KKK(sic!)KKK

Már néhány hónappal ezelőtt is beleszaladtam egyszer egy különös véleménybe, aztán a minap egyik kollégám is, ami elgondolkodtatott és végül arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak. Olyan egyszerűnek tűnik, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy itt valami nagyon tisztázásra szorul. Következik a KKK(sic!)KKK*.

Amikor ügyfelekkel találkozom, a nyilvános felhőről legtöbbször úgy nem kezdjük el a beszélgetést, hogy a kolléga (ügyfél) gyorsan és egyértelműen közli, hogy

• Ez náluk nem jöhet szóba
• Adatvédelmi szabályok tiltják
• Törvények tiltják
• A  főnökeik/felsővezetőik/tulajdonosaik elzárkóznak a nyilvános felhőtől
• Olyan adatokat kezelnek, amelyek miatt tilos a nyilvános felhő.
• IT Biztonság nem engedélyezi
• stb. stb. stb.

A fentiek természetesen nem egyszerre, egy ügyfélnél jönnek elő. Így, felsorolva, nagyon kifogás-szagúnak tűnnek, főleg, mivel tudjuk, hogy

• Az ügyféllel az értekezletet a gmail-es fiókján keresztül szerveztük meg.
• Az ügyfél felsővezetőinek küldtünk már szerződést a yahoo-s postafiókra.
• Az ügyfél munkatársai szépen összeverődtek a Facebookon.
• Az ügyfél egy "z" osztálya már Amazon backup megoldást használ.
• Az ügyfél egy "y" osztálya beköltözött a Salesforce.com-ba.
• Az ügyfél egy "w" osztálya réges-rég Google App-en dolgozik.

A fentiek természetesen nem egyszerre, nem egy ügyfélnél jöttek elő. Szóval itt valami ellentmondás van. És aztán nagy nehezen leesik. Aha: nyilvános felhő szolgáltatás és nyilvános felhő szolgáltatás között – hmmm, hogy is mondjam – ég és föld a különbség. Vannak olyan nyilvános felhő szolgáltatások, mint a Facebook, az Outlook.com, a OneDrive, a Dropbox, a Gmail, a Yahoo mail, a Skype stb., amelyek célközönsége az otthoni fogyasztó, a lakosság. Angolul: public cloud for consumers. Aztán vannak olyan nyilvános felhő szolgáltatások, amelyeket gyakran szintén a fenti consumer cloud szolgáltatók biztosítanak, de a célközönségük az üzleti felhasználók: kis- és nagyvállalatok, állami intézmények és hivatalok. Angolul public cloud for commercial customers. Hiába azonosak a szolgáltatók, hiába hasonló a szolgáltatás jellege, hiába hasonló a technológia, amin a szolgáltatás megvalósul, a kétféle nyilvános felhő nagyon-nagyon eltérő dolog.

A fogyasztóknak szánt szolgáltatás jellemzően a szolgáltató és egy egyéni felhasználó (természetes személy) között jön létre. A szolgáltatás testre szabására semmilyen mód nincs. A szolgáltatás többnyire ingyenes, némi fizetős többletszolgáltatással. Az alacsony árak miatt a szerződés létrejöttekor a szolgáltatás igénybe vevője beleegyezik, hogy az adatait felhasználhatják pl. hirdetések létrehozására, további ajánlatok elküldésére, promóciók kialakítására stb. stb. A szolgáltatáshoz szinte soha nem társul SLA és nincs a szerződésben semmilyen visszatérítési kötelezettség sem. A vitás esetekkel a fogyasztóvédelem foglalkozik. Végezetül – törvényileg előírt helyzetben – állami szervek kérhetik a szolgáltatótól az fogyasztó adatainak kiadását. A leírtak illusztris példája a Microsoft szolgáltatói szerződés ajánlata a fogyasztók felé.

A kereskedelmi célú nyilvános felhők ettől alapvetően eltérnek. A szerződés többnyire a szolgáltató és egy jogi személy között jön létre. A szolgáltatás egyáltalán nem nyilvános abban az értelemben, hogy az adatok és szolgáltatások hozzáférést a jogi személy – a szerződött ügyfél szabályozza. A szolgáltatás korlátozottan testre szabható. A szolgáltatásnak költsége van, többnyire fogyasztás arányosan. Az adatok tulajdonosa a jogi személy, a szolgáltató mindig csak adatfeldolgozó. A szolgáltató – legalábbis a Microsoft mindenképp – az adatokat nem használja fel más üzleti céljaira: nem küld hirdetéseket, nem aggregál, nem reklámoz stb. A szolgáltatáshoz szolgáltatási szint – SLA – társul és adott esetben – megint csak: a Microsoftnál biztosan – a szolgáltató visszatérítési kötelezettséget is vállal. Az adatok biztonságának, bizalmasságának és sértetlenségének különösen nagy a jelentősége, ezért a szolgáltatók számos jogszabályi és iparági auditálási szabványt teljesítenek. A különböző jogi szabályozások miatt gyakran államközi, vagy globális szerződések határozzák meg, hogy a szolgáltatónak hogyan kell az ügyfeleik adatait kezelni. A vitás esetek kezelésével a kereskedelmi jogszabályok foglalkoznak. Végezetül az állami szervek adatkéréseit a szolgáltató – legalábbis a Microsoft – nem teljesíti, illetve a kérést az adattulajdonoshoz, vagyis a jogi személyhez továbbítja, a törvényi felhatalmazás nélküli állami adatszerzéssel szemben pedig fellép. (Lásd az ezzel kapcsolatos hivatalos állásfoglalást.) Az üzleti célú nyilvános felhő szolgáltatások szerződés tervezete még csak nem is hasonlít a fogyasztói felhő változatra.

Vagyis van egy fogalmunk – nyilvános felhő – amely legalább két másikat takar: a lakossági felhő szolgáltatást, amelyet bárki igénybe vehet, és a vállalatok, intézmények által igénybe vehető szolgáltatást, amely egyáltalán nem nyilvános, hiszen a szerződés keretében a szolgáltató azt biztosítja, hogy azok, és csak azok férhessenek hozzá egy vállalat információihoz, akik arra ténylegesen jogosultak.

	Lakossági felhő	Vállalati / intézményi felhő
Szerződő ügyfél	Természetes személy	Jogi személy
Szolgáltatás egyedisége	Nem megengedett	Korlátozottan megengedett
Az adatok tulajdonosa	A természetes személy	A jogi személy, nem az alkalmazottai
Költség	Alacsony, vagy nincs közvetlen	Van
Adatfelhasználás	Többnyire engedélyezett	További üzleti célra nem engedélyezett
Audit	Nincs	Többféle törvényi és iparági megfelelés
Szolgáltatási szint	Nincs	Van
Visszatérítés szolgáltatás kiesés esetén	Nincs kötelezettség	Többnyire van kötelezettség
Vitás kérdések kezelésének első foka	Fogyasztóvédelem	Bíróság a kereskedelmi adatvédelmi törvények szerint
Adatok kiadása felhatalmazott állami szerveknek	Lehetséges	Nem lehetséges

Lehet ezt a kettő összetéveszteni? Lehet, mert sok szolgáltató teljesen azonos felületet biztosít (technológiai hasonlóság), részlegesen vállal adatbiztonságot és bizalmasságot, és nem mindig vállalnak visszatérítési kötelezettséget. Mégis: a két dolog minőségileg eltér egymástól.

Amíg a szakmában nincs világos kép arról, hogy az üzleti nyilvános felhő alapvetően más, mint amit fogyasztóként esetleg megszoktunk, addig nem várható, hogy a nyilvános felhő szolgáltatások általánosan elterjednek. Remélem ezzel az apró bejegyzéssel kicsit oszlattam a homályt.

————————————————————

*A Konzumer és Kommerciális Kloud(sic!) Közötti Különbségek Kifejtése

Tilos a F…

Nem! Nem! Ne is mond tovább! Nálunk tilos a F… Még a nevét se mondd ki! Szigorúan tilos! Adatvédelmi okokból. Sajnos. De tényleg. Nem rajtunk múlik. Vállalati közösségi hálózat? Az mi? Ja! Nem, azt aztán főleg nem! Tilos. Fővesztés. De különben is: nincs rá igény. Nálunk még az egérhasználat is gond. Mi konzervatív szervezet vagyunk. Mi állami szervezet vagyunk. Mi olyanok vagyunk, hogy a tulajdonosaink nagyon bizalmatlanok. Nincs is nálunk Internet. Na jó, van, de le van korlátozva. Munkaidőben csak munka, tudod.

Órákig lehetne sorolni, milyen szómágiát hallunk néha informatikai vezetőktől. Miközben tudjuk, hogy az élet rég átlépett rajtuk. Mert, amint nem megy a levelezésük, ugyanezen szervezetek munkatársai átváltanak azonnal gmail-re, yahoo mail-re, hotmail-re stb. Hétvégén meg főleg átváltanak, mert akkor mobilról (a sajátjukról) elérik a leveleiket. Tudom a címüket is. Ők írnak nekem onnan. Még hogy tilos a f. ROTF

És sokkal többen "értik az idők szavát", mint azt az informatikusok gondolják. Nem hiszed? Nézd meg az alábbi képsort, tegnap készítettem. (2014.02.13.) Ezres tagságú csoportok – a Facebookon. És ezek nem a cégek vállalatok Facebook oldalai, amit a PR csapat használ, hanem a belső munkatársak által létrehozott munkahelyi közösségek fórumai. A többsége zárt csoport. De van közöttük nyílt is! És a tagság? Ki adminisztrálja? Összekeverednek jelenlegi és volt munkatársak. És ha mindenki ott van, akkor egyszer csak munkáról is szó esik. Mint a kávézóban. De vajon jó helyen van a Facebookon? És a tiltás segítene? Kétlem. N+1 közösségi hálózat létezik. Ha nem a Facebook, akkor megteszi más. Nem lenne jobb az igényt kontrollálni és nem tagadni?

A helyzet felhő alapú megoldásokért kiált. Vállalati közösségi hálózatért kiált. Meg olyan informatikai vezetőkért, akik nem dugják a homokba a fejüket. Akik különbséget tudnak tenni az otthoni felhasználóknak szánt felhőszolgáltatások és az üzleti jellegű szolgáltatások között. A közösségi hálózatok és a vállalati közösségi hálózatok között. Akik mernek olyan igényeket kielégíteni, amelyek valóban léteznek. Akik kifogások keresése helyett azt vizsgálják, hogyan lehet valamit megoldani.

Virtualizáció vagy privát felhő?

Bár a felhő technológiák évek óta velünk vannak, szakmai körökben még most is előfordul, hogy keverik a szerver virtualizációt és a privát felhőt. Számtalan alkalommal láttam, hallottam, amikor egy informatikai vezető büszkén beszélt a privát felhőjükről, miközben nem volt nekik olyan. Mások értetlenkedtek a privát felhő szókapcsolaton is, mondván, miért hívjuk most másképp a szerver virtualizációt, felesleges majmolni a divatot. Miért, nem ugyanaz a kettő? Könnyen bemutatható, hogy nem.

A NIST szerint

Nézzük mi a felhő. A NIST – tehát az amerikai szabványügyi hivatal – definíciója szerint a számítási felhő egy működési modell, amely bárhol használható, kényelmes, igény szerinti hálózati hozzáférést biztosít konfigurálható, közös blokkokból álló számítási erőforrásokhoz, amely erőforrások azonnal kiadhatók minimális felügyeleti erőfeszítéssel vagy szolgáltatói közreműködéssel. (Cloud computing is a model for enabling ubiquitous, convenient, on-demand network access to a shared pool of configurable computing resources (…) that can be rapidly provisioned and released with minimal management effort or service provider interaction.)

A NIST szerint a számítási felhők öt lényeges tulajdonsággal (essential characteristics) rendelkeznek:

• Igény szerinti önkiszolgálást biztosítanak (On-demand self service)
• Jó hálózati hozzáféréssel rendelkeznek (Broad network access)
• Erőforrás készletekre épülnek (Resource pool)
• Teljes rugalmasságot biztosítanak (Rapid elasticity)
• Mért szolgáltatások (Measured Service)

Mindezekről részletesen írtam már korábban a "Számítási felhő – egyszerűen" cikkben. A magán számítási felhő, vagyis privát cloud a NIST értelmezésében a felhő működési modell egy terítési módja (a négy közül). Ha rövidre szeretném zárni a diskurzust, már csak annyit kellene írnom, hogy amennyiben a virtualizációt is pont így kell definiálni, akkor a két dolog azonos. Ha nem, akkor nem. 😉 De legyünk egy kicsit kényelmesebbek és elmélkedjünk még a különbségeken. Megéri.

