A számítási felhők hatása az IT versenyhelyzetekre

A múlt heti HWSW cikkei, meg az Office 365 tegnapi megjelenése nem is adhatna jobb apropót ehhez a cikkhez. Előbb az IDC tanulmányának ismertetése jelent meg az informatikai portálon. Ebben az áll, hogy az IT kiadások növekedésének fele a számítási felhőkre megy majd, ezen belül is a legdinamikusabb piaca az SaaS rendszereknek lesz. Egy nappal később a Redhat optimista jelentéséről olvashattunk, amelyben a cég a számítási felhőket és a virtualizációt nevezte meg húzó piaci igényként.

A számítási felhők egy újfajta informatikai modellt képviselnek, s ilyen esetben várható, hogy alapvetően felborítják azokat a szituációkat, állóháborúkat, amelyek egy korábbi korszakot fémjeleztek. A Microsoft ebben a tekintetben különleges helyet foglal el, mivel az elmúlt 15 évben szinte minden szoftver szegmensben (versenyző rész-piacon) megjelent. A cégnek vannak persze erősségei, meg kevésbé vonzó megoldásai is, de az ritkán fordul elő, hogy futottak még kategóriába tartozna. Csak hogy ne beszéljek a levegőbe: a Gartner 38 olyan szoftverpiaccal foglalkozó Magic Quadrant kimutatást tart karban évről évre, amelyekben a Microsoft is szerepel. Ezek közül 22 esetben a vezető, 10-ben a kihívó, 2 esetben pedig vizionáló negyedben szerepel a cég. Csupán négy esetben jelölte a szoftveróriást réspiaci szereplőnek (niche player). A Microsoft tehát a vállalati informatika egyik meghatározó – és ez idáig nyerő – szereplője, ugyanakkor a hagyomány és az örökség (legacy) képviselője. A hagyományos szereplők mindig nehéz helyzetben vannak egy alapvető változásnál: ha az új megoldásokat választják, akkor lemondanak a “régi” szoftverkódról, képességekről, ügyfelekről, és főleg, árbevételről. Példaként elég a Windows Mobile –> Windows Phone 7 váltást említeni. Ha a piacvezető a régi technológia védelmére rendezkedik be, akkor viszont az egész vállalat/termék stb. relevanciája megkérdőjeleződhet. Az IBM a mainframekkel járt így a PC világ beköszöntével. Tehát nagyon érdekes, hogy a jelenkor egyik “IBM”-je, a Microsoft, hogyan és mit lép: hogyan védi a régit és veszi át, vagy éppenséggel találja fel az újat.

Az már láttuk, hogy a számítási felhők különböző működési és terítési modelleket használnak, s ezek együtt egy egészen nagy piacot alkotnak, gyakran önálló részekkel. A rész-piacok rendelkeznek önmozgással, de egymásra is hatnak, sőt gyakran előfordul, hogy ugyanaz a termék több rész-piacon is megjelenik.

A Microsoft – globális szállítóként – minden szegmensben képviselteti magát, s talán nem túlzok, ha azt mondom, egy kicsit előbb lépett, mint a vállalati szegmensbeli hagyományos versenytársai: az IBM, az Oracle, a HP. Ez azonban az üdvösséghez még nem biztos, hogy elég.

A számítási felhő “másról” szól

Az informatikai piaci verseny átalakulásának egyik  legmarkánsabb jele az, hogy mindig felbukkan az a szó, hogy “más”. Először is más a termék: mindeddig dobozos változatban (esetleg nagy tételben) lehetett szoftvert vásárolni – ritkábban bérelni. A megvásárolt szoftverhez vagy volt frissítés vagy sem, de mindenképp egy adott képesség halmazzal rendelkezett. Hogy mit hozott ki belőle egy-egy IT szervezet, az már nem a gyártón múlott, legalábbis jórészben nem. A számítási felhők világában nem szoftver terméket, hanem szoftveres szolgáltatást árulnak a szállítók. Nem csak a termék potenciális képességei, hanem tényleges működése és működtetése is számít. Míg korábban a legfőbb mérési pont a termék funkció-gazdagsága és az ahhoz mért ár, a számítási felhők világában e kettőhöz még társul a szolgáltatás rendelkezésre állása, biztonsága, a biztosított kapacitás. Ez az átalakulás viszont bizonyos jellemzőket irrelevánssá tesznek. Mire gondolok? Például a nyílt forráskód – zárt forráskód vitára. Egy szolgáltatásként vásárolt levelezési vagy kollaborációs megoldásnál teljesen lényegtelen, hogy a szolgáltató milyen fejlesztési modellben fejleszt(*). Ami lényeges, az a szolgáltatás funkciógazdagsága és ára. De ez igaz a platform szolgáltatásoknál is. Lényegtelen, hogy Windows vagy Linux a platform alapja: ami a lényeges, az a gyors fejlesztés, a skálázható alkalmazás, a gyorsabb piacra jutás és az ár. A hagyományos IT világában jó gumicsont, hogy vajon az Oracle adatbázis kezelője, vagy a Microsofté skálázhatóbb, illetve melyik biztosít nagyobb rendelkezésre állást. Az Azure SQL automatikus skálázódása sokmillió felhasználóig ezt a vitát értelmetlenné tette. Ami pedig a rendelkezésre állást illeti, azt a szállító szerződésben vállalja, letudottnak tekinthető. Összességében azt gondolom, hogy a számítási felhők világában nem érvényesek a hagyományos versenyhelyzetek, mindenek előtt és első sorban azért, mert más a termék!.

