Windows szerverek licencelése virtuális környezetben – 1

Az előző részben a fogalmak nagy részét már tisztáztuk, most a beszerzési csatornákkal ismerkedünk. A Windows szerver operációs rendszereket alapvetően két csatornán keresztül lehet beszerezni: OEM-ben, vagy nagyvállalati licenc szerződés keretében.

Az OEM (Original Equipment Manufacturer) csatorna azt jelenti, hogy a hardverszállító a szerver hardverével együtt operációs rendszert is árul. Az OEM operációs rendszer olcsóbb, mint a más csatornákon beszerzett változat, mivel ilyenkor a “vas” szállítója vállal magára mindenféle támogatási feladatot. Az OEM operációs rendszernél éppúgy elvégzendő a licenc hozzárendelése a kiszolgálóhoz, mint más esetekben, az OEM egyedisége, hogy

• a hozzárendelést a hardvergyártó végzi el,
• a hozzárendelés a vásárlás előtt történik,
• a hozzárendelés egyszeri és végleges, a vásárlás után nem módosítható. A szoftver együtt él “és együtt hal” a hardverrel, annak elválaszthatatlan része.

A másik fontos – és Magyarországon sokkal gyakoribb – beszerzési csatorna a nagyvállalati licenc szerződés. (Open, Select, Enterprise Agreement, Enterprise Agreement Subscription stb.) Ekkor egy teljes értékű és a Microsoft által támogatott szoftver licencet vásárolunk, ezért ez valamivel drágább is. Ahogy azt korábban írtam, használat előtt a szoftvert a kiszolgáló hardverhez kell rendelni. Az OEM példányokkal összevetve a nagyvállalati szerződés keretében megvásárolt szerver operációs rendszereket

• a végfelhasználó rendeli a kiszolgáló hardverhez,
• a hozzárendelés a vásárlás után történik,
• a hozzárendelés nem végleges. Ez azt jelenti, hogy egy licencet átrendelhetünk (áthelyezhetünk) egyik hardver kiszolgálóról a másikra – de 90 napnál nem gyakrabban, kivéve, ha a hardver, amelyre legutóbb áthelyeztük a operációs rendszer licencet, véglegesen üzemképtelenné válik.

Látszik, hogy a Microsoft számára nagyon fontos ez a hozzárendelés dolog. Hát persze, ez alapján lehet ugyanis jól számolni a licenceket. A hozzárendelés nem a technikai-technológiai fogalom. Sokan összekeverik a szoftver aktiválásával, vagy telepítéssel, pedig ezek nem azonos fogalmak. A licenc hozzárendelése valamihez az olyan, mintha számviteli értelemben egy tárgyi eszközön értéknövelő átalakítást végeznénk. A licenc aktiválás ezzel szemben egy technológiai módszer, amely a hozzárendelést informatikai/technikai eszközökkel kikényszeríti. A két dolog nem azonos súlyú: a hozzárendelés sokkal fontosabb. A licenc szerződés ugyanis kiköti, hogy a termék korlátozó képességeinek megkerülése nem mentesít annak jogszerű használatától. Vagyis a szoftver-licencek kezelése sohasem lesz csupán technikai, technológiai kérdés, sokkal inkább kapcsolódik a tárgyi-eszköz nyilvántartáshoz. (Sok cég drága pénzeket költ IT eszközkezelési megoldásokra, ahelyett, hogy megnézné, mit lehet kihozni a már meglévő vállalatirányítás rendszerének tárgyieszköz moduljából, meg a saját folyamatainak rendbetételéből.)

