Rövid levél a 10 éves Windows XP-től

Kedves Felhasználóm!

Köszönöm, hogy gondoltál rám a 10. születésnapomon. A Windows-ok a leghosszabb életű szoftverek, de még így is 12-szer gyorsabban öregednek mint az emberek. Így aztán emberi léptékkel 120 éves vagyok*, ami igazán matuzsálemi kor. Bár próbáltam lépést tartani a korral – három ráncfelvarró műtéten is átestem – egy idő óta már nem hozom a régi formám. Születésemkor bátran indultam a legszebb és legkényelmesebb felhasználói felület címért,  de ma már elhalványult a csillogásom az Aero mellett,  és nem versenyezhetek olyan trükkök, mint ablak-eltüntetés, a egér-rázás, és az egymás mellé rendezés. Irigykedem az utódaimra tálcára tűzés és főleg a Windows könyvtárak miatt.

Bárcsak nekem is olyan egyszerű lenne a hálózatok kezelése, vagy az otthoni gépek közötti állománymegosztás, mint az utódaimnak. Erőlködöm, hogy hasonlót nyújtsak, mint az integrált keresés,  a könnyű eszközhasználat, vagy a Media Center, de nem érhetem utol az utánam következő generációkat. Nem tudom DLNA-val átjátszani a nyaraláskor felvett kedvenc videóidat az új és korszerű tévédre, és a média táradat is az otthonodba zárom, nem úgy mint az unokám.

Ha egy vállalatnál üzemeltetsz engem, nem dicsekedhetem a merevlemezem mindenre kiterjedő védelmével. És bevallom, értetlenkedni szoktam, amikor kívülről kell a vállalati hálózatra csatlakoznom. Bezzeg a kis unokám!

Az Internet legújabb és legbiztonságosabb szörfmesterét már nem fogadhatom, és fájdalom, a legújabb Windows Live Essentials sem indul rajtam. Valamikor a leg notebook-barátabb operációs rendszer voltam, de ma már rám vernek néhány kört az utódaim. Fázós vagyok, processzorral (és árammal) fűtöm magam. Ha pedig elalszom, nem ébredek fel olyan könnyen.

Köszönöm, hogy ha az elején nem is annyira, de később mégis igen megkedveltél. Ha kérhetek születésnapi ajándékot, akkor azt kérem, hogy telepítsd a büszke és erős az unokámat. Küldj engem végleg nyugdíjba (te sem szívesen dogoznál már 120 éves korodban). De tudod mit? Ha nagyon akarod, akkor megőrizhetsz engem, és ha nagyon kellek, néha még bedolgozhatok a nyugdíj mellett.

És persze bármikor elindíthatsz, ha a kétezres évek informatikájáról nosztalgiázol.

Üdvözlettel:

A Windows XP Kacsintó arc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

———————

* Rendes körülmények között 5 évesen (60 évesen) nyugdíjaztak volna, de én három ráncfelvarrás után a gyártóm kérésére nem 5, hanem 8,5, vagyis 102 emberi évet töltöttem el aktív munkával. 13 (156 emberi) éves koromig jár még nekem a nyugellátás.

Közösségi hálózatok és MS terméktámogatás

Ezt ma vettem észre. A terméktámogatás oldalon megjelentek a közösségi hálózatok. Sőt! A magyar oldalon még az iWIW is.

image

Tibor vagyok, de hódítani akarok

A minap egy kolléga egy teljesen triviális kérdést tett fel nekem: milyen vizsgákat kell letenni, ha valaki “tanusítottan” Hyper-V szakértő szeretne lenni? Egyszerű, nem? És mégis: sehol sem találtam meg egy oldalon, érthetően összefoglalva. No, itt egy pótolandó feladat. Jelen állás szerint az alábbiak szükségesek

No.

Tanfolyam

Vizsga

1

6422 – Windows Server 2008 Hyper-V szolgáltatás menedzselése (Implementing and Managing Windows Server 2008 Hyper-V)

70-652 TS: Windows Server Virtualization, Configuring

2

6423 – Windows Server 2008 fürtözés (Clustering) (Implementing and Managing Windows Server 2008 Clustering)

70-647 PRO: Windows Server 2008, Enterprise Administrator

3

50028 – System Center Operations Manager (SCOM) 2007 bevezetése és üzemeltetése (Installing and Configuring System Center Operations Manager 2007

Exam 70-400 MCTS: Microsoft System Center Operations Manager 2007, Configuration

4

6331 – System Center Virtual Machine Manager bevezetése és üzemeltetése (Deploying and Managing Microsoft System Center Virtual Machine Manager)

Exam 70-403 MCTS: Microsoft System Center Virtual Machine Manager 2008, Configuration

A felsorolás annyiban nem teljes, hogy mind a System Center Configuration Manager-nek, mind pedig a DPM-nek van némi Hyper-V vonatkozása. Mivel azonban ez a teljes témájukhoz képest csak kis rész, ezért ezeket nem soroltam fel.

Az egésszel csupán egy apró gond van. A tananyagok és tanfolyamok – bár folyamatosan frissülnek – többnyire még nem tartalmazzák az R2-es funkciókat. Akinek tehát tanulnia kell és naprakész tudásra van szüksége, az alábbi oldalakat ajánlom.

A Hyper-V-ről (majdnem) minden: http://technet.microsoft.com/en-us/dd565807.aspx
System Center TechCenter: http://technet.microsoft.com/en-us/systemcenter/default.aspx
System Center technet anyagok magyarul: http://www.microsoft.com/hun/technet/tc/?id=cd334386-e86b-4c68-aa07-a6b7e5b46acf
Virtualizáció anyagok magyarul: http://www.microsoft.com/hun/technet/tc/?id=66dfdab1-f982-464b-9d35-91bddd2735c9

Lehet “hódítani” 🙂

Az első virtualizációs nap – belülről és kívülről

Megvolt, szép volt. Hogy volt? Másfél hónapig még a webnaplót is elhanyagoltam, most következik a beszámoló – persze a magam szemszögéből.

Pár héttel ezelőtt egy kollégám hívta fel a figyelmemet, hogy szerveződik egy “Virtualization-day” a HUP-on. Hamar látszott, hogy sokkal többeket érdekel, mintsem hogy egyetlen lakásban elférjen a társaság. Nosza, egy gyors kupaktanács után felajánlottam a nagytárgyalónkat. A dolog azonban ettől csak még nagyobbra nőtt, hogy végül már Microsoft tárgyaló sem volt elegendő. Ráadásul a várható látogatók száma eltolta a nap jellegét a “reszelésből” az előadások felé, hiszen 200 ember vasát az isten tápellátása sem bírja. Szerencsére az esemény fontosságára felfigyelt szinte minden gyártó hazai leánya (meg jó néhány partner), így aztán hamar összejött egy kis sponzori pénz, hogy rendes helyet lehessen keresni. Réz Andrisék, bár kezdő szervezők, a lelküket is kitették, hogy a nap tényleg összejöjjön.