De nem csak a termékek, a versenyzők is mások. Amíg a nagyvállalati levelezés világában az Exchange mellett a Lotus Domino (IBM) és a Groupwise (Novell) küzdött, addig a számítási felhők korában az egyik legpotensebb e-mail szolgáltatás versenyző a Google. A hagyományos CRM rendszerek koronázatlan királya a Siebel CRM, a számítási felhők egyik legerősebb versenyzője a salesforce.com. Ez a fajta átalakulás még a szerver operációs rendszerekre is igaz: korábban Windows-ról, Linuxról és Unix-ról vitatkoztunk, mára az operációs rendszerek szerepét nem kis részben a hypervisorok vették át, a Hyper-V, az ESX és a Xen. A élet különös fintora, hogy az nyilvános IaaS szolgáltatások jelenlegi piacvezetője, az Amazon, nem ESX-et, hanem Xen-t futtat.

Végezetül a számítási felhők a hagyományos versenyhelyzetekhez más dimenziót is ad – ez gyakran helyettesítő terméket jelent. Az elmúlt félévben egyre-másra jöttek a hírek a magyar egyetemeken telepített szuperszámítógépekről. Azt gondolom, hogy ez a piac pár év múlva teljes egészében eltűnik és felszippantja a PaaS világ. (Talán csak a Petagon és a CIA hagy meg néhányat magának ) Amikor számítási kapacitás dolgában versenyezni kell, akkor a globális szállítók ultrahatékony adatközpontjai verhetetlenek. Ha ehhez jó fejlesztési környezetet is biztosítanak, akkor minden adott a sikerhez.

A hibrid világ eljövetele

Bár nem kétséges, hogy az új paradigma új képviselői (Amazon, Salesforce, Google stb.) a siker megragadásának pillanatában vannak, azért a való világ nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Az új szállítók nem rendelkeznek hagyományos kapcsolatrendszerrel a vállalati világban és gyakran nincs is megoldásuk a hagyományos modellre. Márpedig ez nem elhanyagolható veszély a számukra. A vállalatok hagyományosan konzervatívok: változnak, de nem hirtelen. S ha változnak is, a változás kockázatait szeretnék minimalizálni: átmenetet szeretnének a hagyományos rendszereik és az új lehetőségek között. S ez jó esélyt ad még a későn ébredő IT szállítóknak is, mint például az IBM vagy az Oracle. Az új modell adaptálásának ugyanis nem csak az a módja, hogy kidobjuk a régit, hanem sokkal inkább az, hogy kinövesztjük belőle az újat. Az Office 365 például épp ezt teszi: semmi akadálya technológiai és licenc oldalról hibrid rendszerek kialakításának. Az igazi verseny frontja tehát – meggyőződésem szerint – a hibrid rendszerek világában lesz.

 

(*)  Jót mosolyogtam a HWSW RedHat-os cikkén, amikor azt bizonygatják, hogy cloud-ok nyilt forráson vannak. Nem csak azért, mert kicsi az esélye, hogy Salesforce.com, a Google, vagy az Amazon saját módosított operációs rendszerének forráskódjához hozzá tudnék férni, hanem azért, mert a dolognak nincs jelentősége. A szolgáltatást használom, nem a forráskódot.

Számítási felhő – egyszerűen (3. rész)

Az cikksorozat első részében a számítási felhők alapvető és közös tulajdonságait vettük sorra. A második részben a szolgáltatási modelleket taglaltuk. A most következőben a terítési módszereket ismertetem. A korábban már meghivatkozott NIST négyféle terítési módszerről beszél – lényegében azonban aszerint csoportosítja az egyes rendszereket, hogy kik és milyen mértékben osztják azt meg egymás között.

Nyilvános számítási felhő (Public cloud)

A nyilvános számítási felhő – ahogy a nevéből is kitűnik – egy nyilvános, azaz bárki által igénybe vehető szolgáltatás. A szolgáltató lehet egy globális szervezet, mint például a Microsoft vagy az Amazon, de lehet lokális is – elég a magyar virtualoso-ra gondolni. Azt gondolom, hogy az cikksorozat első részében ismertetett alapvető számítási felhő jellemzők legteljesebb mértében a nyilvános felhők használatakor válnak láthatóvá – ezért aztán sokan azt gondolják, hogy a számítási felhők csakis nyilvános felhők lehetnek. Kétségtelen, hogy az igazán masszív globális szolgáltatók méretgazdaságosságával még a legnagyobb ipari vállalatok sem versenyezhetnek, ettől függetlenül bőven vannak konszolidációs tartalékok a világ informatikai rendszereiben – no, meg nem csak a skálázhatóság az egyetlen ismérve a számítási felhőknek, ezért aztán léteznek más modellek is.