A technológia fontosságát tovább csökkenti a virtualizáció. Mit is jelent futtatni egy szoftvert? Idézek: “’Egy szoftver példányát úgy futtatja, hogy betölti a memóriába, és végrehajtja annak egy vagy több utasítását. Ennek megtörténte után a példány futó példánynak minősül (akár folytatódik az utasításainak végrehajtása, akár nem), amíg azt a memóriából el nem távolítják.” Mit is jelent a hozzárendelés? Tárgyi eszköz ráaktiválást. Illik ez a virtualizációra is? Persze hogy illik. Mindegy, hogy egy operációs rendszer példány fizikai vagy virtuális rendszeren fut, amíg a futtatást engedélyező licenc hozzárendelt ahhoz a fizikai kiszolgálóhoz, és az engedélyezett példányszámot nem haladom meg. Ahh! Igaz ez az OEM-re is? Hát persze, hogy igaz. És az aktiválás? No ez az! Az aktiválás és a hozzárendelés nem ugyanaz. Az aktiválás egy módszer, amely a hozzárendelést kikényszeríti. Meglehet, hogy ezt virtuális környezetben nehezebb elérni. Nincs meg egy aktivációs kulcs, telefonálni kell stb. Az is lehet, hogy az aktiváció nem jól működik, átverhető stb. Ez mind nem számít: a tevékenység (hozzárendelés) jogi aspektusa a lényeges, nem a technológiai. A joghoz való ragaszkodás egyaránt jó a felhasználónak és a Microsoftnak is. A Microsoft világos szabályokat tud szabni egy audithoz, a felhasználó pedig minden körülmények között érvényesítheti a licencfeltételek alapján neki járó szolgáltatást, még akkor is, ha a technológia ügyefogyottsága ezt esetleg akadályozná.

Még egy izgalmas fogalom jutott eszembe, ez pedig az SA (Software Assurance, frissítési garancia). A Microsoft már nagyon régóta nem árul csak úgy, magában frissítési (upgrade) licenceket. Ehelyett frissítési garanciát lehet vásárolni. A frissítési garancia – ahogy a nevében is benne van – garantálja, hogy az garanciával lefedett licenceknél használható az éppen legfrissebb verzió. Sőt, egy idő után már csak SA-t kell fizetni a teljes licenc helyett. Ha egy SA megszűnik, akkor a licenc “befagy” a SA megszűntekor elérhető legfrissebb verzióval. Miért fontos ez? Gyakran előfordul, hogy megvásárolunk egy terméket és jár hozzá SA (OEM esetén is vásárolható ilyen, de tipikusan el szokták ezt hagyni.). Ha van SA-nk, előfordulhat, hogy egyik példányunk még a korábbi operációs rendszer telepítése, míg a másik példány már új verzió. Ennek semmi akadálya nincs, még akkor sem, ha az aktiválásnak vannak (vagy pontosabban: lehetnek) technikai akadályai. Egy fontos dátumot kell itt megjegyezni. A Microsoft a Windows Server 2003 R2 2005. december 6-án jelent meg. Ezzel párhuzamosan változott a licencelés és jelent meg a virtuális példányok futtatásának joga. Windows Server 2003 Enterprise Edition birtoklása esetén akkor jogosult a felhasználó legfeljebb négy virtuális példány futtatására, ha:

• A Windows Server Enterprise Editon beszerzése 2005. dec. 6. után történt, vagy
• A Windows Server Enterprise Edition beszerzése ugyan 2005. december 6. előtt történt, de 2005. december 6-án még érvényes Software Assurance élt az adott licencre.

Innen folytatjuk.

Windows szerverek licencelés virtuális környezetben – bevezető

Azt gondolom, hogy körül kell járnom egy olyan témát, amelyet az informatikusok egyszerre látnak túl bonyolultnak, kezelnek túl egyszerűen, de leginkább nem értik. A minap hallottam egy interjút egy ügyvéddel, aki elmesélte, hogy a jogi egyetemen az első évet kellett komolyan végigtanulnia, attól kezdve már leginkább a logikus gondolkodásra támaszkodhatott. Nos, a licencelés nem más, mint jogi kitételek halmaza, és én éppígy látom a helyzetet, mint az a jogász a saját szakmáját: meg kell ismerni az alapfogalmakat (esetünkben nem sok ilyen van), meg kell érteni az alap gondolatokat, a többi kikerekedik magától. A cikkek végén majd csak kérjétek rajtam számon ezt a kijelentést!

Elöljáróban még valami: amit itt leírok, az értelmezés. Semmiképpen nem minősül semmilyen formában jogi nyilatkozatnak, vagy hivatkozási alapnak. Az két, jogi szempontból is érvényes dokumentum a végfelhasználói licenc-szerződés (EULA) és a Microsoft Licensing Termékhasználati Jogosítvány (PUR)

Kezdjük akkor a legfontosabb fogalmakkal. Idézem a hivatalos szöveket és megjegyzésekkel látom el.