A szerver virtualizáció a ma ismert formájában kb. egy évtizede kísér minket. A szerver virtualizáció egy technológia, amely erőforrás absztrakciót tesz lehetővé – közös fizikai erőforrásokat izolál, vagyis választ el, és virtualizál, bizonyos értelemben szabványosít. A virtualizáció jobb erőforrás-kihasználást biztosít, ez egyúttal a megtérülésének fő forrása is.

A magán számítási felhő (a továbbiakban: felhő) a virtualizációhoz képest egy másik dimenzióban létezik. Ha a virtualizáció a repülőgép, akkor a felhő egy légitársaság. A két fogalom, bár egymással kapcsolatosak, nem tartoznak azonos kategóriába. A virtualizáció létezhet önkiszolgálás nélkül is, számítási felhő nem. A virtualizációnál nem feltétel az erőforrás készletek használata, a felhőnek ez alapvető része. A virtualizációs környezetek többnyire nem mért szolgáltatások – a felhők minden esetben azok. Csodálkozol, hogy a ti felhőnek mondott rendszeretekben nincs mérés és számlázás? Sajnálom, nem privátfelhőn dolgozol. Nincs nálatok önkiszolgálás? Sajnálom, az a rendszer nem privát felhő. Nincs értelme erőforrás blokkokban gondolkodnotok, mert túl kicsi a rendszeretek? Sajnálom, az nem privát felhő. Van, aki azt mondja, hogy a virtualizációs rendszerek, ahogy egyre érettebbek lesznek, szép lassan magán számítási felhővé alakulnak. Kötve hiszem. A sok repülőgép nem légitársaság, hanem repülőgép flotta. Nem ugyanaz. A magán számítási felhő nem egy jó erősen automatizált virtualizáció.

Ha ez még mindig nem lenne elég, akkor beszéljen a pénz. A virtualizáció és a magán számítási felhő – meglátásom szerint – nem azonos megtérülési hajtóerők hozzák létre és tartják fenn, s akár ez is lehet a megkülönböztetésük alapja.


A virtualizációs beruházás (és így a virtualizációs rendszer) megtérülése két dologból fakad. Egyrészt hatékonyabb erőforrás-kihasználást tesz lehetővé, amelyből fajlagos erőforrás-költség csökkenés keletkezik. Másrészt a virtualizáció adta szabványosítás és közös erőforrás-halmaz agilis igény-kiszolgálást eredményezhet, amely vállalati szintű termelékenység növekedést jelent. A magán számítási felhő megtérülése ugyanakkor három tényezőre vezethető vissza.

• Az közös erőforrások kihasználásából fakadó fajlagos erőforrás-költség csökkenés – akárcsak a virtualizációnál
• Az önkiszolgálás, az azonnali kapacitás rendelkezésre állás és a jó hálózati hozzáférésből adódó agilisebb szervezet, vagyis vállalati szintű termelékenység növekedés – akárcsak a virtualizációnál
• A mért – és ezért többnyire visszaszámlázott – szolgáltatás igénybe vevője érdekeltté válik, hogy a szolgáltatás igénybevételével takarékoskodjon, így rendszerszinten a szolgáltatás valamennyi szereplője a motivált az erőforrások takarékos használatára. Ez a takarékoskodás ugyanakkor nem jár az agilitás csökkenésével.

A legutolsó megtérülési hajtóerőt nem lehet eléggé túlbecsülni. Ahogyan az informatikai szervezetek óvatosan és szigorú költségkontroll mellett veszik igénybe a nyilvános IaaS szolgáltatásokat, többször is meggondolva minden egyes forint elköltését, ugyanúgy egy privát felhő esetén a szolgáltatás igénybe vevője kontroll alá helyezi magát az erőforrások használatát illetően, mert a fogyasztása a saját pénztárcája bánja. Ez persze azt is jelenti, hogy a magán felhő szolgáltatója, tipikusan az informatikai szervezet, profit-center, nem pedig költség központ. Nálatok nem profit központ az IT? Akkor az a sejtésem, hogy privát felhőtök sincs…

Vége a Windows RT-nek? Aligha!

Több cikket is olvastam mostanában arról, hogy a Windows RT-vel felhagy a Microsoft. A cikkek forrása egy Julie Larson-Green interjú volt, amelyben a Microsoft alelnök arról beszélt, hogy most három operációs rendszerünk is van, amely a fogyasztókat célozza, a jövőben pedig nem lesz három. Ebből aztán vérmérséklet szerint keletkezett olyan interpretáció, hogy Microsoft felhagy a Window RT-vel és a Windows Phone-nal, hamarosan vége a Windows RT-nek, meg olyan beszélgetés, hogy a Microsoft végre beismerte a Windows RT kudarcát – a Surface RT hardver kudarca után.

Szerintem mindez ebben a formában zagyvaság. Vége a Windows RT-nek? Miért is lenne? Ha a rövid műszaki definícióra szorítkozunk, akkor a Windows RT a Microsoft azon operációs rendszere, amely a 7-14 colos képernyőmérettel rendelkező, érintőképernyős, ARM processzorral szerelt gépeket szolgálja ki. Ha vége a Windows RT-nek, akkor ezt a hardverkategóriát vagy egyáltalán nem fedi le a Microsoft, vagy valami mással – pl. a Windows Phone-nal fedi le. Az első esetet értelmetlennek, ezért elképzelhetetlennek tartom. Az utóbbi akár még lehetséges is, de ez egyáltalán nem jelenti a Windows RT végét. Erről egy kicsit később.

Ha a Windows RT-t nem szűk műszaki definíció alapján határozom meg, akkor azt mondom, hogy az a PC-s operációs rendszerből származó, a PC-s Windows 8.x-szel közös futtatókörnyezettel rendelkező, harmadik gyártó Win32 alkalmazásait nem futtató, az Office RT aktuális verzióját magában foglaló operációs rendszer, amely a Microsoft "Produktív tablet" ideáját testesíti meg – előnyeivel és korlátaival együtt. Ha így nézem, akkor a Windows RT végét az jelentené, ha a Microsoft nem adna ki a jövőben fenti négy tulajdonsággal rendelkező operációs rendszert, vagy feladná a produktív tablet ideáját. Szintén nonszensz.

Van még egy harmadik definícióm is. A Windows RT kritikusainak nagy része az alábbi néhány dolog miatt látta/látja kudarcnak a Microsoft rendszerét:

• Nem képes a desktop alkalmazások futtatására – miközben Windows a neve.
• Tartalmazza a Windows desktop felületet – miközben táblagépekbe szánják(*), ahol a desktopnak semmi keresnivalója
• Az Office-t leszámítva csak érintőképernyőre optimalizált alkalmazásokat futtathat – miközben a "produktív tablet" ideáját hirdeti.

Ha ezen meghatározások felől nézem, akkor a Windows RT megszűnése azt jelentené, hogy ezentúl vagy nem tartalmazná a "Windows" nevet a termék, vagy nem tartalmazná a desktop felületet, vagy tartalmazná, de más gyártók ARM-ra fordított Win32 alkalmazásait is futtatná. A desktop felület eltűnésén túl a másik kettő számomra elképzelhetetlen.

Ha nekem kell tippelnem, akkor nem fogadnék a Windows RT kihalására. Lehet, hogy a termék nevében nem lesz benne az RT, elképzelhető. Lehet, hogy nem lesz benne a desktop. Ez akkor valósulhat meg, ha végre megjelennek az érintőképerőnyőre optimalizált Office alkalmazások. De hogy a Microsoft lemondjon a 7-14 colos kategóriában az ARM platformról, az egészen furcsa döntés lenne.

És ha a Windows Phone töltené be az űrt? Az gondolom, hogy a WP jelen formájában ez nem lenne járható. A Windows RT legnagyobb versenyelőnye más platformokkal és a WP-vel szembe is, hogy azonos a futtatókörnyezete a Windows 8.x-szel. Ezért beszélhetünk egységes platformról Win 8.x és Win RT vonatkozásában. Kétlem, hogy erről a Microsoft lemondana. Viszont egyesíteni lehetne a két platform jó tulajdonságait:

• A WP8 hozhatná egyszerű, desktop mentes felületet – vagy legalább azt, ami jó belőle
• A WP8 hozhatná a közel 200.000 alkalmazását
• A WP8 hozhatná a malware-mentes környezetét
• A Windows RT hozhatná az –immáron modern – Office-t
• A Windows RT hozhatná a több mint 100.000 Windows Store alkalmazását
• A Windows RT hozhatná a közös futtatóplatformot a Windows 8.x-szel (WinRT) ezáltal biztosítva az átjárhatóságot

Mit is mondott Julie Larson-Green abban a bizonyos interjúban?

QUESTION:  Could we come back a bit to the Surface?  It could be said that the launch of a dual track last year, RT and Windows 8, was somewhat confusing for the supply chain and the consumer.  Do you think there is still a viable route here for that dual track to continue, as you’ve done with the refresh this year, or do you actually think we need a proper reboot of RT from the start?  And I guess the question, as well, is exactly what has RT achieved from your standpoint?

JULIE LARSON-GREEN:  Sure.  So Windows RT, I think there’s clearly, when you look out in the industry, there’s clearly a need for a simplified consumer electronics experience on devices.  So you look at iPad in particular, and it’s a turnkey, closed system.  It doesn’t degrade over time.  It doesn’t get viruses.  It’s not as flexible, you can’t do as much with it, but it’s a more seamless experience, even though more simplified.

Windows can do anything you want it to do.  You can write all the way to the metal.  You can add things into your startup groups that would affect your battery life long-term.  There are cool, powerful scenarios, but they come at a cost in mobility.  And so Windows on ARM, or Windows RT, was our first go at creating that more closed, turnkey experience, where it doesn’t have all the flexibility of Windows, but it has the power of Office and then all the new style applications.  So you could give it to your kid and he’s not going to load it up with a bunch of toolbars accidentally out of Internet Explorer and then come to you later and say, why am I getting all these pop-ups.  It just isn’t capable of doing that by design.

So the goal was to deliver two kinds of experiences into the market, the full power of your Windows PC, and the simplicity of a tablet experience that can also be productive.  That was the goal.  Maybe not enough — I think we didn’t explain that super-well.  I think we didn’t differentiate the devices well enough.  They looked similar.  Using them is similar.  It just didn’t do everything that you expected Windows to do.  So there’s been a lot of talk about it should have been a rebranding.  We should not have called it Windows.  How should we have made it more differentiated?  I think over time you’ll see us continue to differentiate it more.

We have the Windows Phone OS.  We have Windows RT and we have full Windows.  We’re not going to have three.  We do think there’s a world where there is a more mobile operating system that doesn’t have the risks to battery life, or the risks to security.  But, it also comes at the cost of flexibility.  So we believe in that vision and that direction and we’re continuing down that path."

(Kiemelések minden esetben tőlem.)

Nekem ez világos beszéd:

1. Szó sincs az ARM platform feladásáról ("We do think there’s a world where there is a more mobile operating system that doesn’t have the risks to battery life…")
2. Szó sincs a produktív tablet ideájának feladásáról ("So we believe in that vision and that direction and we’re continuing down that path.")
3. De szó lehet a desktop elhagyásáról ("…But, it also comes at the cost of flexibility")
4. És szó lehet a WP8 és Windows RT összeolvadásáról. ("We do think there’s a world where there is a more mobile operating system that doesn’t have the risks to battery life, or the risks to security.)

Szépen körvonalazódik, hogy az azonos architektúrán futó operációs rendszereket (Windows Phone, Windows RT) az új OS divízió egységesíti és összevonja, hasonlóan a WinRT WinPRT környezeteket is, így marad két rendszer: valami új, közös az ARM rendszereken, és ezen új operációs rendszerrel közös futtatóplatform (WinRT), x86, x64 processzorokon.

És azt hiszem, ez jól van így.

(*) Tényszerűen nem igaz: a rendszer indulásakor egy igazi ultrabook formában is elérhető volt a Lenovo Yoga képében.