Nem kis fejtörést okozott, hogy mit is mutassak. A virtualizáció egy kicsit mindig varázslat, egy kicsit mindig sci-fi. De vajon mennyire legyen az az előadás? A hallgatóság várhatóan inkább hűvös távolságtartással fogad majd. (A HUP-on jópáran nem szimpatizálnak bármivel, amihez a Microsoft név társítható.) Ráadásul a VDI – úgy önmagában – nekem nem túl szimpatikus téma. Egyszerűen azért, mert az általános megközelítése szerint túlságosan technológia-centrikus, ahelyett, hogy probléma-centrikus lenne. Az azonban, hogy véletlenül az első előadás az enyém lett, egyúttal lehetőséget adott, hogy definiáljam a témát mind a technológia, mind a probléma szempontjából. (Ezt majd egy későbbi cikkben itt is megteszem.) Végül abban maradtam magammal, hogy néhány dia erejéig bemutatom, mit jelent egyáltalán a VDI, hiszen az egy nagy elefánt, aztán esetleg egy-egy lábát, meg ormányát szemlélve nem látszik az egész állat. Ehhez a “Bevezetés a VDI világába” képeit használtam fel. Ugyanakkor a technológia általános leírása mellett mindenképp rá szerettem volna mutatni, hogy divatossága ellenére itt mégiscsak egy eszközről van szó egy probléma – nevezetesen a munkakörnyezet biztosítása – kapcsán. Márpedig ebben igen sok minden beletartozik, bele is kell, hogy tartozzon. Ezért volt része az előadásnak az alkalmazás-virtualizáció, a dinamikus kövér-kliens, a RemoteApp, a Remote Desktop Web Access. stb. stb.

IMAG0060Körülbelül keddre készültem el a teljes demóval, szerdától péntekig pedig négyszer előadtam gyakorlásképpen. Egy alkalommal a feleségemnek – ha ő, aki nem szakember, nem alszik el rajta, akkor valószínűleg más sem. Közben itt ott hibák és bukfencek jöttek elő, úgyhogy minden alkalommal összeírtam mit kell még javítani, hogy szombaton tényleg gördülékeny legyen minden. Kimértük az időt, fontos, hogy első előadóként ne csússzak és ne raboljam mások perceit. Hiba ezzel együtt mindig lehet. Az előadást úgy terveztem, hogy a notebookra, amelyen dolgozom, USB-ről kerül majd fel egy Office 2007. De akkor hogyan fogom a kezdeti diákat megmutatni? Azt találtam ki, hogy a demó környezetemet egyben “élesen” is használom, vagyis a rendszergazda számára elérhetővé tettem a demó terminál szerveréről kiajánlott Powerpointot. Ezzel nem is volt semmi gond, hiszen az első demó amúgy is az USB-s App-V, onnantól kezdve pedig már van mindenem. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy a RemoteApp Powerpoint nem jól fütyülte össze magát a kivetítővel, és egy óriási felbontással próbálkozott, vagyis a diák harmada látszott csak. Ott helyben (fejben) kellett átszerkesztenem az előadást úgy, hogy az USB-s demót előrehoztam – mert csak így lett olyan eszközöm, amelyről a diák már vetíthetők voltak. Nem tudom, hogy ez a nézőtérről mennyire látszott, de amikor elindult a kivetítő, egy halvány tapsot kaptam, ez igen jól esett. (Azt a demót egyébként, hogy bedugok egy USB kulcsot, és van azonnal egy működő Office-om fájl-asszociációkkal, nos ilyet először mutattunk be Magyarországon.)

Az előadás nagyobb része ettől kezdve nagyjából a TechNet-re készül screencast vázát követte, kivéve a legutolsó részt, a HD-videó bemutatását. (Ezt screencastban “elég nehéz” megmutatni.) Egyébként azt hiszem, ezt Mo.-n megint csak először láthatta nagyérdemű. Személy szerint a kedvenc funkcióm, a virtuális gép RDP-kapcsolaton keresztüli felélesztése volt. Abba különösen bele lehet szeretni.

Bármennyire készültem, azért bennem is volt lámpaláz. Elfelejtettem megmutatni, hogy az egész bemutató “Internetes” részéhez mindössze négy tűzfal-publikációs szabályra volt szükség. Ki kellett ajánlani a Remote Desktop gateway-t és a WebAccess szerepkört (1 szabály, HTTPS); az App-V publikációs funkcióját (2. szabály HTTPS); az App-V streaming képességét (3. szabály RTSPS), végül a PKI rendszer CRL elérését (4. szabály HTTP). Egyéb dolog nem is kell, főleg nincs szükség VPN-re. Másrészt megmutathattam volna a Connection Broker felületét, meg hogy mi mindent lehet ott beállítani. Két percem még maradt volna. No sebaj, majd máskor.

IMAG0058 Az első előadás után végre néző lehettem és figyelhettem, tanulhattam. Utánam Macskásy Attila következett, szintén VDI témakörben. Bevallom újat nem hallottam, de ez inkább csak “szakmai ártalom”, a VMware-t munkaköri kötelességem ismerni, a Microsofttal kapcsolatban gondolom Attila is így van. Az előadás jó pattogósra sikerült – az ívet nem mindenhol követtem –, de  örömmel vettem, hogy Attila, hasonlóan az én bemutatómhoz, nem szűkítette le a mondandóját egyetlen területre (pl, hypervisor, vagy connection broker), hanem teljes valójában mutatta meg, mit jelent a VDI ma, a piacvezető szemszögéből. Azért nagyon fontos ez, mert így látszott, hogy egyről beszélünk. Sajnos a SUN-os VDI elmaradt, pedig jó lett volna, ha ugyanazok a funckiók egy harmadik gyártó szemszögéből is előkerülnek. Sebaj, majd legközelebb.

Érdekes volt hallani mit hangsúlyoz Attila. Pl. az USB átirányítást. Nálunk ez talán már az RDP 5.0-tól létezik, de erősen operációs-rendszer függő. Az XP kevesebbet tud, az Vista “nem-Enterprise” verziók már kicsit többet, a Vista-Enterprise még többet, a Windows7 (RDP7) pedig teljes értékű átirányítást nyújt. Igaza volt Attilának, hogy ezt megemlítette, a szívemből beszélt. A VDI projektek egyik nagy buktatója lehet, ha nem elégítjük ki a felhasználók igényeit maradéktalanul. Márpedig ahhoz a desktop élményt a lehető legteljesebben biztosítani kell. Örülök, hogy ez elhangzott, rímelt egy márciusi bejegyzésemre.