Kiszogáló: A kiszolgáló egy fizikai hardverrendszer, amely kiszolgálószoftver futtatására alkalmas. Egy hardverpartíció vagy blade külön fizikai hardverrendszernek, tehát külön kiszolgálónak minősül.	Ez egy egyszerű dolog. Ez az a bizonyos szerver hardver, amive annyit dolgoznunk. Bevallom, én hardveres partícionálást ritkán láttam használni, de kétségtelen, hogy létező technológia, ezért megemlíti a definíció.
Példány: A szoftver példánya a szoftvert alkotó fájlok együttese, amelyeket végrehajtható formában tárolnak, és készen állnak a futtatásra. A példány létrehozása a szoftver telepítésével vagy meglévő példány többszörözésével történik.	Vagyis esetünkben a példány egy telepített Windows szerver operációs rendszer.
Példány futtatása: Egy szoftver példányát úgy futtatja, hogy betölti a memóriába, és végrehajtja annak egy vagy több utasítását. Ennek megtörténte után a példány futó példánynak minősül (akár folytatódik az utasításainak végrehajtása, akár nem), amíg azt a memóriából el nem távolítják.	OK. Meghatároztuk, hogy egy operációs rendszer fut-e. A save-state állapotban lévő gép fut? Válasz: nem fut, mert nincs betöltve a memóriába. Ezt azért fontos tisztázni, mert később majd látni fogjuk, hogy csak a futó példányok után kell a licenceket számolni.
Operációs rendszerkörnyezet (Operating System Environment, angolul rövidítve OSE): Az „operációs rendszerkörnyezet” az operációs rendszer egy példánya, amelybe beleértendők a rajta való futtatásra konfigurált alkalmazások is. Kétféle típusú operációs rendszerkörnyezet létezik: fizikai és virtuális. A fizikai operációs rendszerkörnyezet (physical operating system environment, POSE) közvetlenül egy fizikai hardverrendszeren fut. A virtuális operációs rendszerkörnyezet (virtual operating system environment, VOSE) egy virtuális (vagy egyéb módon emulált) hardverrendszeren való futtatásra konfigurált.	Az OSE, POSE, VOSE később még többször is előfordul, ezért érdemes megjegyezni ezt a definíciót. egy OSE azzal több, mint “példány”, hogy van, vagy lehet rajta alkalmazás. Vagyis informatikai nyelven ez a rendszerbe beállított gépünk, legyen az fizikai vagy virtuális.
Licenc: egy szoftver felhasználási feltételeit szabályozó dokumentum.	Ez triviális.
Licenc hozzárendelés: A licenc-hozzárendelés egyszerűen az adott licenc egy eszközhöz vagy felhasználóhoz rendelését jelenti.	Ez egy nagyon fontos fogalom. A licenc, ugye, felhasználási feltételeket rögzítő dokumentum. A felhasználás egyik legfontosabb módja a futtatás. Ahhoz, hogy a szoftver egy vagy több példányát futtassam egy operációs rendszer környezetben, az kell, hogy a szoftver-hez tartozó licencet hozzárendeljem egy kiszolgálóhoz.

Itt álljunk meg egy pillanatra. A “licenc hozzárendelése” fogalom felhasználja mindazon definíciókat, amelyeket korábban leírtunk. Szép ábrán is be lehet mutatni. A legfontosabb az, hogy lássuk, miből lehet több példány az ábrán: licenc-ből lehet több példány, vagyis egy szerverhez több licencet is rendelhetünk. Fordítva viszont nem igaz: egy licencet nem rendelhetünk egyszerre több géphez. (Mellesleg jegyezzük meg, hogy egy licencet nem lehet egyszerre több felhasználóhoz sem rendelni. A cikkekben a hozzárendelést mindig gépekre végezzük el és sohasem felhasználókra, Ez azért van, mert a Windows szerver operációs rendszerek a Microsoft által felállított kliencféle licenc modellből a kiszolgáló + CAL, vagy processzor + CAL modell-t követik, vagyis sohasem kötődnek felhasználóhoz, ami a szoftver jellege folytán érthető is.)

