Szülők digitális közösségi térben

Harmadik gyermekem is iskolás korba lépett, így immár a harmadik osztály szülői közösségének lettem tagja. Digitális világban élünk, és a szülők a szülői értekezleten túl elektronikusan is tartják egymással a kapcsolatot, méghozzá a legkézenfekvőbb módon, e-mail listán.

Pár nappal ezelőtt útjára indítottam egy Yammer hálózatot, amelynek az a célja, hogy az iskola tanárait és a szülői közösséget egy digitális közösségi térben hozza össze. Minek? – gondolhatnánk, hiszen a szülők maguktól, pár perc alatt megoldják ezt a levelezési listával. Nos, nem egészen. Az alábbiakban röviden összehasonlítom a két megoldást, remélem, látszik majd a különbség.

Ami a levelezési listában jó

Kezdjük ott, miért is használnak a szülők levelezési listát. Azért, mert bárki által elérhető, bárki által létrehozható, ingyenes, és csupán az kell hozzá, hogy egyszer összegyűjtsük az e-mail címeket. Nem kell hozzá semmiféle informatikai szaktudás, főleg nem kell szakember. Manapság pedig mindenkinek van e-mail címe.

Amint a lista létrejött, máris használható. Most a legutóbbi osztály induláskor én pötyögtem be az e-mail címeket. Amint körbeküldtem mindenkinek, még egy nap sem telt el, már létrehozott az egyik szülő egy ilyen listát. Zökkenőmentes történet, legalábbis annak látszik.

Ami a levelezési listában nem annyira jó

A néhány előny mellett, jó néhány dolog keseríti is az embert egy ilyen lista használatakor. Az első például, ha kapok egy levelet, mondjuk szilvi645323@gmail.com-tól, fogalmam sincs, ki írta a levelet, kinek a szüleiről van szó. Ennél rosszabb, hogy a levelezési listában felsorolt e-mail címekből még a karbantartók sem tudják megmondani a szülők nevét és a gyerekek nevét.

Ha személyesen találkozunk, akkor sem tudom az arcot az e-mail címhez rendelni. Hosszú hónapok, néha évek sem elegendőek, hogy mindenkit be lehessen azonosítani. Okos anyukák persze az eredeti táblázatot lementik, névjegyeket készítenek, így utólag, archivált levelekben található “Display Name”-ből sok minden kihámozható, de ez nagyon esetleges megoldás. Ötödikes lányomnál osztályának szülői listájában nyolc olyan e-mail címet találtam, amelyet nem tudtam azonosítani. Az e-mail cím megvan, de vagy a szülő, vagy a gyerek neve hiányzik. Szégyenszemre írnom kellett a szülőknek, árulják el, hogy hívják őket, és mi a gyermekük neve.

A levelezési listát karban kell tartani, a távozó gyerekek szüleit el kell távolítani, az érkezőket fel kell venni. A lista létrehozója többnyire egy statikus listát vizionál, pedig még a stabil osztályok sem annyira stabilak. Már az is “zavart okozhat az erőben”, ha a levelezési listára az egyik szülő egy munkahelyi e-mail címéről ír, amely nem tagja a listának. Ráadásul nem is egy, hanem két listát kell nyilván tartani és kezelni. Az egyik listán ugyanis többnyire ott van az osztályfőnök és a második tanító néni. Így ha a szülők pl. a pedagógus napi ajándékról szeretnének valamit megbeszélni, egy másik listát kell használniuk. Végső soron a címek karbantartása, szülőkhöz és gyerekekhez rendelése a lista létrehozójára hárul, amit a létrehozó gyakran elmulaszt.