A vállalati közösségi hálós „aha” élményem. #Yammer

Amikor 2012-ben a Microsoft felvásárolta a Yammert, nem sokat törődtem a témával. Nem a szakterületem, lekötöttek a Windows 8 újdonságai. Amikor az őszi "Customer Experience Lab"-okra (CIE*) kezdtünk készülni, a Yammer elkezdett frusztrálni. Egy Facebook másolat, gyenge SharePoint szerű funkciókkal – ez volt az első gondolatom. Minek ez a szoftver a Microsoftnak? Ott az új SharePoint 2013, Enterprise Social képességekkel. Minek ide a Yammer? (És egyáltalán, minek az Enterprise Social?)

Pár héttel később jöttek a levelek, hogy az MSIT(**) megoldotta az egységes beléptetést, lépjünk be a Yammerbe, stb. stb. Beléptem. Tényleg egy FB utánzat. Tényleg egy gyenge SharePoint. Mi a lópikulának kell ez nekünk?

Február környékén Szalontay Zoli és Bátorfi Zsolti barátaimmal létrehoztunk egy Yammer zártkörű csoportot, hogy majd jól odaköltözünk. Tényleg akartuk. Mindhárman olyanok vagyunk, hogy szívesen megszeretjük a tonikot, ha érdemes. Nem így történt. Maradt a levelezés és a levelezési lista. Pedig tényleg próbáltuk, de valahogy nem állt rá a kezünk.

Még később igazán DÜHÖS lettem a Yammerre. Egyrészt felfedeztem, hogy a SharePoint 2013-ason van követés, meg címke követés is. Ha például elkezdem követni a #Windows8 címkét, akkor, ha mások a SharePoint 2013-on beírnak ilyen címkével valamit, azt automatikusan meg fogom kapni. Vagy pl. ha nekem van egy kérdésem, elég belekiabálni a "csőbe", pont azok az emberek fogják megkapni, akiket ez érdekel. Ez volt az első kérdésem: "I’m looking for an overview of #Windows8 #search capabilities. Especially interested in #EnterpriseSearch integration." Mások ott ülnek a cső végén, az #EnterpriseSearch címkére az ilyen szakértők előfizettek, hát majd válaszolnak. Az ötlet jó volt, csak egy valami hiányzott hozzá: a túloldalon az emberek. Ők ugyanis mind a Yammerre költöztek addigra – bár ez csak később derült ki. Nekem jobban tetszett a SharePoint felülete, kezelhetőbbnek találtam, ráadásul megoldott a jelenlét integráció, együtt él-hal a Worddel meg a többi Office alkalmazással. Szóval nem értettem, még mindig, de már dühös voltam.

Nem húzom tovább a történetet, úgy augusztus környékén egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egyre több időt töltök a Yammeren. Mégpedig azért, mert egyre több keresett információt találtam meg ott gyorsabban, mint ahogy megtaláltam máshol. Lettek "szokásos" csoportjaim, ahova bekukkantottam. Találtam olyan beidézett oldalakat, amelyek máshonnan nem kerültek a szemem elé (Egy gyöngyszem például) és végre válaszoltak a szakértők a címkézett kérdéseimre. Rájöttem a twitter integrációra, belefolytam a magyarításba.

Személyes tapasztalatnak ennyi jó, de ez azért nem megváltás. Jó válaszokat jó levelezési listán is kaphat az ember. A keresés problémája (és megoldásai) sem számítanak újdonságnak. Szóval ez eddig nem más, mint divat, hype, az újdonság kedvelése az újdonság miatt. És lássuk be, munkához jobb a SharePoint felülete, nem?

A Windows eszközök bemutatása során mindig szoktunk alkalmazásokat is mutatni, és mivel a Yammernek van modern Windows 8 alkalmazása, amit ráadásul mostanában minden nap használok, adódik, hogy ezt is megmutassam. Márpedig, ha megmutatom, felteszik majd a – jogos – kérdéseket a vállalati közösségi hálózatokról, hogy "Tamás! Mondjad meg nekünk, ha van egy jó levelező és csoportmunka szoftverünk, pl. a legújabb Exchange és SharePoint, miért feccölnénk egy fikarcnyi energiát abba, hogy egy n+1-dik rendszerünk is legyen? Csak azért, hogy legyen? Mi az, amitől az Enterprise Social alapvetően más, mint bármi, amit eddig ismertünk? Miért kezdjünk valami újba a régi finomítása és javítása helyett?" – Ezek jogos kérdések, lényegre törő kérdések. És őszinte leszek, pár nappal ezelőttig nem tudtam rá a választ.

És aztán a hétvégén jött az "aha" élmény. A levelezés. A levelezést már az ókorban is ismerték, a posta már a rómaiak korában is volt (sőt, még az előtt is.). Végső soron a dolog egyszerű: van egy feladó, és van egy címzett. A feladó megírja a levelet, lezárja – ettől kezdve törvény védi a levél bizalmasságát – a posta elviszi a levelet a címzettnek, aki aztán elolvassa. Régóta ismert módja ez az információ átadásának. A dolog fordítva is működik: most a címzett lesz a feladó és a feladó a címzett. Egy szép levelező barátság során levelek százai cserélhetnek gazdát feladó és címzett között. Az egész alapkoncepció mögött pedig ott a bizalmasság: a feladó lakása bizalmas hely (törvény védi a tulajdont, birtokot, lakást), a levél kezelése törvényileg bizalmas, a címzettnél meg az a szabály, mint a feladónál. Az információ tárolóhelye a feladó és a címzett lakása.

Az elektronikus levelezés a fizikailag létező levelezés metaforikus leképezése. Itt nem lakásról beszélünk, hanem elektronikus postafiókról, de a modell teljesen analóg az eredetivel.

Csakhogy az együttműködés és csoportmunka nem pont-pont kapcsolat. Semmi gond: a digitális levelezés rugalmas, hamar feltaláltuk a levelezési listát. Az információ gyűjtőhelye azonban továbbra is bizalmas hely – az elektronikus postaláda. Sebaj, újabb innováció: feltaláltuk a csoportmunka helyeket, amelyek egy témához, projekthez kötődnek. Pl. SharePoint. Csakhogy ez nem váltja ki a levelezést, az emellett párhuzamosan létezik, sőt bizonyos értelemben a funkciók is átfedik egymást. A helyzet az, hogy hiába vannak digitális csoportmunka helyek vagy lassan már két évtizede (ha a hálózati mappamegosztásokat is ideveszem, akkor harminc éve), az információ igen-igen jelentős része, gyakran a legfontosabb része bizalmas gyűjtőhelyeken (postaláda) halmozódik fel. A fájlmegosztás, a csoportmunka webhelyek mind-mind evolutív továbbgondolásai a levelezésnek.

És itt jön a vállalati közösségi háló. A vállalati közösségi hálózatok (Enterprise Social Network az angol neve) a levelezés mögötti alapsémát dobják ki, és éppen hogy megfordítják a dolgokat. Vagyis: ha te egy munkahelyi közösségben vagy, amely munkahely egy közös cél érdekében jött létre, és e cél eléréséért neked együtt kell működnöd másokkal – tehát együtt kell dolgoznod, vagyis kommunikálnod másokkal, akkor legyen alapértelmezett a nyílt kommunikáció. Minden tároló, levelezés, bejegyzések, fájlok, jegyzetek, csevegések, címkék, listák, csoportok stb. stb. legyen egy helyen, bárki számára elérhető, kereshető állapotban. És még egyszer: legyen ez az alapértelmezett. Ha valaki keres, akkor mindenben keressen. Ha valaki kérdez, mindenki, akinek a kérdés releváns, hallja meg és válaszolhasson. Amit a csoport létrehoz, az örökölhető lehessen, de legyen meg, maradjon meg. Minden apróság, idézet, bejegyzés és megjegyzés, kedvelés és gyors közvélemény-kutatás, dicséret és esemény, fájlok, képek, prezentációk stb. stb. minden legyen elérhető.

Mi a helyzet a bizalmasság kérdésével. Nos, attól még, hogy az alapértelmezett kommunikáció a közösségi, ez nem zárja ki, hogy ne lehessen választani a bizalmas kommunikációs csatornát. Miért ne válthatna két ember egymás között üzenetet? Miért ne lehessen zártkörű csoportokat létrehozni? De ez legyen szándékolt, ne pedig alapértelmezett, hogy a lehető legtöbb információ legyen megosztott.

Ijesztő? Bomlasztó? Igen, meglehet, az. Meglehet, hogy átalakulásra készteti a szervezetet. Hogy a hierarchikus szervezet felbomlik, megváltozik. Minden szervezet számára megfelelő modell ez? Persze hogy nem. Egy áruház-lánc, egy autó-szerviz, egy szoftverfejlesztő cég, stb. stb. számára remek megoldás. Máshol meg, ott, ahol az évezredek tapasztalata azt mutatja, hogy a hierarchikus szervezetnél nincs hatékonyabb (pl: hadsereg, rendőrség), ott ez a modell nem fog dominálni – bár szerepe még ott is lehet. Leváltja a vállalati közösségi hálózat a levelezést? Szerintem nem, de hosszú átalakulás után visszaszorítja oda, ahova való: a bizalmas adatközlés világába. Leváltja a relációs adatbázisokat? Nem, viszont a tömegében leghatalmasabb vállalati tudást, a tacit tudást(***).

Úgy kell kinéznie egy vállalati közösségi hálózatnak, mint a Facebook? Egyáltalán nem. A Yammer alapítói talán azt gondolták, hogy így eladhatóbb a termék, de csodálkoznék, ha tíz év múlva is ilyen lenne. Sokat fog rá hatni a SharePoint, az Outlook kliens, a OneNote jegyzet, mert azokban is rengeteg érték van. Az egész kulturális változás, és még csak most kezdődik. A korábbi modellek és szoftverek erősen hatni fognak. De az igazi forradalmi újdonság, az alapértelmezett nyíltság nem fog változni. Egyébként pedig céljában sem azonos egy vállalati közösségi portál. A Facebooknál fontos a kapcsolat, a játék, de sokkal kevésbé a címkék, és semmit sem nyújt a közös munkához. A Facebook nem kontrollálható, nincsenek vállalati funkciói. A vállalati közösségi portálok – bár sokat merítettek a napi tevékenységek szintjén a facebook ötleteiből – mégis csak vállalati tudástárat képeznek. A felhőben kell működnie egy Enterprise Social platformnak? Nem, a két dolog nem függ össze, viszont a Yammer, meg a versenytársainak többsége is eleve úgy készült, olyan világban jött létre, hogy infrastruktúra korlátok ne legyenek, az IT szerepe pedig legyen minimális. Mit jelent az, hogy infrastrukturális korlátok ne legyenek? Hát például azt, hogy tudtommal a Yammeren nincs tenant méretkorlát. Nőhetsz az égig, annyi fájlt tárolsz, amennyit akarsz, annyi csoportot hozol létre, amennyit szeretnél, mindezt freemium modellben.

Azzal kezdtem a cikket, hogy nem vagyok szakértője a témának. Tényleg nem vagyok. Nem ismerem a Yammer versenytársait, és nem kezdtem volna használni, ha nem a Microsoftnál dolgozom. Nem tudom, hogyan kell sikeresen Enterprise Social hálózatokat bevezetni. Nem értek a vállalatok kulturális környezetének felméréséhez vagy megváltoztatásához. Egy valamiben azonban biztos vagyok: a következő 10 év vállalat-szervezési modelljeire, végső soron a napi munkavégzésünkre meghatározó módon fognak hatni a vállalati közösségi hálózatok, köztük a Yammer, mert a mögöttes paradigma az, ami hatni fog.

Ha érdekel, itt a Yammer oldala. Ha unatkozol egyedül a magától létrejövő tenantodban, hívd meg a kollégáid is. 😉

——————————————-

(*) A CIE labor egy olyan esemény, amikor egy ügyfél – tipikusan nem informatikus – munkatársainak megmutatjuk, milyen egy teljesen kiépített, összehangolt, egységesen működő Microsoft környezetben dolgozni. Microsoft az telefon, a táblagép, a notebook, a szerver, az új Office (Office 365), a kommunikációs szoftver, az üzleti intelligencia szoftver stb. stb. Összecsiszolva, "élő" környezetben.

(**) – A Microsoft belső informatikai szervezete.

(***) – Milyen szomorú, hogy Polányi professzor kutatásairól nincs is magyar Wiki fordítás.