Az, hogy egy licencet nem rendelhetünk több gépre, az teljesen logikusnak tűnik. Nagyon magyaráznivaló sincs rajta. Ámde amikor arról van szó, hogy van egy Windows Enterprise licencünk, (amely, ugye, négy virtuális példány futtatását engedélyezi) máris jön az első hiba, vagyis, gondolkodás nélkül futtatják az egyik gépet egy egyik kiszolgálón, a másik gépet meg a másik kiszolgálón. De nagyon előreszaladtam, maradt még egy tisztázni való fogalom.

Fizikai és virtuális processzorok

A fizikai processzor egy fizikai hardverrendszerben található processzor. A fizikai operációs rendszerkörnyezetek fizikai processzorokat használnak. A virtuális processzor egy virtuális (vagy egyéb módon emulált) hardverrendszerben található processzor. A virtuális operációs rendszerkörnyezetek virtuális processzorokat használnak. A licencelés szempontjából egy virtuális processzor ugyanannyi szállal és rendszermaggal rendelkezik, mint amennyivel az egyes fizikai processzorok az alapul szolgáló fizikai hardverrendszerben.

Idáig a definíció. Persze processzort többféle módon lehet meghatározni, a licenc írója a felhasználási feltételek szemszögéből írta le a fogalmat. A legfontosabb itt az, hogy processzorokról és nem processzor magokról beszélünk. A Microsoft (egyetlen kivételtől eltekintve) kizárólag fizikai processzorokat számol a licencek meghatározásakor, nem pedig processzor magokat.

Innen folytatjuk.

Windows szerverek licencelése virtuális környezetben – licenc számológép

Boldog új évet mindenkinek!

Nagy adósságom még a múlt évből néhány cikk, amely (ha lehetséges ilyen) egyszerűen és érthetően leírja és példákkal illusztrálja, hogyan kell Windows szervereket virtualizációs környezetben licencelni. Mivel szinte nincs olyan hét, amikor ne kerülne elő ez a kérdés e-mailen vagy telefonon, azt gondoltam, egyszerűbb, ha a legfontosabb tudnivalókat idepostázom.

Az első cikk igazából csak egy hivatkozás. A Microsoftnak van egy hivatalos és jól működő számológépe, amellyel többféle licenc számítást is végezhetünk. tulajdonképpen kettő számológép is van, de én csak a másodikat szoktam használni, mert az elsőt alkalmazásokkal is fel kell tölteni, a kérdések pedig többnyire csak az operációs rendszerekre szoktak vonatkozni. Tehát a link: http://www.microsoft.com/windowsserver2003/howtobuy/licensing/calc_2.htm (A 2003-as számtól nem kell megijedni, ugyanígy működik minden a 20008 és a 2008 R2 esetén is)

Ez 2. számú számológép valójában kétféle számolási módot takar. A zöld sablonban megadhatjuk, hogy “hány processzoros szerverünkből mennyi van”, majd meg kell mondanunk a rajtuk futó gépek számát. Ez alapján kiszámolja, hogy mennyi lenne az ár, ha Standard, Enterprise vagy Datacenter verzióval fednénk le a virtuális gépeinket. Amelyik oszlop a legkisebb összeget tartalmazza, azt a kiadást érdemes választani. A kék táblázat úgy működik, hogy minden egyes fizikai kiszolgáló processzorszámát megadjuk, mellé a virtuális gépek számát, ezután kidobja ugyanazt a számolást, mint azt a zöld táblázatnál már láttuk. Természetesen alapadatok is megadhatók, a kép bal oldalán látható, hogy beállíthatjuk mindegyik kiadás árát külön-külön is.