Délután – vagyis, pontosabban: ebéd után, tehát a legutálatosabb időpontban, “emésztés idején” – következett a XEN-es bemutató. Az előadás váza jó lett volna, viszont előadói gyakorlat híján az előadás csak nagy odafigyeléssel volt követhető. Inkább kisebb nézőközönség, 6-10 ember számára lett volna megfelelő, interaktív formában. Segíthetett volna egy-két áttekintő ábra is. A dolognak az volt a szépsége, hogy szinte ugyanazt csinálta meg az előadó parancssorból, mint amit mi grafikus felületen. Az előadó – Endrész Attila – pechére a livemigration nem jött össze, így a csattanó elmaradt. Pedig látszott, hogy sok-sok munka volt az előadás mögött. A HUP-on volt, aki citrom-díjat adott volna. A magam részéről ezt nem tartomk igazságosnak. Attilának – szemben minden más szereplővel – nem szakmája előadni valamit. A virtualizációt is csak a maga eszközeivel és lehetőségeivel ismerte meg, nincs mögötte tanfolyam, multi-cég stb., csak szorgalom és lelkesedés. Ezt a lelkesedést, meg a szakma szeretetét szerette volna átadni nekünk. Szóval csak csínján azzal a citrommal.

(Érdekes volt egyébként, hogy többször elejtett olyan megjegyzést, hogy “ezt nem is tudom pontosan, miért van”, meg hogy “nem is értem, hogyan működik” stb. Én viszont pontosan tudtam a kérdéseire a választ, mégha nem is volt a kezem között XEN. Ezt teszi a hasonló, mikrokerneles architektúra.)

IMAG0075A nap leghektikusabb előadása Nagy Zolié volt, de erről nem ő tehetett. Az előadás előtt tönkrement a szervezők által biztosított kivetítő, aztán később meg a Wifi is, így hiába hozta el a SUN-os csapat a többtízmilliós demóját, nem lehetett kivetíteni. Zoli gép és kép nélkül próbálta továbbvinni az előadását – egyből kiderült róla, hogy született előadó, a társaság jókat nevetett a poénjain, s az előadás ezen része már csak azért is fantasztikus volt, mert én tudom, hogy milyen frusztráló, hogy “nincs tovább” mert nem lehet az előadásban továbbmenni, de közben meg szóval kell tartani a nagyérdeműt. Zoli ráadásul előző előző este 2 órát aludt – persze a demót reszelte.

Egy ideig próbáltunk új vetítőt szerezni, amikor aztán ez nem sikerült azonnal, Zoli “LiveMigrálta” a csapatot a kisterembe. (Nagy röhögés mellett). Itt volt kivetítő, meg ott voltak a demó gépek is, viszont nem lehetett leülni, és a gépek miatt meglehetősen nagy volt a zaj. Egy darabig ilyen áldatlan állapotban zajlott az előadás, később, amikor mégis lett hálózat, meg kivetítő is, visszaballagtunk a nagy előadóba. Ezzel együtt a demóból lényegében nem lett semmi, a JAVA-s kezelőfelület rengeteg hibát dobott, úgyhogy itt is elmaradt a csattanó. Zoliról viszont még biztosan fogok hallani, mert nagy tehetség. Egy apróságot megfigyeltem és megjegyeztem. A SUN is ismeri a Microsoft által “Quick Migration”-nek nevezett technológiát (save state – failover – restore), csk ők éppen “Warm Migration”-nek nevezik. Nocsak, ez másnak is fontos volt?

A SUN-os bemutató után ismét Macskásy Attila következett, aki  – felbuzdulva azon, hogy mindenki live migration-t mutogat – gyorsan bejelentkezett a demó adatközpontjukba és bemutatott egy live migration-t, majd rögtön ezután egy hibatűrés demót is. Miközben kattintgatott, megjegyezte, hogy igazság szerint nem érti pontosan miért kell ezen annyit rugózni, hiszen a VMware évek óta tud már ilyet. Nos, itt az idő ezt elmondani: azért rugózott mindenki ezen, mert a VMware éveken keresztül megkülönböztető képességként árulta a VMotiont (és valóban, csak ők tudták), s miközben így tettek, a Virtualizáció alapkövévé emelték a funkciót. A VMotion volt valójában az a dolog, amely eladta a virtualizációt, ahogy erről korábban már többször írtam. Aztán, most, amikor már mindenki tud live migration-t (vagy, ahogy a demók mutatták, már tényleg majdnem tud), mindenki olyan lett, mint Kispipi Szutyejev Kispipi és Kisréce meséjében. Én is! Én is! Attila teljes joggal mondja, hogy ez önmagában semmi, kell mögé a menedzsment és kell mögé az alkalmazás (például a DRS, vagy a Power Management), csakhogy ezt NEHÉZ lefordítani olyan egyszerű üzenetté, amelytől az ügyfelek nem a legolcsóbban kapható LiveMigration-t veszik meg. Pedig, még egyszer: Attilának igaza van, a LiveMigration önmagában nem “A” megoldás.

Őszintén szólva azon viszont csodálkoztam, hogy a VMware milyen demó központtal rendelkezik. Arről én is írtam korábban, hogy van nekünk egy mssalesdemos.com oldalunk, ahol idősávokat lehet lefoglalni és kész demókörnyezeteket kaphatunk. Csakhogy azok a demók virtuális gépek. A VMware viszont FIZIKAI gépeket bocsátott egy előre igényelt idősáv erejéig a mérnöke rendelkezésére, amelyeken aztán TÉNYLEG mindent le lehetett demózni. Ahh, nekem össze kellett várnom, míg három gép kerül hozzám. Igaz, azokat viszont megbecsültem, a demóimat magam építettem, és birtoklom is őket teljes egészében.

Az utolsó előadó újra én voltam. Egy Hyper-V Server 2008 R2 cluster felépítését vállaltam, és egy apró kitérővel ezt sikerült is megvalósítanom. Mutattam egy WIM2VHD-t, amivel Sysprep-pelt virtuális merevlemezre rakott operációs rendszert lehet készíteni. Ezt BCDEdittel betettem a boot menübe, majd el is indítottam. (Indítható VHD…) Mivel voltak “üresjáratok”, vagyis olyan időrések, amikor a gép dolgozott, a köztes időket áttekintő ábrák bemutatására szántam. Többször próbáltam ezt a demót is, így pontosan tudtam, hogy mennyi időm van egy-egy parancs kiadása után. Csak annyi problémám volt, hogy a notebookom nem tudott egyszerre kivetíteni és az LCD panelen is képet megjeleníteni, mert a Hyper-V server grafikus meghajtóját erre nem készítették fel. Sebaj, egy újraindítás után a kivetítőre tereltem a képet, így lehetett látni, milyen a felület. Megmutattam egy hálózati kártya telepítési módot (a mikrokernel hypervisor előnye ;-)), meg megmutattam, milyen felület áll rendelkezésre az általános szerver-beállításokra és az iSCSI konfigurálására. Ezután elindítottam egy olyan VHD-t, amely már cluster-tag, hogy jusson idő a LiveMigration-re (Én is! Én is! :-)) Sajnos a fürttag elsőre nem akarta meglátni az iSCSI lemezeket – sosem fogjuk megtudni, miért – úgyhogy az előadást a Server Manager, a Hyper-V Manager és a Fail-Over cluster Manager bemutatásával zártam, plusz megígértem, hogy az ittmaradóknak összehozom a demót. A többség nem mozdult, és megérte: egy újabb reboot után már minden működött, úgyhogy abszolváltunk előbb egy Quick Migration-t, majd egy Live Migration-t is. Mindeközben még elmondhattam, hogy milyen képességekkel rendelkezik a Hyper-V Server 2008 R2, no meg a végén, hogy ez “csak úgy” letölthető. Hmm! A végén záporoztak a kérdések, és vagy egy tucat névjegykártyát szétosztottam. Azt hiszem sikerült valami izgalmasat mutatni.