Fogyasztói szokások hatása az IT-re (Consumerization)

Szeretnék továbbra is a Windows 8-ról írni, de rájöttem, hogy ez nem lehetséges, amíg legalább vázlatosan nem írok az utóbbi évek egyik legjelentősebb informatikai trendjéről, a fogyasztói informatika hatásáról a vállalati IT-re. Meglehet, sokan írtak már róla, de szerintem messze nem lerágott csont. Márpedig a fogyasztói szokások hatásának a megértése nélkül a Windows 8 irányváltása és változása is nehezen érthető, mi több, állítom, hogy sikerének mércéje sem állítható fel.

A fogyasztói szokásokat vizsgálva legalább három folyamat együttes hatását kell elemeznünk. Az első a fogyasztói eszközök alakulása, a másik a fogyasztóknak szánt informatikai szolgáltatások fejlődése, a harmadik pedig egy mélyreható társadalmi gazdasági átalakulás és generációváltás a munkaerőpiacon. Nézzük sorban.

Eszközök

A fogyasztói informatika azóta létezik, amióta otthoni és hobbi felhasználóknak informatikai termékeket készítenek, vagyis nagyjából a 1960-as évek vége óta. Míg az informatika első 25-30 éve a katonai és ipari alkalmazásokról szólt, a hetvenes évektől kezdve, az olcsó mikroprocesszoroknak köszönhetően megnyílt egy új piac: eleinte a hobbistákat célozva, később mind inkább bárki számára. Gordon Moore, az Intel társalapítója írta le először a később róla elnevezett törvényszerűséget, miszerint az integrált áramkörök összetettsége (egyszerűsítve: a bennük található tranzisztorok száma) másfél évente megduplázódik. Ennek a technológiai trendnek kettős hatása van: egyrészt azonos méret mellett egyre nagyobb kapacitású és egyre gyorsabb eszközöket hozhatunk létre, illetve azonos sebességű eszközöket egyre kisebb (és így egyre olcsóbb) mikroprocesszorokkal és integrált áramköri berendezésekkel lehet megépíteni. A kis méret és rugalmasan programozható eszközök egyre változatosabb formában árasztották el az informatika iránt nem érdeklődő, de annak termékeit fogyasztó embereket. A legismertebb mikroprocesszorral szerelt fogyasztói eszközök a PC-k, amelyek megjelenésük után óriási hatást gyakoroltak az üzleti, vállalati informatikára – e folyamat eredményeképp emelkedett megavállalattá például az Intel és a Microsoft. De a fogyasztói eszközök már a PC-k idejében sem csak a PC-k voltak. A kvarcórák a hetvenes években, később kvarcjátékok a nyolcvanas években, a videómagnó, a walkman, a digitális ébesztőóra, a digitális mérleg, a programozható mosógép, a mikrohullámú sütő, a digitális számológépek mind-mind fogyasztói eszközök, amelyek digitális áramköröket tartalmaznak, és amelyeket mind könnyebb és olcsóbb volt előállítani. A miniatürizálás folyamatos, napjainkban is zajlik. Az asztali PC-k helyett egyre gyakoribbak lettek a notebookok, megjelentek a mobiltelefonok és a kézben tartható mini-számítógépek (Heldhand computers) és a digitális aszisztensek (PDA-k). A legutóbbi évtized az eszközök univerzialitásáról és személyessé válásáról szólt. Az univerzialitás alatt azt értem, hogy egyedi és speciális eszközök helyett (például telefon, GPS, számológép, óra, PDA, az USA-ban a személyhívó stb.) inkább egy általános operációs rendszerrel szerelt, de többféle alkalmazás futtatására kész eszközt használunk. Ezek az okostelefonok. A személyesség alatt pedig azt értem, hogy bár az eszközök tömegtermékek, mégis mindenki gyorsan a saját használati szokásaihoz igazítja azokat. Talán nem is túlzás, ha azt mondom, az intim szféránk részének tekintjük ezeket az eszközöket. Persze az imént említett univerzalitásnak vannak határai. Ha egy készülék dimenziói nem megfelelőek, akkor választunk hozzájuk kiegészítő eszközöket. Ha a PC-nk, ma már leginkább notebook, nem elég könnyű, nem elég könnyen kezelhető, vagy nem bírja az akkumulátora addig, amíg mi szeretnénk, akkor táblagépet veszünk a meglévő eszközpark mellé. A digitális eszközök világa a "mindenütt jelen lévő informatikához" (Ubiquitous computing) és a kellékként hordható informatikai eszközök (Wearable computing) felé tart jelenleg, elég csak az intelligens órákra, a Fitbit-re vagy a Google szemüvegére gondolni.

A "digitális bennszülött" generáció

Nagymamám 89 évet élt, idén távozott el közülünk. Sohasem használt számítógépet, nem volt a kezében hitelkártya, mobiltelefon, walkman. Idegenkedett a mikrohullámú sütőtől, nem volt automata mosógépe, sem videómagnója vagy DVD lejátszója. Majdnem mikrochipek nélkül élte az életét, talán az élete vége felé használt TV távirányító lehet a kivétel. Ő az, aki sohasem kelt útra a digitális világ felé.

Apukám 1993-ban ismerkedett meg a számítógéppel. Később a munkájához mindenféle szoftvereket kellett használnia. Ma, nyugdíjasként sokat és magabiztosan használja a számítógépet. Internetezik, aktív Facebook tag (korábban iwiw), számítógépen intézi a pénzügyeit, digitális fényképezőgépet használ, levelez stb. Blogot viszont sohasem írt, nem tudja mi a Deezer, a twittert is kerüli, nem használt elektronikus naptárat és elkerülték az okostelefonok is, bár ez lehet, hogy fordítva történt. Ő (meg persze még az én generációm is) a digitális világ képzeletbeli bevándorlója. Megtanulta, mert érdekelte, mert szüksége volt rá, valamennyire ismeri. De még nem ebbe született. (Hogy mibe? Azt mondja, a születése évében vezették be a falunkba az áramot.)

Az unokatestvéreim gyerekei már tizenévesek. Ők sohasem éltek olyan világban, amelyben ne lett volna számítógép, és eszmélésük óta körülveszi a mindennapjaikat az Internet. A házi feladatot a wikipédia segítségével oldják meg, nem leveleznek, hanem csevegnek, az első telefonjuk is okostelefon volt, a facebookot már kezdik unni és sohasem láttak walkmant, analóg fényképezőgépet; magnókazettát is csak azért, mert apa még nem dobta ki az ötszázas gyűjteményét. A jegyzet Dropboxon vagy Google drive-on, és persze van táblagépük is, de legalábbis hamarosan lesz. Ők a digitális világ bennszülöttei. Számukra egy-egy új eszköz vagy szolgáltatás pillanatok alatt (persze, túlzok: rövid idő alatt) elsajátítható. Nem kell őket "felhasználói képzésre" küldeni, megtanulják a dolgokat maguktól, legyen az párhuzamos dokumentum-szerkesztés, navigációs szoftver beállítása vagy IP-kamerák használata a kert végében. Ezzel együtt ők nem informatikai szakemberek. "Csak" használják a termékeket. Ha nem értik őket, vagy a digitális termékek nem jól működnek, akkor választanak egy alternatívát. A minőségi lécet magasra teszik. Mert nap, mint nap használják a kütyüket és a szolgáltatásokat és tisztában vannak vele, hogy "mi a tudomány mai állása."

Világos, hogy a rokonságom említése itt és most csak részben takar valóságos felhasználókat. Honnan számolhatjuk a digitális bennszülöttek generációját? Az USA-ban és a Nyugat-Európában a 80-as években születettek már többnyire odatartoznak. Magyarországon és a kelet-közép európai országokban van ennek egy szimbolikus eseménye is, 1990 májusa, a CoCom lista enyhülésének időpontja. Aki akkor született, mostanra elmúlt 23 éves, vagyis valószínűsíthetően belépett a munkaerőpiacra.

A különböző generációk eltérő és növekvő mértékben fogyasztói a digitális világ eszközeinek és szolgáltatásainak. És ez lényeges: bár sok-sok szolgáltatást ingyen vesznek igénybe, számosért fizetnek, és ha már fizetnek, megnézik, mire adják a pénzüket. Ennek a viselkedési módnak egész különös hatása van/lesz korunk vállalati informatikájára. De előbb még néhány szó a szolgáltatásokról.

A fogyasztóknak szánt (informatikai alapú) szolgáltatások

Az egyre nagyobb kapacitású, egyre nagyobb számítási teljesítményű és fajlagosan egyre olcsóbb eszközökből óriási adatközpontok születtek a kilencvenes évekre. Ezeket a kiszolgálókat egyre inkább hálózatba szervezték, hogy hatékonyabbá válhasson az adatcsere és a kommunikáció. 1990-re megszületett a HTML szabvány, végső soron maga az Internet. Az Internet pedig új, addig nem ismert üzleti modellel működő vállalkozások garmadáját szülte. A vállalatok egy része a kétezres évek elején az Internetes pénzügyi buborék kipukkadásával együtt eltűnt, vagy felvásárolták, ugyanakkor maradt néhány, amely megerősödött – például a Google, az Amazon, az eBay vagy a Yahoo. Az Internetre építő vállalkozásoknak jelentős része eleve nem vállalatokat, hanem a hétköznapi embereket célozta – kölcsönösen hatott egymásra a kereslet, vagyis a "digitális bevándorló" később pedig a "digitális bennszülött" nemzedék és a kínálat. Az Internet révén egyre több szolgáltatás vált elérhetővé online – zenehallgatás, filmek elérése, manapság már a televíziózás is. A vezetékes telefont követő mobiltelefon mellett előretört az Internetre épülő hangszolgáltatás – Live Messenger, Skype, Google Talk stb. És ne felejtsük el, hogy a régi tévére kötött falteniszt előbb a PC-s játékok, aztán a TV-s játékkonzolok váltották le, amelyekhez közösségi szolgáltatások jelentek meg, hiszen az Internet és a bőséges sávszélesség lehetővé tette, hogy egy-egy játékot közösen lehessen játszani. XBox Live. A kézben tartott játékkonzolok is átalakultak. A Nintendó kvarcjátékai előbb kézi konzolokká fejlődtek, majd itt is jött az Internet és berobbantak az okostelefonokon letölthető játékok.

A munkahely digitalizálódása is hatott a fogyasztóknak szánt informatikai szolgáltatásokra. Ahogy elterjed a vállalati elektronikus levelezés, úgy jelent meg ez a mindennapokban a Yahoo-nak, a Hotmailnek, később pedig a Gmailnek köszönhetően. És bár az aszinkron kommunikáció terén sokáig úgy tűnt, hogy az innováció az üzleti oldalról érkezik, a közösségi hálózatok megjelenése egyértelműen nem a munkahelyhez köthető, a tagok szabdidős szórakozásának indult.

A közösségi hálózatok sok tekintetben jelentik a fejlődés csúcspontját: összegyűjtik a felhasználó személyes digitális profilját, ismerőseit, teret adnak a véleményének kifejezéséhez, csevegéshez, hang vagy videó alapú kommunikációnak, játéknak, levelezésnek, naptárnak közös programok szervezésének – mindezt PC-ről, TV elől, táblagépről, okostelefonról, böngészőből vagy érintésre optimalizált alkalmazásokból. A közösségi hálózatok ráadásul rövid idő alatt a képesek voltak a teljes, általuk megcélzott felhasználói kört felszippantani: az IWIW felszívta a magyar internetező közösséget, amíg meg nem érkezett a Facebook, amely szinte mindenkit elért, aki internetezik. Hasonlóan népszerű lett a maga területén a Twitter, a tumblr és LinkedIn. Gyakran címtárként és azonosító szolgáltatásként viselkednek más szolgáltatások felé. Kapcsolatuk a felhasználókkal önkéntes és teljes egészében önkiszolgáló jellegű.