Közösségi számítási felhő (Community Cloud)

A NIST szerint ez egy önálló kategória – én inkább a nyilvános felhő egy alfajának tartom. A modell lényege, hogy a számítási (vagy tárolási, vagy elérési stb. stb.) kapacitás nem nyilvános, hanem csupán néhány, tipikusan azonos tevékenységet folytató szervezet között megosztott. A szolgáltató általában egy globális, erre szakosodott vállalat (Google, Amazon, Microsoft stb.) a fogyasztók viszont jóval kevesebben vannak és jellemzően azonos tevékenységek, ebből adódóan pedig azonos törvényi szabályozások vonatkoznak rájuk. Ilyen közösségi felhő szolgáltatásokat vehetnek igénybe amerikai kormányzati szervek, kórházak. A közösségi számítási felhők hozhatnak némi méretgazdaságosság előnyt, mert mégis érdemesebb 4-5 szervezetnek összeállnia, mint külön-külön kapacitásokat vásárolnia – ugyanakkor érvényre juthat a nyilvános számítási felhők esetén sokkal nehezebben kivitelezhető igények, például a törvényi megfelelőség biztosítása.

Magán számítási felhő (Private Cloud)

A magán számítási felhő olyan rendszer, ahol az erőforrásokat csak egyetlen fogyasztó használja. A magán számítási felhőkre sokan csak legyintenek. Ha nincs méretgazdaságossági előny, akkor minek ez a sok hűhó? Elhamarkodott vélemény. Egyrészt rengeteg olyan vállalat, önkormányzat, hivatal stb. van, amelyeknek történelmi okokból széttagozódott, heterogén és rosszul üzemeltetett IT rendszere van. Számukra egy konszolidáció és egy modellváltás már önmagában nagyságrendi ugrást jelent. Emellett azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a számítási felhő egy informatikai működési modell – amelynek előnyei nem egyetlen tulajdonságán múlnak. A magán számítási felhő legfontosabb jellemzője, hogy (végre valahára) meghonosítja a szolgáltató-fogyasztó modellt. Hiába van 15 éve ITIL-ünk, néhány nagyszerű csapaton kívül alig vannak szervezetek, amelyek követik az ajánlásokat. A magán számítási felhők viszont egy újabb alkalmat nyújtanak a szolgáltatás megközelítésű IT kultúra megteremtésére.

Hibrid számítási felhő (Hybrid cloud)

Ahogy ritka eset, amikor a számítási felhő minden alapvető tulajdonsága maradéktalanul érvényesülhet, ugyanúgy ritka, hogy egyik sem. Ezért aztán minden informatikai szervezetnek tud jó hírt jelenteni a felhő – ám a jó hír mindenkinek más. Ami viszont közös, azt úgy hívják: a meglévő rendszerek. Dollár százmilliárdok fekszenek a jelenlegi informatikai eszközkészletekben, amelyek eldobása emiatt sem nem lehetséges, sem nem gazdaságos, sem nem ésszerű. Meg kell teremteni az átmenetet a régi világ és az új között. És nem is csak egyfajta átmenetről, hanem átmenetekről kell beszélnünk. A hibrid számítási felhő a fenti terítési módszerek (tipikusan a nyilvános és a magán) ötvözése a fogyasztó egyedi igénye szerint. Egy Office 365 rendszerben egyaránt működhetnek helyi és felhőből elérhető Exchange vagy Sharepoint kiszolgálók. A többrétegű alkalmazásaink egyik rétegét, mondjuk az adattárolást, a saját rendszerünkön futtatjuk a webes kiszolgálókat viszont valamely szolgáltatónál.

A hibrid számítási felhő nem kevesebbet ígér, mint a versenyt: “fel lehet költözni” az egyik szolgáltatóhoz, majd ha a szükség úgy kívánja, vissza. A hibrid felhők egyszerre képesek profitálni a hatékonyságból, és teljesíteni egyedi igényeket. Merem jósolni, hogy az egyik legvonzóbb modell lesz hosszú távon.

Összefoglalás

A számítási felhőkről lehet egyszerűen beszélni. A számítási felhők alkalmazása egy újabb lépés a szolgáltatás központú informatikai felé. A számítási felhők alapvető jellemzők segítségével (önkiszolgálás, hálózati hozzáférés, erőforrás készletek, rugalmasság és szolgáltatás mérés/számlázás) különböző rétegekben (szoftver, platform, infrastruktúra) és különböző terítési/megosztási mechanizmussal (nyilvános, közösségi, magán, hibrid) juthatnak el a fogyasztókhoz. Egy új informatikai korszakot fémjeleznek: érdemes megismerni és használni őket.