A nap végére (értsd: szombat este fél nyolc után) még vagy negyven ember állt körül minket, Macskásy Attilát és engem, és tették  fel az újabb és újabb kérdéseket. Jó volt látni, hogy nem is olyan kicsi ez a “kemény mag”. Volt vagy fél kilenc, mire eljöttem, csupa jó érzéssel.

IMAG0069Nem ejtettem még szót a virtualizációs nap kiállító részlegéről. A nagy előadói terem mellett volt egy kisebb is, ahová a gyártók, partnerek hozhatták el gépeiket, s akiket kevésbé kötött le egy előadás, azok átballaghattak és megnézhettek élőben egy vSphere infrastruktúrát, vagy egy SUN xVM rendszert. De nem csak azt! A Hunnet csapata, akik virtuális szervereket kínálnak Hyper-V alapon (is) egy kis Hyper-V környezettel lepték meg a nagyérdeműt. Van aki az üzletét bízza rá a Hyper-V-re? De még mennyire! Persze, még nem “divat”. De bizonyosan megéri. Sok sikert a Hunnet-nek!

A berhelős rész egyébként jó ötlet. A kiállítóknak reklámhely, az unatkozóknak egy jó élmény, az érdeklődőknek varázslat. A sok-sok beszéd után pedig mégis jó látni, hogy az egész összerakható, működik, kipróbálható – bérelhető (;-)).

Összességében nagyon jól éreztem magam, tanultam, ismerkedtem, és tapasztalhattam, hogy sokakat érdekel, izgat a téma, fontosak az előadások és fontos ez a webnapló is.

Ez úton köszönöm Réz Andrásnak és Juhász Gergelynek, a Virtualizációs nap szervezőinek, hogy összehozták nekünk ezt az élményt. Köszönöm Rideg Marci és Kovács Zoli kollégáimnak a felkészülésben való segítségüket.  Köszönöm a sok kérdést, meg gratulációt, remélem személyesen/ a fórumon / ezen a webnaplón / e-mail-ben stb. stb. találkozunk.

IMAG0070IMAG0071IMAG0072

Virtualizáció nap – 2009. július 4.

Érdekes kezdeményezésbe csöppentem a minap. Néhány srác egy virtualizációs összejövetelt kezdett szervezni "összejövünk valakinél" alapon. Aztán amikor kiderült, hogy áram kell, meg hely, meg többen is lennének, bedobtam, hogy akár nálunk, a munkahelyen is lehetne. Erre még többen jelentkeztek és elég hamar 100 fölé ment a létszám, amit már a mi nagy tárgyalónk sem bír el. Végül az esemény a Lurdy házban kötött ki. Nem a moziteremben, hanem egy külön, konferencia-teremben. Persze a létszám növekedésével változott az összejövetel jellege, eltolódott az előadások irányába – legalábbis, ez az első ilyen lesz. Vállaltam kettőt is (VDI és Hyper-V), meglátjuk, hogyan sül el a HUP-os közönség előtt.
 
Szóval ezen a héten szombaton ("Született július 4.-én" :-)) lesz az első virtualizációs nap, legalábbis itt, Budapesten. Akit édekel, szeretettel várjuk. Információk a szervezők honlapján (Virtualization-day.info), regisztráció pedig itt: http://virtualization-day.com/jelentkezes/

Kidoboltatva

Hirtelen megnőtt a webnapló nézettsége! Budai Peti gondolt egyet, és december 3.-án a Hungarian Unix Portálon (HUP), ma pedig az éppen megújult Microsoft Technet oldalon tette közzé, hogy már fél éve küzdök a VMware ESX és a Hyper-V összehasonlításával. Ez jó kis apropó, hogy elmeséljem, honnan az ötlet és hogyan készülnek a cikkek.

Az ötlet már majdnem egy éves. Kb. a februári redmondi TechReady kirándulás után gondoltam el, hogy érdemes lenne módszeresen összehasonlítani a két megoldást: túl sok “igazság” keringett mindkét termékről, ráadásul nagyon bosszantott, hogy a VMware-es csapat folyamatosan FUD-dal árasztotta el(1) szinte az összes csatornát, amely virtualizációval foglalkozott. Sokszor kellett (kell) virtualizációs előadást tartanom és szinte minden alkalommal előkerült a VMware, a kérdések pedig megkerülhetetlenek voltak. Aztán a napi hajtás miatt a terv csak csúszott, csúszott. Végül pár nappal a Hyper-V végleges megjelenése előtt (amit mi azért már láttunk) a HUP-on előjött a VMotion-Quick Migration, illetve ESX-Hyper-V összehasonlítgatás, és akkor megígértem Péternek, hogy “most, vagy soha”.

Többen kérdezték már levelezés útján, hogyan állítottam fel a menetrendet, miért pont ezekről a témákról írok, illetve nem félek-e, hogy esetleg fontos dolgot hagyok ki. A témakörök nagyjából adottak voltak a fejemben, lényegében a számítógép felépítését követtem, ameddig ennek volt értelme, végül áttértem a legforróbb témára, a virtuális gépek mozgatására. Egy rész maradt még az alapokból, ez a biztonság, de itt kevés a tényszerűen (számszerűen) összehasonlítható dolog. A sorozat azonban még messze nincs kész. össze kellene hasonlítani a menedzsment megoldásokat (Virtual Center kontra SCVMM+SCOM) a hostok karbantartását (software update) és van még egy féléves ígéretem arra is, hogy az ESXi-t és a Hyper-V szervert összevetem. Mire ezzel elkészülök, nagyjából meg is jelennek az új verziók :-). Lehet, hogy kimaradnak részletek, azért van a megjegyzés rovat, hogy ezt bárki jelezhesse nekem. A leginkább attól félek, hogy a lelkiismeretes utánajárás ellenére pontatlan, hibás infomáció kerül a táblázatba, vagy a bejegyzésbe. Eddig egyről tudok, azt majd a rész-összzegző cikkben leírom.

És miért ilyen lassan készülnek a cikkek? Azért, mert egyedül csinálom, család mellett, munkaidő után, előzetesen alapos irodalmazással körüljárva az egyes területeket. Vegyük például a 4. kört. Már az első táblázat adatait sem volt egyszerű összegyűjtögetni, aztán még jött a operációs rendszerek támogatása – ilyen forrás készen nincs az Interneten, ezt – ahogy minden mást is – magam állítottam össze. Nem titkolom azt sem, hogy erősen bújom a VMware szakirodalmat a funkciók jobb megismerése, megértése érdekében. Miután úgy érzem, hogy jól megértettem valamit, elkezdem nézni a blogokat, hogy egy-egy funkció súlyával, használhatóságának korlátaival tisztában legyek. Aztán újra a dokumentáció jön, hogy a friss benyomások után most már letisztuljon a kép. Ugyanezt el kell játszani a Hyper-V-vel is. És így gondolom már látható, hogy egyszerűen nincs sávszélesség még egy termék bevonására, ezért nem szerepel a Xen a cikkekben. És – bármennyire sajnálom személyesen – nem is fog. No, persze, ha valaki fogja a cikkek vázát, és a ráhúzza egy Xen ismertetőre, azt én már nem bánom.