Aztán a levelezési lista az, ami: levelezési lista. A levelek néha a levélszemétben kötnek ki, néha nem jönnek meg a csatolmányok. Visszapattannak a levelek a betelt postaládák vagy az óriási mellékletek miatt. Előfordulhat elvadult kódolás/átkódolás. Az egyik listatag a levél aljára illeszti a saját mondandóját, a másik a tetejére. Az egyik színnel jelzi, hogy válaszol, a másik kacsacsőrrel. És lehet, hogy csak annyi történik, hogy egy levélszál már nem érdekel valakit, mégis záporoznak a levelek. Hiszen listatag. Már csak azért is jönnek a levelek, mert olyan feladatokat szeretnének elvégezni a szülők, amit nem igazán egy listán legjobb megtenni. Közvéleményt kutatni (ki jön hétvégén kirándulni? 4000 vagy 5000 Ft legyen az osztálypénz? stb.) például elég gyakran kell, mégis elég nehézkes. Hosszan sorolhatók még a korlátok, de inkább nézzük meg a közösségi hálózatot, majd onnan visszautalunk egy-egy képességre vagy annak hiányára.

A digitális közösségi tér

A Microsoft oktatási programjának keretében a magyar köz- és felsőoktatási intézmények számára ingyenesen elérhető az Office 365 szolgáltatás A2-es csomagban. Ez a csomag a nyár elején kiegészült a Yammer közösségi hálózat teljes körű változatával. Az iskolák létrehozhatnak saját hálózatokat, és tetszőleges számú külső (External) hálózatot, amelybe meghívhatják a szülőket, gondviselőket, egykori diákokat stb. Egy ilyen szolgáltatást inicializáltam az elmúlt időszakban, már pusztán kíváncsiságból is, mivel adna többet, mint egy levelezési lista.

Egy másik dimenzió

A digitális közösségi tér létrehozása nagyon egyszerű, ezzel együtt is koordinációt igényel, hogy a későbbi üzemeltetése zökkenőmentes lehessen. Jegyezzük meg, hogy ez a lista esetén is így lenne, csak nem számolnak vele. Az indulás tehát kicsit nehezebb, az erőfeszítés azonban megtérül.

A felhasználók meghívásuk után saját maguk regisztrálnak, ami kb. olyan egyszerű, mintha valaki egy Facebookra, vagy Twitterre jelentkeznek. Sikeres regisztráció után javasoltam a szülőknek, hogy tegyenek fel maguknak profilképet, és a “munkakör” tulajdonságukat töltsék fel úgy, hogy jelöljék a gyerekek nevét pl.: “szülő (Kovács Jani, Kovács Panni) Ez azért fontos, mert nem csak összeköthető a gyerek és szülő, de a gyerek nevére rákeresve meg lehet találni a szülőt, ami azért elég látványos dolog. A szülők a profiljukat egyébként tetszőlegesen kitölthetik. Sokan felvették a mobilszámukat. Ez jó, mert egy mobil Yammer kliensből – iPhone, Android, Windows Phone – azonnal hívható a szülő. Szóval fényképes, önkarbantartó, mobiltelefonnal integrált címjegyzék.

Előzetesen kialakítottam egy elnevezési rendszer és minden osztály számára létrehoztam két zárt csoportot, amelybe jelentkezni kell. A csoportok neve az évfolyam kezdő és végső éve plusz az osztály betűjele. (2012-2020-C). Az egyik “a felnőtteknek” szól, vagyis szülőknek, gondviselőknek, tanároknak, osztályfőnököknek. A másik “csak szülőknek” – ismét csak arra gondolva, hogy néhány témát a szülők maguk között beszélnek meg. A szülők természetesen több osztályba is bekerülhetnek – a saját három gyerkőcöm miatt és rögtön 6 csoportnak tagja lettem, nem számítva a további fórumokat.