Egyetlen hibája van a számolgépnek: a virtuális gépek számámának megadásakor nem átlagos, hanem a “legrosszabb” esettel kell számolni. (Lásd még az alábbi hivatkozásokat, amelyekben ez pontosan szerepel.) A legrosszabb eset alatt azt értem, amikor az elképzelhető legtöbb gép fut az adott kiszolgálón. Mondjuk a fenti példa egy 9-tagú fürt, ahol normál körülmények között a kétprocesszoros gépeken 9 (nem tévesztettem), a négyprocesszoros gépeken pedig 16 (nem tévesztettem) Windows szerver operációs rendszerű virtuális gép fut – összesen 88 virtuális windows szerver. Tegyük fel, hogy az a legrosszabb eset, amikor egy kiszolgáló kiesik, legyen az bármelyik, a virtuális gépek pedig átköltöznek a maradék fürttagokra. Ha mondjuk kiesik a 4-es számú szerver, akkor 7 VM a kétprocesszoros, 2 a négyprocesszoros gépre kerül. Ekkor a VM számok így alakulnak: 10-10-10-0-10-10-10-10-18. Most tegyük fel, hogy a négyprocesszoros gépünk esik ki. Ebben az helyzetben a gépe eloszlása: 11-11-11-11-11-11-11-11-0. Vagyis a “legrosszabb helyzet” a 11-11-11-11-11-11-11-11-18. Ezt a számológépbe bepötyögve láthatjuk, hogy Datacenter kiadás megvásárlásával lehet a legjobban járni.

A Windows szerver licencelésről virtualizált környezetben még az alábbi összefoglalókat ajánlom:

• Licensing Windows Server 2008 to Run with Virtualization Technologies (Elsősorban az operációs rendszerre fókuszál)
• Licensing Microsoft Server Products in Virtual Environments (Kis mértékben az operációs rendszerre, nagyobb mértékben a szerver alkalmazásokra (Exchange., SQL, Sharepoint, Biztalk stb.) koncentrál

Még egy nagyon fontos szabályt – a cikkek elé bocsátva:  Legyen BÁRMI a Hypervisor (ESX, KVM, XEN, Windows Server vagy Hyper-V Server) a Windows szerverkért a végén UGYANANNYIT kell fizetni. Ez a Hypervisor-semlegesség elve. Ha a microsoftos vs nem microsoft összehasonlításnál eltérő számok jönnek ki, ott valami gond van.

Jó számolgatást!

Virtualizáció és licencelés – VDI

Manapság az IT szervezetek számára a virtualizáció az egyes számú költségcsökkentési fegyver és lehetőség. A technológia érettségével egyre kisebb kockázatú projektek indíthatók, miközben kombinált virtualizációs megoldásokkal az IT infrastruktúra újabb és újabb területei célozhatók meg korszerűbb architektúrákkal. Ezek a projektek viszont sokszor nem veszik figyelembe, hogy a virtualizáció alapvető változásokat hoz a licencelés területén, s néha egészen új konstrukciókra van szükség a jogitsztaság megőrzéséhez.

A VDI-ról röviden
A VDI rövidítés a Virtual Desktop Infrastructure-t takarja.  A megoldás lényege, hogy szerver virtualizációs infrastruktúrán, (Hyper-V, XenServer, VMware ESX stb.) virtuális gépekben desktop operációs rendszereket – tipikusan de nem kizárólag – Windows XP-t futtatunk, a felhasználók számára pedig egy kvázi állapot nélküli eszközről, általában vékonykliensről biztosítunk a fenti infrastruktúrához hozzáférést valamilyen távoli asztal elérési protokoll – RDP, ICA – segítségével. A felhasználóknak lehet dedikált virtuális gépe, de használhatnak “állapot nélküli” megosztott desktopot is – ilyenkor gondoskodni kell arról, hogy a felhasználót kövessék az adatai és az alkalmazásai. Egy szofisztikált VDI megoldás lényegében nem futtat több virtuális gépet, mint amennyi felhasználó ténylegesen bejelentkezett. A gépek provizionálásáról, indításáról, leállításáról, felhasználóhoz rendeléséről stb. megfelelő menedzsment környezet gondoskodik.

A takarékossági ötletek
Bár jelentős szerver infrastruktúrát kell kiépíteni, az összetett rendszer automatizmusai révén jelentős költségek megtakarítását ígéri. Ezek mindegyikét most nem elemezzük, de a licenceléssel kapcsolatos elképzeléseket vázoljuk – hogy aztán később elemezhessük őket:

• Egy VDI megoldásnál jelentősen eltérhet az összes felhasználó és a rendszert egy adott pillanatban ténylegesen használók száma. Ha – tegyük fel, 1000 PC-nk volt eredetileg, de csak 600 az egyidejű felhasználók száma – akkor szükséges desktopok száma is csak 600, tehát mintegy 40%-os megtakarítást érhetünk el.
• A fentiek alapján az Office szoftvereknél és minden produktivitási megoldásnál (BI eszközök) is hasonló költségcsökkentés valósítható meg.
• Mivel a szerver CAL-okat a virtuális gépek számához igazítjuk, ezért a Windows, Exchange, Sharepoint stb. CAL-ok számában is a fentiekhez hasonló megtakarítás érhető el. 
• Alkalmazásvirtualizációval tovább lehet finomítani a megcélzott felhasználók körét, még tovább csökkentve a szükséges licenceket.