A HUP-on azonal előjött a pártatlanság kérdése. Persze hogy nem lehet pártatlan a cikksorozat. De ez nem azért van, mert a Microsoftnál dolgozom: egyszerűen mindenki ahhoz a technológiához húz, amit jobban ismer, amelyben otthonosabban mozog. Magamnak azt a célt tűztem ki, hogy FUD mentesen, hideg fejjel írjak minden képességről, pro- és kontra érveket egyaránt meglátva. A hasznát és a használhatóságát kerestem/keresem mindennek. Olyan nincs, hogy egy beépített képességnek ne lenne értelme, a nagy kérdés mindig az: ki és mire használ valamit. Mikor jó a memória túlfoglalás? Mikor működik a DRS? Miért a mikro-kernel modell a megfelelőbb a Microsoft számára? Ezek azok kérdések, amiket napokig érlelek magamban, blogokban és levelezésekben keresem a megerősítést vagy éppen cáfolatot, és miután már elég sokáig kotlottam rajta, beleírom az aktuális körbe. Néha azért tűnik különösnek, ahogy látom a dolgokat, mert nem állok azok közé, akik valamit érv nélkül állítanak. Lehet, néhány dologban nem a szokásás véleményt képviselem, viszont saját, alaposan megrágott érveim vannak, miért nem. És persze mindezek után még mindig fenntartom magamnak a tévedés privilégiumát 😉

Sokan gratuláltatok személyesen, e-mail-en és egyéb írott formában. A HUP-os csapat is – keményen és szigorúan – de azért úgy éreztem, hogy örömmel fogadta (és elfogadta) az írásokat. Sőt, a fórum lényegében köpködésmentes volt, és ez kishazánkban nagy szó: szót értettünk. Ez úton is köszönöm a bíztatást és a jó szót, a jövőben is igyekszem rászolgálni.

—————–

(1).Például itt, meg itt, meg itt, meg itt.

Virtualizációs előadások Microsoft partnereknek

Az elmúlt időszakban három olyan előadásom is volt, amelyeket rendszerintegrációs cégek informatikus mérnökeinek tartottam a Microsoft virtualizáció témakörében. A legforróbb téma persze a Hyper-V – ESX összehasonlítás volt, de emellett sok másról is beszélgettünk. Néhány tanulság (a három alkalomból együttesen):

  1. A VMware-rel foglalkozó mérnökök általában nyitottak a másfajta technológiákra is. Nem mondom, hogy nem keződött szinte minden találkozó némi távolságtartással, de a nap folyamán aktív, érvelő, a másik véleményét meghallgató embereket találtam magam körül, akik meghallgatták és többnyire el is fogadták azt, amit mondtam.
  2. Az üléspont meghatározza a álláspontot. Csak egy példa. Már többször írtam a monolitikus vs. mikrokernel architektúráról és ezzel kapcsolatban arról, hogy a monolitikus modellben meghatározott az eszközkezelők száma és verziója, míg a mikrokernel esetén nagyobb a szabadságfok. A rendszerintegrátorok szerint azért jobb az első modell, mert az ügyfélnek – úgymond – lehetőség sincs elbarmolni a konfigurációt, míg a Hyper-V-nél bárki nekiállhat drivert cserélni, tehát buherálni. Azért mondom, hogy az üléspont alakítja az álláspontot, mert nekem ügyfélként borsózott a hátam az olyan rendszerektől, amelyek számomra fekete dobozok voltak, és ahol kiszolgáltatott voltam külső szakértőknek. A külső szakértők szerint "se borsózzon" a hátam, bízzam csak rájuk magam. Hááát nem tudom. Legyen a vita nyugvópontja az, hogy az egész téma a változáskezelés (change management) körbe tartozik. Lehet egyik verzióval is rossz, meg a másikkal is jó változáskezelés. A buherálás – nem buherálás ugyanis nem architekúra-függő. Változáskezelés nélkül buherálás minden, mégha rendszerintegrátor csinálja, akkor is. Változáskezeléssel viszont nem kell félni attól, hogy valami "cserélhető".
  3. A Hyper-v-ről sok a kárhoztató vélemény, de ezek egy része még a Windows-ra települt előítéletekből adódik. Nem kérdeztem, de szerintem egyikőjük sem tudta volna megmondani, hogy Windows szerveren mikor láttak személyesen utoljára nem hardver hibából fakadó kékhalált, ugyanakkor teljesen elfogadott vélekedés az, hogy ilyen esemény gyakran előfordul. Tisztáztuk, hogy a legjobb, amikor a hardver gyártója készíti a eszközkezelő komponenst, mégis az egy forrásból származó eszközkezelőknél megbízhatóbbnak látják az ESX-ben futókat, mint az Windows-osokat. Az eszközkezelők esetén úgy érzik, hogy a "VMware százszor leellenőrzi", miközben a Microsoft aláírt eszközei – ahol még a teszt módszertana is nyilvános, nem meggyőző.
  4. Hosszú és alapos kitágyalás után szinte azonos módon látjuk a Vmotion helyét és szerepét az infrastruktúrában, mégis "kötelező" funkciónak tekintik – miközben én meg nem (erről majd lesz egy külön cikk)
  5. Mindenkit felvillanyzott az alkalmazás-virtualizáció. Az App-V-ről többet kell írni és beszélni.
  6. Nagyon-nagyon-nagyon hiányosak a licencelési ismeretek a mérnökök körében, miközben gyakran feladatuk, hogy a projekt árazásában ezt az információt ők adják meg. Szerencsére a pénteki napon ezt alaposan kiveséztük.
  7. Az általuk legsikeresebbnek ítélt virtualizációs projektekben kivétel nélkül jelent volt a rendszer-felügyelet implementálása. Amikor tehát az MS a System Center irányából közelíti meg a témát, akkor helyesen jár el.
  8. Sokan ismerik ezt a webnaplót, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam a összehasonlító cikksorozatról. 🙂

Nem könnyű kompetitív előadásokat tartani, főleg, ha valaki a Microsoftnál dolgozik. Könnyen vágják az ember fejéhez, hogy csúsztat, nem mond igazat, szánt szándékkal rossz fényben tüntet fel valamit. Mindezt igyekeztem elkerülni, és nem restelltem megkérni a hallgatóságot, jelezzen vissza, amikor azt érzik, nem ilyen úton járok. A szakmai érintettség és az érdeklődő hozzáállás így aktív vitához és beszélgetéshez vezetett, ahol mindenki nagyon sokat tanult. Azt hiszem lesz folytatás.

