microsoft augusztus folyamán elkezdte csepegtetni az új generációs operációs rendszeréről az információkat, és már mindenki tudja, hogy az igazán fontos bejelentések a jövő heti BUILD konferencián várhatók. Vigyázó szemetek Anaheim-re vessétek!

    Azt hiszem, hogy a Gartner által kinyilvánított MS vezetői pozíció, a VMware ügyfél-elégedettségi fiaskója és a teljes Windows kínálat (kliens, szerver, Phone és Azure) valamint System Center termékcsalád minden tagjának új verziója együtt egy igazi tökéletes vihar. Előszélnek megteszi ez: Bringing Hyper-V to Windows “8”. Izgalmas ősz következik Kacsintó arc!

    Keddtől BUILD!

XP-ről Windows 7-re. Miért is?

Már nem is egészen mostanában egy kolléga arra kért, hogy pár összeszedett gondolatot írjak, milyen kockázattal jár egy nagyobb informatikai szervezet számára a Windows XP-n való maradás, illetve milyen előnyöket jelenthet a Windows 7 bevezetése. Az írás elkészült, el is feledtem, aztán ma valahogy rátaláltam. Anonimizáltam, kissé felfrissítettem és gondoltam megosztom. Elsősorban nagyobb informatikai szervezeteket tartottam szem előtt, kisebb környezetekben vagy otthoni felhasználóknál az érvek egy része nem, vagy csak nehezen értelmezhető. Az érvrendszer tehát nem teljes körű. de ha valaki épp döntés előkészítő tanulmányt ír, hasznos lehet a számára.

A Windows XP-n maradás hátrányai, kockázatai:

Támogatás

  • A Windows XP egy, a kilencvenes évek végén tervezett, 2001-ben kiadott operációs rendszer. A kiterjesztett támogatása eredetileg 2011-ig szólt volna, amelyet a Microsoft meghosszabbított 2014-ig. Jelenleg a Windows XP ún. meghosszabbított támgatási periódusban van. Ez azt jelenti, hogy további funkciók fejlesztése nem várható, visszaportolás (egy új OS képesség visszamenőleges biztosítása a régi operációs rendszereken) pedig nem történik. A meghosszabbított támogatási időszakban felbukkanó tervezési hibákat (design bug), ingyenesen nem, csak egyedi árazás mellett javítja. Bár ez nem tűnhet komoly problémának, magyarországi viszonylatban is előfordult ilyen eset. Javítócsomagot a Microsoft nem jelentet meg, kizárólag biztonsági frissítéseket adunk ki a támogatási periódus végéig.
  • Az OEM Windows XP-k árusítása befejeződött, a hardver gyártók ma már csak Windows 7-tel árusítanak PC-ket. A Windows XP eszköz ellátottsága szűkül, a meglévő hardverekhez az eszközkezelő fejlesztés leállt, az új PC-khez a Windows XP eszközkezelők fejlesztése másodlagossá vált, vagy nem is történik meg.
  • Várható, hogy hamarosan megjelennek olyan alkalmazások, amelyek kihasználják a Windows 7 által nyújtott alkalmazás-fejlesztési környezetet, de épp emiatt, már nem lesznek futtathatók Windows XP-n. (Most mást ne említsek, ilyen alkalmazás az Internet Explorer 9 is!). A Windows XP-n maradás egyik veszélye, hogy nem lehet majd egy adott feladathoz, funkcióhoz a szoftvert rendszert választani, mert a szabványok a Windows XP-hez kötik a szervezetet.

Biztonság

  • A Windows XP tervezése jóval a Trustworthy Computing kezdeményezés előtt történt, az eredeti termék tervezése és fejlesztése során pedig még nem alkalmazták a Secure Development Lifecycle (SDL) módszertant. Emiatt a mai napig több sérülékenységet fedeznek fel a rendszerben, mint a későbbi operációs rendszerekben. Az SDL-nek köszönhetően ugyanakkor elvétve akad olyan sérülékenység, amely a Windows XP-ben nem, csak a Windows Vistában vagy Windows 7-ben található. Mindennek következtében a Windows XP naprakészen tartása és biztonságos üzemeltetése több erőfeszítést igényel, mint az újabb operációs rendszereké.
  • A beépített biztonsági eszközeit tekintve a Windows XP ma már nem tekinthető korszerűnek. Beépített kétirányú tűzfala például nincs, ezt csak harmadik gyártótól lehet fizetés ellenében beszerezni. Számos kernel szintű védelmi lehetőség ( Address space Layout randomization, service hardening stb.)* nem található meg benne, és nem is pótolható.
  • Egy Windows XP feleslegesen tartalmazhat olyan kódot a merevlemezen, amelyek nagy szervezetek nem használnak. Ilyen például a Windows Messenger (a Live Messenger elődje) vagy az Outlook Express, amely helyett többnyire a vállalati célra szánt Microsoft Office Outlook az elterjedt. Ezek a kódok szükségtelen addicionális karbantartást igényelnek.

Funkcionalitás

  • A Windows XP-ből számos funkció hiányzik, amelyek szükségesek lehetnek egy nagy szervezet rendszerének üzemeltetésekor, és csak harmadik gyártó megoldásával pótolhatók. Ilyen a merevlemez titkosítás, amely az elveszett vagy eltulajdonított mobil számítógépek adatvédelmét biztosítja.
  • A Windows XP számos olyan kiegészítő alkalmazást tartalmaz, amelyek nem eléggé funkció-gazdagok, ezért gyakran ingyenes vagy fizetős változattal pótolják (Merevlemez töredezettség-mentesítő, számológép, wifi- segédprogramok). Ezek az addicionális alkalmazások szükségtelenül drágítják az alap-image elkészítését és karbantartását, valamint az üzemelő rendszerek naprakészen tartását.
  • A Windows XP lemezképek függnek az ún. Hardware Abstraction Layer-től (HAL), ezért minden eltérő HAL-t igénylő rendszerhez külön-külön kell elkészíteni a szervezet által támogatható lemezképet. Többezres PC parknál – és itt ez a helyzet – ez jelentős többletköltséget eredményez.