Nem Microsoft szoftverek vonatkozásában nem tudok nyilatkozni, de az állíthatom, a Microsoft egészen másképp kezeli a VDI architektúrát és az abban futó szoftverek licenceit.

A VDI licencelés alapjai
Ahhoz, hogy a VDI környezet licencelését megértsük négy fontos fontos szabályt kell ismernünk: a licence modelleket, a nagyvállalati desktop operációs rendszer licence természetét, a multiplexelés kizárását, és az eszközhöz rendelés szabályát. Vegyük ezeket sorra:

A Microsoft a vállalati szoftvertermékeinek használati jogát a negyedévente frissített “Product Use Rights” dokumentumban írja le (Letölthető magyar nyelven is, a cikk a 2009 januári kiadásból idéz majd több alkalommal). A dokumentum eleje taglalja, hogy összesen kilenc licence modellt alkalmaz a cég, és minden egyes terméknél meghatározott, hogy mely modell alapján licencelődik. A VDI szempontjából a két fontos modell az “Asztali alkalmazások készülékenkénti licence” és az “Asztali operációs rendszerek – példányonkénti, készülékenkénti licenc” modell. Előbbi kategóriába tartozik az a Office termékcsalád valamennyi asztali komponense (Office Standard, Professional, Visio stb.), míg az utóbbiba a nagyvállalati desktop operációs rendszer – a Windows Vista Business (a frissítési garancia keretében pedig a Windows Vista Enterprise). Itt jegyezzük meg, hogy a nagyvállalati licencek mindegyike tartalmazza a korábbi verziók használatának jogát, tehát a cikkben példaként említett szoftverek korábbi verziói is használhatók, illetve azokra éppolyan szabályok érvényesek, mint az aktuálisakra.

Az “Asztali operációs rendszerek – példányonkénti, készülékenkénti licenc” modell általános leírása a PUR 6. oldalán található. Különösen az alábbi szabályok érdekesek (kiemelés tőlem):

“Licencet kell beszereznie minden olyan készülékhez amelyen, illetve amelyről eléri és használja a szoftvert (helyileg vagy távolról). A készülékre csak egy szoftverpéldányt telepíthet. Ezt a példányt a gazdagép operációs rendszerén, illetve egy virtuális (vagy egyéb módon emulált) hardverrendszeren telepítheti. Mennyiségi licencelés esetén az asztali operációs rendszer licence „frissítési licenc”. Frissítési licenceket kizárólag olyan készülékekhez szerezhet be, amelyekhez már rendelkezik „jogosító operációs rendszer” licenccel.” (Microsoft PUR, 6. oldal)

Az első kiemelt fél mondat azt jelenti, hogy Windows licenccel kell rendelkeznünk még a távoli eszközökön (értsd: vékonyklienseken) is, ha arról az eszközről Windows desktop operációs rendszert szeretnénk elérni. Vékonykliensre persze nem telepítünk Windows, de a licencet hozzá kell rendelni. Ez komoly beruházást igényel, és a VDI projektek szinte soha nem tartalmazzák. A második kiemelés még ennél is fontosabb. A frissítési licence azt jelenti, hogy a licencelt készüléken egy alap-rendszerrel, a PUR megfogalmazása szerint egy “jogosító operációs rendszerrel” kell rendelkeznünk. A hétköznapi életben ez többnyire egy OEM, jóval ritkábban egy dobozos Windows. VDI megoldásnál a készülék, amire az asztali operációs rendszert telepítjük, egy virtuális gép. Virtuális géphez OEM Windowst nem lehet vásárolni,  Az “ötletelés” során előkerül, hogy akkor rendeljünk 80 OEM licencet a szerverhez, amely a desktop operációs rendszereket futtatja majd – és máris lesz “jogosító operációs rendszerünk”. Azon túl, hogy mókás dolog XP vagy Vista OEM matricákkal teleragasztgatni a szervereket, ez a “megoldás” szintén nem működik. Az OEM szoftver ugyanis abban (is) különbözik a nagyvállalati verzióktól, hogy a hardverhez rendelést a OEM gyártó végzi el még vásárlás előtt, s azt vásárlás után sem lehet megváltoztatni. Az OEM hardver és OEM szoftver összenőtt dolgok. Első közelítésben úgy tűnik tehát, hogy marad a dobozos Windows. Az viszont – szemben az OEM-mel – jóval drágább, a 80 matrica helyett pedig 80 (vagy 100, 500, 5000!) doboz kezelhetetlen is.