A tökéletes vihar

Oké – jó sokat írtam már a walkmanről és digitális ébresztőórákról, a Nintendó kvarcjátékokról meg a Facebookról és társairól, idilli módon ábrázoltam a saját magát tükörből mobiltelefonnal fényképezgető tini csajokat, de végül is mi a jó fészkes fene hatása van mindennek a vállalati informatikára? A válasz nagyon egyszerű. Írjuk le a nem üzleti informatikát a munkahelyi, vállalati IT fogalmaival és máris látni fogjuk. A fogyasztói informatika:

• Önkiszolgáló: a felhasználók maguk regisztrálnak, lépnek be, tartják karban a jelszavukat, vásárolnak. Ha elfelejtik a jelszavukat, akkor maguk gondoskodnak arról, hogy újra beléphessenek. Önállóság, önállóság, önállóság.
• Magától értetődő: a felhasználókat senki sem tanítja módszeresen. Maguktól jönnek rá arra, mit hogyan kell használni. Hogy ez a mutatvány sikerüljön, a szolgáltatások gazdái igen sok erőforrást szánnak a használhatóság kutatására és konzisztens, gyorsan tanulható, intuitív felületek létrehozására. Ahol pedig a felület nem elegendő, ott a módszert egyszerűsítik: Telepítés? Felejtsd el: letöltés, futtatás. Újraindítás: felejtsd el. Inkompatibilitás? Felejtsd el. Értelmezhetetlen üzenetek? Lejárt az idejük. A végső fogyasztó ezt úgy éli meg, hogy tanulást nem igénylő szoftvereket kap – ami persze túlzás, mindenesetre a tanulás tényleg minimális – ugyanakkor folyamatos.
• Elérhető: a szolgáltatások bárhonnan elérhetőek, földrajzi és eszköz vonatkozásban is. Az outlook.com leveleimet megnézhetem a világ bármely pontján, bármilyen eszközről.
• Személyes: a szolgáltatás testre szabható, a beállítások és a szolgáltatás adatai pedig követik a felhasználókat virtuálisan bármely eszközön. A rendszerek tudják, hogy ki vagyok.
• Modern, naprakész: A szolgáltatások, amelyek gyakran innovatívabbak, mint a vállalati megfelelőik, elérhetőek a legújabb, legmodernebb eszközökön is, köszönhetően az állandóan frissülő alkalmazáshalmaznak. A szolgáltatások maguktól frissülnek, az őket fogyasztó eszközöket pedig bármikor újabbra lehet cserélni.
• Szerethető: Mivel az eszközök modernek, személyesek, testre szabhatóak és könnyen megtanulhatóak, ezért szerethetőek. Ha pedig szeretünk valamit, azzal szívesebben és többet foglalkozunk.
• Villámgyors: a szolgáltatások az azonnali kiszolgálásra törekszenek. Egy e-mail fiók létrehozása néhány perc, egy Facebook fiók, vagy Skydrive tárhely létrehozása nemkülönben. Amazonon vásárolni egyetlen kattintással is lehet. Minden szolgáltatás mindig villámgyors, mindegy hány tízmillió felhasználó csüng rajta.
• Rendelkezésre áll: a szolgáltatások 7×24 órában rendelkezésre állnak. Ez műszaki értelemben persze nincs így, de az érzet tökéletesen megvan. Hasonló a helyzet a fogyasztói eszközökkel: nem 2-3 óráig üzemelnek akkumulátorról, hanem egész egész munkanapot.
• "Korlátlan": A Facebookon nincs kapacitás korlát a fényképek feltöltésére, sem a Youtube-on a videók méretére. Ha a Gmail vagy Outlook postaládánk nem is korlátlan, szinte annak érezzük. A Dropbox, a Skydrive és a Google drive ma még belátható tárterületeket ad, de ezek mérete is rohamosan nő.
• Olcsó: Mibe kerül 7 GB tárhely a Skydrive-on? Semmibe. Mibe kerül 10 000 fénykép tárolása a facebookon? Semmibe. Mibe kerül 1000 könyv tárolása egy digitális könyvespolcon az Amazonnál? Semmibe. És mennyibe kerül egy PC-hez képest egy Ipad mini? Egy Nexus 7? Egy Amazon Kindle Fire? Egy Surface RT? – Bár nem ingyenesek az eszközök, de jóval olcsóbbak, mint egy vállalati notebook. Olcsóbbak.

Megérkeztünk:

A fogyasztói informatika hatása a vállalati IT-re "mindössze" annyi, hogy a digitális világban felnőtt, önálló felhasználók az általuk szabadon megválasztott, kedvelt, modern, személyes, (saját?) eszközzel és alkalmazásokkal szeretnének olyan vállalati szolgáltatásokat elérni, amelyek villámgyorsak, állandóan rendelkezésre állnak, folyton frissülnek, bárhonnan elérhetőek, közel korlátlan kapacitásúak és nagyon alacsony költséggel üzemelnek.

A mai vállalati informatika pedig minden, csak nem ilyen. Ezért meg kell változnia, sőt, ahogy ma ismerjünk, úgy el kell tűnnie. Ne sajnáljuk, lesz helyette egy sokkal jobb…

Microsoft Hyper-V Server 2012 – a kihagyhatatlan(?)

A 2009.-ben írt “Microsoft Hyper-V Server 2008 R2 – a figyelemre méltó Hypervisor” az egyik legolvasottabb cikké vált az évek folyamán. Nos, itt a folytatás. Három év elteltével a Microsoft új verziót készül kiadni (a cikk írásának pillanatában a Hyper-V Server 2012 még Release Candidate állapotú.) Ha a Hyper-V 2008 R2 figyelemre méltó volt – és az volt –, akkor az új változatról nyugodtan kijelenthetem, hogy kihagyhatatlan. Lássuk miért is…

Ami nem változott – név, filozófia és támogatás
Nem változott a termék neve, leszámítva az évszámot, és ami még fontosabb, nem változott a kiadás mögötti filozófia: a Hyper-V Server 2012, akár csak az elődje, korlátozás nélkül tartalmaz minden olyan funkciót és képességet, amelyet a hypervisor használhat. Nincs időkorlát, nincs korlátozott kiszolgálószám, nincs korlátozott memória, processzortámogatás stb. stb. Minden, ami elérhető a Windows Server 2012 Datacenter hypervisorában, megtalálható a Hyper-V Server 2012-ben is. Ebből persze nem kell azt a következtetést levonni, hogy a Microsoft virtualizációja csupán ennyi, a funkciókat jócskán megfejeli a System Center 2012, ami viszont licencdíj köteles. A termék neve nem véletlen: nincs benne a “Windows” szó, amivel azt jelzi a gyártó, hogy nem jár hozzá Windows kiszolgáló futtatási jog. Vagyis: letölthetjük, de ha Windows kiszolgálókat szeretnénk futattni rajta, akkor azok licenceiről külön kell gondoskodnunk (Ebben a cikkben már licencelésről nem írok, csak annyit még, hogy ettől a futtatott példányuk után fizetendő összeg sem nem nő, sem nem csökken.) Kétségünk ne legyen: még ha nem is szerepel a “Windows” a névben, azért technikai értelemben ez mégis csak egy Windows architektúrát hordozó megoldás. Már emiatt is, a Hyper-V Server minden olyan hardver konfiguráción elfut, amelyen Windows szerver működik – a hardver kompatibilitással nincs gond.

És ami változott – a műszaki belbecs
Ami ugyanakkor jelentősen megváltozott, az a szoftver minősége. A fenti idézett cikkben leírt funkciók továbbra is működnek, ezért ebben a cikkben csak és kizárólag azokat emelem ki, amelyek újak, vagy más platformon esetleg csak komoly összegekért érhetők el. Olyan sok az újdonság, hogy már ezek rövid felsorolásával hosszabb cikk kerekedik, mint amekkora a három évvel ezelőtti volt.

Előbb nézzünk néhány technikai paramétert:

• 320 logikai processzor, értsd: processzor mag, és 4 TB fizikai memória támogatása. Mindkettő azt jelenti, hogy élő ember nem fog látni akkora vasat, amit ki ne tudna hajtani a Hyper-V Server 2012.
• A Hyper-V-n futó virtuális gépek ezután maximálisan 64 virtuális processzort és 1 TB RAM-ot támogatnak – Megint csak: a gyakorlat szerint ez lényegében a korlátlanságot jelenti. (Vesd össze: van ahol az ingyenes hypervisor csupán 32 GB memóriát használ.) Az üzenet világos: aligha akad olyan környezet, amit ne lehetne virtualizálni.
• 64 tagú fürtöt lehet alkotni belőle (lássuk be, már a korábbi 16 is bőven elég volt.), egy fürtben pedig 4000 működő virtuális gép lehet – hát, az informatikusok többségének ez is a sci-fi világa. Viszont egy 3-4-5 tagú fürt összehozásának semmi akadálya. Erre pedig igenis van igény.

  
  A maximumok emlegetése helyett sokkal érdekesebb, hogy milyen minimális konfiguráció elégséges a rendszer futtatáshoz:

• Processzor: 2008 óta a követelmények változatlanok: 64-bites architektúra (x64 és nem Itanium!), DEP és hardveres virtualizációs támogatás a feltétel – alig találni már olyan processzor, amely ezt nem teljesíti.
• Memória: A Hyper-V működéséhez 512 MB a minimális elvárás. Természetesen ennél többre van szükségünk, hiszen a virtuális gépek számára is szükség lesz memóriára.
• Tárolóhely: Az alaprendszer 4 GB-on elfér, 8 GB az ajánlott system disk méret. Továbbra is adott az USB meghajtóról való indítás lehetősége.

A telepítés után a kiszolgálónk működhet munkacsoportban vagy tartományban. Fürtözés továbbra is csak ez utóbbi módban lehetséges. A tartománytagság minden előnyét élvezhetjük: egységes, közös identitáskezelés, csoportházirendek, távoli szerver manager használata stb. Ahogy a 2009-es cikkben is írtam: a csoportházirend jelentőségét nem lehet túlbecsülni, mivel szinte minden létező beállítás házirendből, egy pontból és egységesen állítható minden gazdagépre, beleértve a tűzfal-szabályokat, a tanusítványok terjesztését, a frissítési házirendeket, a biztonsági beállításokat stb. 

Ha már telepítettük a rendszer egy vagy több gépre, nézzük milyen újdonsággal szolgálnak az egyes alrendszerek.

Hálózatikezelési újdonságok

• Hálózati kártyák aggregálása (NIC teaming) – Bármilyen,  Receive Side Scaling képességgel rendelkező, azonos sávszélességű hálózati kártya összefogható egy csoportba, növelve ezzel a hálózati rendelkezésre állást és elosztva a terhelést. A teaming szoftver képes együttműködni a hálózati switchekkel, de tud független módon is üzemelni. Többféle algoritmust ismer a terhelés elosztására. A funkció jelentősége abban rejlik, hogy két hálózati kártyával is “legjobb gyakorlat szerinti” redundáns fürtkonfigurációt tudunuk létrehozni.
• Új hálózati switch képességek – A Hyper-V új verziójában a hálózati switchek új képességekkel bővültek. Szabályozható a virtuális gépeknek szánt sávszélesség, tükrözhetőek a portok, védelmet kaphatnak a virtuális gépek az illegális DHCP vagy router advertisment forgalommal szemben.
• Kiegészíthető hálózati switchek – Ha valakinek kevés lenne a beépített switchek képessége, kicserélheti másikkal, például a CISCO eszközeivel. Persze lehet, hogy elég csak kiegészíteni egy-egy funkcióval. Több gyártó is akad már, akik virtuális tűzfalat, antivírus ellenőrző modult, vagy DoS támadás ellen védő szoftvert gyárt a Hyper-V hálózati kapcsolójához.
• SMB 3.0. A Windows Server 2012 – és így a Hyper-V Server is, már az új 3.0-ás SMB protokollt használja. Ennek óriási a jelentősége. Megnyílik az új az SMB alapú fürtök létrehozásához,  jobb sávszélesség kiahsználás érhető el az SMB Multichannel segítségével, és a Hyper-V server együttműködhet a Windows Serverekkel kialakított scale-out fájlszerver fürtökkel.