Cui Prodest?

image Mielőtt a bejegyzés címben feltett kérdésre rátérnék, egy kis előtanulmányra van szükségünk infrastruktúra optimalizáció (IO) témájában. Eredetileg MIT és Gartner kutatók által kidolgozott "IT Maturity Modell" arról szól, hogy minden informatikai szervezetnek van egy érettségi szintje, legyen szó a szervezetet alkotó emberekről, az átaluk követett folyamatokról, vagy a használt technológiáról. Az informatikai érettség képességek felmérésével állapítható meg. A felmérést követően egy az ábrához hasonló profil válik láthatóvá. A modell – többek között – azt mondja, hogy:

  1. A legkisebb ráfordítással a legnagyobb haszon olyan projektektnél realizálható, amelyek az "elmaradásokat pótolják".
  2. Egy informatikai szervezet egy képesség területén nem tud érettségi szinteket "átugrani".
  3. A költségeket tekintve a leghatékonyabb szint a racionális (és nem a dinamikus!!)

Mi történik akkor, ha egy olyan eszközt vásárol egy IT szervezet, amely az érettségi szintje feletti problémákra ad megoldást? Egyszerűen nem fogják használni. Jó esetben. Rosszabb esetben megpróbálják használni, majd kidobják, mert nem értik.

Miért is fontos ez? A múlt héten pénteken MS partnerek mérnökeinek tartottam egy egész napos előadást virtualizáció témakörben, és egy olyan esetet hoztam fel, ami meglehetősen nagy felzúdulást váltott ki. Dióhéjban a történet: adott egy ügyfél, amely az ESX és a Virtual Infrastructure szinte minden (vagy lehet, hogy minden) komponensével rendelkezik. Ugyanakkor az informatikai infrastruktúra egészen kaotikus: a statikus IP címek miatt a fiúk címütközések feloldása miatt szaladgálnak, az útvonalválasztás senki által sem teljesen átlátott, nincs egységes AD környezet, minden PC beállítás manuális stb. stb. – vagyis a szervezet mintapéldája a "Basic" érettségi szintnek. Az ilyen csapat nem érett a technológia befogadására.

A kollégák azzal replikáltak, hogy "mi köze a IP-cím beállítási folyamatnak a virtualizációhoz", illetve miért ne oldhatott volna meg más jellegű problémát meg az, hogy virtuális infrastruktúrát vezetett be az ügyfél, hiszen attól még, hogy egy területen gondban vannak, még nem jelenti azt, hogy a másikban (pl. szerver konszolidáció) nincsenek, és arra igenis lehetett adekvát válasz a VI rendszer beszerzése. "Támadva" érezte magát a csapat, pedg nem kellett volna. A fenti helyzetben a VMware, mint gyártó, és az ESX, mint termék, éppúgy a szituáció áldozata, mint az ügyfél. Miért is?

A VMware – akárcsak a Microsoft – nem direktben értékesít, hanem ezt partnereken keresztül teszi. Meglátásom szerint alapvetően két partnertípus létezik: az egyik szerver hardverre együtt, OEM szoftver ad el, a másik pedig vas nélkül, virtualizáció projekt keretében juttatja el a termékeket. Számomra úgy tűnik, mintha az OEM csatorna jobban menne. Vasat mindenki vesz, lecserél, virtualizációs projektet, úgy direktben, kevesebben indítanak. Hardverrel eladni amúgy is jobb: segíti a VMware image-et, hogy itt "nem is operációs rendszerről van szó", a "bare metal" szépen illik a megjelenési formához. Hogy a dolog még gördülékenyeb legyen, a hardverszállító kereskedői még némi kis prémiummal is motiváltak. Tekintve, hogy a vason néha kicsi a margó, ez még jól is jön: a szoftver mindig jövedelmezőbb.

Mindez teljesen hibátlan mindaddig, amíg az ügyfél tudatos és beszerzéseit stratégia mentén tervezi és végzi. Magyarországon azonban ez a ritkább. Hiába az évek óta zsibongó virtualizáció iparág, az IT vezetők, döntéshozók többsége semmit sem tud róla, semmiféle véleménye, tapasztalata sincs – nemhogy stratégiája lenne. A hardver viszont elavul, tehát azok, akiktől berszerzi, előbb-utóbb megjelennek nála – és hozzák a hozzáadott értéket is. Hozhatják bátran, hiszen ma nyugodtan kijelenthetjük, nincs egyetlen IT szervezet sem, amely nem profitálna a virtualizációból. Ha pedig az ügyfél hezitálna, a "magasabb szolgáltatási szint" varázsszó és a Vmotion demó mindig megteszi a hatását: az ügyfél bólint, mehet – és fizet. A nagyon buta ügyfél pedig nagyon sokat fizet.

Cui prodest? Az ügyfélnek nem: a méregdrága bevásárlás ellenére ugyanúgy küszködnek majd a mindennapokban, az IT semmivel sem lesz jobb, hatékonyabb, az IT világ egyik legszebb gyögyszeme kihasználatlanul hever (mégha ténylegesen ketyeg is).
Cui prodest? A VMware-nek sem, hosszú távon legalábbis semmiképp. Ha az IT Maturity modell működik, akkor a nem a problémákra választ adó beszerzéseket a szervezet idővel ignorálja. A rendszergazdákat nem küldik képzésre, további beszerzéseket nem végeznek, további szolgáltatásokat nem vásárolnak, a karbantartási szerződést nem újítják meg – mindez ugyanis pénzbe kerül, és a cserébe nyújott megoldás – legyen bármilyen brilliáns – nem megoldás az ügyfél számára.
Cui prodest? A hardver szállításban csak mellékesen, vagy egyáltalán nem érdekelt VMware partnereknek egyáltalán nem. A fenti módszer tarolja a piacot, miközben rontja a virtualizáció "hírét". A projektekből élő cégek a valós igényeket keresik, az igazi ügyfeleket, akik tudják, hogy mit vesznek, akiknek tényleg olyan dolog fáj, amit a virtualizáció meg tud oldani. Ilyennek látom például a BCSS-t. Úgy látom őket, mint akik egy jobb informatikáért küzdenek, amelynek egyik legfontosabb eszköze a virtualizáció. Ami most VMware, de nem ördögtől való dolog a Hyper-V sem, ezért nézik, tanulják. Az IO módszert pedig használják. Sokra tartom őket.
Cui prodest? Az OEM szállító érdeke mindez. A hardver mellett szoftvert is lehet eladni, sőt, ha a profilba beleillik, a virtualizációval újabb projektek generálódhatnak.