A másik számunkra fontos modell az “Asztali alkalmazások, készülékenkénti licence“. Általános feltételei a PUR 5. oldalán láthatók. Különösen ez a mondat fontos:

“Licencet kell beszereznie minden olyan készülékhez amelyen, illetve amelyről eléri és használja a szoftvert (helyileg vagy távolról, hálózaton keresztül). A szoftver tetszőleges számú példányát és bármelyik korábbi verzióját telepítheti olyan készülékre, illetve hálózati készülékre, amely támogatja a szoftver használatát.” (Microsoft PUR 2009. január, 5 oldal)

Vagyis, akárcsak a desktop operciós rendszereknél, az office alkalmazásoknál is a végső berendezéshez kell a licencet rendelni, nem pedig a virtuális géphez – függetlenül attól, hogy arra a készülékre telepítettük-e a szoftvert, vagy éppen csak használjuk róla. Szó sincs egyidejűségről, a licencet akkor is meg kell venni és a “készüléken kell tartani” ha az a készüléket ideiglenesen senki sem használja. Ráadásul a kitétel érvényes az alkalmazás-virtualizációs technológiával csomagolt szoftverekre is, hiszen azoknak csak a disztribúciója nem pedig a használata tér el a hagyományosan telepített szoftverekétől.

Végezetül nézzük a multiplexálás szabályát (kiemelés tőlem):

“Olyan hálózati architektúrákat telepíthet, amelyek hardvereinek vagy szoftvereinek használatával csökkenthető azon készülékek vagy felhasználók száma, akik közvetlenül elérik a kiszolgálón futó szoftvert. Ezeket multiplexelő vagy halmozó megoldásoknak nevezik. Ezek a rendszerek azonban nem csökkentik a kiszolgálószoftver eléréséhez vagy használatához szükséges CAL licencek számát. CAL licencet kell beszereznie minden olyan készülékhez vagy felhasználóhoz, amely a multiplexelő vagy halmozó rendszer szoftvereinek vagy hardvereinek felhasználói felületéhez csatlakozik.

6. ábra

Multiplexelés: A felhasználók és a készülékek közvetett módon érhetik el a Windows vagy az SQL kiszolgálószoftvert az alábbi ábrán bemutatottak szerint. A kiszolgálószoftver közvetett módon történő elérése esetén is szükség van a CAL licenc beszerzésére.” (Microsoft PUR, 2009 január, 8. oldal)

Ha a fenti ábrán a halmozó rendszer helyébe egy Terminal Servert, vagy egy Hypervisor gazdagépet képzelünk, máris látható, hogy a CAL-ok megtakarítása ötlet sem működik. Azok ugyanúgy a végső készülékhez kell hozzárendelni, mint az Office vagy Windows esetén.

A fenti szabályokat összegezve tehát:

1. A nagyvállalati licencek közül sem az operációs rendszer, sem a Office és egyéb asztali alkalmazások, sem pedig a CAL-ok nem takaríthatók meg a VDI infrastruktúra kialakításakor.
2. Speciális licenc-konstrukció nélkül a VDI infrastruktúrban működi virtuális gépeken nem használhatók a nagyvállalati konstrukcióban vásárolt operációs rendszerek, azokhoz dobozos Windows licencet kellene vásárolni.