Tárolókezelés

• Virtuális Fibre Channel adapter. A virtuális gépek hardver eszközkészlete egy új, szintetikus eszközzel egészült ki. A Virtuális FC kártyák éppúgy viselkednek, mint a fizikai társaik. Közvetlenül elérhetnek FC SAN eszközöket, zónázhatók stb. Ráadásul nem veszítik el a mozgathatóságukat, a Live Migration funkció továbbra is alkalmazható rájuk.
• CSV2 – A Microsoft valódi fürtözött fájlrendszere – Cluster Shared Volumes -  erőteljesen megújult. Javult a teljesítménye, gyorsabban lehet létrehozni rajta virtuális gépeket, vagy éppen rámásolni egy virtuális merevlemezt. A mentéseknél megszünt az átirányítási mód, ez szintén jobb teljesítményt eredményez. A CSV immár titkosítható a beépített Bitlockernek köszönhetően, és integrálható a szintén újdonságnak számító tárolóvirtualizációs képességekkel. A legfontosabb újdonsága mégis talán az lesz, hogy a CSV kötetek ellenőrzéséhez és javításához nem kell karbantartási üzemmódba kapcsolni – vagyis ez nem érinti majd a virtuális gépek rendelkezésre állását.
• VHDX virtuális merevlemez formátum – Az új Hyper-V-ben bemutatkozik egy új merevlemez formátum is. A régi VHD-k természetesen továbbra is használhatók, de az alapértelmezett formátum a VHDX lesz. Az új virtuális merevlemez típus a korábbi 2 TB helyett akár 64 TB nagyságú is lehet – egyelőre egyedülálló módon. Ezen felül a belső adatstruktúráját úgy alakították át, hogy jobban ellenálljon az esetleges adatvesztéseket okozó meghibásodásoknak.
• Storage virtualizáció – A Hyper-V Server 2012 egy komoly tárolóvirtualizációs megoldást kapott. Formázatlan lemezeket lemez-csoportokba (pool) foglalhatjuk. Ezeken azután virtuális lemezeket hozhatunk létre valódi mérettel vagy thin provisioning módszerrel, ahogy tetszik. Ezeket a virtuális lemezeket látják majd a Hyper-V szülőpartíciók valódi lemezeknek

Fürtözési újdonságok

A Hyper-V 2008 R2-es változata is képes volt fürtök létrehozására, magas rendelkezésre állású virtuális gépek kezelésére, virtuális gépek működés közbeni mozgatására. A 2012-es változat nagyot lépett előre a fürtözés területén is.

• Cluster aware update – Egy fürt egységes frissítése meglehetősen időigényes feladat. Le kell üríteni az első kiszolgálót, meg kell frissíteni, szükség esetén újraindítani, majd folytatni a tevékenységet a második, harmadik stb. node-dal. A fürtre felkészített frissítés ezt a munka folyamatot képes teljesen automatizálni. Így a csoportházirend alkalmazása után már nem csak a konfiguráció beállítása lehet automatikus, de a frissítések elvégzése is – miközben erről a virtuális gépek mit sem érzékelnek.
• VM indítási priorizálás – Ha egy fürttag kiesik, a többi kiszolgáló újraindítja az érintett virtuális gépeket. A gépekhez prioritási értéket lehet hozzárendelni, így a magasabb prioritású gépek előbb indulnak el, mint az alacsonyabb prioritásúak.
• Affinitási / Anti-affinitás szabályok.  – A virtuális gépekhez affinitási vag anti-affinitási szabályokat rendelhetünk. Affinitás esetén két virtuális gép igyekezni fog egy fizikai kiszolgálón futni. Anti-affinitási szabály esetén épp fordítva, a virtuális gépek igyekeznek kerülni egymást.
• Guest clustering – Nem csak a fizikai, de a virtuális gépeket is lehet fürtözni. Ez korábban is lehetséges volt, de csak iSCSI tárolókkal együtt. Az új virtuális HBA révén ezt a korlátot átugrotta a rendszer, FC alaú virtuális fürtöket is létre lehet hozni.
• Vegyes (fizikai-virtuális fürt) létrehozása – Vannak gyártók, amelyek (még) megkövetelik, hogy egy virtualizált környezetben tapasztalható hibát fizikai környezetben is reprodukálja az ügyfél, mielőtt a hibát tovább vizsgálják. A Hyper-V-s környezetben immár tetszőlegesen fizikai-virtuális fürtöt is létrehozhatunk, biztosítva a gyártó által elvárt feltételt.
• Alkalmazás monitorozás – Igaz, hogy csak Windows Server 2012 vendég OS esetén, de már támogatott a fizikai fürtből a virtuális gépben található szolgáltatások monitorozásának lehetősége. A VM-ben futó folyamat leállása esetén a hypervisor képest azt újraindítani.

A virtuális gépek mozgatása korábban kizárólag a fürtökre korlátozódott. A fürt maga a mozgatás határát is jelentette. Ez a Hyper-V Server 2012-ben – ismét csak az iparágban egyedülálló módon – megszűnt. A virtuális gép és egyes elemeinek mozgatására egészen sokfajta lehetősége adódik.

• Live Storage migráció – A virtuális gépek merevelemezeit leállás nélkül egyik tárhelyről egy másikra lehet mozgatni. Az egyidejű migrációk számát csak a hardver kapacitása korlátozza. Jó szolgáltatot tesz ez a funkció a tárolóalrendszerek átrendezésekor. Mindezt a rendberakott pillanatfelvétel készítésnek köszönhetjük. Korábban pillanatfelvételek ugyan online elkészültek, de a visszaolvasztásukra csak a virtuális gép lekapcsolása után kerülhetett sor. Ez az új verzióban megszűnt. Minden tevékenység online történik.
• Párhuzamos LM – a virtuális gépek együttes mozgatásának csak a hardver szab határt. Akár tucatnyi virtuális gép is mozoghat egyszerre.
• Live VM migrációs – fürt nélkül. Annak sincs akadálya, hogy két olyan kiszolgáló között is mozgathassunk virtuális gépet, amelyek semmilyen közös alrendszerrel nem rendelkeznek. Elég, ha közös tartományban találhatók és van közöttük ethernet kapcsolat, a virtuális gép mozgatása már megoldható.
• Hyper-V replika – A Hyper-V Server 2012  beépítve tartalmaz néhány képességet, amellyel jó eséllyel lehet védekezni az adatközpontok teljes megsemmisülése ellen is. A Hyper-V replika egy aszinkron másolási mechanizmus, amellyel működő virtuális gépekről tarthatunk fenn másolatot egy másik adatközpontban. A rendszer nem csak a folyamatos másolásról, de az átállás teszteléséről is gondoskodik. A kis- középvállalatok persze ritkán engedhetik meg maguknak, hogy tartalék adatközpontot tartsanak fenn. Néhány nagyobb IT szolgáltató viszont új – és megfizethető – termékkel jelenhet meg: adatközpont szolgáltatást nyújthatnak meghibásodás esetére.

A fentieken túl van még jópár figyelemre méltó újdonság

• GenerationID–aware hypervisor – A Windows Server 2012 AD szolgáltatását és a Hyper-V-t egyaránt felkészítették a másik “fogadására”. Az AD és a Hyper-V egyaránt tárol egy GenerationID értéket. Előbbi a maga adatbázisában, az utóbbi a virtuális gép bios-ában. A két érték akkor tér el egymástól, ha a virtuális gépet visszarepítjük az időben, például egy pillanatfelvétel alkalmazásával. Az AD ebben az esetben felkészül a “rendkívüli eseményre” és a replikációs mechanizmusát ehhez igazítja. A funkció eredményeképp éles környezetben is használhatóvá és támogatottá válik a tartománíyvezérlőt tartalmazó virtuális gépen pillanatfelvételt készíteni, mentett állapotba rakni stb.
• Powershell – A Hyper-V Server 2012 az első olyan változat, amelynek minden funkciója, kapcsolódjon az közvetlenül a virtualizációhoz, vagy kötődjön a szülő partíció kezeléséhez, eléhető powershell parancsok formájában. Ha valaki a parancssor világából érkezett: Isten hozta!
• Linux disztribúciók kezelése – 2009-ben kezdődött a Hyper-V virtuális gépeiben található eszközkezelők GPLv2 illetve BSD licenc alá helyezése. A Linux kernel 3.4-től kezdve minden driver a mainline kernel része, vagyis különösebb erőfeszítés nélkül, már a telepítés folyamatától teljes az integráció a hypervisor és a virtuális gép operációs rendszere között. Vagyis ha egy 3.4 vagy újabb kernelt tartalmazó disztribúciót futtatunk, semmit sem kell tennünk, a Linux operációs rendszer “tudja” hova került.
• FreeBSD kezelése – A Linux mellett a Microsoft bejelentette a FreeBSD paravirtualizált eszközkezelőkkel való ellátását is. Egyelőre a 8.x verziókhoz érkezik a kiegészítés, később jönnek a 9.x változatok is.
• Inkrementális mentés – Lehetőségünk lesz pillanatfelvételekre épülő mentések végrehajtására. A mentés során a pillanatfelvétel alapján az előző mentés óta létrejött különbséget menti a rendszer. A visszatöltéskor csak a megfelelő felvétel számot kell megadni, a többi a hypervisor feladata.
• Importálás javítása – A virtuális gépeket végre nem kell exportálni a rendszerek közötti másoláshoz. Az importálás elvégzi a konfigurációs fájlok javítását és regisztrálja a virtuális gépet.

Sok volt? Pedig nem is mindenről esett szó. Kimaradt a hálózati virtualizálás.  a Datacenter Bridging támogatás, az RDMA kártyák támogatása, a QoS, az erőforrás mérés, az erőforrás poolok, az Offload Data Transfer (ODX), a numa támogatás, az SR-IOV támogatás, a dinamikus memória használat finomítása, az RDS integráció, az iSCSI Boot, az MPIO, az asszimetrikus fürt és még jópár dolog.

A Hyper-V 2012 azt állítja: létezik jó minőségű, funkciógazdag, megbízható, skálázható virtualizáció bárki számára. Már csak le kell tölteni, és lehet próbálgatni.

A nevem Center. System Center.

A Microsoft pár napja bejelentette, hogy megújítja a teljes System Center termékcsaládját, hogy azok a lehető legjobb megoldást nyújtsák magán- vagy hibrid felhők kialakításához és üzemeltetéséhez. Miközben a bejelentést elég nagy csinnadratta kísérte, úgy érzem, viszonylag gyorsan napirendre tért felette az iparág. Sőt, megkockáztatom, talán nem is ért el az üzenet a mostani, vagy a potenciális felhasználókhoz. Pedig merem állítani, hogy a rendszerfelügyelet, a virtualizáció és a (magán, hibrid) számítási felhők világában az évtized egyik legfontosabb és valószínűleg egyik legkockázatosabb lépését jelentette be a cég. Néhány pontban a lényeg:

• Minden System Center termék új verzióval jelentkezik. Nincs kivétel. Az egyedi termék-életciklusokat szinkronizálta a cég.
• Minden komponens megszűnik önálló termék lenni: egyetlen terméket lehet majd vásárolni, amit úgy hívnak, hogy “System Center".
• A termékek szinte mindegyike Cross-platform képességeket kap, vagyis nem csak Windows rendszerek felügyeletét lehet majd elvégezni. A SCOM már eddig is rendelkezett ilyen képességgel, most pedig tovább erősít a hálózatfelügyelet és a Java alkalmazás szerverek területén, az SCCM-ről ezt 2011-ben az MMS-en jelentettük be, az Orchestrator mindig is ilyen volt, a Virtual Machine Managernek pedig egyik újdonsága, hogy a Hyper-V mellett vSphere és XenServer felügyeletet is ellát majd.
• A System Centernek két kiadása lesz: Standard és Datacenter – vagyis nem lesz “Enterprise”. Funkcionális különbség nem lesz közöttük, kizárólag abban térnek el, hogy hány virtuális környezetre (Virtual Operating System Environment – VOSE) engedélyezett a használatuk. Standard esetén ez kettő, Datacenter esetén korlátlan.
• A termék licencelésének alapja – szerverek felügyelete esetén – kizárólag a fizikai processzor lesz. Nem lesz szerver licence, Management Server licenc stb. Meg kell számolni a processzorok számát, a rajtuk futó virtuális gépek számát, aztán választani a Standard vagy Datacenter kiadások között.
• A System Center termékekhez automatikusan jár SQL Runtime (gyakorlatilag “megfelelő mennyiségű” SQL Standard) – amelyet persze csak a System Center komponensekhez lehet majd használni.
• A csomaghoz megjelenik egy “Unified Installer” (UnI). Ez egy olyan eszköz, amellyel egyetlen kérdőív kitöltése után a teljes csomag automatikus telepítése elvégezhető. Világos, hogy az UnI nem lesz képes minden komponens minden összetett architektúrájának lekövetésére, de amikor kis környezetek (értsd: 1000 PC alatt!!) felügyeletét kell kialakítani, akkor jó szolgálatot fog tenni.

A legfontosabb változás?

Miért gondolom, hogy ez az évtized egyik legfontosabb bejelentése a maga területén? Meglátásom szerint azért, mert ezzel a Microsoft egyszerre gerjeszt új versenyt a régi és az új piacokon.