És a Microsoft? Magyarországon éppenn úgy, mint a világban, a VMware piaci részesedése a meghatározó. A fenti "csatornából" ömlik a konkurrencia terméke az ügyfelekhez. Lám, mi meg lemaradunk. Egy OEM szállító valahogy így gondokodik rólunk: a nagyobb ügyfeleknél szoftver eladni csak LAR tud (Large Account Reseller), itt nincs keresni való. Kisebb ügyfeleknél van szoftvereladás, de mivel Windows-t korábban is vettek, a virtualizáció nem tűnik "növekedésnek" is egyben. Hol éri meg eladni azt, ami ingyenes? Ami marad, az a bevezetés, meg a rendszermenedzsment, meg az integráció más MS termékekkel – csakhogy az meg melós dolog. Van itt kisebb befektetéssel nagyobbb haszon…

Meglátjuk. A házi feladat nekünk is adott: megmutatni a partnereknek, hogy az MS alapú virtualizáció is lehet jövedelmező. És ami még fontosabb: megmutatni az ügyfeleknek, hogy a virtualizáció nagyon jó dolog. Hogyan lehet nagyon jó? Például az IO modellre építve: azt és úgy használd, amire szükséged van. Amire tényleg szükséged van! Bármilyen vakító is a technológia: azt és úgy használd, amire szükséged van.

——————————————————–

Ps.: Szomorúan látom, hogy a virtualizáció éppen arra a sorsra jut, mint az összes korábbi IT hype. Az általa hordozott potenciál töredéke hasznosul. A többi érdek.
Figyelem: a bejegyzést az IT közösség címke alatt publikálom. Gondolom érthető, miért.

IT Business – 2008. október 19. – Kihasználtság, méret, rugalmasság

Az előző héten nem csak a CW-ben, de az IT Business-ben is volt alkalmam megszólalni a "Kihasználtság, méret, rugalmasság" cikkben. A cím meglehetősen rejtélyes, valójában a desktop virtualizációról, a prezentáció virtualizációról, a VDI-ról és az alkalmazás virtualizációról szól. A webes cikk jobb, mert az újságban simán beletördeltek egy másik cikket is. Jó olvasgatást!

CW – 2008. október 14.

A Computerworld (a la "Számítástechnika") 2008. október 14.-i számában megjelent egy virtualizációs melléklet, amelynek utolsó cikkében engem kérdeztek a Hyper-V-ről, meg a Microsoft virtualizációs technológiáiról. Tördelési okokból a kérdések egy részét elhagyták, ami nem volt túl szerencsés. Jópár nappal a cikk megjelenése után talán már nem rontom az üzletet, ha az eredeti, még kérdésekkel ellátott változatot megosztom a nagyérdeművel. (Gondolatok és helyzetelemzés a cikk után)

———————————————————

P1000111A Hyper-V úgy tűnik felbolydította a piacot. Az eddig eltelt időben látszik valami eredmény?

Teljes mértékben. Óriási az érdeklődés az ügyfelek részéről mind az alaptechnológia, tehát a Hyper-V, mind pedig az azt támogató menedzsment megoldások iránt.

Sokan kétségbe vonják, hogy a Hyper-V nagyvállalatoknak is megfelelő megoldás lenne.

A kérdés elcsapható lenne úgy is, hogy tíz évvel ezelőtt folyton arról hallottunk, maga a Microsoft alkalmatlan nagyvállalati szállító, és az az állítás sem ért sokat. Ezek a vélemények azonnal eloszlanak, amint az érdeklődő kezébe veszi a megoldást. A Hyper-V, amellett, hogy a legkorszerűbb architektúrával rendelkezik, felhasználja mindazon Windows Server képességeket, amelyek évek óta bizonyítanak nagyvállalati környezetben. Ilyen például a fürtözés. A Hyper-V-vel ma extra szoftverköltség nélkül földrajzilag elosztott, redundáns fürtök alakíthatók ki, A fürttagokon pedig virtuális gépek tucatjai működhetnek.

Ugyanakkor ez nézet néha egyszerű félreértés. Míg korábban a virtualizációs piacot a virtualizációra specializálódott cégek uralták, a termékek „mindent együtt” tartalmaztak. Sokan azt várják, hogy a Hyper-V a platform alapokon túl minden, a Microsoft által felvonultatható virtualizációs képességet is tartalmaz. Ez nem így van. A virtualizáció felügyeletét – tehát a rendszermenedzsmentet – a System Center termékcsalád végzi. Ha valaki a „Microsoft virtualizációs megoldást” keresi, akkor a Hyper-V mellett a System Center Operations Manager, Configurations Manager, Data Protection Manager és Virtual Machine Manager termékeket is ki kell értékelnie. 

A Configurations Managernek mi a szerepe? Azt inkább szoftverterítő, desktop felügyeleti eszközként ismerjük.

Az SCCM telepítheti a szűz vasra a Hyper-V szerepkörű Windows Servereket, ellátja a felügyeleti ügynökök terítését és a fizikai valamint virtuális gépek szoftverfrissítésekkel való ellátását. Van egy speciális feladata is: a hosszú ideig kikapcsolt virtuális gépek, valamint a virtuális gép sablonok naprakészre frissítését is elvégzi. Ezt nem egyedül végzi, hanem a Virtual Machine Manager-rel együttműködve. Az SCCM szép példája annak, hogy a fizikai és virtuális elemeket együtt lehet (és érdemes) felügyelni.

A virtualizáció akkor ér sokat, ha sokféle szerver futtatható rajta. Milyen a más operációs rendszerekkel való együttműködés? Novell, Sun?

Úgy helyesbíteném, hogy ez is egy nagyon fontos és értékes szempont. Ha technikai oldalról nézzük, akkor a Hyper-V több száz, x86/x64 platformra írt operációs rendszerrel kompatibilis. Az operációs rendszerek változtatás nélkül,  azon a processzor-privilégium szinten futtathatók, amelybe tervezték őket.

Egy másik kérdés a támogatás. Támogatás alatt azt értjük, hogy az ügyfél az általa futtatott (Microsoft vagy nem Microsoft) virtuális operációs rendszerében tapasztalt hibáját bejelentheti a Microsoft terméktámogatási csoportnak, és az a probléma teljes és végleges elhárításáig segítséget nyújt. A segítség a megfelelő szerződés esetén akár a forráskód módosítását is magában foglalja. Ez utóbbi, teljes támogatást élvező operációs rendszerek köre szűkebb, de már ma is tartalmazza a Novell SUSE Enterprise Linux 10 változatát, a közeljövőben pedig ilyen lesz a RedHat SLES és a SUN Solaris is. Minden egyes operációs rendszer egyben egy háttérszerződést is jelent a gyártójával, így esetleg már érhető, miért nehezebb a kör bővítése.

Hogyan lehetséges, hogy a konkurencia még olyan operációs rendszereket is támogat a maga hypervisorán, amelyet a Microsoft nem, miközben ezeket az operációs rendszereket a Microsoft írta?

Más gyártóknál a támogatás fogalma a Microsoft szemszögéből inkább a „kompatibilis” kifejezéssel írható le. Ezek a gyártók nem az operációs rendszer támogatják, hanem azt vállalják, hogy az adott operációs rendszer futni fog a hypervisoros környezetben, és ha nem, akkor a gyártó esetleg módosítja a hypervisorát, hogy az üzemszerű futtatás lehetővé váljon. A támogatást a Microsoft ennél tágabban értelmezi.

Igaz, hogy egy Windows szerver a licence alapján több virtuális példányban is futtatható?