A Vista Enterprise Centralized Desktop licenc
Mindebből úgy tűnhet, hogy a Microsoftnak nincs VDI szituációra kialakított licencelési megoldása. Pedig már több mint két éve van. A konstrukció neve “Vista Enterprise Centralized Desktop” (VECD) – ahol az első két szó a nagyvállalati deskop operációs rendszer neve, a második két szó pedig a VDI infrastruktúrára való utalás. Nézzük, hogyan működik a VECD szabályrendszer.

A Microsoft kétféle VECD konstrukciója aszerint választható, hogy valaki rendelkezik-e élő nagyvállalati szerződéssel és ahhoz kapcsolódó frissítésvédelemmel (Software Assurance – SA), vagy sem. Ebben van ráció: vannak, akik már rendelkeznek Windows desktoppal és most tulajdonképpen ugyanazt használják, csak másképp. Mások viszont nem rendelkeznek Windows desktoppal (értsd: vékonykliens vagy nem MS desktopot használnak) – és mégis futtatni szeretnének egy Windows Vistát vagy Windows XP-t. Az első felhasználói kör szánára a “VECD for SA” a megoldás, míg a második kör a “Windows VECD” licencet veheti igénybe.

Mit az a VECD licenc:

• Legfeljebb 4, virtuális környezetben futó desktop operációs rendszerhez való hozzáférési és használati jog.
• Mindig az aktuális operációs rendszerre vonatkozik, tehát ha év közben pl. új desktop jelenik meg (jó ez nem gyakori, de idén épp itt jön a Windows 7) akkor automatikusan érvényes a jog az új verzióra
• Megengedett a korábbi verziók használata (Windows XP, Windows 2000 stb.)
• A licencelt készülék elsődleges használója otthonról, egy másik eszközről szintén elérheti a virtuális desktopokat (Home Use Right)
• A virtuális gépek nem hardverhez kötöttek. mozgatásuk a kiszolgálók között megengedett
• Windows Vista Enterprise változatának használati joga (Ezt a Windows verziót csak érvényes frissítésvédelemmel rendelkező felhasználók telepíthetik, és a Vista Businesshez képest számos szolgáltatással bővített. A Windows 7 esetében szinten lesz ilyen verzió)
• Többnyelvű felület (Multi Language Interface Pack)

Ezen felül a VECD tartalmaz minden olyan szolgáltatást, amelyet a Microsoft a frissítésvédelem körében nyújt, többek között a meghosszabbított hotfix támogatás, tréning voucher vagy éppen a TechNet előfizetés. Ezen kívül a VECD jogosít olyan termékek megvásárlására, amelyek érvényes SA meglétéhez kötöttek, mint a Microsoft Desktop Optimization Pack (MDOP), amely alkalmazás-virtualizációs és desktop virtualizációs szoftvert is magában foglal.

A VECD licencek havi előfizetés jellegű konstruktciók és azokra a készülékekre kell megvásárolni, amelyek mögött a végfelhasználók ülnek. A “VECD for SA” más áron kapható, mint a “Windows VECD”: az előbbi 1,3-2 Euro, míg az utóbbi 8-9 euro havonta.

Mi az, amit nem tartalmaz a VECD?

• Nem tartalmazza az Office alkalmazásokat
• Nem tartalmazza a szerver szoftverek CAL-okat (Windows CAL, Exchange CAL stb.) Ha szükség van szerver-hozzáférés licencekre, akkor célszerű azt nagyvállalati szerződés keretén belül megvásárolni.
• Nem tartalmazza az MDOP szoftvereket – ezeket külön előfizetés keretében árulja a Microsoft

Összegzés

Amikor ügyfelekkel, partnerekkel  virtualizációról beszélgetek, mindig megemlítem, hogy a virtualizáció sokkal több, mint csupán technológia. Jelent az rendszerfelügyeletet, együttműködést, kompatibilitást, támogathatóságot, és – nem utolsó sorban – változást a licencelésben. A virtuális desktopok licencelése más, mint a hagyományosoké, az erdeti licencek pedig nem használhatók. A virtualizáció sokféle előnyt hordoz magában, a desktop oldalon viszont egészen bizonyosan nem jelent licenc-megtakarítást a korábbi nagyvállalati konstrukciókhoz képest. Ha valaki mást állít, akkor kételkedjünk.