A bokatörés történet vége

No, itt a vége, fuss el véle – legalábbis remélem. A múlt év februárjában eltörtem a bokám, egy hete pedig ambuláns műtéttel eltávolították belőlem a lemezt meg a csavarokat. Válaszhattam volna azt is, hogy befekszem a kórházba három napra, de én inkább a gyorsabb megoldásra szavaztam. A műtét 20 percig tartott és két lidokain injekcióval megoldották. Az orvos figyelmeztetett, hogy a csontot nem tudja érzésteleníteni, ugyanakkor bíztatott, hogy többnyire nem szokott fájni az sem. Igaza lett. Éreztem ugyan egy kis nyilallást, amikor megindította a csavarokat, de azután már semmit.

Az egész dologban a legfájdalmasabb rész az első este volt, amikor elmúlt az érzéstelenítű hatása. Miután azt is túléltem, már csak egy kötéscserét kellett kibírnom vasárnap.

A varratszedés kedden lesz, és remélem elfelejthetem ezt a szerencsétlen rossz lépést. Bár az is lehet, hogy most került belém a saját bejáratú “időjárás-front előrejelző készülék”