A Microsoftot hagyományosan a négy nagy rendszerfelügyeleti gyártó – HP, IBM, Computer Associates, BMC -  mögé sorolják a piacon, azzal a megjegyzéssel, hogy a Configuration Manager és az Operations Manager a legnagyobb installált bázisú szoftverek a maguk területén. Ezekkel a cégekkel és megoldásaikkal nem triviális versenyezni: olyan sokat fektettek már be, pénzben, tudásban, képzésben stb. az ügyfelek a versenytársak szoftvereibe, hogy csak a “tétet emelve” lehet ingerküszöb fölé nőni. Velük szemben tehát az drasztikusan egyszerűsített licencelés, és egyúttal a megemelt értékajánlat jelenthet alternatívát.

Ugyanakkor a legélesebb verseny nem itt zajlik. A VMware 13 évvel ezelőtti megjelenése, majd 11 évvel ezelőtti betörése az adatközpontokba legalább olyan forradalmi volt, mint az iPhone megjelenése az okostelefonok piacán. Kezdetben mindenki a meglévő piachoz mérte őket, s abban a tekintetben (értsd: a hagyományos rendszerfelügyelet tekintetében) a VMware nem számított nagy játékosnak. Mára fordult a kocka: a vSphere család a VMware cloud megoldásai és rendszerfelügyeleti portfóliója az egyik legerősebb rendszerfelügyeleti szállítóvá predesztinálja. És legyen bármilyen bonyolult a VMware licencelése, az még mindig nagyságrenddel egyszerűbb, és még mindig olcsóbb, mint a hagyományos rendszerfelügyeleti szállítók kínálata. Okos dolog volt a VMware részéről, hogy felvásároltatta magát az EMC-vel. Ez a húzás lehetővé tette, hogy ne merüljön el az ajánlat egy HP vagy egy IBM kínálat-tengerében, és a cég az EMC védőszárnyai alatt megőrizhesse dinamizmusát. Mára már látszik, hogy a védőszárny alatt micsoda madár fejlődött ki…Meglátásom szerint a Microsoft e második kihívást talán még nagyobbnak látja – s a teljes portfólió egybegyúrása egyetlen ajánlattá ez ellen is megfelelő fegyver lehet. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis már nem lehet csak a Virtual Machine Manager-t összehasonlítani a vCenterrel. A “minden vagy semmi” ajánlat egyúttal a “minden vagy semmi” összehasonlításokat is magával hozza. Arról már nem is beszélve, hogy a mind nagyobb helyet követelő számítási felhő megoldásoknál már nem is lehet csupán egy-egy komponensre alapozni. A cloud a rendszerfelügyelet vonatkozásában is mindent visz.

A következmények a világban

Az ügyfelekre gyakorolt legfontosabb hatás, hogy újabb szerver-konszolidációt indíthat el. Egyrészt nagyobb virtuális gép sűrűség esetén jelentős árcsökkenés érhető el, másrészt a teljes portfólió teljesebb rendszerfelügyeletet tesz lehetővé, ami a legfőbb gátja a virtualizáció és magán számítási felhők további terjedésének. A konszolidáció, no meg az x86/84 rendszerek javuló skálázhatósága tovább fogja szűkíteni a Unix rendszerek életterét (ebbe a Linux nem tartozik). A maradó rendszerek és a Linux szerverek pedig immáron natív módon felügyelhetők System Center megoldásokkal.

Azt gondolom, hogy a Microsoft döntése lépéskényszerbe hozta a hagyományos rendszerfelügyeleti gyártókat, s talán nem túlzás azt mondani, hogy hosszú távon a teljes üzleti modelljük átgondolására késztetheti őket.

Nem marad érintetlen a VMware sem. Vita tárgyát képezheti, hogy elégséges-e a Microsoft portfóliója, de abban nincs vita, hogy a Microsoft potens versenytársa immár a VMware-nek. Ugyanakkor a Microsoftnak itt nem elégséges csak a rendszerfelügyeleti termékeit csatasorba állítania. A hypervisor képességek, már pusztán a prekoncepciók miatt is, legalább akkora hatással lesznek a rendszerek kiválasztása során, mint a rendszerfelügyelet.

A következmények Magyarországon

Hogyan változik nálunk a helyzet? Magyarországon évek óta a System Center termékek csomagban vásárlását ajánlottuk az ügyfeleknek, és ők többnyire hallgattak a tanácsainkra. Számukra a változás minimális. A Datacenter változatokat processzorszámra vetítve ekvivalensen váltjuk be. Az Enterprise változatoknál pedig egy licencért változatért két standard-ot adunk, amely így megint csak értékazonos váltás lesz.. Van ugyanakkor egy olyan ügyfélkör is, akik komponenseket, tipikusan SCOM-ot vagy SCCM-et vásároltak. Attól függően, hogy van-e érvényes szoftverfrissítésük vagy sem, másképp-másképp élhetik meg a változást. A frissítés-védelemmel rendelkezők azt tapasztalhatják, hogy bizonyos átváltási arány mellett hirtelen ölükbe hullik a teljes portfolió. Ez azonnali pozitív hír. A frissítésük meghosszabbítása ugyanakkor megdrágul. Akik nem rendelkeznek frissítés-védelemmel, és csak egy komponenst vásároltak, nos ők nehezebb helyzetbe kerülnek, mivel mostantól csak a drágább csomag lesz elérhető számukra – kivéve, ha egyébként szerver konszolidáció is zajlik náluk, mivel a konszolidáció árcsökkentő hatású.

Elképzelhetők olyan vásárlók is, akik a rendszerfelügyeletük kialakítását nem egy kiforrott stratégia mentén végzik, hanem aktuális problémákra gyors és egyszerű megoldást keresnek. Nos, nekik a System Center ajánlat esetleg kevésbé lesz vonzó, bár persze adott helyzettől és ártól függhet, mit gondolhatnak a Microsoft megoldásáról.

S végül lesznek olyan ügyfelek, amelyek számára ez a System Center csomag – még a legkisebb kiszerelésben is -  egyelőre nagy és bonyolult. Számukra a Microsoft még nem mondott semmit. A bejelentés egyelőre adós a System Center Essentials jövöjének felvázolásával.

Ha mindehhez még hozzáveszem a “Windows Server 8” és a benne lévő Hyper-V új képességeit, azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom: az izgalmak csak most kezdődnek.

A számítási felhők hatása az IT versenyhelyzetekre

A múlt heti HWSW cikkei, meg az Office 365 tegnapi megjelenése nem is adhatna jobb apropót ehhez a cikkhez. Előbb az IDC tanulmányának ismertetése jelent meg az informatikai portálon. Ebben az áll, hogy az IT kiadások növekedésének fele a számítási felhőkre megy majd, ezen belül is a legdinamikusabb piaca az SaaS rendszereknek lesz. Egy nappal később a Redhat optimista jelentéséről olvashattunk, amelyben a cég a számítási felhőket és a virtualizációt nevezte meg húzó piaci igényként.

A számítási felhők egy újfajta informatikai modellt képviselnek, s ilyen esetben várható, hogy alapvetően felborítják azokat a szituációkat, állóháborúkat, amelyek egy korábbi korszakot fémjeleztek. A Microsoft ebben a tekintetben különleges helyet foglal el, mivel az elmúlt 15 évben szinte minden szoftver szegmensben (versenyző rész-piacon) megjelent. A cégnek vannak persze erősségei, meg kevésbé vonzó megoldásai is, de az ritkán fordul elő, hogy futottak még kategóriába tartozna. Csak hogy ne beszéljek a levegőbe: a Gartner 38 olyan szoftverpiaccal foglalkozó Magic Quadrant kimutatást tart karban évről évre, amelyekben a Microsoft is szerepel. Ezek közül 22 esetben a vezető, 10-ben a kihívó, 2 esetben pedig vizionáló negyedben szerepel a cég. Csupán négy esetben jelölte a szoftveróriást réspiaci szereplőnek (niche player). A Microsoft tehát a vállalati informatika egyik meghatározó – és ez idáig nyerő – szereplője, ugyanakkor a hagyomány és az örökség (legacy) képviselője. A hagyományos szereplők mindig nehéz helyzetben vannak egy alapvető változásnál: ha az új megoldásokat választják, akkor lemondanak a “régi” szoftverkódról, képességekről, ügyfelekről, és főleg, árbevételről. Példaként elég a Windows Mobile –> Windows Phone 7 váltást említeni. Ha a piacvezető a régi technológia védelmére rendezkedik be, akkor viszont az egész vállalat/termék stb. relevanciája megkérdőjeleződhet. Az IBM a mainframekkel járt így a PC világ beköszöntével. Tehát nagyon érdekes, hogy a jelenkor egyik “IBM”-je, a Microsoft, hogyan és mit lép: hogyan védi a régit és veszi át, vagy éppenséggel találja fel az újat.

Az már láttuk, hogy a számítási felhők különböző működési és terítési modelleket használnak, s ezek együtt egy egészen nagy piacot alkotnak, gyakran önálló részekkel. A rész-piacok rendelkeznek önmozgással, de egymásra is hatnak, sőt gyakran előfordul, hogy ugyanaz a termék több rész-piacon is megjelenik.

A Microsoft – globális szállítóként – minden szegmensben képviselteti magát, s talán nem túlzok, ha azt mondom, egy kicsit előbb lépett, mint a vállalati szegmensbeli hagyományos versenytársai: az IBM, az Oracle, a HP. Ez azonban az üdvösséghez még nem biztos, hogy elég.

A számítási felhő “másról” szól

Az informatikai piaci verseny átalakulásának egyik  legmarkánsabb jele az, hogy mindig felbukkan az a szó, hogy “más”. Először is más a termék: mindeddig dobozos változatban (esetleg nagy tételben) lehetett szoftvert vásárolni – ritkábban bérelni. A megvásárolt szoftverhez vagy volt frissítés vagy sem, de mindenképp egy adott képesség halmazzal rendelkezett. Hogy mit hozott ki belőle egy-egy IT szervezet, az már nem a gyártón múlott, legalábbis jórészben nem. A számítási felhők világában nem szoftver terméket, hanem szoftveres szolgáltatást árulnak a szállítók. Nem csak a termék potenciális képességei, hanem tényleges működése és működtetése is számít. Míg korábban a legfőbb mérési pont a termék funkció-gazdagsága és az ahhoz mért ár, a számítási felhők világában e kettőhöz még társul a szolgáltatás rendelkezésre állása, biztonsága, a biztosított kapacitás. Ez az átalakulás viszont bizonyos jellemzőket irrelevánssá tesznek. Mire gondolok? Például a nyílt forráskód – zárt forráskód vitára. Egy szolgáltatásként vásárolt levelezési vagy kollaborációs megoldásnál teljesen lényegtelen, hogy a szolgáltató milyen fejlesztési modellben fejleszt(*). Ami lényeges, az a szolgáltatás funkciógazdagsága és ára. De ez igaz a platform szolgáltatásoknál is. Lényegtelen, hogy Windows vagy Linux a platform alapja: ami a lényeges, az a gyors fejlesztés, a skálázható alkalmazás, a gyorsabb piacra jutás és az ár. A hagyományos IT világában jó gumicsont, hogy vajon az Oracle adatbázis kezelője, vagy a Microsofté skálázhatóbb, illetve melyik biztosít nagyobb rendelkezésre állást. Az Azure SQL automatikus skálázódása sokmillió felhasználóig ezt a vitát értelmetlenné tette. Ami pedig a rendelkezésre állást illeti, azt a szállító szerződésben vállalja, letudottnak tekinthető. Összességében azt gondolom, hogy a számítási felhők világában nem érvényesek a hagyományos versenyhelyzetek, mindenek előtt és első sorban azért, mert más a termék!.

De nem csak a termékek, a versenyzők is mások. Amíg a nagyvállalati levelezés világában az Exchange mellett a Lotus Domino (IBM) és a Groupwise (Novell) küzdött, addig a számítási felhők korában az egyik legpotensebb e-mail szolgáltatás versenyző a Google. A hagyományos CRM rendszerek koronázatlan királya a Siebel CRM, a számítási felhők egyik legerősebb versenyzője a salesforce.com. Ez a fajta átalakulás még a szerver operációs rendszerekre is igaz: korábban Windows-ról, Linuxról és Unix-ról vitatkoztunk, mára az operációs rendszerek szerepét nem kis részben a hypervisorok vették át, a Hyper-V, az ESX és a Xen. A élet különös fintora, hogy az nyilvános IaaS szolgáltatások jelenlegi piacvezetője, az Amazon, nem ESX-et, hanem Xen-t futtat.