Logisztika

  • A magyar informatikai szervezetek Infrastruktúra érettségi szintje desktop management területén többnyire „Basic”. Ez azt jelenti, hogy invesztíció nélkül a Windows 7 migrációt MA elkezdve valószínűsíthető, hogy körülbelül a XP támogatás lejáratának idejére lehetne a feladatot befejezni. A migráció halasztásával előfordulhat, hogy a teljes támogatás elvesztése után is még jelentős számú Windows XP működne a rendszerben. Ez a korábbi generációs Windowsokhoz képes azért nagy probléma, mert az elmúlt évtizedben mind a hálózatos, mind pedig a hálózatot nem használó malware támadások száma megsokszorozódott, így az esetleges védekezési költségek (proaktív illetve reaktív) is megnőttek.

A Windows 7 használatának előnyei:

Támogatás

  • A Windows  jelenleg az aktív támogatási periódusában van, de már közel két éve a piacon lévő operációs rendszer, világszinten a második legjelentősebb operációs rendszer.
  • A Windows 7 a leggyorsabban növekvő részesedésű rendszer, lényegében minden OEM gyártó kizárólag ilyen rendszerű PC-ket gyárt
  • A Windows 7 elfogadottsága magas, a bevezetési tapasztalatok rendkívül jók.

Biztonság

  • A Windows 7 teljes egészében a SDL fejlesztési elvek mellett tervezték és készítették, ezért minden szempontból a legbiztonságosabb operációs rendszernek mondható. Szignifikánsabb kevesebb javítás érkezett hozzá, mint a Windows XP-hez azonos életciklus-szakaszban.
  • A Windows 7-ben a legkorszerűbb szoftver-védelmi mechanizmusok is megtalálhatók (ASLR, DEP, service hardening)
  • A Windows 7 a ma ismert összes online és offline támadási módra tartalmaz védelmi eszközt. Beépített merevlemez-titkosítása van, kétirányú, házirendből szabályozható tűzfala van, beépített malware- védelmet kapott.

Funkcionalitás

  • A Windows 7 kernel fejlesztéseinek köszönhetően 20-25%-kal kevesebbet energiát használ fel az alatta futó PC, mint az történne a Windows XP esetén. Egy magyar pénzintézetben (2200 desktop) előzetes számításokat végeztek a várható megtakarításokat illetően, és azt találták, hogy a teljes átállás projektköltségét egy évi energia-megtakarítás már fedezi, a következő években pedig – pusztán ezzel a kimutatható költséggel – már nyereségbe fordul a beruházás.
  • A Windows  számos hatékonyságot növelő eszközt tartalmaz, amelyet nem kell külön beszerezni. Ilyen például a „Problem Step Recorder”, amellyel a felhasználók egyszerűen képesek hibabejelentést készíteni.
  • A Windows 7 számos olyan kernerfejlesztést tartalmaz, amely miatt alkalmasabb Virtuális Desktop környezetben való használatra. Optimalizálták az IO műveleteket így azonos storage-on több virtuális gépet futtathatunk.
  • A Windows 7 hardver-agnosztikus rendszer-lemezképet tartalmaz. Segítségével akár egyetlen lemezképpel le lehet fedni a legnagyobb informatikai hálózatokat is. A lemezképek utólag, offline is módosíthatók, betartva a biztonsági előírásokat. A lemezképeknek nem kell tartalmaznia eszközmeghajtókat, azokat a rendszer képes telepítés közben online forrásból letölteni. Mindemiatt Windows 7-tel sokkal könnyebb az ITIL fogalmai szerint ún. támogatható konfigurációt (supported configuration) készíteni és fenntartani.
  • A Windows 7 hatékonyabban képes dolgozni távoli, kis sávszélességű vonalakon, mint azt a Windows XP tesz. Ez köszönhető egyrészt az új SMB 2.0-ás, optimalizált hálózati protokollnak, továbbá a Windows 7 beépített cache funkcióinak. Mindez lehetővé teszi, hogy bérelt vonalak bővítését lehessen elhalasztani vagy elhagyni, illetve ugyanazt az infrastruktúrát kevesebb szerverrel üzemeltetni.
  • A Windows 7 Enterprise és Ultimate változatai rendelkeznek DirectAccess képességgel. Ez lehetővé teszi, hogy a tartományi tag Windows 7 állandó jelleggel kapcsolatot tartson a vállalati rendszerrel. A módszer nem csak a VPN szoftverek szükségességét eliminálja nagy részben, hanem jó felügyeletet biztosít a belső IT berkeket elhagyó gépek számára, amelye állandóan képesek frissíteni antimalware adatbázisaikat, letölthetik a biztonsági frissítéseket stb..

Uppsz! Az eredeti szövegben az szerepelt, hogy a Windows XP nem tartalmaz Data Execution Prevention-t. (DEP). Ez nem pontos. Az RTM termék valóban nem, de az SP2 óta ez a képesség a rendszer része. Mivel a mai gépek túlnyomó része SP3-on fut, ezért a DEP hiánya nem állja meg a helyét.