Igaz. A Windows Server 2008 változatok különböző mértékben ezt lehetővé teszik. Standard változatnál egy, Enterprise esetén  négy, Datacenter verziónál pedig korlátlan számú virtuális példánya futtatható az operációs rendszernek. Mielőtt beleszaladnék a következő kérdésbe: a Datacenter Edition már nem csak OEM formában kapható, „rendes” árlistából rendelhető termék.

A több virtuális példány futtatása csak a Microsoftos virtualizáció esetén igaz?

Nem. A licencelési konstrukció hypervisor gyártótól független.

Mi a különbség a „Microsoft Hyper-V Server” és a „Windows Server 2008 with Hyper-V” között?

A „Microsoft Hyper-V Server” egy ingyenesen letölthető, virtualizációs szerepkörre testre szabott szerver szoftver. A termék neve nem tartalmazza a „Windows” márkanevet és nem véletlenül. Bár maga ingyenes, nem tartalmaz vendég operációs rendszer példány futtatási jogot. Vagyis a virtuális gépek operációs rendszereit külön meg kell venni rá. A Hyper-V Server a Microsoft belépő szintű virtualizációs megoldása, ideális például távoli telephelyek szervereinek virtualizálására.

Mostanában a Hyper-V mellett feltűntek a Microsoft oldalakon olyan kifejezések is, hogy App-V meg MED-V. Ezek mit takarnak?

Az App-V a „Microsoft Application Virtualization Server” rövid neve. Korábban Softgird-nek hívtuk ez a név esetlen ismerősen csenghet. Az App-V feladata a desktop alkalmazások virtualizálása, illetve az ilyen virtuális alkalmazások futtatása. A maga nemében a munkaállomások világában legalább olyan lenyűgöző technológiáról van szó, mint a kiszolgálók világában a szerver virtualizáció. Az App-V felhasználási területe nagyon szerteágazó, de közülük talán a legfontosabb az alkalmazások egymással szembeni inkompatibilitási problémáinak kiküszöbölése. Ha van két alkalmazásom, amelyek kölcsönösen kizárják egymás létezését egyazon gépen, akkor az App-V segítségével ezek izolálhatók, így mindkettő békésen elfut a másik mellett. A MED-V a Microsoft Enterprise Desktop Virtualization rövidítése. A név mögött egy központilag felügyelt, de a desktopokon futó virtualizációs megoldás húzódik. A technológia segítségével látszólag rábírható egy alkalmazás arra, hogy olyan operációs rendszeren is fusson, amelyre nem készítették fel. Ha például van egy csak Windows 2000-en futó alkalmazásom, gond nélkül áttérhetek Vistára, ezt az egy alkalmazást pedig MED-V környezetbe helyezhetem. A régi alkalmazás megkapja (elrejtetten) a maga régi operációs rendszerét, a felhasználó számára pedig legfeljebb egy zöld keret jelzi az alkalmazás ablaka körül, hogy valójában virtualizáció működik a háttérben.

A MED-V már most is használható?

Nem, 2009 elején jelenik majd meg az Desktop Optimization Pack (MDOP) szoftvercsomag részeként.

Úgy tűnik, mintha a Microsoft mindenhová virtualizációs megoldást képzelne el.

Pontos meglátás. 360 fokban, vagyis mindenhol, a munkaállomásoktól az adatközpontokig látjuk a virtualizáció szerepét. De nem csak látjuk, hanem be is építjük a termékeink képességei közé. Azt reméljük, hogy a virtualizáció révén a mainál sokkal rugalmasabb IT rendszereket lehet majd létrehozni és felügyelni. A ma végfelhasználója borzasztóan kiábrándult az informatikából. Lassúnak, rugalmatlannak tartja. A virtualizáció visszaadhatja a hitet a rendszerüzemeltetőknek és felhasználóknak egyaránt: lehet IT-t sokkal jobban is csinálni.

Linkek:

Szerverkonszolidáció – http://www.microsoft.com/hun/dl.aspx?id=8e09eddc-8ba7-475b-9502-252cdfe68fa1
Alkalmazás virtualizáció – http://www.microsoft.com/hun/dl.aspx?id=e9f6522c-31dc-4d15-8c93-50d99e910cd9
Lepenye Tamás webnaplója – http://lepenyet.spaces.live.com
Virtualizációs tananyag a Microsofttól – http://www.microsoft.com/hun/technet/?article=de9b9d23-e200-4d62-848e-368848b9e545
Microsoft Assesment and Planning Toolkit – http://technet.microsoft.com/en-us/library/bb977556.aspx
Microsoft Virtualizáció – http://www.microsoft.com/virtualization/default.mspx
Virtualizáció és System Center – http://www.microsoft.com/virtualization/solution-product-sc.mspx

———————————————————————————-

Az interjú története mindösze annyi, hogy a CW jelezte, készítenek egy virtualizációs mellékletet, ha van kedvünk, akkor mi is megszólalhatunk. Hogy aztán az egy interjú vagy termékismertetés stb. legyen, azt ránk bízták. Megtisztelő volt, hogy a a kollégáim engem kértek meg a tartalom struktúrálására. Azért esett a választásom az interjúra, mert így direktben lehet reagálni olyasmire, ami vélelmezhetően megjelenik majd a mellékletben. Világos, hogy egy ilyen melléklet nem lehet technológiai értelemben kimerítő, tehát üzeneteket kell tartalmaznia. Evidens, hogy a piacvezető valamilyen módon megszólittatik majd (így is történt, Radvánszki Gábor kollégám nyilatkozott a DNS Hungária Kft. nevében), és ha a VMware üzeneteket nézem, biztosra vehetem, hogy bőven lesz FUD(*) a felzárkózó versenytársakról. Az interjú során tehát azt tartottam elsődlegesen szem előtt, hogy a lehetséges elbizonytalanító mondatokat amennyire lehet semlegesítsem, másodsorban pedig olyasmiről beszéljek, ami az erősségünk, tehát a teljes portfolió és a fizikai és virtuális környezet együttes felügyelete.

Olyan volt ez, mint amikor vivóként felkészülsz a másik mozdulataira. És be is jött. Radó rendesen nyomta a VMware anyagot: "a konkurencia felébredt, de nem kicsit megkésve. Az ESX hypervisor immár negyedik generációs architektúrája olyan stabilitással párosul, amellyel egy 1.0-ás termék éles vállalati környezetben nem igazn versenyezhet" – "…a versenytársak elsődleges partíció megközelítése, amellyel nagyon könnyen fejnehézzé válhat egy komolyan konszolidált rendszer…" stb. stb. Ha nem is mindenre, de legalább részben sikerült választ adni az ilyen bugyutaságokra.

A melléklet így különösen izgalmasra sikerült, de egyébként is jó lett volna. Kiegyensúlyozott a tartalma, és ha nem is tudott teljes képet adni a virtualizációs piacról, legalább a legnagyobbak megszólaltak. Talán csak a Citrix hiányzott a sorból. Sebaj, majd legközelebb.

——————————–

(*) FUD – Fear, Uncertanity and doubt – félelem, bizonytalanság és kételkedés.