Végezetül a számítási felhők a hagyományos versenyhelyzetekhez más dimenziót is ad – ez gyakran helyettesítő terméket jelent. Az elmúlt félévben egyre-másra jöttek a hírek a magyar egyetemeken telepített szuperszámítógépekről. Azt gondolom, hogy ez a piac pár év múlva teljes egészében eltűnik és felszippantja a PaaS világ. (Talán csak a Petagon és a CIA hagy meg néhányat magának ) Amikor számítási kapacitás dolgában versenyezni kell, akkor a globális szállítók ultrahatékony adatközpontjai verhetetlenek. Ha ehhez jó fejlesztési környezetet is biztosítanak, akkor minden adott a sikerhez.

A hibrid világ eljövetele

Bár nem kétséges, hogy az új paradigma új képviselői (Amazon, Salesforce, Google stb.) a siker megragadásának pillanatában vannak, azért a való világ nem változik meg egyik pillanatról a másikra. Az új szállítók nem rendelkeznek hagyományos kapcsolatrendszerrel a vállalati világban és gyakran nincs is megoldásuk a hagyományos modellre. Márpedig ez nem elhanyagolható veszély a számukra. A vállalatok hagyományosan konzervatívok: változnak, de nem hirtelen. S ha változnak is, a változás kockázatait szeretnék minimalizálni: átmenetet szeretnének a hagyományos rendszereik és az új lehetőségek között. S ez jó esélyt ad még a későn ébredő IT szállítóknak is, mint például az IBM vagy az Oracle. Az új modell adaptálásának ugyanis nem csak az a módja, hogy kidobjuk a régit, hanem sokkal inkább az, hogy kinövesztjük belőle az újat. Az Office 365 például épp ezt teszi: semmi akadálya technológiai és licenc oldalról hibrid rendszerek kialakításának. Az igazi verseny frontja tehát – meggyőződésem szerint – a hibrid rendszerek világában lesz.

 

(*)  Jót mosolyogtam a HWSW RedHat-os cikkén, amikor azt bizonygatják, hogy cloud-ok nyilt forráson vannak. Nem csak azért, mert kicsi az esélye, hogy Salesforce.com, a Google, vagy az Amazon saját módosított operációs rendszerének forráskódjához hozzá tudnék férni, hanem azért, mert a dolognak nincs jelentősége. A szolgáltatást használom, nem a forráskódot.

A Microsoft számítási felhő megoldásai

A kezdeti alapozó cikkek után azt gondoltam érdemes lenne megvizsgálni, hogyan hat a számítási felhő, mint működési modell megjelenése az informatikai ipar egyes szegmenseire, a versenyre, ezen belül a Microsoft stratégiájára. Ez az elemzés ugyanakkor a levegőben lógna, ha legalább néhány sorban nem ismertetném a Microsoft jelenlegi felhő megoldási portfolióját. Először minden egyes szolgáltatás logóját be szerettem volna vágni, de aztán annyi jött össze, hogy inkább dobtam az ötletet és egy összefoglaló ábrát kerestem. Sikerült is halászni egyet, megpróbálom egy-két mondatban ismertetni a fontosabb ajánlatokat. Szerencsére az ábra szerkezete követi a korábban leírtakat és a szolgáltatási modellek szerint csoportosítja azt, amit a Microsoft ma tud.

Windows Live szolgáltatások

Ugyan alapvetően nem üzleti szolgáltatásról van szó, de ezer szállal kötődi azokhoz, egyéb iránt pedig minden Microsoft SaaS megoldás ősének tekinthetők. Önkényes módon a “Live” szolgáltatásokat kétféle csoportba soroltam: úgy érzem, vannak inkább “platform” elemek, és aztán arra épülő “alkalmazások”. Kezdjük a platform elemekkel.

• Windows Live ID (“platform”)– Ez a hitelesítési mechanizmus az alapja az összes Microsoft online szolgáltatásnak szóljon üzleti vagy otthoni felhasználókhoz. Annak idején mindenki felhördült amikor a Microsoft úgy próbálta pozícionálni még 2001-2002 környékén ezt a szolgáltatást, mint az Internet potenciálisan egyetlen és egységes identitás kezelő rendszere. Aztán tessék megnézni, hol tartunk ma? Senki sem ágál különösebb ellene, hogy egy másik cég tényleg meg is csinálta azt, amit az MS szeretett volna. A céget úgy hívják: Facebook.
• Skydrive (“platform”) – Online adattárolási rendszer 25 GB tárhellyel. Integrált a levelezési, a webes Office és a fényképmegosztó szolgáltatással. A Mesh-sel egyelőre nem, de logikus következő lépés lenne.
• Hotmail (“alkalmazás”): 1998 óta a Microsoft első számú, és azóta is versenyképes webes levelező rendszere. Mára online  naptár és névjegyalbum szolgáltatással is rendelkezik, a böngésző(k) mellett elérhető az Office Outlookjából és mobiltelefonokról is.
• Messenger (“alkalmazás”): azonnali üzenetküldő szolgáltatásnak indult, de ma már inkább mondanám a közösségi hálók legjobb helyben  futtatható kliens-alkalmazásának. Ennek a közösségi jelenlétnek a része a csevegés, hang és/vagy képi kapcsolat. A közösségi hálózat lehet a Windows Live, a Facebook, a LinkedIn és a Myspace is.
• Windows Live Profile (“alkalmazás”): A Windows Live azonosítóhoz megadhatunk magunkról mindenféle adatot, kapcsolatokat építhetünk a barátainkkal (akiknek az adatai aztán a Live névjegyalbumban és a Messenger kapcsolataink között visszaköszönnek.) A Live Profile integrálni képes a különböző közösségi hálózatokból érkező eseményeket, leveleket, megosztásokat stb.
• Windows Live Mesh (“alkalmazás”): Fájl szinkronizációs szolgáltatás különböző eszközök között (PC, Notebook, Home szerver, média center, cloud)

A Windows Live szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódnak az Office Live szolgáltatások. Korábban az Office Live két részből állt: az Office Live Workspace-ből és az Office Live Small Businessből. A megcélzott közönség az otthoni felhasználók és a kisvállalatok voltak. Az élet azonban rohan, ezek a szolgáltatás is átalakulnak. Az Office Live Workspace utódja az Office Web Apps on Skydrive. Ez a megoldás tartalmaz böngészőből elérhető webes Office alkalmazásokat és Skydrive tárhelyet, ámde úgy, hogy a tárhely a hagyományos Office alkalmazásokból is elérhető. (Lásd alábbi kép)

Az Office Live Small Business képességei a jövőben az Office 365 szolgáltatásban élnek majd.

Office 365

A júliusban véglegesedő szolgáltatás a Microsoft SaaS portfóliójának zászlóshajója. Egyrészt jelent egy új licencelési modellt (nem tárgyaljuk most), másrészt egy csomó, számítási felhőből elérhető szolgáltatást, úgy mint:

• Exchange Online – levelezés, címtár, feladat- és naptárkezelés.
• Sharepoint Online – csoportmunka, együttműködés.
• Lync Online (ma még Office Communictions Online) – online jelenlét, csevegés, pc-pc hangkapcsolat.
• Office Web alkalmazások – böngészőből elérhető és működő Word, Excel, Powerpoint, Outlook, Onenote.

Az Office 365-öt kiegészít jó néhány, többnyire levelezéssel kapcsolatos szolgáltatás: ForeFront Online Protection for Exchange (malware- és levélszemét szűrés) Exchange Online Archiving (levelezés archiválás), Exchange Hosted Encryption (levéltitkosítás).

Az Office 365-nek vannak/leszek speciális ajánlatai is, például felsőoktatási intézmények számára. (Live @ Edu)

További, üzleti felhasználóknak szánt szolgáltatások:

• Microsoft Dynamics CRM Online A első fecske a Microsoft üzleti alkalmazás portfóliójából.
• Windows Intune – A Microsoft desktop felügyeleti rendszerének szolgáltatás alapú változata. (hardver- és szoftver leltár, vírusvédelem, riasztások, távfelügyelet.)
• TellMe – Hangintegrációs szolgáltatás. Telefonos (Bing Voice), TV-s (Kinect), Autós (Ford Sync) és PC-s szoftverekben egyaránt megtalálható.
• Bing – térkép és keresési szolgáltatások integrálása vállalati környezetbe.

Platform szolgáltatások

A Microsoft platform szolgáltatásai mögé általában odabiggyesztik az “Azure” szócskát, azért, mert a szoftver nevek megegyeznek a helyben telepíthető változatokkal. Beszélhetünk ezek alapján Windows szerverről és Windows Azure-ról, SQL szerverről és SQL Azure-ról stb. Egy felsorolás szerű ismertetés:

• Windows Azure – Egy számítási felhőben futó operációs rendszer, amelynek feladata az ezen operációs rendszerre írt alkalmazások futtatása. Sok tekintetben persze különleges operációs rendszer, hiszen a feladata a rajta futó alkalmazás jó válaszidejének biztosítása, automatikus skálázása, felügyelete, bárol és bárhányan használják is azt. Ezért aztán olyan képességekkel is ellátták, amelyek a hagyományos környezetben még nemigen fordulnak elő. Ilyenek például a Content Delivery Network, a Virtual Network, és a Virtual Machine futtatás. Kevéssé ismert, de Windows Azure-ra nem csak .Net segítségével lehet fejleszteni, hanem PHP, Java, Ruby, Python és Eclipse is a fejlesztők rendelkezésére áll.
• SQL Azure – Az Azure szolgáltatás család számítási felhőre írt adatbázis kezelője. Feladata természetesen az adattárolás a Storage képességgel, a lekérdezések kezelése vagy éppen a üzleti intelligencia alkalmazások kiszolgálása.
• Windows Azure Appfabric – Számítási felhő alapú middleware alkalmazás, amelynek a segítségével helyi és felhőben futó komponenseket lehet összekötni. A főbb komponensei: Service bus, a hozzáférés vezérlés, gyorsítótárazás és a (biztalk) integráció.

Az Azure-hoz tartozik egy Piactér is, ahol egyrészt fellelhetők az Azure platformon futó adatszolgáltatók, valamint azok a független szoftvergyártók, amelyek a saját SaaS ajánlatukhoz a Windows Azure-t választották platformnak.

Infrastruktúra szolgáltatások

Akinek eddigre Microsoft mérgezése lett, azt el kell szomorítanom: a legerősebb alkalmazás portfóliót még nem is ismertettem. A cikk szempontjából viszont  ez szakasz rövidebb lesz, azon oknál fogva, hogy az IaaS szolgáltatások a legismertebben a Microsoft portfoliójából, meg azért is, mert ezeknek a termékeknek vagyok a szakértője és a későbbiekben sokkal-sokkal részletesebben szeretnék róluk írni. Tehát most ismét csak felsorolásszerűen:

• Windows szerver – Általános célú hálózati operációs rendszer hitelesítéshez (Active Directory, ADFS) hálózati szolgáltatásokhoz (DNS, DHCP, NAP,VPN,  RRAS, Direct Access stb. stb.), alkalmazások futtatásához, virtualizációhoz, terminál szolgáltatáshoz stb. stb.
• Hyper-V – A Microsoft bare metal hypervisora az IaaS rendszerek virtualizációs alapja.
• A System Center termékcsalád – Desktop és szerver, Microsoft vagy más gyártó, fizikai és virtuális komponensek teljes körű felügyeletét célul kitűző rendszerfelügyeleti család. System Center Operations Manager, Configuration Manager, Service Manager, Orchestrator, Data Protection Manager, Virtual Machine Manager.
• VMM Self Service Portal 2 – A magán számítási felhők absztraktciós rétege önkiszolgálási és költségszámítási képességekkel.
• Dynamic Datacenter Toolkit – Adatközpont szolgáltatók számára IaaS szolgáltatás építését biztosító megoldás.
• ForeFront Identity Manager – Hitelesítő és hozzáférési rendszerek felügyelete önkiszolgáló képességekkel helyi számítási felhő szolgáltatások kialakításához

Összegzés

Azt gondolom az iménti egyáltalán nem rövid – de még így sem teljes körű – felsorolás több dolgot is megmutat. Egyrészt azt, hogy a számítási felhők messze többet jelentenek, mint a virtualizáció újracsomagolása. Jelenti továbbá azt, hogy a Microsoft nem a levegőbe beszél, amikor azt állítja, hogy a fejlesztői túlnyomó részét számítási felhők kialakítására és megújítására állította át. Végül előre vetíti, hogy a számítási felhők az iparági hagyományos versengést egészen átalakítják, megváltoztatják – de erről majd legközelebb írok.