A digitális közösségi térben többnyire nem e-mail-t írunk, hanem bejegyzéseket teszünk közzé, pont, mint a nyilvános közösségi hálózatokban. A bejegyzésekre lehet válaszolni, kedvelni, megosztani, megjelölni későbbi olvasásra, elrejteni, másokat bevonni a beszélgetésben @ jelöléssel stb. –sokkal nagyobb szabadságot kapunk, mint egy e-mail esetén. Ráadásul nem jelentkeznek a levelezésnél megszokott kódolási problémák, postaláda korlátok, kézbesítési nehézségek, levélszemét szűrők stb. Futurisztikus, de még olyan funkció is rendelkezésre áll, hogy az egyik szülő/tanár egyik nyelven ír valamit, a másik pedig egy másik nyelven olvassa. Nálunk egy két tanítási nyelvű általános iskoláról van szó anyanyelvi angol tanárokkal, valószínűleg jól fog jönni ez a képesség.

A digitális közösségi tér egyben önmaga archívuma is. Ha valaki később érkezik az iskolába – költözés, munkahelyváltás – visszamenőleg bekapcsolódhat beszélgetésekbe, így nem marad le semmiről. A hálózatba korlátlanul lehet fényképet, videót és egyéb fájlokat feltölteni, ami egyben azt jelenti, hogy idővel hatalmas média archívummá válhat a fórum. A feltöltött dokumentumok, táblázatok közösen szerkeszthetők megoszthatók, letölthetők.

Könnyedén véghez lehet vinni olyan mini-közvélemény kutatásokat (Osztálypénz nagysága; hova menjünk kirándulni stb.), amelyek levelező listán keresztül nehézkes, döcögős. A közösségi tér amúgy is a rövid, impulzus-szerű kommunikációt hozza felszínre. Egy-egy kérdés, egy-egy rövid válasz, tetszésnyilvánítás, fényképfeltöltés – az elektronikus levelek körítése nélkül.

Egy fél mondattal említettem már, de a digitális tér nem egy elszigetelt osztály elszigetelt levelezési listája. A szülők egy helyen látják minden osztály csoportját, és amennyiben több gyermekük is van, egyszerűen bejelentkeznek a másik csoportba is. Ezen túlmenően bárki létrehozhat nyílt vagy zárt csoportot. Így lehet csoportja a sakk szakkörnek, a dráma foglalkozásnak, a néptáncnak, a dzsúdónak stb. stb. Érdeklődési köröknek megfelelően több (értsd: akármennyi) csoport létrejöhet, ahová bárki bejelentkezhet.

Gyakran tapasztalom, hogy az igazgatónk egy levelet küld az osztályfőnököknek “Kérem továbbítani a szülők felé” felszólítással. Működik, persze, de mennyivel elegánsabb egy csoportban vagy egy teljes hálózatban “Közleményt” közzé tenni. Mindenki megkapja, egyszerű és közvetlen kommunikáció. Az esetleges kérdések is közvetlenül érkeznek vissza, nem az osztályfőnökökön keresztül.

Ha minden osztálynak – ahogy a levelezési listának – van egy csoport gazdája, akkor az iskolával kapcsolatot tartó valamennyi szülő egyetlen – biztonságos és zárt – fórumon elérhető. Vagyis: ők is elérhetők, meg egymást is elérhetik. Minél nagyobb a hálózat, annál aktívabb, annál több a téma, a megbeszélnivaló. Annál erősebb a közösségi tudat. És ha már közösségi tudat: semmi akadálya, hogy az iskola közösségi hálózatot hozhasson létre öregdiákoknak, volt kollégáinak, leendő iskolásai szüleinek stb. stb.

Összegzés

Megszűnnek tehát a levelezési listák? Aligha. Az alacsony technikai belépési küszöb, a szokás hatalma sok felhasználót a kilencvenes évek közepén tart (Az volt a levelezési listák virágzásának korszaka). Lesznek, akik fenntartásokkal fogadják a fórumokat – a cikkben szereplőt, vagy másokat -, ahogy fenntartásokkal viseltetnek sokan a Facebookkal is. Mégis, úgy érzem, hogy kis kurázsival, okos tanítással egy minőségileg jobb kommunikációs lehetőséget adhatunk a szülőknek, iskolának egyaránt.